Tolna Megyei Népújság, 1967. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-19 / 221. szám
196". szeptember 19, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Fiatal mesterek. Húszon túl, harmincon innen. Sok közös jellemzővel: még az iskola padjaiban választották szakmájukat; a mestervizsgán kitűnően hely tálltak; hazamentek és otthon kezdték meg önál tó kisipari tevékenységüket; és még sorolhatnám tovább. S ami mindezeknél értékesebb közös vonás: valamennyien szorgalmas, becsületes munkájukkal kívánják bizonyítani, hogy megérdemelten jutottak a mesteri címhez. Ök megyénk legfiatalabb kisiparosai. Számuk az utóbbi években egyre növekszik, s ennek mintegy természetes velejárójaként örvendetesen javul a lakosság javító és szolgáltató igényeinek kielégítése. S bár egyre többen vannak, még mindig nem elegen. * Közülük mutatunk most be olvasóinknak hármat: egy rádió- és tv-szerelőt, egy fogtechnikust és egy díszmű- és karosszéria-lakatost. Tarr János Vadas György Vannak gyerekek, akiknek talán már születésük pillanatában megvan a szakrrfájuk. Igaz, csak a szülők akaratából. Mert mi mást is választhatna a gyerek, mint az apa, vagy a közelálló rokon szakmáját, amelynek elsajátításához és folytatásához az alapvető feltételek máris biztosítottak. így történt ez Vadas György esetében is. Egyik közelálló rokona laboratóriumában ismerkedett meg a szakmával, amelyet hamar meg is szeretett. Szinte természetesnek vette, hogy az érettségi után egy fogtechnikushoz került tanulónak. 1961-ben szabadult, mint fog- technikus. majd ezt követően Pécsett dolgozott a Fogtechnikai Vállalatnál egészen 1967-ig. — Úgy éreztem, hogy hat év alatt megtanultam a szakma csínját-bínját és mestervizsgára jelentkeztem Budapesten, mivel ebben a Szakmában csak itt lehetett. Első gimnazista volt, amikor egy életre szóló barátságot kötött az elektromossággal. Az iskola amatőr-körét hamar kinőtte és az MHS-nél jelentkezett, ahol ’ö'röpimel fogadták a nem mindennapi érdeklődést tanúsító fiatalembert. Itt építette élete első önálló rádióját, amelynek megszólalását legalább akkora örömmel fogadta, mint-a sikeres mestervizsga hírét. Már ekkor eldöntötte, hogy rádió- és tv-szerelő lesz. És az is lett. 1963-ban szabadult fel a szekszárdi GELKÁ-nál, majd ezt követően itt dolgozott egészen a múlt év közepéig. Ekkor elhatározta: mestervizs? gát tesz és hazamegy Bátára. Sikerült. Mi már odahaza beszélgettünk vele. — Nehéz volt a mestervizsga? — Halálosan! — ?... — A szó szoros értelmében halálosan, mert a vizsgára menet Pécsett gépkocsimat derékba kapta egy vontató és felborította. Szerencsére nem történt sérülés. Egyébként egy rádiókészülékét kellett megterveznem költségvetéssel együtt. Minden rendben ment. — Milyen érzés volt, amikor először szólították mesternek? — Nem tagadom, büszke voltam rá, persze mértéktartással. — Hogyan fogadták odahaza, Bátán? — Nagyon örültek, hogy hazajöttem, mert \ Bátán és környékén nincs rádió- és tv-szerelő, pedig a készülékek száma egyre gyarapszik. A tanács és a helyi műszaki bolt minden segítséget megad, hogy minél előbb teljesen felszerelhessem műhelyemet. A most 26 éves Tan- János jelenleg műszereket épít műhelyében. Az értékes és éppen ezért drága, számára még megvásárol- hatatlan műszereket szabad idejében ő maga építi meg apránként vásárolt alkatrészekből. így könnyít magán az indulásnál. Nem titkolja azt sem, hogy jól tudja, szakmájában, amely' ma a „divatos” szakmák közé tartozik, szinte napról napra újabb és újabb típusú készülékek látnak napvilágot, s ennek ismerete már állandó önképzést követel a fiatal mestertől, ö azonban szívesen ül le tanulni, hiszen ezt teszi már több mint egy évtizede. tások, már határozott céllal történnek majd. A családi hagyományt ugyanis illik folytatni. Jákli József — Mindig szerettem a vasat, amely az ember keze nyomán alakul át, formálódik — mondja a legfiatalabb mester, a xnindösz- sze 24 éves Jákli József. Odahaza, Dunaföldváron tanulta a szakmát. Méghozzá igen szép eredménnyel. Amikor lQ60-ban felszabadult, mestere, Debulay Lajos javaslatára Budapestre ment a Dombormű és Díszmű Ktsz-hez dolgozni. — Itt tanultam a legtöbbet. Most már megértem az idős szakmunkásokat, akik mindig külföldi élményeiket emlegetik. A lakásban, csakúgy mint a műhelyben igen nagy kézügyességre valló kovácsolt vas tárgyakat látni. — Ezeket szabad időmben készítettem magunknak. De megrendelést is vállalok. Budapesten 1963-ban tett mestervizsgát és egy évvel később már odahaza Dunaföldváro',n dolgozott, mint kisiparos. A négy év alatt, amit Budapesten töltött, számos olyan munkát készített, amelyet ma valahol külföldön csodálnak. Hiszen a Dombormű és Díszmű Ktsz-ben exportra dolgozott. S bár a cégtáblán ott van, hogy karosszérialakatos, mégis a szíve valahogy mást diktál. Gyakran feljár Budapestre, hogy körülnézzen. Nem nehéz kitalálni, hogy mire kiváncsi. Ilyenkor találkozik a szakma elismert művészeivel, akiktől sok és érdekes ötleteket javaslatokat kap. Neki is van azonban javaslata. — Szerintem feltétlen szükség lenne egy úgynevezett, kisiparos boltra, ahol a megye kisiparosai bemutathatnák termékeiket, sőt ámsítani is lehetne azokat. Megfontolandó javaslat. Az ügyes kezű fiatalember tulajdonképpen még nem döntött: mi is lenne szívesebben. Lakatos mester, vágy iparművész. Igaz, van még ideje, hiszen mindössze Vadas György ’ sikeresen vette 24 éves. az akadályt, s Budapestről már Egy azonban biztos: nem min- mint mester érkezett haza, de dennapi tehetséggel kovácsolja, már nem Pécsre, hanem Tolnára, formálja a vasat. Itt kért és kapott iparengedélyt. A tágas, jól felszerelt laboratóriumban beszélgetünk a fiatal mesterrel. — Úgy gondolom ebben a szakmában igen nehéz bedolgozni magát az embernek? — Valóban így van. De ez érthető is, mert ha valakinek egyszer valahol jól megcsinálják a fogát, vagy fogsorát, az a jövőben csak ahhoz a mesterhez megy. A betegnek ugyanis a gyógyászati segédeszköz az életet teszi elviselhetőbbé és mesterségesen pótolja a természetes elhasználódást. — Ha jól tudom a megrendelés elsősorban az orvosoktól függ? — Igen. Nekem egy fiatal orvos küldi a megrendeléseket. így többek között dolgoztam már Bony- hádra, Paksra, Dunaszentgyörgy- re. Természetesen ma még elég sok szabad idővel rendelkezem, de pontos, precíz munkával igyekszem bővíteni a kört. Vadas György mindössze 25 éves és már két gyermekes csa- Fiatal mesterek. Harmincon in- ládapa. Fia, az ötéves Gyurika nen húszon túl. Sok közös jellemszívesen látogat el a laboratóri- zővel. Közülük mutattunk most umba, ahol számára igen sok új be olvasóinknak hármat, és érdekes dolgot lát. Lehet, hogy az évek folyamán ezek a látogaSZIGETVÁBI LÁSZLÓ Üj utakon AZ IPAR ÉS KISKERESKEDELEM kapcsolatában új utakat keresnek a szakemberek. Gazdaságirányítási rendszerünk reformja egyebek közt az olyan intézkedéseket is feltételezi, amelyek következtében az üzletekbe kerülő áru jobban megfelel a fogyasztói igényeknek. Ez egy' részről a lakosság életszínvonalának a növekedéséhez kapcsolódik, más részről pedig a vállala- .tok gazdaságosságát, nyereségét is befolyásolja. Bár az idei év még csak az előkészületek éve, de egyes területeken máris történtek intézkedések az új gazdasági mechanizmus szellemének megfelelően. < Az új utak megtalálása azonban nem is olyan egyszerű. Amikor szóba került, hogy a, kiskereskedelmi szervek közvetlenül is rendelhetnek, köthetnek szerződéseket az iparral, mindenki helyeselte azt: Valóban szükséges is ez az áruellátás színvonalának a megjavításához. Sokan azonban úgy vették, mint valami csodaszert, s azt várták tőle, hogy máról-holnapra megold minden problémát. Már rendelkezésre állnak bizonyos gyakorlati tapasztalatok, de ezekből nem lehet végérvényes következtetést levonni, a •kísérleteknél csak bizonyos résztényezők hatottak. Azt viszont igazolják, hogy a legkisebb eredmény is csak kemény munka árán születik meg. Tolna megyében a Népbolt Vállalat körülbelül 40, a földművesszövetkezeti kiskereskedelem pedig 50 új ipari partnert keresett és talált eddig. Ez így számszerűségében ugyan jó képet mutat, de az összeredménnyel mégsem elégedettek különösebben a szakemberek, és nem is alaptalanul. Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője elmondotta, hogy az iparral való közvetlen kapcsolat az adminisztratív lehetőségek megadása ellenére sem úgy megy, ahogy eredetileg elképzelték. „Nem szívesen állnak velünk szóba” Ugyanezt bizonygatják a MESZÖV-nél. Horváth János elnökhelyettes ezt írja egyik jelentésében: „Az iparral való tárgyalásaink csak részben jártak eredménnyel”. Hajdú László főosztályvezető-helyettes ezt mondja: „Az-árrést is megosztanánk a termelőüzemekkel, de ez kevés, valami más intézkedés is kellene, ahhoz, hogy az ipar és kereskedelem közt eleven kapcsolat bontakozhassék ki.” AZ OJÍOK KERESÉSÉNÉL az érdekek ellentétéből kell kiindulni. Az ipar, a technikai színvonal fejlődése egyebek . közt erőteljesebb gépesítést, automatizálást jelent. Az üzem ha egyszer felkészült valamilyen áru termelésére, az az érdeke, hogy abból minél nagyobb mennyiséget termeljen. A nagy szériás termelésnél csökken az egy darabra eső költség. A nagy szériás termelés azonban a közszükségleti cikkeknél — ruházkodás — feltétlenül uhiformizálódási tendenciával jár együtt. Ugyanekkor a fogyasztóknak ez nem tetszik, a kiskereskedelem is éppen ez ellen szeretne tenni bizonyos intézkedéseket, s ezért vártak sokat az ipar és a kiskereskedelem közvetlen kapcsolatától. A boltos azt szeretné, ha olyan árut kínálhatna eladásra, ami másutt lehetőleg nincs, tehát a kiskereskedelem elsősorban kis szériákra szeretne s-zeri..............................- ződést kötni, az ipari szervek viszont azt mondják: „Erre mi ráfizetnénk”. Bizonyos tömegcikkeknél nincs 'probléma, a divatcikkeknél annál nagyobb. A ktsz-ek amelyek korlátozott kapacitásuknál fogva az esetek többségében már eleje nem is törekedhetnek nagy szériákra, alapanyaghiánnyal küzdenek. így a kiskereskedelem közvetlen megrendeléseit ők is csak kismértékbep tudják ki-, elégíteni. Az idén rendkívül élénk volt az "ipari és kiskereskedelmi szervek közti kapcsolat. Jöttek, mentek. a kiskereskedők, ám néhol egyszerűen nem is álltak szóba velük, mondván, hogy ilyen kis tételekről még csak nem is tárgyalnak. Sőt a nagy szériás megrendelésekért még el is kötelezik magukat az üzemek. Például Szekszárdon akad, olyan vállalat, amelyik azzal kötötte le a teljes kapacitását, hogy más megrendelőnek nem termel, nem szállít árut. Terméke fontos a kiskereskedelemben, rendelnének is nála, de hiába. Egyes ipari szervekkel sikerült közvetlen kapcsolatot kiépíteni. A földművesszövetkezetek például már úgy is tudnak cipőt beszerezni, hogjj az teljesen az ő kívánságuk, megrendelésük alapján készül. Eddig a gyakorlat az volt, hogy az ipar bemutatta a modelljeit ..Ezt tudom gyártani, ebből lehet választani”. Most egyes ipari szervek már csak árjegyzékkel jelennek meg a specifikációs tárgyalásokon. és csak a kiskereskedelem által kért, meghatározott ám termelésére térnek ót. Ilyen példák vannak, de a „nagy falat” nem sikerült áttörni. És hogy sikerül-e, vagy hogyan, az még a jövő kérdése. EGY TÉNY. Az ipar érdekeit, a nagyszéria-szempontokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert tulajdonképpen ez a világszínvonal. Ebből következik, hogy a nagykereskedelem ezután sem lesz kikapcsolható, és az egyes boltoknak sem egymástól elszigetelten kell keresni az áru- kapcsolatokat, hanem bizonyos összefogással, hogy egyszerre nagyobb tételt rendelhessenek az ipartól. Erre is vannak ’kísérletek, próbálkozások. A földművesszövetkezeti egységek igyekszenek összehangolni á megrendeléseket. A helyi ipar és kiskereskedelem viszonylatában mutatkozna legtöbb reális lehetőség á közvetlen árukapceotlatokra, ehhez viszont lényegesen kellene javítani az alapanyag-ellátásukon. BODA FERENC Tm. Talajerőgazdálkodási Vállalat Szekszárd, Kese- lyűsi út, felvételre keres hegesztő szakmával rendelkező lakatost, több éves gyakorlattal, és mezőgazdasági gépszerelőt, hosszabb gyakorlattal. (245) I /
