Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
4 íoora; MEGYEI NÜPÜJSÄÖ 196". szeptember 26. jjSjjp&'lGÉM iBb Yy JjFnem , AAR. \\N BlwHíTACgE. \\a ycsAK /VZ.T \ Y #TVOOAA , AAAIT \ \ I A F&HÉR \>3* \ |S/<QOK. l'RMAKA p talán 6e akadtak /WENN! E6V S2A'UODA'6A, AZ TA"N A FEHÉREK. » A... AZ Ez.v/tA'ni |ha'0ORv>6A el1956-ban. AZ ARAAA- vGeodoní . színesek a \FEHÉREK. ELLEM. AH- \NAK A HAbORCtníAK V \IGAZI HIVE LESZEK! ... SZCÍVA.L A FEMé- „ REK A2TMONOOTÁz első lépések után Amikor közölték vele, hogy titkárnak jelölik, örült is meg nem is. Örült, mert úgy érezte, bíznak benne. Bizonytalankodott, mert attól tartott, nem tud megfelelni a követelményeknek. Munkájával, tanulásával, családi elfoglaltságával próbált mentegetőzni. Alapjában véve jólesően könyvelte el, hqgy rá is gondoltak. A vezetőségválasztó taggyűlésen ^ nem volt ellenvetés. Egyhangúlag választották meg párt- titkárnak. Nem következett be amire gondolt,' hogy lesznek akik túl fiatalnak tartják a funkcióra. Most már másfél éves párttitkárság áll Schlitt Józsefné, a hőgyészi Ujbarázda Tsz párttit- kámője mögött. Úgy érzi, nem érte csalódás és benne sem csalódtak. — Nem. gondoltam hogy ennyi segítséget kapok — mondja' a beszélgetés elején. — Kiktől kért és kapott segítséget? — Mindenkitől — válaszolt gyorsan, és neveket sorol: Szabó János tsz-elnök, Ruzsics Mihály, Szabados Istvánná, és többen a párttagok, pártonkívüliek közül. Elnökünk egyéves pártiskolát végzett. Azelőtt ő volt a párt- szervezet titkára. Idevaló^ ismeri az embereket és bármilyen dologban kérem segítségét, segít. A fontosabb gazdasági kérdéseket pá,rtvezetőségi ülésen, taggyűlésen megbeszéljük. Az ott kialakult vélemény kerül a gazdasági vezetés, a tsz-tags ág elé. Szabados Istvánnét nemrég vették fel párttagnak. A növénytermesztésben két éven keresztül együtt dolgoztak Schlitt- nével, aki férjhezmenése után került Hőgyészre. A közösben végzett munka során barátkoztak össze. Schlittné politikailag képzettebb volt, s bátran mondott véleményt. Barátságuk azután sem szakadt meg, hogy a fiatalasszony irodai beosztást kapott. Ez az után történt, hogy Hőgyészen is beindult a Palánki Mezőgazdasági Technikum kihelyezett tagozata és Schlittné is beiratkozott. A második osztályt járta, amikor párttitJTárnak megválasztották. — Hogyan győzi a beosztással járó munkát, a párttitkári teendők elvégzését, a családról való gondoskodást és a sok időt lekötő tanulást? — Kezdetben elég sok problémám volt. Néhányszor előfordult, hogy valami háttérbe szorult. Most már kialakult időbeosztással dolgozom, a párttagok segítenek és sokkal köny- nyebb a dolgom. — Az elnöki irodából egy fiatalember jött ki. A titkárnővel akart beszélni. — Hadd mutassam be Ruzsics elvtársat, akiről az imént beszéltem. Nagyon jó aktíva. Állattenyésztési agrónómus. Olyan munkaterületen dolgozik, hogy sokat jár az emberek között. Bármilyen pártmunkát kap, szívesen csinálja — dicsérte a fiatalt. — A felettes pártszerv, a járási pártbizottság részéről menynyi segítséget kapott? A párttitkárnő nem számí" tott a kérdésre, meg is lepte; de azért habozás nélkül válaszait: — sokat. Amikor Hőgyészen járnak, nem mulasztják el, hogy megkeressenek bennünket. Nemrégen a járási nár+ vh. ülésen külön napirendi foglalkoztak tünk politikai és zetével. — Hogyan értékelte a vb mert, hogy a hőgyészi tsz éveken át „gyengélkedett". — Eddig így volt. Tavaly óta javulás állt be. Az idén áttértünk a pénzbeni munkadíjazásra. Kaptunk állami támogatást, pénzügyi helyzetünket rendezni tudtuk. Jelenleg 156 ezer forint hitelünk van, az a szándékunk, ebben az évben rendezzük, s a jövő évet hitel nélkül kezdjük. A vb-ülésen elismerték a párt és a gazdaságvezetés javuló munkáját, de azért bőven kaptunk bírálatot. Többek között amiatt is bíráltak bennünket, hogy a tsz-ben nincs KlSZ-szer- vezet. — Mint vélekednek erről, és mit szándékoznak tenni? — Magunk is érezzük a fiatalságot nevelő KISZ-szervezet hiányát. Elhatároztuk, hogy rövidesen megalakítjuk a KISZ-t. — Az elvtársnő meglehetősen fiatal. Gondolom nem lesz nehéz szót érteni a fiatalokkal. — Mielőtt párttag lettem, magam is a KISZ-ben dolgoztam. Tulajdonképpen az úttörő- mozgalomban kezdtem, és valamikor aktív sportoló voltam — mondta úgy, mintha óriási mesz- szeségből nézne vissza a megtett útra. — Milyen tervei vannak? — Először is, szeretném befejezni a mezőgazdasági technikumot. Jövőre végzek. Utána a politikai képzésre kell sort keríteni. Nem szeretnék megrekedni. Amikor megválasztottak párttit- kámak, tudtam, hogy poliíikai- lag is képezni kell magamat, A hőgyészi tsz-párttitkár mindössze huszonhat éves. Beosztása: bérelszámoló a tsz-ben, családanya és mezőgazdasági technikumba jár. Jövőre végez, s utána is tanulni akar. Azt vallja, a tudás, a politikai tisztánlátás a jó munka biztos záloga. P. M. RÖK, AZT AAOND; JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKEREIT. OROSZLÁN^ KÖLYKEIDET KARD E/aÉSZTI /V\EG,..." ELSAEMT, HOGY MAGÁT. A szocializmus és az életszínvonal A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának közeledtével a Szovjetunióban különféle adatokat tesznek közzé, egyebek közt a szovjet nép jólétének emelkedésével kapcsolatban is. A munkások és alkalmazottak átlagbére csupán az 1950—1966 években több mint másfélszeresére emelkedett, a kiskereskedelmi árak körülbelül 25 százalékkal csökkentek. A lakosság számos csoportját mentesítették az adófizetéstől. Az említett időszakban a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelme egy dolgozóra számítva, figyelembe véve az adók csökkenését és a kiskeres kedelmi árak változását, csaknem 2,7-szeresére emelkedett. A népjólét növekedésének másik foi’rása a társadalmi fogyasztási alapok kibővülése. A dolgozók ezekből az alapokból jutnak hozzá különféle ingyenes javakhoz és szolgáltatásokhoz, valamint közvetlen kifizetésekhez. A háború előtti 1940-hez képest ezekből az alapokból történt kifizetések és a lakosságnak juttatott kedvezmények 1967-ben több mint tízszeresére emelkednek és elérik a 48,7 milliárd rubelt. Éz azt jelenti, hogy minden dolgozó több mint 400 rubelt kap a társadalmi fogyasztási alapokból. Válasz cikkünkre A Tolna megyei Népújság szeptember 2-i számában a Hírek között megjelent, hogy Bors Bálint- né kocsolai lakos, mint vasúti személypénztáros kisebb-nagyobb összegeket elsikkasztott a pénztárból. Ezért a tamási járásbíróság háromhónapi felfüggesztett szabadságvesztésre és 200 forint pénzbüntetésre ítélte. Ezzel kapcsolatban a Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatóságától, dr. Szabó Tibor, az igazgatóság vezetője aláírásával az alábbi válasz érkezett szerkesztőségünkhöz: „A Tolna megyei Népújság 1967. szeptember 2-i számában a »Hírek« rovatában megjelent cikkre értesítem, hogy Bors Bá- lintnét az igazgatóság jogerős fegyelmi határozattal, elbocsájtással büntette." pára piros krétával rajzolsz egy kis rombuszt. Körülszőrözöd — az utolsó szónál hamiskásan fölnevetett. Valter szótlanul fejezte be öltözködését. Közben a lány ismét elmondott mindent és egy piros krétát nyomott a markába. Amikor Valter távozni készült, Saci darabokra tépte a fényképeket, és a cserépkályha parazsára dobta. „Kis naiv!” — gondolta Valter. Saci a szekrényfiókból pénzt vett elő, három darab százforintost, és Valternek nyújtotta. — Elfelejtkezhetnél magadról — mondta. — A többit majd később kapod meg. Hangja hideg volt és üzletszerű. Valter bizonytalanul nyúlt a pénz után, de amikor a markában érezte, határozott mozdulattal zsebrevágta. Amikor a pályaudvaron beült a vonatba, valaki telefonált valahová: — Alezredes elvtárs jelentem, Valter háromnegyed kilenckor jött le a nőtől és most felszállt a vonatra. — Utazzon vele! — hangzott az utasítás. — ' N-ből jelentkezzék. Kérdés? — Nincs! — felelte a hang. — Köszönöm. Vége! * Az N-i speciális katonai alakulat laktanyájának egyik elhagyott zugában egy katona fényképet szorongatott gémberedett ujjai között. A fényképről fehér prémgalléros télikabátban, nagy fehér kucsmában, fekete hajú nő nézett a katonára. Füléből cseresznye nagyságú gyöngy füg— 80 — — Tudom, hogy nem könnyű. Ne félj, vigyázok rád. Igazán szeretlek. Nekem nem kellett volna veled... tudod? — a nő Valterhez hajolt, puhán megcsókolta a nyakát. Ha nem lenne veszélytelen én sem csinálnám... Egy doboz Kossuth cigarettát adott a fiú kezébe. — Ne bontsd fel. Ha leszállsz a vonatról, indulj el a felül sá í felé. Dugd be a feléd eső korláttól számított kilencedik talpfa alá. Miután észrevette, hogy Valter megremeg, nyugtatóan a fülébe duruzsolta: — Ne félj, nem robban! Csak egy levél. Egyébként valóban cigaretta. Úgy csinálsz, mintha a cipődet igazítanád, közben bedugod a talpfa alá. Aztán elsétálsz a felüljáróhoz, és a korlát oszlo— 79 — gött alá, mongolos szemei csodálkozva néztek. Finom ívelésű, ideges orra alatt rúzstalan, fénylő ajkai kissé szétnyíltak. A katona mélyet sóhajtott és gyufáért nyúlt a zsebébe. — Elégetlek . . 1 — sóhajtott. — Muszáj. Megcsókolta a képet, majd gyufát gyújtott és a papír alá tartotta. Nem ejtette a földre, a kép a tenyerében hamvadt el. u * Valter nyugtalanul fészkelődéit. Ezerszer elátkozta magát, amiért összeveszett az otthoniakkal. Egyetlen gondolat hatott rá megnyugtatóan: a vonat félóra múlva befut az állomásra. Újabb félórai gyaloglás — a laktanyában van. Akkor pedig egészen másként fest minden. Oldalt kapta a fejét. A szomszéd ülésről, egy Magyar Ifjúság lapjai mögül éles szempár tapadt rá. — Figyelnek! — döbbent meg és hirtelen elhagyta az ereje. — Figyel... Minden energiáját összpontosítva, lassan az ablak felé fordult. — Nem vettem észre — gondolta. — Nem szabad észrevennem. Valakit rámragasztottak, hogy ellenőrizzék, végrehajtom-e a feladatot? Első feladat! Mi következik az első után? Vagy a mi emberünk? Akkor szólna... Miért nem szól? Mintha valóban ügynök lennék... Hiszen f még módom sem volt jelenteni... Vagy éppen erről akarnak meggyőződni? De akkor miért utazik velem? — 81 —
