Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-21 / 223. szám

Mi fut eszébe, ha azt mondom, ősz? Lombhullás... Kimúlás... Szüret... Iskola... Eső... Szür­keség... Sár... Szövetkosztüm... Meleg szoba... Nátha... Es így tovább, kinek mi. Jogos a kérdés, foglalkozni kell vele, hiszen a forró leheletű nyár elillant, s kéretlenül, hívatlanul betoppant az ősz. Most már itt gunny ászt, szo- morkodik, borúskodik az utcákon, ráparancsolja a nőkre a kosztümöket, a férfiakra a felöltőt, a gyerekekre a gyap- júpulóvert, s a magas szárú cipőt. Szemlátomást be­köszöntött és betoppant csillagászatilag is. Tudományosan úgy mondják, hogy a mi féltekénkén, tehát az északin, ak­kor kezdődik az ősz, amikor a Nap észak felől, délnek tartva, az Egyenlítőhöz ér és az alá halad. Addig beszél­hetünk őszről, amíg a Nap legdélibb helyzetét az Egyenlítő alatt el nem éri. Vagyis, az ősz tart az őszi napéjegyen­lőségtől, a téli napfordulatig. Igaz, mi saját bőrünkön érez­zük, ha eljön, s nem szükséges, hogy csillagászok, meteoro­iégusok figyelmeztessenek rá. De, ebben a mai modern. tudományos és technikai világban nem árt, ha az ember „ősz ügyben” is többet lát és többet tud annál, mint amit akkor tapasztal, ha kilép az utcára, vagy kinéz az ab­lakon. Általában az ősz egy csomó gondot zúdít a családokra. Hőmérőt kell venni, mert még tavasszal eltörött, tovább nem lehet halasztani vásárlását, mert ősz táján a gyerek könnyebben meghűl, s szükség van rá. Az aszony cipőkről, meg harisnyákról, kosztümökről ábrándozik, s már most, időben, valami prémet emleget a télikabátjára. A férfiak meg egykedvű beletörődéssel bújnak a tavalyi jersey ing­be, a hároméves félcipőt pedig elviszik a cipészhez, egy talp kell csak rá, megteszi még egy szezont. Az ősz azon­ban mit sem törődik a gondokkal. Itt van és hoz sok esőt, lezavarja a leveleket a fáról, szürkébe vonja az eget és megérleli az új bort. Nem fogunk megfagyni... Daru Félreértés ne essék, nem vala­miféle meteorológiai előrejelzés­ről van szó, csupán a tüzelő­anyag-ellátás bíztató alakulásá­ról. Az ősz beköszöntővel, amelyet vitathatatlanul igazolnak a rek- kenő hőség után szokatlanul hű­vös napok, még azoknak is eszé­be jut a téli tüzelő, akik eddig igazán nem sok gondot fordítot­tak rá. Peredi Jenőtől a Pécs— Szekszárdi TÜZÉP Vállalat te­lepvezetőjétől megnyugtató vá­laszokat kaptunk. A szekszárdi telepen a keres­letnek és az igényeknek megfe­lelő mennyiségű szén és tűzifa áll a vásárlók rendelkezésére. Jelenleg hatfajta szén között válogathatunk: kétfajta brikett iszap, komlói és pécsi dió, és ak­naszén van „raktáron’* olyan mennyiségben, hogy a telepveze­tő tanúsága szerint helyhiánnyal küszködnek. Tűzifából is min­denki megtalálja a kedvére va­lót, és mindenféle kötöttség nél­kül bármilyen mennyiséget vá­sárolhat. Az utalványok nagy részét már beváltották, de a késleke­dőknek sem kell kétségbe es­ni ok: ezután is megkapják az utalványozott tüzelőanyagot. Aki azonban csak most akar részlet- fizetési kedvezménnyel szénhez jutni — már elkésett. A tervek szerint ugyan a termelőszövetkeze­ti gazdáknak biztosítanak még le­hetőséget erre, de ez az új akció még a tárgyalás folyamatában van. Tehát tüzelőanyag hiánya miatt nem kéül fagyoekodnunk az ősz és a tél folyamán, az el­látás folyamatosnak, megnyugta­tónak ígérkezik. A tüzelőanyag elszállítása — különösen ebben az időszakban — mái- sokkal körülményesebb. Az AKÖV — amely a kezében tartja ezeket a szolgáltatásokat — nem tudott kellő számú ra­kodót biztosítani, így az irodán sok 3 már megvásárolt, de el nem szállított tüzelőről szóló ok­mány. A telepvezető tájékoztatá­sa szerint eddig százötven „utal- ványos” téli fűtőanyaga vár el­szállításra. Természetesen na­ponta érkeznek új vásárlók, így hosszabb-rövidebb idő elteltével kapja meg egy-egy vásárló a ki­fizetett árut. Nehezítette az AKÖV munkáját a szekszárdi utak állapota is, mert az építé­sek miatt sok helyre nem tud­tak bemenni. Mindenki „ lezslesz? Itt van az ősz. Költöznek a madarak, — a daru is. — Láttam éo is egy darut — szólt közbe a szomszéd Ferike, aki elsős. — Mikor? — kérdezem. — Hát mikor az oviba men­tem. — Milyen danát láttál? — Azt a nagy gépet. — Mi madárról beszélünk. Azt hívják darunak. — Olyan nincs. És hiába egy félórai diskurzus, Ferit nem lehet meggyőzni. A legbiztosabb jel — Jól nézz meg. Ä múltkori esőben nagyon megjártam. Be­folyt a víz. Csupa sár lett a lá­bam — mondja egy fiatal nő, itt a Szekszárdi Kövendi Sándor Cipész Ktsz részlegének helyisé­gében. Zavaczki Zoltánné vállaló cin­kos mosollyal néz felém, mint­ha modána: ugye igazam volt! — Előtte ugyanis ezeket mondta: — Nálunk az ősz legbiztosabb jele, hogy az emberek észre ve­szik, milyen vékony a cipőjük talpa. Az első hideg eső után szinte tömegével hozzák a láb­beliket. Van aki hátizsákkal 8— 10 párat is egyszerre. Valóságos roham van ilyenkor. — S megindult a roham? — Igen. Alaposan megnőtt a forgalmunk. A napi 40—50 pár, szandál javítása helyett, most a „komoly” cipők, bakancsok, fél­cipők, csizmák nagyjavítása van soron. A forgalom; 150—200, sőt, több párral is mutatja: itt az ősz! — Csak szekszárdiak hozzák ide lábbelijüket? — Öh, nem! Jönnek olyan he­lyekről is, ahol van felvevőhe­lyünk, mint például Bátaszék- ről, Tolnáról. Magam is elcsodál­koztam a napokban. Erdősmecs- kéről hozott valaki javítani­valót. Megszoktak bennünket. — Győzik a szakmunkásaik? — Ilyenkor pótolják ki a nyá­ri holt szezont. Igaz, meghosszab­bodnak egy kicsit a javítási ha táridők, de nem lesz fennaka­dás. Csak hozzák a cipőket.. De vigyék is el„ — teszi hozzá. — ??? — Amióta előleget szedünk, ritkábban ugyan, de még most is előfordulj hogy a kész ci­pőkért nem jönnek. Érthetetlen sokszor, mert még azért sem, amelyik ki van fizetve. De elő­fordult, hogy olyan valaki jött cipőért, aki nem is hozott, javí­tanivalót. — Mit kívánnak a munkások? — Minél több javítanivalót. — De ehhez sok eső, hó kell, ezt is kívánják? — No, azt nem — tréfálkozik búcsúzóul — elég lesz mindig egy kicsi, ijesztgetésül. Naptárnál, esős időnél, levél- A lehetőség: a kétéves, fizetett hullásnál is biztosabb jelét ad- otthoniét gyorsan éreztette ha­ja az ősznek: a nők viselete. tását... Hová lettek a lenge, elöl-hátul fcekoStált nyári holmik?! Zor- ~ mm _ . dúl rejtik a barnára sült bőrt ^711 Tfít fO |T1P ff a vastag pulóverok, a sötét ha- Wa U1 v lvUiCAi m risnyák. ^ Szekszárdi Állami Gazdaság- híres kadarka, az olasz rizling Figyeljük csak a méteráru- ban szórványosan már szürete- és a szekszárdi borvidéken újab- üzletek belsejét! Izgatott súgás- ük a korábban érő borszőlőket, ban meghonosított szőlőfajták, búgás, fontos tanácskozások szín- s amelyekben az esőtől rotha- köztük a cabernet mustja is. helye most. Kettesével, de ha le- dást észleltek. A próbaszüret szerint az idén hét, még többesben járnak ide a a gazdaság ezer holdnyi új te- a közepesnél valamivel jobb tor- hölgyek. Egyelőre nem vásárol- lepítéséből az idén 516 hold bor- més mutatkozik, amennyiben nak. Felmérnek. Milyen szin? szőlő fordult termőre. Amint nem lesz nagyobb méretű rocha- Milyen anyag? — erről még sen­kinek sincs: kialakult Véleménye. De ha azt nem is döntötték még el, hogy miből legyen az áhított őszi ruha, arról minden­ki megvan győződve, hogy vala­mi: kell. Átnézzük a ruhatárun­kat és kétséget kizáróan meg­állapítjuk, hogy ezeket az únt, . ócska darabokat ugyan fel nem vesszük már az idei ősszel! Kü­lönben is, már tavasszal akar­tunk kosztümöt csináltatni, to­vább igazán nem halogathatjuk, ugye, kedves férjek? Ki lehetne illetékesebb az őszi divat kérdéseiben, mint a szabó ktsz női méretes részlegének dolgozói? A szekszárdi üzletbe látogattam ed, és a műhelyben megnéztem valamennyi készülő darabot. Akik itt csináltatják a ruháikat, most ne gondoljanak rám haraggal: a világért sem árulom el a fazonját! Maradjon titok, különlegessége csak akkor hökkentse meg a barátnőket, mikor magukra öltik. Mert te­gyük a szívünkre a kezünket: ki szeret azonos ruhát hordani a nőtársaival? Indiszkrét kérdések Sokat foglalkoztunk már a törött ablakokkal, pontosabban szólva azok b eüvegezésének problémájával. Az ősz be­köszöntővel engedtessék meg a kérdés: — továbbra is mi fogunk foglalkozni vele, vagy az illetékesek is? * Szekszárdon sokan áttértek már a korszerűbb fűtési mód­ra: az olajtüzelésre. Az ö kér­désüket tolmácsoljuk: az AKÖV vajon megint csak márciusban oldja meg az olaj házhoz szál­lítását? Mert „félő”, hogy ak­kor már meleg lesz... Néhány dolgot azonban a skal- polás veszélye nélkül is elárul­hatok: az idei ősszel ismét a kosztümöké az elsőség. Anyag­ban a terylén hódít, színben a grafiitszürke. A divatvonalak kö­zül a bővülő, úgynevezett „le­zser” fazonok a favoritok, meny­asszonyi ruhában a hosszú épp­úgy divatosa mint a rövid, amint a szebbnél szebb fazonok mutat­ták. És a divathoz talán még any- nyit: mindenki viseljen olyan ruhát, amely természetének, egyéniségének, alakjának meg­felelő. Aki ilyen ízléssel, mérték- tartással öltözködik, az mindig divatos lesz, annak öltözködé­sén nem találni kivetnivalót. Annál is inkább tanácsolható ez, mert az idei divat olyan vál­tozatos, olyan sokféle, hogy mindenki kedvére válogathat be­lőle. A ktsz dolgozói elárulták, hogy ők a szoknyaalakítások meg­növekedéséből észlelik az őszt. .A nyári súlyváltozások itt mér­hetők le. Még egy kedves titok: föltűnően sok a kismamaruha. Haraszthi Ferenc, a gazdaság borásza elmondotta, ezen a hé­ten a rizlingszilvánit, a kék­frankost és az oportóit, azután pedig az ezerjót szedik. Előrelát­hatólag szeptember 25-e után megkezdődik a nagy szüret, s a továbbiakban a borkombinát mo­dem tartályaiba csordul majd a dás. Ha az időjárás kedvezőbbre fordulna a továbbiakban, akkor a tavalyinál jobb minőségre is számíthatnának; eddig 16—19 cu­korfokot mértek. A szőlőtermés 60 százalékából vörös, a többi­ből pedig fehér bor lesz a szek­szárdi gazdaságban. Lányok,kifulladt tüdővel A diákoknak kicsit előbb kez­dődik az ősz, mint másoknak. Nekik általában szeptember el­sején. ÁLtaláhan, mert például az új szekszárdi szakközépiskola hallgatóinak hosszabbított szün­idejük volt, az építőipar jóvoltá­ból. Most már azonban az ő sza­badságuknak is „bealkonyult”, ök is ülnek már a hatalmas ab­lakos osztálytermekben és figye­lik a tanárok oktató szavait. A nagyobb örömöt azok az is­kolások érezték, akik végre meg­válhattak a tornaterem-háló­szobától. Mert közel 200 diák la­kott a III-as számú általános is­kola és a Garay Gimnázium tornatermében az új tanév kez­dete óta. Várták, hogy elkészül­jön a kollégium. Most már köl­tözködnek az új lakók. Kislá­nyok cipekednek hatalmas bő­röndökkel, szélesre tömött sport­táskákkal, a Kadarka utcán vé­gig, dombnak fel és kifulladt tüdővel. Fiú egy sem a környé­ken. Egy év barátkozás. ismer­kedés valószínűleg elég lesz ah­hoz, hogy jövő őszre a férfinem ifjabbjai serénykedjenek és ci- pekedjenek a lányok bőröndjei körül. Reklám? Egy pohár jár kézről kézre, s akinek a kezében a termosz szí­vesen kínál gatrjá másik két tár­sát. Vidéki asszonyok. Hozzá­szoktak a kávézáshoz. Legalább is ezt bizonyítja, hogy tegnap reggel Szekszárdon. a Várköz- pfesszó előtt iszogatták forrón gőzölgő, otthoni feketekávéjukat. Mi ez? Reklám? Vagy talán éppen bírálat a benti fekete iránt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom