Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-21 / 223. szám
Mi fut eszébe, ha azt mondom, ősz? Lombhullás... Kimúlás... Szüret... Iskola... Eső... Szürkeség... Sár... Szövetkosztüm... Meleg szoba... Nátha... Es így tovább, kinek mi. Jogos a kérdés, foglalkozni kell vele, hiszen a forró leheletű nyár elillant, s kéretlenül, hívatlanul betoppant az ősz. Most már itt gunny ászt, szo- morkodik, borúskodik az utcákon, ráparancsolja a nőkre a kosztümöket, a férfiakra a felöltőt, a gyerekekre a gyap- júpulóvert, s a magas szárú cipőt. Szemlátomást beköszöntött és betoppant csillagászatilag is. Tudományosan úgy mondják, hogy a mi féltekénkén, tehát az északin, akkor kezdődik az ősz, amikor a Nap észak felől, délnek tartva, az Egyenlítőhöz ér és az alá halad. Addig beszélhetünk őszről, amíg a Nap legdélibb helyzetét az Egyenlítő alatt el nem éri. Vagyis, az ősz tart az őszi napéjegyenlőségtől, a téli napfordulatig. Igaz, mi saját bőrünkön érezzük, ha eljön, s nem szükséges, hogy csillagászok, meteoroiégusok figyelmeztessenek rá. De, ebben a mai modern. tudományos és technikai világban nem árt, ha az ember „ősz ügyben” is többet lát és többet tud annál, mint amit akkor tapasztal, ha kilép az utcára, vagy kinéz az ablakon. Általában az ősz egy csomó gondot zúdít a családokra. Hőmérőt kell venni, mert még tavasszal eltörött, tovább nem lehet halasztani vásárlását, mert ősz táján a gyerek könnyebben meghűl, s szükség van rá. Az aszony cipőkről, meg harisnyákról, kosztümökről ábrándozik, s már most, időben, valami prémet emleget a télikabátjára. A férfiak meg egykedvű beletörődéssel bújnak a tavalyi jersey ingbe, a hároméves félcipőt pedig elviszik a cipészhez, egy talp kell csak rá, megteszi még egy szezont. Az ősz azonban mit sem törődik a gondokkal. Itt van és hoz sok esőt, lezavarja a leveleket a fáról, szürkébe vonja az eget és megérleli az új bort. Nem fogunk megfagyni... Daru Félreértés ne essék, nem valamiféle meteorológiai előrejelzésről van szó, csupán a tüzelőanyag-ellátás bíztató alakulásáról. Az ősz beköszöntővel, amelyet vitathatatlanul igazolnak a rek- kenő hőség után szokatlanul hűvös napok, még azoknak is eszébe jut a téli tüzelő, akik eddig igazán nem sok gondot fordítottak rá. Peredi Jenőtől a Pécs— Szekszárdi TÜZÉP Vállalat telepvezetőjétől megnyugtató válaszokat kaptunk. A szekszárdi telepen a keresletnek és az igényeknek megfelelő mennyiségű szén és tűzifa áll a vásárlók rendelkezésére. Jelenleg hatfajta szén között válogathatunk: kétfajta brikett iszap, komlói és pécsi dió, és aknaszén van „raktáron’* olyan mennyiségben, hogy a telepvezető tanúsága szerint helyhiánnyal küszködnek. Tűzifából is mindenki megtalálja a kedvére valót, és mindenféle kötöttség nélkül bármilyen mennyiséget vásárolhat. Az utalványok nagy részét már beváltották, de a késlekedőknek sem kell kétségbe esni ok: ezután is megkapják az utalványozott tüzelőanyagot. Aki azonban csak most akar részlet- fizetési kedvezménnyel szénhez jutni — már elkésett. A tervek szerint ugyan a termelőszövetkezeti gazdáknak biztosítanak még lehetőséget erre, de ez az új akció még a tárgyalás folyamatában van. Tehát tüzelőanyag hiánya miatt nem kéül fagyoekodnunk az ősz és a tél folyamán, az ellátás folyamatosnak, megnyugtatónak ígérkezik. A tüzelőanyag elszállítása — különösen ebben az időszakban — mái- sokkal körülményesebb. Az AKÖV — amely a kezében tartja ezeket a szolgáltatásokat — nem tudott kellő számú rakodót biztosítani, így az irodán sok 3 már megvásárolt, de el nem szállított tüzelőről szóló okmány. A telepvezető tájékoztatása szerint eddig százötven „utal- ványos” téli fűtőanyaga vár elszállításra. Természetesen naponta érkeznek új vásárlók, így hosszabb-rövidebb idő elteltével kapja meg egy-egy vásárló a kifizetett árut. Nehezítette az AKÖV munkáját a szekszárdi utak állapota is, mert az építések miatt sok helyre nem tudtak bemenni. Mindenki „ lezslesz? Itt van az ősz. Költöznek a madarak, — a daru is. — Láttam éo is egy darut — szólt közbe a szomszéd Ferike, aki elsős. — Mikor? — kérdezem. — Hát mikor az oviba mentem. — Milyen danát láttál? — Azt a nagy gépet. — Mi madárról beszélünk. Azt hívják darunak. — Olyan nincs. És hiába egy félórai diskurzus, Ferit nem lehet meggyőzni. A legbiztosabb jel — Jól nézz meg. Ä múltkori esőben nagyon megjártam. Befolyt a víz. Csupa sár lett a lábam — mondja egy fiatal nő, itt a Szekszárdi Kövendi Sándor Cipész Ktsz részlegének helyiségében. Zavaczki Zoltánné vállaló cinkos mosollyal néz felém, mintha modána: ugye igazam volt! — Előtte ugyanis ezeket mondta: — Nálunk az ősz legbiztosabb jele, hogy az emberek észre veszik, milyen vékony a cipőjük talpa. Az első hideg eső után szinte tömegével hozzák a lábbeliket. Van aki hátizsákkal 8— 10 párat is egyszerre. Valóságos roham van ilyenkor. — S megindult a roham? — Igen. Alaposan megnőtt a forgalmunk. A napi 40—50 pár, szandál javítása helyett, most a „komoly” cipők, bakancsok, félcipők, csizmák nagyjavítása van soron. A forgalom; 150—200, sőt, több párral is mutatja: itt az ősz! — Csak szekszárdiak hozzák ide lábbelijüket? — Öh, nem! Jönnek olyan helyekről is, ahol van felvevőhelyünk, mint például Bátaszék- ről, Tolnáról. Magam is elcsodálkoztam a napokban. Erdősmecs- kéről hozott valaki javítanivalót. Megszoktak bennünket. — Győzik a szakmunkásaik? — Ilyenkor pótolják ki a nyári holt szezont. Igaz, meghosszabbodnak egy kicsit a javítási ha táridők, de nem lesz fennakadás. Csak hozzák a cipőket.. De vigyék is el„ — teszi hozzá. — ??? — Amióta előleget szedünk, ritkábban ugyan, de még most is előfordulj hogy a kész cipőkért nem jönnek. Érthetetlen sokszor, mert még azért sem, amelyik ki van fizetve. De előfordult, hogy olyan valaki jött cipőért, aki nem is hozott, javítanivalót. — Mit kívánnak a munkások? — Minél több javítanivalót. — De ehhez sok eső, hó kell, ezt is kívánják? — No, azt nem — tréfálkozik búcsúzóul — elég lesz mindig egy kicsi, ijesztgetésül. Naptárnál, esős időnél, levél- A lehetőség: a kétéves, fizetett hullásnál is biztosabb jelét ad- otthoniét gyorsan éreztette haja az ősznek: a nők viselete. tását... Hová lettek a lenge, elöl-hátul fcekoStált nyári holmik?! Zor- ~ mm _ . dúl rejtik a barnára sült bőrt ^711 Tfít fO |T1P ff a vastag pulóverok, a sötét ha- Wa U1 v lvUiCAi m risnyák. ^ Szekszárdi Állami Gazdaság- híres kadarka, az olasz rizling Figyeljük csak a méteráru- ban szórványosan már szürete- és a szekszárdi borvidéken újab- üzletek belsejét! Izgatott súgás- ük a korábban érő borszőlőket, ban meghonosított szőlőfajták, búgás, fontos tanácskozások szín- s amelyekben az esőtől rotha- köztük a cabernet mustja is. helye most. Kettesével, de ha le- dást észleltek. A próbaszüret szerint az idén hét, még többesben járnak ide a a gazdaság ezer holdnyi új te- a közepesnél valamivel jobb tor- hölgyek. Egyelőre nem vásárol- lepítéséből az idén 516 hold bor- més mutatkozik, amennyiben nak. Felmérnek. Milyen szin? szőlő fordult termőre. Amint nem lesz nagyobb méretű rocha- Milyen anyag? — erről még senkinek sincs: kialakult Véleménye. De ha azt nem is döntötték még el, hogy miből legyen az áhított őszi ruha, arról mindenki megvan győződve, hogy valami: kell. Átnézzük a ruhatárunkat és kétséget kizáróan megállapítjuk, hogy ezeket az únt, . ócska darabokat ugyan fel nem vesszük már az idei ősszel! Különben is, már tavasszal akartunk kosztümöt csináltatni, tovább igazán nem halogathatjuk, ugye, kedves férjek? Ki lehetne illetékesebb az őszi divat kérdéseiben, mint a szabó ktsz női méretes részlegének dolgozói? A szekszárdi üzletbe látogattam ed, és a műhelyben megnéztem valamennyi készülő darabot. Akik itt csináltatják a ruháikat, most ne gondoljanak rám haraggal: a világért sem árulom el a fazonját! Maradjon titok, különlegessége csak akkor hökkentse meg a barátnőket, mikor magukra öltik. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: ki szeret azonos ruhát hordani a nőtársaival? Indiszkrét kérdések Sokat foglalkoztunk már a törött ablakokkal, pontosabban szólva azok b eüvegezésének problémájával. Az ősz beköszöntővel engedtessék meg a kérdés: — továbbra is mi fogunk foglalkozni vele, vagy az illetékesek is? * Szekszárdon sokan áttértek már a korszerűbb fűtési módra: az olajtüzelésre. Az ö kérdésüket tolmácsoljuk: az AKÖV vajon megint csak márciusban oldja meg az olaj házhoz szállítását? Mert „félő”, hogy akkor már meleg lesz... Néhány dolgot azonban a skal- polás veszélye nélkül is elárulhatok: az idei ősszel ismét a kosztümöké az elsőség. Anyagban a terylén hódít, színben a grafiitszürke. A divatvonalak közül a bővülő, úgynevezett „lezser” fazonok a favoritok, menyasszonyi ruhában a hosszú éppúgy divatosa mint a rövid, amint a szebbnél szebb fazonok mutatták. És a divathoz talán még any- nyit: mindenki viseljen olyan ruhát, amely természetének, egyéniségének, alakjának megfelelő. Aki ilyen ízléssel, mérték- tartással öltözködik, az mindig divatos lesz, annak öltözködésén nem találni kivetnivalót. Annál is inkább tanácsolható ez, mert az idei divat olyan változatos, olyan sokféle, hogy mindenki kedvére válogathat belőle. A ktsz dolgozói elárulták, hogy ők a szoknyaalakítások megnövekedéséből észlelik az őszt. .A nyári súlyváltozások itt mérhetők le. Még egy kedves titok: föltűnően sok a kismamaruha. Haraszthi Ferenc, a gazdaság borásza elmondotta, ezen a héten a rizlingszilvánit, a kékfrankost és az oportóit, azután pedig az ezerjót szedik. Előreláthatólag szeptember 25-e után megkezdődik a nagy szüret, s a továbbiakban a borkombinát modem tartályaiba csordul majd a dás. Ha az időjárás kedvezőbbre fordulna a továbbiakban, akkor a tavalyinál jobb minőségre is számíthatnának; eddig 16—19 cukorfokot mértek. A szőlőtermés 60 százalékából vörös, a többiből pedig fehér bor lesz a szekszárdi gazdaságban. Lányok,kifulladt tüdővel A diákoknak kicsit előbb kezdődik az ősz, mint másoknak. Nekik általában szeptember elsején. ÁLtaláhan, mert például az új szekszárdi szakközépiskola hallgatóinak hosszabbított szünidejük volt, az építőipar jóvoltából. Most már azonban az ő szabadságuknak is „bealkonyult”, ök is ülnek már a hatalmas ablakos osztálytermekben és figyelik a tanárok oktató szavait. A nagyobb örömöt azok az iskolások érezték, akik végre megválhattak a tornaterem-hálószobától. Mert közel 200 diák lakott a III-as számú általános iskola és a Garay Gimnázium tornatermében az új tanév kezdete óta. Várták, hogy elkészüljön a kollégium. Most már költözködnek az új lakók. Kislányok cipekednek hatalmas bőröndökkel, szélesre tömött sporttáskákkal, a Kadarka utcán végig, dombnak fel és kifulladt tüdővel. Fiú egy sem a környéken. Egy év barátkozás. ismerkedés valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy jövő őszre a férfinem ifjabbjai serénykedjenek és ci- pekedjenek a lányok bőröndjei körül. Reklám? Egy pohár jár kézről kézre, s akinek a kezében a termosz szívesen kínál gatrjá másik két társát. Vidéki asszonyok. Hozzászoktak a kávézáshoz. Legalább is ezt bizonyítja, hogy tegnap reggel Szekszárdon. a Várköz- pfesszó előtt iszogatták forrón gőzölgő, otthoni feketekávéjukat. Mi ez? Reklám? Vagy talán éppen bírálat a benti fekete iránt?
