Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-06 / 210. szám
Megyék közötti serdülő válogatott atlétikai viadal Kosárlabda NB II Szekszárd—Ganz-MÁVAG 43:34 (12:10) Sebes (Tolna) 146-ot ugrott magasba, Vanó (Somogy) 500 cm-t ugrott távolba 300 m: 1. Kus/tor (Baranya) 46.8, 2. Zsebeházi (Tolna) 23,84, ,4. Kamocsai Csizmadia (Baranya) 46.9, 3. Faragó (Somogy) 20,32, 5. Vincze (Somogy) (Tolna) 48.5, 4. Gaál (Somogy) 48.9 14,86. 6. Gyimesi (Baranya) 14,66. 5. Kovács (Tolna) 52.8, 6. szántó (SoVasámap délelőtt sz-ekszárdon rendezek meg Somogy, Tolna, Baranya legjobb serdülő atlétáinak részvételével a megyek közti válogatott viadalt. Ezúttal lényegesen jobb csapattal jelent meg a versenyen Somogy is, Baranya pedig olyan versenyzőket vonultatott fel, akik a legtöbb versenyszámban megszerezték az első helyeket és ezzel Baranya fölényesen nyerte a ponversenyt is. Már a nőd verseny számok közül négyet nyertek meg, mig a tolnaiak hármat, Somogy pedig egyet. A fiú versenyszámok közül szintén a baranyaiak bizonyultak a legjobbnak. A tolnai versenyzők közül csak Deme tudott nyerni. A tolnai csapat gyengébb szereplését menti, hogy az együttes tartalékos volt. Trázeren műtétet hajtottak végre, N. Kovács és Tresch, valamint a bonyhádi Balia sem állt rendelkezésre. A tolnai versenyzők közül a bonyhádi Sebes érte el a legjobb eredményt a női magasugrásban 146 cm-rel. Eredmények: mogy) 59.0. 80 m gát: 1. Keresztes (Baranya) 15.8, 2. König (Tolna) 15.9, 3. Kovács (Somogy) 15.9, 4. Buzsáki (Baranya) 16.1, 5. Vetró (Tolna) 16.2, 6. Peresa (Somogy) 19.4. Fiúk: 100 m: 1. Emyes (Baranya) és Erdős (Somogy) 12.1. 3. Zaccommer (Tolna) 12.2, 4. Halmos (Baranya) 12.8, 5. Szatmári (Tolna) 13.0, 6. Csutorás (Somogy) 13.3. 400 m: l. Erdős (Somogy) 53.6, 2. Béni (Baranya) 55.9 3. Tamási (Baranya) 58.2, 4. Csutorás (Somogy) 58.2, 5. Villányi (Tolna) 59.1, 6. Gutái (Tolna) 61.2. 800 m: 1. Ürmös (Baranya) 2:05.1, 2. Vermes (Somogy) 2:05.7, 3 Ita (Baranya) 2:07.0. 4. Farkas (Somogy) 2:07.8, 5. Frank (Tolna) 2:16.2, 6. Tucr* ni (Tolna) 2:17.0. 100 m gát: l. Deme (Tolna) 15.8, 2. Magyar (Somogy) 16.1, 3. Kónya (Baranya) és Major (Tolna) 17.2, 5. Er- nyes (Baranya) 18.0, 6. Tertaki (Somogy) 21.0. Magasugrás: 1. Magyar (Somogy) 170, 2. Kónya (Baranya) 165, 3. Faludi (Somogy) 160, 4. Emyes (Baranya) 160, 5. Asztalos (Tolna) 155, 6. Major (Tolna) 140. Távodugrás: 1. Kónya (Baranya) 582, 2. Faludi (Somogy) 559 3. Deme (Tolna) 550, 4. Németh (Tolna) 542, 5. Halmos/ (Baranya) 490, 6. Terlaki (Somogy) 490. Az őszi idény első akadályát sikeresen vette a szekszárdi női csapat. Az alaposan megfiatalított csapatból hiányzik Csepreghy és Fúsz Zsuzsa, aki abbahagyta az aktív sportolást. Szekszárd: Pettermann (2), Geisz- hauer (9), Skoda (8), Varga (13). Schmidt I. (6). Csere: Harangozóné (3), Kurucz, Falvai (2). Ganz: Ga- ramvölgyi (1), Nagy (10), Kiss (8), Trasy, Czemmel (l).. Csere: Ürge, Sebestyén (6), Haáz, Csombo. Az első félidő alacsony színvonalú játékot hozott. A hazai csapat nem tudott lábra kapni, képtelenek voltak pontot elérni, pedig rengeteg helyzet adódott, s kínálkozott. 9 lire elhúzott a pesti csapat, s csak a 10. percben (!) érte el első kettős kosarát Szekszárd, Geiszhauer tempódobása révén. Szerencsére a gyenge KÉZILABDA NB II. BHSC—Tolna 8:7 (4:1) A tolnai csapat bizakodva utazott a találkozóra. Az első félidőben a budapesti csapat kezdeményezett többet, a tolnaiak gyengén játszottak. így a budapesti csapat 4:1- es vezetéshez jutott. A második félidőben ismét a BHSC bizonyult jobbnak, az első tíz percben már 6:l-re elhúztak. Az utolsó 15 percben a tolnai lányok szinte önmagukat múlták felül és így sikerült elérni, hogy csak szoros küzdelem után tudták a budapestiek a két pontot otthon tartani. A tolnaiak gólját Tóthné (4), Belucz, Wiedemann és Rüll dobta. A tolnai csapat a mérkőzés utolsó 15 percében a maga javára dönthette volna el a mérkőzés sorsát, ha három esetben nem a kapufa menti a hazaiakat a góltól. Magasugrás: 1. Sebes (Tolna) 146, 2. Vanó (Somogy) 140, 3. Peresa (Somogy) 140, 4. Kleibán (Baranya) 135, 5. König (Tolna) 130, 6. Fülöp (Baranya) 125. Távolugrás: 1. Vanó (Somogy) 500, 2. Györkő (Tolna) 471, 3. Tamási (Baranya) 458, 4. Kovács (Somogy) 450, 5. Keresztes (Baranya) 430, 6. Vetró (Tolna) 425. Súlylökés: 1. Gyimesi (Baranya) 9.40 2. Nyerges (Tolna) 885, 3. Morvái (Baranya) 8,54, 4. Kanizsai (Somogy) 798, 5. Kiss (Somogy) 788. 6. Bálizs (Somogy) 782. Súlylökés: 1. Szabó (Baranya) 12.02, 2. Lócái (Somogy) 11.90, 3. Füzéftc (Tolna) 11.78. 4. Mikó (Tolna) 11.02. 5. Hirdi (Baranya) 11.02, 6. Faludi (Somogy) 8.06. Diszkoszvetés: 1. Szabó (Baranya) 35.94, 2. Lóczi (Somogy) 32.22, 3. Mikó (Tolna) 31.90, 4. Hirdi (Baranya) 29.24, 5. Kürti (Tolna) 28.82, 6. Erdős (Somogy) 27.84. Pontversenyben: l. Baranya 157,5 pont, 2. Tolna 124,5, 3. Somogy 114 pont. Makk (Bátaszék) a 100 méteres síkfutás győztese. A képen jobbról támadójáték mellett nagyon jól alkalmazták a hazaiak a pressing- zónát, ami az eredmény végső alakulásara is döntő módon hatott. A félidőt két pontos előnnyel zárta Szekszárd csapata. A szünet utáni játék már magasabb színvonalat ért el. A hazaiak végig vezettek. A támadójáték is mindkét csapatnál feljavult. A hazai győzelem elérése a következőknek köszönhető: 1. Erőnlétileg jelesre vizsgázott a Vasas. 2. A nagyon gyenge — különösen az első félidei — támadójátékot ellensúlyozni tudták az eredményes védekezéssel. 3. A második félidőre feljavultak a szekszárdi kulcsemberek, elsősorban Geiszhauer és Varga. Kitűnt: Geiszhauer, Varga, Falvai, illetve Nagy és Kiss. Tényleg jó? | A simontomyai kézilabdátok- I kai beszélgettem, s tréfásan megjegyeztem: — Jó nektek. Annyi labdátok van, amennyi | kell, nincs labda-problémátok. — Gondolod? — volt a válasz. £s elmondták: — A játékvezetők egymásután dobják vissza labdáikat, nem fogadják el NB Il-es mérkőzésre, mert nem felelnek meg az előírásnak: ! vagy a súlyuk nem jó, vagy a formájukkal van baj, vagy a méret nem egyezik. Több eset- | ben még Simontornyán is az ellenfél labdájával kellett * mérkőzést lejátszani. Igaz, hogy man spjso xnr?PQ«l u«a | olyan, ami a követelmények- i nek, előírásoknak megfelel. Még a bőrgyár kézilabda. ' csapatánál is ilyen problémák vannak, milyen lehet akkor | másutt? Magyar hegymászók a Pamíron Lányok: 100 m: 1. Makk (Tolna) 14.0. 2. Porga (Somogy) 14.2, 3. Györkő (Tolna) 14.3. 4. Major (Baranya) 14.4, 5. Jakab (Baranya) 14.6, 6. Kiss (Somogy) 15.8. Diszkoszvetés: 1. Gyimesi (Baranya) 35,88, 2. Tiegelmann (Baranya) 28,94, 3. Nyerges (Tolna) 28,03 , 4. Bódis (Tolna) 21,75. 5. Kamocsai (Somogy) 20,28, 6. Kovács (Somogy) 17,73. Gerelyhajítás: 1. Nyerges (Toűna) 35,06, 2. Köves (Baranya) 27,18, 3. Hazaérkezett Budapestre az a hat magyar alpinista, aki részt vett a Szovjet Természetbarát Szövetség nagyszabású Pamir-expedicióján. A nemzetközi túrát, amelyre kilenc országból 320 hegymászó nevezett be, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára szervezték. Puskás Lajos, a Ganz-MAVAG osztályvezetője volt a magyar alpinista csoport vezetője, tagjai pedig:* Tátrai Ruppert, Pick József, Kristóf Péter, Honty Tivadar és Sőtér János. A legidősebb közöttük Puskás, aki 53 esztendős, a legfiatalabb pedig Sőtér, aki 20 éves egyetemista, a Műszaki Egyetem hallgatója, ök ketten nem jutottak fel a 7134 méter magas Lenin csúcsra. Sőt ér a 6800 méterig, Puskás a 6900 méterig tudott „csak” felkapaszkodni. A másik négy magyar alpinista kitűzte a magyar zászlót, elérte a célját. MELEG FÜRDŐ fcS MOZI 3600 MÉTEREN Az , .alaplabort” egy 3600 méter magas gyopároson verték fel a kilenc nemzet alpinistái, hogy itt akii ma ti- zálódjanak. — Ilyen korszerű tábort még nem láttam — mondja Puskás Lajos, a magyar hegymászók vezetője. — Száz sátor is tarkállott a fennsíkon. Voltak nagyobb sátrak is, ebédlők, mozivetítő, ahol szórakoztató filmet is vetítettek. A nagy fürdősátorban meleg vízben lubickolhattunk. Az élelmezés kitűnő volt, sok gyümölcsöt kaptunk, dinnyét is hoztak fel repülőn. Enni kellett, mert nagy út előtt álltunk. Az alaptáborból két kisebb túrát szerveztek. Az első célja az 5500 méter magasság elérése volt. Szoktatni kellett a szervezetet a nagy magasságokhoz, a ritkuló levegőhöz. Főfájással, hányingerrel tértek vissza. A másik túra. a 6200 méteres magasság megmászása már könnyebben ment, s ekkor már az előző napi csúcsnál, az 5500 méternél semmit sem éreztek. SŐT ÉR KIDŐL — Alaposan felkészülve indultunk el. Speciális ruházatunk volt — folytatja Puskás. — Itt készült, Budapesten, külön erre a célra. A Sportáru KTSZ és a Ramona KTSZ készítette, s ajándékozta nekünk, nagyon hálásak vagyunk érié. Nem is panaszkodhattunk a hidegre. De a levegő egyre ritkult. Bizonyos magasság után úgyszólván csak folyékony táplálékot tudtunk magunkhoz venni. Levest teát. tejbegrlzt, kevés mazsolát, cső kóládét. Egyik éjszaka hatalmas vihar tör. rájuk. Akkor már elhagyták a 6000 mc • tér magasságot. Óvatosan lépkedte': szikláról, sziklára, vigyázva és takarékoskodva az erővel, mert minden felesleges mozdulat percekig tartó fájdalmas lihegést idézett elő. Szinte szúrt a levegő, keserű volt a szájpadlásunk. — A vihar szörnyű volt. (Nem láttunk, fehér hóförgeteg csapkodott körülöttünk. arcunkba vágódott. Egyszer csak Sőtér kidőlt. Nem tudtuk talpra állitani. Pihentünk néhány órát, aztán újra nékivágtunk. De az expedíció legfiatalabb tagja végképp elfáradt, leroskadt, magas láz didergette és eszméletét is elvesztette. Tanakodtunk, mitévők legyünk, aztán úgy döntöttünk, hogy leszállítjuk az alaptáborba. Puskás még száz métert bírt ki, aztán ő is kidőlt, elfáradt, szervezete nem bírta az utat. MENTÉS A VIHARBAN A magyar alpinisták még nem vetr tek részt hasonló mentési munkában. Hiszen nem volt alkalmuk ilyen ma- h"~ypvi>en túrázni. Itthon csak a Mátrába juthattak fel. külföldön meg a Magas Tátra jelentette számukra a legnehezebb gyakorlatot. — Sátorlapba csavartuk Jánost, s úgy csúsztattuk lefelé. Szörnyen nehéz volt, hiszen a vihar megállás nélkül dühöngött. Szerencsére mindenki segített. Szovjet rádiósok nyomban érintkezésbe léptek az alaptáborral, utasításokat kaptunk az orvostól. Az olaszok gyógyszert adtak. Akkor láttuk, milyen nagyszerűen megszervez— ték a Szovjetunióban a mentési szolgálatot. Történt egy lavinaomlás is a közeLben. A rádiós jelentése után nyomban helikopter szállt fel, hogy a bajba jutott alpinistákat kimentse. Sőtér Jánost megfeszített erővel tudták csak visszajuttatni az alaptáborba. ahol már várta az orvos, és néhány napon belül talpraállt. — Csak azt sajnálom nagyon, hogy nem jutottam fel a csúcsra. 1— Van még neked arra időd János — vigasztalta csendes hangon az 53 éves Puskás, aki szintén lemondott a csúcs megmászásáról. A CSÜCSON Négyen értek fel: Tátrai Ruppert, Pick József, Kristóf Péter és Honfy Tivadar. Félvitték a magyar zászlót, s kitűzték. Persze kívülük ott volt kilenc nemzet csaknem kétszáz hegymászója. is, akik valamennyien másmás irányból közelítették meg a Lenin csúcsot. *— Az utolsó szakasz volt a legnehezebb, pedig akkor már nem volt rajtunk semmi teher! — mondja Pick József — Csak a fényképezőgép, a filmező, meg a zászló. Ez a szakasz 55 fokos lejtésű, szinte kúszni kellett rajta. A hó az arcunkba csapódott, felhftk kavarogtak körülöttünk. Minden hegymászó, aki a Lipkin szikla felől közelíti meg a csúcsot, elvisz egy darabka repülőgéproncsot, emlékül. Lipkin szovjet pilóta zuhant ide a gébével egy mentés alkalmával. A roncsok egyre fogynak, vándorolnak szerte szét a világba. A m*«*var alpinisták is hoztak magukkal. Egy kis darabkát a roncsból és egy szeréi" fehér világot.. Gyopárt. — Meg sok-sok felejthetetlen élménvt.- mondja Tátrai > "’’’ppert. —Mert nem ’hét elfeledni soha ~zokat a napokat. — Mennyit töltöttek csúcson? — Csak negyed- de az *«1ér egy • “tendővel. . . ülés Sándor A bátaszéki Deme (balról) a 100 méteres gátfutás győztese A hét tizenegye NB ni. Márkus (Fadd) Wágner H Turgonyi Soós Mező (BonyhÉd) (Sz. Vasas) (Fadd) (Bonyhád) Csillén Szűcs (Sz. Vasas) (Sz. Dózsa) Pataki Lizák Bosnyák Rossi (Bonyhád) (Sz. Vasas) (Sz. Vasas) (Sz. Dózsa) Megyebajnokság: i Szulics (Bogyiszló) Vincze Gallai Vilmányi G. Kiss (Tolna) (Hőgyész) (Paks) Spartacus) Nagy Jakab 'Nagymányok) (Kisdorog) Kiss Gáncs n. Magyar Gaál (Tamási) j _ (Tengelic) (Bátaszék) (D. Spartacus)