Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

1967. augusztus 13. TOLNA MEGYEI VßpOjSAG 5 OTTHONOK lói használták fel a lehetőségeket Furkópusztán 1 A rádió mondta be. Egy férfi, ha jól emlék­szem, harmincon innen, otthonában megölte fe­leségét. Éjfél után, de még szürkület előtt vil­lanyáramot vezetett az alvó asszony testébe. Az asszonyt eltemetik, a férjet, nem lehetetlen, ha­lálra ítélik. A titok hordozója, ennek a két embernek az otthona — néma. De egyáltalán otthon volt-e valaha is az a szoba, az a konyha, ahol ez a két ember estéit, éjszakáit, ünnep- és pihenőnapjait együtt töltötte? Szerették-e a tár­gyakat? Volt-e meleget adó közös szerzeményük: egy lábas, csillár, könyvszekrény, vagy más va­lami? Aminek együtt örültek, amikor megvették, vagy amire együtt kuporgatták össze a forinto­kat. Soha nem fogjuk megtudni. Egyet mégis sej­tünk: ahol ez a dráma lezajlott, ott nem lehe­tett más, mint egy régi, kihűlt otthon. A boros­üveget a népi kiszólás lámpásnak nevezi. Nos, úgy hallom, ez a lámpás volt annak a kihűlt otthonnak is a dísze, ahol tavaly egy szekszárdi asszony baltával verte agyon az ágyban alvó férjét. Amikor a rádió bemondta a hírt, óhatatlanul pállott konyhaszagot éreztem az orromban. És üres, szanaszéjjel porosodó pálinkásüvegeket kel­lett látnom. Egyiket az ablakban, a másikat az ágy mellett, szóval össze-vissza. Ismertem egy kiváló statikus mérnököt. Náluk is ilyen volt az otthon. Ezenkívül egy ötliteres üveg málna­szörpöt tartott a konyhában. Reggelenként ezzel hűtötte magát. A felesége az örültek házában kötött ki. 2 De mitől meleg, vagy hideg egy otthon? Érde­kes, nyomban megérzi az ember, csak be kell lépnie. R. tanár négy évvel ezelőtt költözött Szekszárdra. A háromtagú család o bútort még nem hozhatta, mert nem volt hová. Hozzájutot­tak egy szobához, szereztek két emeletes vas­ágyat és berendezkedtek. A két utcai ablak kö­zött volt R. tanár úr dolgozószobája. Az ajtó mögött a függönnyel elválasztott sarok a fürdő­szoba, a másik sarok a fiúnak tanulószoba, s középen a vendégszoba, össze voltak zsúfolva, egymás hegyén-hátán éltek, ennek ellenére R. tanár úr nemcsak tanított, írt is szakkönyveket. Ezenkívül néha öten, hatan vendégeskedtünk náluk. Körülültük az asztalt, és vagy a világot, vagy a mezőgazdaságot váltottuk meg. A tanár úr kisfia időnként beszámolt iskolai élményeiről. Szép, melegszemű gyerek, nemrég megnyert egy úttörőpályázatot és jutalmul Németországba küldték üdülni. R-né megfőzte a város legjobb feketekávéját, és néhány kedves szóval meg­magyarázta a vendégeknek, hogy nincs ennél jobb ital. Ezt a kis sivár lyukat, ha visszagon­dolok rá, még most is puha, meleg otthonnak érzem. R-ék vidám, közvetlen emberek, tudnak örülni minden kicsiségnek, szeretnek szívből mosolyogni, s gyanítom, otthonuk azért meleg, mert nem engedik be sem a konyhaszagot, sem a pesszimizmust. 8 Elhiszem, illik adni a formákra, de némelyik otthonban annyira túlzásba viszik az úrinak vélt szokásokat, hogy lúdbőrzik tőle az ember háta, s felfordul a gyomra, a kispolgár modoros maj- molásától. S-éktől mindenki elmenekül. Pedig szinte lasszóval fogják a „jobb embereket". Hiá­ba. Annyi náluk a szertartásosság, amennyit ma már talán a diplomáciai fogadások sem bírnak el. Meghajlások, üres bókok, kézcsókom a kedves feleségednek, meg a nyavalya tudja még mi minden. A vendég megdermed, hűtő­gépben érzi magát, pedig a lakás tágas, tiszta, sőt, modern. A vendég kezdi dicsérni — csakhogy mond­jon valamit — a televíziót. — Nem kapcsoljuk fel, a műsor kérlek elég­telen. — közli S. fanyar képpel és a társalgás megbicsaklik. Házikabátban, mosolytalanul, fe­szesen ül az asztalnál, és szárazon közli a tény­állást. Szerinte Magyarországon a tudást nem becsülik, a kereskedelemről jobb nem beszélni, a mezőgazdaság kirakatpolitikát folytat, az ipar nem produkál minőséget. Nála ez az örök téma. Felesége várakozásteljesen áll a háta mögött, és szenvedőén elhúzza a száját. Ha nem ismer­ném őket, akkor azt kellene hinnem, gyárat, vagy földbirtokot vesztettek el. Egy fenét! Az­óta hívják őket valakiknek, mióta bejött a népi demokrácia. 4 Mindig elolvasom a kezem ügyébe kerülő lak- berendezési hirdetéseket, és tanácsokat. Kedvelt formula, hogy az otthont a modern bútor, ízlé­ses és célszerű elrendezése teszi meleggé, ké­nyelmessé, otthonossá. Ami a kényelmet illeti, abban sok az igazság. Valami azonban sántít. A közelmúltban nagy sikert aratott a szekszárdi panelházakban a lakberendezési bemutató. Meg­nézte több ezer ember. Remek volt. De akik ott jártak, emlékezzenek csak vissza! Ezekből a modernül berendezett lakásokból valami hi­ányzott. — A „milyen volt?” — kérdésre csak azt tudtuk mondani, hogy szép, és drága. Töb­bet nem. Ebből is arra kell következtetni, az otthonokat a bennük élő emberek tehetik hideg­gé, vagy meleggé. A berendezés legfeljebb kel­lék, ehhez is, ahhoz is. A mesterség velejárója, hogy hetenként meg­fordulok különböző beosztásban és munkakörben dolgozó emberek otthonában. Jártam bohémnak hitt férfinál, kinek a lakását a falakat beborító könyvespolc uralta. Más alkalommal megfordul­tam egy választékos modorú, megítélőképessé­gére sokat adó kartársnál, akinek hemzsegett a lakása a giccstől. A műcica a heverőn, ez volt a lakás fő ékessége. Az elmúlt tíz évben legtöbb otthonban az tűnt fel, hogy a bútor új. 5 ízlésről, szokásról, erkölcsről, életfelfogásról, életszínvonalról, a levelező oktatásban való részvételről minden alkalommal árulkodnak az otthonok. De a foglalkozásról már nem adnak hű képet. Tudok jól kereső, kvalifikált értelmi­ségi foglalkozást űző embert, akinek szegényes az otthona. Ismerek Szekszárdon olyan otthont is, ahol bútor nincs, a padlót vastag porréteg borítja. Jártam segédmunkásnál, akinek az ott­hona vetekszik minden tekintetben, mondjuk egy gyárigazgató otthonával. S még valamit. Ahol egy gyerek van, ott már szinte kivétel nélkül meleg, ahol több, ott még melegebb a lakás. SZEKULITY PÉTER Jelentős beruházások és korszerűsítések Pontosan egy évvel ezelőtt írt „Régi gondok — új lehető, ségek Furkópusztán” című cik­künket így fejeztük be: „Most az üzem vezetőin a sor: éljenek a lehetőségek­kel és ezáltal biztosítsák az üzem minél gazdaságo­sabb termelését.” Miként alakultak az eredmé­nyek az elmúlt évben a furkó- pusztai kéndergyárban? Meg­vannak-e még a régi go/idok? Hogyan élt az új lehetősegek­kel az üzemvezetés? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Halász József gyár­vezetővel és Scheiler József ve­zető könyvelővel. — Legyünk először túl a ne­hezén, beszéljünk a még meg­lévő gondokról — mondja a gyárvezető. Üzemünk kapaci­tása évi 25 ezer mázsa kender feldolgozása, a környező ter­melőszövetkezetek azonban csak mintegy 10 ezer mázsa kendert biztosítanak. A többit Mohácsról szállítjuk gépko­csival. Ez pedig elég sokba ke­rül. Mintegy 500 holddal kelle­ne növelni a környező terme­lőszövetkezeteknek a vetéste­rületet ahhoz, hogy itt helyben megfelelő mennyiségű kender álljon a rendelkezésünkre. A kilátások kedvezőek. Előreláthatólag már jövő­re növekszik a vetésterü­let, méghozzá úgy, hogy új termelőszövetkezetek kap­csolódnak be a kenderter­mesztésbe. A többi gondjaink — gépi be­rendezés korszerűsítése, szol­gálati lakások felújítása stb — részben, vagy teljes egészében megszűnték. így azután gazda­sági eredményeink szépen ala­kultak az elmúlt évben. Az üzemvezető szavait, a ve­zető könyvelő számokkal bi­zonyítja: — Termelési tervünket 100,7 százalékra teljesítettük, ami 267,3 tonna ázott kender fel­dolgozását jelenti, összesen 218,8 tonna kócot termeltünk 1966-ban. örvendetes, hogy egyik legfontosabb mutatónkat, a kender szálhozamát, a tervezett 11,9 százalék he­lyett, 13,08 százalékra tel­jesítettük. Hadd tegyem mindjárt hozzá* még ennél is kedvezőbben ala­kultak az idei első félévi ered­ményeink. A két vezető szavaiból kitű­nik, hogy a régi gondok közül ma már egyre kevesebb van meg, s az új lehetőségeket pe­dig jól használták ki. A máso­dik és a harmadik negyedben számos olyan feladatot hajtot­tak végre, amely mind az új le­hetőségek ésszerű felhasználá­sát tanúsítja. így például évek óta gondot okozott a tilóló "be­rendezés gyenge hatásfokú por­talanítása. Tavasszal új bur­kolattal látták el a gépet, amely ma már biztosítja az egészség­re ártalmas kenderpor elszí­vását. Elkészült az első új szi­vattyúk áz, amelyet hamarosan követ a második. Megkezdték a szolgálati lakások felúj ítását: új nagy ablakokat építettek be. bevakolták az épületeket. Jövő­re tervezik a rozoga ajtók ki­cserélését. Ugyancsak 1968-ra tervezik az üzemi fürdő kor­szerűsítését. A soron következő, legfonto­sabb feladat a begyűjtés. — Augusztus 15-tel kezdődik az új termés begyűjtése. A kazlak helyeit már kitakarítot­tuk, — mondta a gyárvezető, majd hozzátette — ebben az évben nem fogunk Mohácsról kendert szállítani, mert a rak­tári készletünk elég nagy és azt szeretnénk feldolgozni. Fé­lő ugyanis, hogy egy esetleges hosszabb tárolás minőségi rom­lással jár. Ezt pedig nem sze­retnénk. Nagymértékben könnyít tárolási lehetőségeinken a szeptember végére elké­szülő új 26x10 méteres alapterületű készáru raktá­runk, amelyet már elkezd­tek építeni. A furkópusztai kendergyár vezetői igen előrélátóak már most igyekeznek önállóan vé­gezni és irányítani a munkát. A több éves gyakorlattal ren­delkező vezetők, ahogy mond­ták az új gazdaságirányítási rendszer támasztotta követel­ményeknek megfelelően igye­keznek dolgozni. S mint azt a gyár eredményei igazolták. jóL Szigetvári László A felkészülés jegyében Szekszárdim Taresay Vilmos utcában három tizenhét lakásos épület éj *. Az E—1-es (fület a jövő hónapban átadásra kerül. Az E—2 október végén és a karmai t f, melynek a falazási munkálatai most kezdődtek, az év végén lesz beköltözhető. Egyesült az Ándrás-pusztai és a bölcskei termelőszövetkezet Tavaly ősz óta Tolna megyé­ben megsokasodott az egyesü­lést óhajtó termelőszövetkeze­tek száma, ügy véljük, ez a tö­rekvés elsősorban az új gazda­sági mechanizmus lényegének a felismeréséből fakad. A több kisebb termelőszövetkezet egyesülése minden szempont­ból megnöveli a gazdálkodás­ban a stabilitást, a versenyké­pességet, a termelés hatékony­ságát, az anyagi és a techni­kai bázis koncentrálását, javít­ja a szakember-ellátottságot, és lehetővé teszi a hosszabb táv­ra való berendezkedést, a be­ruházások létrehozása és a pro­fil kialakítása tekintetében. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Zombán, Gyün­kön, az év eleji egyesülés óta kedvező irányban fejlődik és a megszilárdulás stádiumába ke­hit a közös gazdaság Legutóbb a bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet és az And- ’•ás-pusztai Petőfi Tsz egyesü­léséről érkezett hír. Nyilván nyomós oka volt a két terme­lőszövetkezetnek, a fuzionálás­ra. A megfigyelők úgy vélik, ez is a felkészülés jegyében tör­tént. Az új gazdasági mecha­nizmus küszöbén, a legjobbkor szánták el magukat a két tsz. gazdái, hiszen a meglévő adott­ságokat jobban ki tudják hasz­nálni, a versenyképességet nö­velhetik, egyszóval mindenkép­pen előnyös az erők összevoná­sával biztosítani azt a ver­senyképességet, amelyre a jö­vőben még nagyobb szüksége lesz a mezőgazdasági üzemek mindegyikének. A két település dolgozó pa­rasztjai még jobban megisme­rik egymást, közelebb kerül­nek egymáshoz, és méginkább eltűnnek a még meglévő kü­lönbségek. Elnöknek Ulbert. Adámot, elnökhelyettesnek Lu- bik Istvánt választották. Mind­ketten köztiszteletben álló em­berek. A paksi járásban más közös gazdaságokban is foglalkoznak az egyesülés gondolatával. Elő­reláthatóan adu na földvári Du- nagyöngye és az Alkotmány Termelőszövetkezetben a kö­zeljövőben szintén sor kerül erre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom