Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

1967. augusztus, 12. TOLNA MEGYEI VfiPŰ.TSAG 3 Az ú|jászületett dombóvári betonelemgyár Hogy nagy változások történtek itt két év alatt, arról meggyőződ­het az ember még mielőtt belépne a kapun. Azelőtt ugyanis itt nem volt kapu, azaz... „kapu” volt mindenütt. A telep nem volt be­kerítve, onnét közelíthettem meg az irodát, az üzemeket, ahonnét akartam, illetve ahol nem zárta el az utat a rengeteg betoncső, födémelem. Most kerítés veszi köi'ül az üzemet, a kapubejárat­nál portásfülke, közelében ma­gasodik az új szociális épület és az iroda. A másik benyomás — még kí­vülről: Példás rendben sorakoz­nak a készáru-depóniák, ostomye- les higanygőzlámpák hálózzák be az egész üzemet és mintha sokkal kevesebb lenne a kész betonáru. A harmadik: Alig látni embert az üzemben. Szinte elrejtik őket a gépek, szállítóberendezések. — Valóban, újjászületett ez az üzem az elmúlt két esztendőben — mondja Vinczellér Károly üzemvezető. — Talán mindenek­megy, akinek nem jutott jobb. És ha ma munkaerőhiánnyal küzd az üzem, ez az oka. A dom­bóváriak közül sokan még nem tudják, hogy nagy változások kö­vetkeztek itt be az utóbbi évek­ben, ma már egészen más a munka, mint azelőtt. — Beindítanánk a harmadik műszakot is — mondja Radó Jó­zsef párttitkár — de nem megy. Nincs elegendő munkás. — Ha holnap reggel harminc munkásnő jelentkezne, felven­nénk — teszi hozzá az üzem­vezető. Különösen hangzik ez Dombó­váron, de így van. A község ve­zetői minden fórumon hangoztat­ják, hogy ipar kell ide, súlyos foglalkoztatási problémák vannak, különösen a dombóvári asszonyok, leányok számára kell munkalehe­tőséget biztosítani és itt van egy üzem, amely munkaerőhiánnyal küzd, munkásnőket venne fel. — A nehéz fizikai munkát csaknem teljes egészében kiküszö­előtt a szociális épületet említe­ném meg — régi probléma volt itt, hogy hiányzott a megfelelő üzemi konyha, étkezde, fürdő, öltöző. Ez utóbbira különösen szükség volt, hiszen egy ilyen üzemben a munkásellátás elemi feltétele a tisztálkodási lehetősé­gek biztosítása. Hogy amikor be­fejeződik a műszak, munkásaink fürödhessenek, átöltözhessenek. Most már, ha kilépnek a kapun asszonyaink, lányaink, senki se állapíthassa meg róluk, hogy a „cementipariból” jönnek. Mint megtudom, hosszú évekig rossz csengése volt itt Dombó- várott ennek a névnek. A nehéz fizikai munkát jelentette. Olyan munkahelyet, ahová csak az böltük. Korszerű berendezéssel ál­lítjuk elő a falazóblokkot — ti­zenötezret naponta — a betoncsö­veket, hamarosan megkezdjük a beton kerítéselemek gyártását is. Egyedül a BH-elem gyártása fo­lyik hagyományos módszerrel... — Hagyományos módszer? — Csak itt hagyományos. Tíz évvel ezelőtt még újdonság volt, nem kell a régimódi betonkeve­résre és cementgyártásra gondol­ni. De most még lapáttal rakják a sablonba a betont, kézi erővel terítik el. Azonban már itt van a berendezés, csak a felszerelése van hátra és ennél a terméknél is kiküszöböljük a nehéz fizikai munkát. A központi üzemben működik a korszerű „Weimer” blokk,gyár­tó berendezés. Szállítószalagon jut az adagolóhoz a zúzott kő és kavics, a fölötte lévő silóba pneu­matikus úton „fejtik” a speciális cementszállító kocsikon közvetle­nül a gyárból érkező cementet (hamarosan bevezetik a vagonnal történő szállítást is), egyébként cementzsákot nem lehet találni az egész telepen. Kapcsológom­bok, karok, fogantyúk segítségé­vel adagolják az anyagot a keve­rőbe, kötélpályán jut a préstől a kész blokk az érlelőtérre. Innét is gép viszi tovább a tárolóhelyre egyszóval gép és gép mindenütt. — ötvenöt óta dolgozom itt. Megfordultam csaknem minden munkahelyen — mondja Gálosi Jenőné adalékanyag-kezelő. Fizi kailag itt a legkönnyebb, de itt kell a legjobban figyelni. — Nem gondolt arra, hogy más munkahely után kellene nézni? — Korábban igen. De most már sokkal könnyebb a munkánk. És anyagilag is megtalálja a számi tását az ember... A kétszázhúsz fizikai dolgozó­nak közel fele gépkezelő. Tanfo­lyam tanfolyamot követett, töb­ben Dunaújvárosban végezték el a gépkezelői tanfolyamot és tet­tek vizsgát. Van, aki két-háxom féle gépre is levizsgázott, hogy bárhova be lehessen állítani. Gé- pekkal végzik a rakodást, csak a kisebb, nyolc-tíz kilós betonele­meket — ahol nem érdemes gé­pet használni — mert nagyon sza­porában lenne — rakják kézi erővel. Napi ötven vagon különféle anyag — kavics, zúzott kő, és ce­ment — érkezik az üzembe. Ter­mészetesen ugyanennyi megy ki késztermék formájában. Egyedül cementből hétszáz mázsát hasz­nálnak fel naponta. Néha egész szerelvény áll be a telepre. A gé­pesítés nemcsak könnyebbé tette a munkát, hanem gazdaságosad bá is a termelést. Cementből pél dául öt százallék a megengedett veszteség, poriás, itt azonban jó­formán semmi se vész el. Az üzem korszerűsítése befe­jezéshez közeledik. Hamarosan felállítják a BH-elemgyártó be­rendezést, még az év vége előtt üzembe akarják helyezni az oszlopgyártó gépsort is. A napok­ban ásták ki az új kazánház alap­jait, ahonnét majd központilag látják el gőzenergiával az egész üzemet. Egyelőre attól tartanak, hogy nem lesz kész a tél előtt, ez pedig azzal járhat, hogy a télen nem tudnak termelni. Az építő ipari vállalaton múlik, hogy ez ne következzék be. Hogy az idén tel­jesen kész legyen a korszerűsített dombóvári betonelemgyár. J. J. Készülődés az ünnepre Ssás boltban Megyeszerte javában folynak az előkészületek alkotmányunk törvénybeiktatása 18. évforduló­jának méltó megünneplésére. Minden községben operatív bi­zottság irányítja és szervezi a készülődést. Az ünnepi progra­mok lebonyolításában és a moz­gósításnál sokat vállalnak a he­lyi népfrontbizottságok. Kulturális és sportesemények­kel, munkás-paraszt találkozók­kal, aratási ünnepségekkel, tar­talmas, szórakoztató összejövete­lekkel tarkítják községeinkben az ünnepi megemlékezéseket. A nép­ünnepélyek befejező aktusaként este bálokkal zárják az augusz­tus 20-i ünnepségsorozatokat. A bonyhádi járásnak csaknem valamennyi községében készek a programok. A járási székhelyen 19-én este kezdenek a nagygyű­léssel, ahol Kaszás Imre ország- gyűlési képviselő lesz az ünnepi szónok. A Bonyhádi Cipőgyár 50. évfordulóját ünneplő események szervesen illeszkednek a nagy állami ünnephez méltó sorozatba. Még nem mindenütt állították össze a részletes kulturális prog­ramot. A tervek szerint minde­nütt színes kultúrműsorral, sza­valatokkal, de általában rövid műsorral készülnek. Szekszárdon — a tradíciókhoz híven — idén négy helyen ke­rül sor munkás-paraszt találko­zóra. Ezúttal az üzemek a ven­dégfogadók. Ezeken az összejöve­teleken a négy termelőszövetke­zetből jövő 20—30 főnyi csoport megtekinti a patronáló üzemet, majd baráti beszélgetés keretében ismerkednek egymás életével. A Garay tsz-ből 19-én délután a szövetkezetét patronáló AKÖV- höz mennek el tapasztalatcserére, ahol megbeszélik a tsz szállítási problémái csökkentésének lehe­tőségét is. A szekszárdi járás­ban és a megyeszékhelyen a fő­városi és megyei patronáló üze­mek dolgozói és a tsz-tagok ba­ráti összejövetelein az elnökök tartanak rövid tájékoztatást a nagyüzem életéről, majd ezután kerül sor az új kenyér megsze­gésének aktusára. Ünnepi tanácsüléseken emlé­keznek meg a járási és községi tanácsok az alkotmány, az új kenyér ünnepéről. Az augusztus 20-i helyi ünnepségeken a párt; a népfront vezetői, országgyűlési képviselők és a tanácstagok tar­tanak beszédet. Megyei előadó három helyen lesz, így Bonyhá- don Kaszás Imre, Hőgyészen Ró­zsa Imre, a Paksi Konzervgyár­ban pedig Pollák Andor vesz részt a nagygyűlésen. A szövetkezeti ipar „betársul11 a szekszárdi építkezésekhez Sokfelé okoz gondot, hogy a lakásépítkezésekkel nem tart lé­pést a kereskedelmi, szolgáltató hálózat fejlesztése, az új lakó­telepek lakói nem találnak a kö­zelben boltot, szolgáltató üze­met. Szekszárdon a közeljövő­ben több olyan szolgáltató egy­séget létesítenek, amit az újon­nan építendő lakóházakban ren­deznek majd be. A szövetkezeti ipar hozzájárul az építési költ­ségekhez és így kap a lakóházak földszintjén üzlethelyiséget. Most bontják a Széchenyi ut­ca végén a régi, elavult házakat, hogy helyükbe modern lakóháza­kat lehessen építeni. A KISZÖV épülete melletti házat már lé­bontották, bontják a többit is. Hamarosan megindul itt négy la­kóház építése. Mindegyik házban nyolc lakás lesz az emeleteken, a földszinten pedig üzlethelyisé­gek. A szövetkezetek 2,1 millió forinttal járultak hozzá a beru­házási költségekhez, ennek fejé­ben teljes egészében megkapják két ház földszintjét. Itt rendez­nek be majd fényképész- és ka­laposüzletet, valamint női mére­tes szabóságot. A Vasipari Vállalat autójavító üzemének helyén épül fel a GELKA üzemháza. A szövetke­zeti ipar itt 1,4 millió forinttal „társul be”, férfi és női fodrásza­tot, kozmetikai és pedikürrész- leget rendeznek be. Most folynak a földmunkák a benzinkút mel­letti telken. Ehhez a beruházás­hoz hétszázezer forinttal járul­nak hozzá a szövetkezetek. A földszinten rendezik majd be a megyei kisipari szövetkezetek be­mutatótermét. Szüretelés ut — balatoni tizenötmillió forint értékű áru Hatmilliós forgalom a nyári vásár első öt napján Hétfőn kezdődött a kereskede­lem szokásos szezon végi kiárusí­tása. két hétig, augusztus 19-éig árusítják 20—40 százalékos en­gedménnyel azokat a ruházati cikkeket, amelyeket bevontak az akcióba. Felkerestük a megyei ta­nács kereskedelmi osztályát, ahol dr. Szilágyi Mihály ruházati elő­adótól kaptunk felvilágosítást az első öt nap tapasztalatairól. — A megye kereskedelmi háló­zatának mintegy száz áilami és földművesszövetkezeti boltjában szerveztük meg a nyári ruházati cikkek szezon végi kiárusítását — mondja Szilágyi elvtárs. — Ez a nyári vásár több tekintetben kü­lönbözik az eddigiektől. Talán mindenekelőtt abban, hogy ilyen nagy mennyiségű árut még egy alkalommal sem vontunk be. Ta­valy például az augusztusi sze­zon vési kiárusításon összesen tízmii 1’-' forint értékű árut ad­tak el 2-j—30—40 százalékos en­gedménnyel. most pedig tizenöt- millió forint értékű árukészletre terjesztettük ki a vásárt. Becs­léseink szerint ebből tizenkét­millió forint értékűt adnak el. Egyébként az első öt napban mintegy hatmillió forint értékű engedményes cikket vásároltak a megyében, tehát a lakosság meg­takarítása megközelíti a kétmillió forintot. A másik eltérés a korábbi gya­korlattól az, hogy most már nem szerepelnek az engedményes cikkek között a több éve elfek­vő áruk, hanem csaknem vala­mennyi „friss” gyártású, az idén került az üzletekbe, raktárakba, kiárusításukra főleg azért kerül sor, mert túl költséges lenne jövő nyárig raktározni azokat, egyrészt né-zügyi problémát jelentene, másrészt pedig, foglalja a helyet. Ha éx-tékesítjük, a felszabaduló pénzügyi eszközöket és raktár- kapacitást divatos, őszi, téli cik­kek beszerzésére, tárolására hasz­nálhatjuk fel. Bevontunk nem szezonjellegű cikkeket is, mint például a kínai gyermekmelegítő, amiből igen nagy a készlet. A tizenháromezer darabból hatezer fogyott el eddig. — Van utánpótlás a kifogyó cikkekből? — Mindenből nincs, hiszen a vásár célja az, hogy elsősorban a szezonjellegű cikkek fogyjanak el. De sok cikkből úgy látjuk, a nyári vásár végéig lesz megfele­lő választék. Bizonyos, hogy a gyermekmelegítő elég lesz, a nylonharisnya sem fogy ki. Biz­tosítani tudjuk a különféle mé­teráruk — karton, piké — széles választékát, van elegendő női és leánykaruha, sötétkék férfiöltöny, fürdőruha is. (J) Nyolcvan tsz-tagot kétnapos balatoni körutazással jutalmazott a dunaföidvári tsz-ek közös vál­lalkozása, miután sikeresen be­fejezték a Csabagyöngye cseme­geszőlő szüretelését. A vállalko­zás mintegy hetven mázsa Csa­bagyöngyét szállított Budapest­re és a Balaton környéki üdülő­helyekre. A vidám szüretelek csütörtökön és pénteken két kü- lönautóbuszon bejárták balatoni piacuk fürdőhelyeit, maguk is élvezve azok nyári örömeit. A kis kikapcsolódás után újabb munka következik: a jövő hét elején megkezdik a szépen érő Szőlőskertek királynője nevű édes szőlő szüretelését is. A dunaföidvári tsz-vállalko- zás gazdálkodását és szőlőit csü­törtökön Heves megyei, egri szőlészek, tsz-vezetők és szak­emberek tanulmányozták. Nagy érdeklődést keltett az is, misze­rint a vállalkozás a késői érésű Afus Ali csemegeszőlőből már érett fürtöket akar vinni az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállításra. Az idén ötven vagon szőlőter­mésre számítanak, tíz vagonnal többre, mint eredetileg tervez­ték. Javában tart a baromfiszál­lítás is, csütörtökön 5600 darab kilenchetes felsőbabádi húshib­ridet küldtek el a kiskunhalasi baromfifeldolgoaónak. Gallai Gyula baromfitelep-vezető öröm­mel újságolta, hogy jól sikerült a csirkenevelés: 2 kiló 90 deka takarmánnyal értek el egy kiló súlygyarapodást és csak 2,6 szá­zalékos az elhullás, ami igen fi­gyelmet érdemlő. A vállalkozás az amerikai fajtából kitenyész­tett bronzpulykákból egy szép kakast és öt tojót is bemutat az Országos Mezőgazdasági Kiállí­táson. (—s—ó,>

Next

/
Oldalképek
Tartalom