Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
9 / A végrendelet Meg is ölném egy idős, pihenésre és nyugalom- André Mauroís: ra vágyó gyáriparos vette meg, az egész környék arról beszélt: mennyi fényűzéssel és milyen jó ízléssel állítják helyre az öreg épületet. A Párizsból jött építőművész még a Loue folyó völgyét is elrekesztette, így mesterséges _ tavat hozott létre, és valóságos kis Versailles-t _ varázsolt Chardeuil-ből. Ue Adolphe erre is gondolt. A tem tenélküléd? A perigord-iak bizalmatlanok végrendeletében külön alapít- magam, az újonnan jöttékkel szemben, vényt tett arra, hogy Chardeuil- — Hogy beszélhetsz ilyen buta- és senki sem tudta közülük, ki ban lovakat nemesítsenek... Ez Ságokat. Valentine? Nagyon jól lehet ez a Madame Bernin. a az alapítvány az én örökrésze- tudod, hogy az ember, nem hal ház úrnője, 35 évesnek látszott, ™en kívül van, ugye, Adolphe? bele a gyászba, bármily fájdal- férje pedig hatvanötnek. Az asz- ,s /Sy ezután nem kell adóznom, más legyen is. És neked nem szony nagyon csinos volt, és még értik ugye? csupán én vagyok: ott van Colette a falusi magányban is naponta » . . „ ., meg a férje és az unoíkáid. háromszor átöltözött A helybé- kétz, de e^ na^ né°ísS^ “ Colette-nak nincs szüksége liek arra gondoltak, hogy a hölgy ~ ~ . 8ysfogleves ránk talán nem is a felesége Bernin- ™edetnce kfozepen kls mesterséges • nek, hanem a szeretője. Amikor -®e+.vonmagara a figyelmet, Ez igaz. Mar csak ezért is Madame de la Guirhardie a másutt pedig gesztenyefasor ve- gondoskodnom kell rólad, ha bártó“ előkelőségetek^király- ^ végébe. Itt egy sor má történnék... nője megerősítette, hogy Mada- rasztháLk stílusába^énfnle P&" Hallgattak, mert az autó sűrű, me Bernin valóban Madame Bér- st lusaban epitve. gomolygó ködfelhőbe került. Aznin, és hogy szerény, tisztességes — Ezt a falucskát nem is is- tán megszólalt Valentine, egészen polgári családból származott, va- mertem — szólt Valentine. halkan: lamennyien elfogadták ezt a _ Ez nem falucska _ feIelt — Az biztos, hogy ha balsorie;Lyi\ .................... Madame Bernin nevetve — erek- 501X1 u£y hozná< hogy túléllek néG aston es Valentine Romilly, cselédházak. Adolphe ötlete volt hány hónappal, nyugodtabb len- Berninék legközelebbi szomszéiai hogy így építsük fel őket És ha volna- Na» nem végren»"ísassft&srs it ä« «säe.?* s « *» »««*«•■• ÄrS” , *J“« SS11!',8“1?“ ’T\ iaPtr' látogatást. néhány cseled-hazaspar, akiket mely tanúsítja, hogy Preyssac és Különleges szívélyességgel fo- ^kk^r 1|g5^üiaka1^kekar^1j^ környéke mindenképpen az én OU1Sfart' Adofph^^índégyikükre ráhagyja ^iajdonomban marad halálomig. tók őket 2taTÄSÄ Llháf véa^nöbieH lakÍk' t V0n^gy0n rfndes de hogy körülvezetik őket a kastély- záradékkai, hasonlít az apjara... Szereti a ban, a kertben, s a gazdaságban. t*?3 f°ldet... Elképzelhető, hogy ki gató^korábór^egőrizte^Sin: módon nem csupá" köti f3™* ,kerekítem_ a birtokát az gato korabol megőrizte tekin & cselédeket, hanem könnyebbsé- 611 rovásomra... Ez rosszul esne télyt parancsoló modorát és azt get is nyújt nekem: hiszen a bé- nekem.» Csakhogy nem ellenkezik ez a törvénnyel? Úgy értem, nem naték a házban tapasztalt, csodá- “ 'ügyvédjévé! g^obb értéke, mint a te a szokását, hogy az általa ke- r u vésbé ismert témákról is ellent- kük ^ én egy l^u-t^kiadnék “ Nem szabad- h°gy ez meg‘ ÄÄÄ eml Énnekem kitűnő garancia. És történjen - mondta Gaston Hébernek látszott. Valentine-t meg- f js ^orokreszemeri kívül van, mi szomorúsággal. - Hajlandó hatotta a gyöngédsége kicsiny, ? gyermekei egy szót sem szól- vagyok bármilyen papírt aláírni kövérkés, bájos és vidám fele- fiatnaR- és még arra is, hogy végrendelesége iránt. De Madame Romilly — Gondolja, asszonyom? Es ez tileg hagyjam rád Preyssac-ot. szinte fuldokolni kezdett, ami- törvényes így? — kérdezte Gas- kor az első emeleten tett látoga- ton Romilly. tásuk után - miután megdicsér- _ Q n?m _ismeri val határos változásokat, a vas- ^d^Rbob,”, ® , az. ügyvédjévé! tag falak közé befészkelt kicsiny f§yutt Pillanatok alatt megtalál- fürdőszobákat, a tornyokba utó- íj? a _megfolel° megfogalmazást. Egy kicsit, de azt könnyű el- lag beépített felvonókat — a di- Nen} ,1S töd ja elképzelni, hogy a — szólt Valentine — amdcsérő szavakra Madam Bernin !?ackos 1n?ogo1tt mfTn5iyi kor ^ akarod így felelt: figyelmesseg lakozik. Ugye. Kor a*4«*™0— Igen, Adolphe ragaszkodott Adolphe? — Hogyan? nézett fel a férhozzá, hogy minden tökéletes le- Karját az öregúréba csúsztatta, fi- — Te már beszéltél erről Pas- gyen... Pillanatnyilag Chardeuil aki gyengéden dünnyögött vala- saga közjegyzővel? csak az egyik vidéki házunk, de mit. A séta hosszúra nyúlt, mert Adolphe tudja jól, hogy az 5 a vendéglátók nem engedték ei halála után, adja isten, hogy sem a tejüzem, sem a tyúkfarm minél később legyen — én itt megtekintését. Amikor Romillyfogok élni; és ő azt akarja, hogy ék végül helyet foglaltak a ko- minden kényelmem meglegyen* csijukban. megszólalt Valentine: akárcsak egy városi házban... _ kérdezte Mit Talán tudják önök is hogy az ^hozzájuk? előző hazassagabol több gyereke van? ... így tehát elővigyázatos- — Bernin tetszett nekem — nak kellett lennie; Chardeuil-t felelte Gaston. — Nyers, nagyon az én nevemre íratta. önelégült, de azért rendes ember.» A kastély melletti rétén állt . , egy régi pajta, s azt istállóvá ^ no kicsi^ bizarr— alakították. Gaston megcsodálta — Bizarr? — Kérdezte Valenti- a lovak szépségét, a szerszámok, ne — gn ijesztőnek találtam, így nyergek tókeletes tisztaságát „ — A lovak az én legfőbb kedv- a végrendelet, úgy a végrendelet... teléseim, — mondta Madame „Amikor egyedül leszek”, listen Bernin lelkesen. — Papám a adja. hogy minél később...” így vérteseknél szolgált, és a bői- beszélni egy szerencsétlen ember aperes1“611 ***** előtt mi lesz a halála után!.» Nagyon kínos. Megsimogatta az egyik lo csil- . lógó tomporát, majd felsóhajtott: Sokáig csendben voltak, mag az — Persze, nagyon költséges autó lassan haladt a ködben. Gas— Oh. csak úgy kutyafuttában • mondta Valentine. Fordította: Zilahi Judit André Maurois 1885-ben született Elbeuf francia kisvárosban. Művei között találunk elbeszéléseket, regényeket, színdarabokat és életrajzokat. Franciaország német megszállása idején részt vett az ellenállásban. 1939-ben a francia AkadéPÄTZAY PÁL ALKOTÁSA Kassák Lajos emléke Egyszer találkoztam, vele, Pé- lete. S ezt épp vele kapcsolat- esett, 1947-ben, amikor a város ban kell hangsúlyozni, mert a bőkezűsége folytán az ország született lázadó volt, aki ledön- legjobbjait hívták meg, s látták tött minden hagyományt, s nem vendégül, köztük őt is. Zárkó- tisztelt semmiféle szentesített zott volt, tartózkodó, kedvetlen, szokást. Megvetette a látszatot, Felkérték egy előadásra is, amit a talmi ragyogást: a rend, a a munkás művelődési házzá ala- tisztaság, az emberség nevében kított, egykori úri kaszinóban lázadt, az örök korszerűség je- tartott. Kis asztalt tettek elébe, gyében. Ezt kereste versben, s ő ellentétben az előadói gya- prózában, s a vonalak barrnó- korlattal, széket húzott maga niájában. alá, s letelepedett. így beszélt, ., halkan, szavait csak jelenték- Diák voltam, amikor valaki télén taglejtésekkel kísérte. De kezembe adta egyik versesköny- szeme megvillant az összehúzott vét. Versei megdöbbentettek, tar- szemöldök alatt, kék fényt ve- talmukkal is, formájukkal is. A tett, mint a naftaláng;• ez adott forma bűvöletében éltem, s szí- nydmatékot halk szavainak. Ke- vesen idéztem Babitsot: Szonett, ményen beszélt, majdnem go- aranykulcs, zárd el sziveméi, rombán, mintha megsértették erősen, hogy csak rokonom nyit- volna, s azzal sem törődött, hogy hassa. Kassák látszólagos for- többen felálltak, s kedvetlenül matlansága, hosszú, gyakran pró- elmentek. zába hajló verse zavarba hozott, . . „ » . az első olvasásra nem is lehetett: A program szerint művészeti mit vele. Formaművékérdesekrol kellett volna-elő- s_ete reJtőzött keUetí taadast tartania, erre is készült de nllIni s ami az eXső pillanatban amikor körülnézett a teremben, iaZának, pongyolának tűnt, vol- mmden bevezetes nélkül arról tofcépp bonyoiuit zeneiséget rej- kezdett beszelni, hogy a munkás amit már nem nyitott a ha~ művelődési ház ronda, ízléstelen, gy0mányos szonett aranykulcsa, raadasul koszos is, méltatlan az 1944-es naplójában Montaigne-t ügyhöz, a munkásság művelődé- ^ ember legnagyobb séhez, amit szolgálnia kellene. remekmúve a helyes élet. Erre Mindenki meglepődött. Mi a törekedett mindig; s ^ hiszem, hajdani un kaszinót kielégítő- e boldog nyolcvanéves életet nek, sót egyenesen csinosnak ^ le halála. Pedig mellőztetés- tartottuk, o azonban a meny- ben ^ voU ré$ze> Arcban is;sőt nyezet aranyozott ciradaira mu- ^ ötvenes években nemcsak őt tatait, a S2uk színpadra, s az némították el, egész életművét is igényről beszelt es az ízlésről, igyeke2tek jelentéktelenné zsu- arrol a tiszta emberhez egyedül *ítani Lelke békéjét> munka- melto közegről, amiben erdemes kedvét ekkor sem veszítette eí. is elm. q vallotta 'magáról: „Sem száÉletével, művészetével szem- nandó áldozat, sem jelvényekkel ben is ezt a követelményt átti- megtűzdelt hős nem akarok len, .. . ni. Jól megvagyok, ha semmibe tóttá fel. A tisztaság aradi be- vesznek a ^yon és a Tang hatnia, tagjai sorába választotta. \lőle, a szépség feltétlen tiszte- talmasai. Egy vagyok a békességet stserétől hangyaszorgalmú lesz fenntartani az istállókat... ;ori figyelmét lekötötte a vezetés, már csak azért is, mert az utat elárasztották az iskolás gyerekek. Végül megszólalt: — De hát azért.»’ — mondta Gaston — Józanságra vall. hogy így gondoskodott a feleségéről. Amikor őket hallgattam, magunkra is gondolnom kellett. Helytelen volt. hogy nem csináltam végrendeletet. Most majd utánanézek. — Micsoda ötlet, drágám! Egészen rám ijesztesz. Különben is én fogok előbb meghalni. — Miért? Azt nem tudhatod. Fiatalabb vagy mint én, és semmi bajod... Én viszont... — Hallgass! Te is csak képzelt beteg vagy. Remekül tartod magad, és én különben sem akarlak túlélni. Milyen lenne az én éle-'. PÄKOLITZ ISTVÁN: Kragujevác Az emlékmű: tört madárszárny. Megkövesedett bánat. Több, mint hétezer halott. Nem volt köztük se zsidó, se munkaszolgálatos. Röplapokra írták a szívükbe vésett szabadságot. Tört madárszárny. Megkövesedett bánat. A tanácselnök — hajdani kisdiák- — nem ütötte meg a mércét. Száznegyven centi kellett a vértanúsághoz. Tört madárszárny. Megkövesedett bánat. Gyászzene hömpölyög a mezőn. Kovacic hatalmas verse. Nem tudok szerbül, mégis megértem. Zokogás fojtogat, mert tudok emberül. Tört madárszárny. Megkövesedett bánat. A német költő nem jött el az emlékműhöz. Nem vétkes, de nem is lehet részese a. fájdalomnak. Tört madárszárny. Megkövesedett bánat. milliók közül és sohasem kívánok meg nem érdemelt kiváltsák gokkal eléjük és föléjük kerülni. Munkában telnek napjaim és éjszakáim, félálomban is életem tökéletesítésén fáradozom Együtt épült élete és műve klasszikus, zárt egésszé. Ezt csak, most látjuk, halála után, amikor végleges lett, s a leírt szónak nincs többé szüksége magyarázatra, ember és mű. minden időkre eggyé vált. „Ha valamennyien elfordulnának tőlem, akkor sem szabad, hogy kétségbeessem magányosságombann — írta, s rögtön utána: „Iparkodom megőrizni magam az üres beszédtől és a kártékony cselekedetektől”. Tudjuk, a magány sem törte meg, amikor csaknem, mindenki elfordult tőle, s azt is tudjuk} mindig a lényeget írta, az igazat} amelynek testvére a maradavr dóság. Nagy író volt? Nagy. Sokkal nagyobb és jelentősebb* mint amilyennek életében hittük. CSÁNYI LÁSZLÓ
