Tolna Megyei Népújság, 1967. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
1 1967, augusztus 4. TOLNA MEGYEI NEPÉJSAG Új helyzet — régi szabály Megyénkben — de országszerte is — egyre több az olyan termelőszövetkezet, ahol a tagság az elaprózottság helyett a valóban nagyüzemivé alakulás mellett dönt. A közelmúltban a tamási és paksi járás több községében határoztak így. Eredményeik bizonyítják, hogy az egyesítésnek volt értelme, erősebbek lettek már az első esztendőben is. Érik a felismerés több, a kisüzem szűk korlátáit feszegető termelőszövetkezetnél: Többre megyünk, ha egyesülünk. Kö- lesden, Zombán, Decsen így határoztak. Mennyi idő kell az így létrejövő nagy termelőszövetkezeteknél az első év jó előkészítéséhez? Két hét, vagy egy hónap semmiképpen nem elegendő. A régi jogszabályokat az új helyzethez kell igazítani. Mi a helyzet jelenleg? Ha két vagy három termelőszövetkezetben úgy határoz a tagság, hogy egyesülnek, túlzottan sokáig kell várniok az új, megnagyobbodott nagyüzemi gazdaság működési engedélyére. Mondhatja valaki, ez talán nem is lenne még baj. Indokolhat azzal, hogy nemcsak nem árt, de szükséges is meggyőződni minden esetben arról, hogy valóban megértek-e az összes gazdasági és politikai feltételek ehhez. Feltétlenül fontos ez, de... Nehézséget okoz, hogy a ma már elavult rendelkezések nehezítik, lassítják az új felada- „ tokra való felkészülést. Négy i esztendeje hozta meg •a földművelésügyi miniszter a 16 B/1963. számú . rendeletet, mely szerint az egyesítési engedélyek kiadása a főhatóság hatáskörébe tartozik. A ma is érvényben lévő rendelkezés előírja, hogy a megyék a kérelmeket október 1-től 31-ig terjesszék fel a miniszterhez. Ennek megtörténtével a helyszínen vizsgálják felül az egyesítési törekvés realitását, majd utána kerül sor az engedély megadására. A jelenlegi előírások betartásával, a legoptimálisabb számítások szerint is csak novemberben veheti kézhez az új szövetkezet vezetősége az engedélyt. Hogy kezdhetnének így gazdálkodni január elsejével? Megnézhetnék bizony magukat, ha a jogi szentesítés után fognának hozzá a jövő évi gazdasági és pénzügyi tervek készítéséhez, vagy akár az eszközök számbavételéhez. Mit tehetnek jelenleg? Mivel jogalapjuk még nincs, kerülő úton, szabálytalankodva készülődnek. Egyik helyen úgy vásároltak műtrágyát, hogy a régi szövetkezetek vették meg az újnak. így került ellentmondásba az új helyzet a régi szabállyal. A gyenge felkészülés mellett még bizonytalanságot is szülhet a késés. Egyik nagy községünkben a májusi döntés felterjesztése óta egyre csak várják az engedélyt. Indokolt, érthető és helyes lépése volt a megyének, hogy nem vártak a továbbítással októberig, hanem elküldték a minisztériumba engedélyezés végett. Várakoznak, hogy a jogi szentesítés után kezdhessék az érdemi előkészületeket. Mi lesz, ha csak novemberben küldik? Érthető, hogy a Földművelésügyi Minisztérium átszervezése után nem kerülhet sor egyszerre mindenre. Ezt figye- lembevéve is megértek már a feltételei annak, hogy felülvizsgálva e korábbi rendelkezést, változtassanak rajta. H. E. Egy gyár a létéért küzd Az elmúlt hetekben újabb részt választottak: le a Tolnai Selyemgyár fonodájából. Leszerelték a fonógépeket, helyükbe cér- názógépeket állítottak. A hajdani, 180 fonóegységgel rendelkező fonodának ma már csak 38 „lavórja”, fonóegysége van, és sokaik szerint, ha ilyen ütemben „zsugorodik” a fonoda, pár év múlva búcsút mondanak a selyemfonásnak Tolnán és ezzel együtt az országban. A tolnai gyár ugyanis az ország egyetlen selyemfonó üzeme. Itt dolgozzák fel az ország teljes gubótermését. A század- forduló idején építették, amikor a jeles szakember, Bezerédj Pál, több évtizedes kitartó munkája nyomán fellendült a hazai selyemipar. Az első időkben a tolnaiak idegenkedtek a gyártól, elterjedt az a hír, hogy a fonodái munka egészségtelen, aki ott dolgozik, könnyen tüdőbajt kap. Száznyolcvan olasz munkásnőt hoztak ide munkára, ők honosították meg Tolnán a selyemfonást'és adták át a munkamódszert — helybeli jelentkezők híján — a gyárban épült árvalány- otthon lakóinak. Jó pár év eltelt, mire a tolnaiak is kedvet kaptak ehhez a munkához — a rémhírek tévesnek bizonyultak —, és a húszas-harmincas években már kinevelődött az itteni szakgárda, nemcsak a vezetők, hanem a fonók, cérnázók is. Sok tolnai munkásnő itt nőtt fel, majd innét ment nyugdíjba is. És a régi fonónők szomorúan látják, hogy egyre kevesebb gubó érkezik a gyárba, szinte évről évre csökken a termelés. Könnyen lehetne arra a következtetésre jutni, hogy a különféle műanyagok, szintetikus szálak térhódításával egyre kisebb a jelentősége a. selyemnek. HL szén a selymet a selyemhernyó készíti”, tenyésztése, nevelése, gondozása rengeteg munkával jár, maga a fonás is igen aprólékos munka — legombolyítani az alig látható elemi szálat a gubóról, majd fonallá egyesíteni. A vegyipar mindezt automata berendezésekkel, nagy termelékenységgel, és a selyem- gyártáshoz képest sokkal olcsóbesetben rendelkezhetnek, ha örökölnek. vagy ha nagyon jelentős szülői támogatást kapnak. S akkor még csupán lakásuk van, amelynek felszerelése hiányos, a már kiadott 70—80 ezer forint után sincs bútoruk, amit a lakásban elhelyezzenek. A kisebD — 56 négyzetméter — alapterületű lakásban a belső felszerelésre — fürdőszoba, csempézós, konyhaberendezés, esetleg néhány beépített szekrény — is jobban futja az építési költségből. A tervezésen sok múlik, kisebb alapterületű. jó beosztású lakás kellemesebb lehet egy nagyobbnál. Jó volna addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Az igényekkel ugyanis sok helyütt baj van. Hiszen nem mindenki örököl, a fiatalok többségének úgy kell saját keresetéből összegyűjtögetnie lakása árát, s ez nem kis lemondással jár. Nem, mert ahhoz, hogy egy házaspár mondjuk három év alatt rendelkezzen a szükséges 50 ezer forinttal; havi 1300 forintot kell takarékba tennie. Ezt az összeget pedig, közepes keresetű embereket számítva, még akkor is nagy megerőltetés összehozni, ha nincs mellette esetleg havi 500 forintos albérleti díj. Erről azért kell ennyit beszélni, mert nem olyan egyszerű a dolog, hogy akinek van pénze, az építtessen nagyobbat, akinek meg kisebbre futja, hát olyant. Sokan visszaléptek már a fiatal házasok közül olyanok, akiknek csak a kevesebb összeg állt a rendelkezésükre. S ezért került sor arra, hogy hatvan év körüliek építkeztek a KISZ-akció keretében. * A legtöbb fiatal szívesen „belevágna” egy ilyen építési akcióba — ha nem volnának oly magasak az építési költségek. Legtöbbször ezen múlik minden. Sok a minimális töke. a 35 ezer forint is, nagyon jelentős összeg az ötvenezer. Az viszont szinte követelmény, hogy a KlSZ-lakásépí- tési akció megmaradjon eredeti elképzelésénél: lakásokat építeni fiatalok segítségével fiatalok részére. Ehhez pedig a költségek csökkentésére van szükség, A költségcsökkentés jelentős mértékben lehetséges tehát társadalmi munkával. A KlSZ-bizott- ságoknak kell olyan kapcsolatot teremteni a kivitelezővel, hogy a társadalmi munkavégzés lehetővé váljon. Kell. mert ez hozzátartozik a KISZ-lakásépítkezés alapvető formájához. S hogyan jöjjön össze a többi 35 ezer forint? Recepteket adni, biztos tippeket, amelyek csak a sikerhez vezethetnek, lehetetlenség. hiszen mindenkinek saját magának kell ismernie lehetőségeit amelyek meghatározzák takarékossága mértékét is. Talán itt is a társadalmi összefogás, a fiatalos összefogás segíthet. Más megyékben már bevezették az előtakarékosságf mozgalom különböző formáit. Például: társul hatvan fiatal, kötelezik magukat, hogy havonta bizonyos összeget tesznek a takarékba. Sorsolás után az első évben az első húsz jut lakáshoz. Majd így tovább. Olyan előtakarékosságf társulás is akad, amely egyben építési közösség is. Együtt takarékoskodnak. s amikor összegyűlt a kívánt összeg, megkezdik az építkezést. Ilyen közösségben elképzelhető, hogy aki teheti, nagyobb összeggel száll be. míg mások csekélyebb havi hozzájárulásra szerződnek. Az egyiknek kevesebb, a másiknak pedig magasabb lesz az OTP kölcsöne. Lehetne és kellene is gondolkozni más hasonló. de a felsoroltaknál is kedvezőbb előtakarékossági módszereken. Érdemes volna. S az OTP? Nem tudna a fiatal házasoknak még .fokozottabban segíteni? A 90 000 forintos hosszú lejáratú kölcsön mellett néhány évi visszafizetésre 20—30 ezer forintnyi kölcsönt is a KlSZ-akció- ban építők rendelkezésére bocsátani? A rövidebb időtartalmú kölcsön visszafizetése nem kívánna nagyobb havi leterhelést, mint egy albérleti díj. Bi:«>nyá- ra így több fiatal jelentkezne, s így valóban meg lehetne követelni. hogy a KISZ-lakásépítési akciónak részesei valóban fiatalok legyenek. • Idén a megyében 94 lakást adnak át. amely KISZ-lakásépítési akció keretében készül el. Ezeknek azonban még van némi szépséghibájuk. Vagy nem a KISZ szervezte az építkezést, vagy nem fiatalok lakják a KISZ égisze alatt készült lakásokat. A felvetett gondolatok akkor érik el céljukat, ha a jövőben közös segítséggel ezek a szépséghibák kiküszöbölhetők volnának. MÉRY ÉVA ban végzi. A különféle szintetikus szálak széies skálája áll ma már rendelkezésre és állandóan újabb területekről szorítja ki a természetes alapanyagokat. Ez alól természetesen nem kivétel a selyem sem. Nem helyettesíthető mindenütt Versenyre kelnek, de nem szorítják ki. Még a ruházkodásnál sem. Hiszen itthon és külföldön egyaránt keresett cikk a selyem- szövet, a tőkés országokban például a selyemharisnya ára három-ötszöröse a nylonharisnyáénak, mégis vásárolják. Szívesen adnak többet a selyemszövetért is, mint a különféle szintetikus szálakból készült ruhaanyagért, ruháért. 'És itt is csak azért kevés a „fogyasztás”, mert egyszerűen nincs több hernyó- selyem. Más területeken azonban egyszerűen nélkülözhetetlen a valódi selyem. A tolnai gyár termelésének jelentős részét a kábel- gyártásnál használják fel. A híradástechnikai ipar a rendkívüli vékony — pár századmilliméter átmérőjű — kábeleket gyártja selyemszigeteléssel, zömében exporttermékedhez használja fel. Tolnai kábelselyem-szigeteléssel készülnek az automata telefon- központok miniatűr alkatrészei. Felhasználják a selymet az ejtőernyő-gyártásnál, hímzőcéma- ként az egyenruhák készítésénél és nélkülözhetetlen a gyógyászatban. Évente több száz kiló selyemfonalat kap a gyártól az Angyalföldi Zsinórgyár', sebvarró- cérna készítésére. A selyemszál - varrat ugyanis — lévén szerves anyag —, felszívódik. Legutóbb a Pécsi Egyetemi Szemklinika „fedezte fel” a tolnai selyemfonalat. A gyár a hazai szükségletnek csak egy részét képes a hazai gubótermésből kielégíteni. Exportálni pedig egyáltalán — éppen az alacsony termelés miatt — nem lehet Pedig kifizetődne. Mi sem bizonyítja a természetes selyem létjogosultságát, mint az, hogy világpiaci ára néhány év alatt két és félszeresére nőtt. Nerrtcsak azért, mert bizonyos — az említett területeken nélkülözhetetlen, hanem azért is, mert ruházati célokra is nagyon keresik, kedvelik. A tolnai gyár pár évvel ezelőtt rátért a gubó- hulladék, — a már nem fonható Selyemanyag — feldolgozására is, ebből készülnek a shantung és-a burett szövetek. Csökken a gubótermés A gyár nehézségeinek oka tehát nem az, hogy veszít a jelentőségéből a selyem, hogy nem lenne értékesíthető, hanem az, hogy évről évre csökken a gubótermés. 1949-ben még 420 tonna gubót kapott a gyár — ez megfelel százharminc tonna száraz gubónak —, ezután néhány évig átlagosan száz tonna .szárazgubó érkezett a gyárba, majd a hatvanas években gyorsan csökkent és az idén már alig több harminc tonnánál. Ezért kellett többször is csökkenteni a fonoda gépeinek számát, területét, egyszerűen nem volt mit feldolgozni a sok géppel. Hazai gubótermés hiányában járható út lenne a gúbóimport. A selyemgubó azonban mái; régóta nem szerepel a világpiac cikkei közt. A fejlett selyemtenyésztéssel foglalkozó országok maguk dolgozzák fel a gubót és legfeljebb fonalat exportálnak. A fonal kínálata azonban nem tart lépést a kereslettel — ez a magyarázata a világpiaci ár szakadatlan emelkedésének. A tolnai gyár most már évek óta dolgoz fel importfonalat — a cér- názóüzemnek így biztosítottak többek kört munkát —, de a fonal importálása is egyre nehezebb. A selyemgubó „termelése” igen munkaigényes. Régebben nem volt gond a termeltetése, hiszen kevés viodt a munkaalkalom az országban és főképp azoknak, akiknek nem volt állandó munkájuk, vagy ahol nagy volt a család, jól jött egy kis tavaszinyári kereset. Ma azonban egyre kevesebben szorulnak rá erre a jövedelemre, aki keres, állandó munkát kaphat, nem szívesen foglalkozik ilyen — sok pepecseléssel járó — munkával. Jellemző, hogy régebben a gyáriak közül is sokan tenyésztettek selyemhernyót és nem egyszer a gyár vezetőségének kellett igazságot tenni atekintetben, hogy a gyárudvaron lévő eperfák leveleit kik szedhessék le. „Elosztották” a fákat a jelentkezők közt. Az idén azonban már a gyári és a környékbeli eperfák leveleit sem szedte le senki. A gubótermelés csökkenésének tehát van egy ilyen, különben is érthető oka. Hozzájárul ehhez, hogy a selyemtenyésztésnek nincs igazi gazdája' az országban. A felszabadulás óta legalább nyolctíz esetben változott a selyemtermelés szervezete, ma a Her- bária tartja kézben, azonban nála van egy sor, sokkal gazdaságosabb, jövedelmezőbb cikk is, és nem is foglalkozhat úgy a selyemtenyésztéssel, mintha ez fő feladata lenne. Az évtizedek alatt kialakult szakembergárda szétszóródott. A fajta nemesítésével nem foglalkoznak intenzíven, a selyemlepkefaj ták el- korcsosodtak. Az útszéli eperfák kiöregednek. Megoldásként kínálkozna — mint ahogy a szomszédos Romániában így sikerült újra fellendíteni a selyemtermelést —, ha a termelőszövetkezetek vennék azt kézbe. A szövetkezetek létesítenének epreskerteket és a nyáron felszabaduló gazdasági épületekben, csökkent munka- képességű dolgozók foglalkoztatásával nevelnék, gondoznák a selyemhernyókat. Volna tehát mód fellendíteni a selyemhernyó-tenyésztést és ehhez bizonyára hozzájárul a kilátásba helyezett beváltási áremelés is. A tolnai gyárnak azonban szembe kell nézni a tényekkel és ha „élni” akar, gondoskodni kell a selyemfonástól felszabaduló dolgozók foglalkoztatásáról, az épületek hasznosításáról. Közel tíz éve annak, hogy beállították az első szövőgépet. A gyárnak ma már több mint száz, géppel működő selyemszövö- déje van. Szó van újabb gépek beállításáról is. Bővítik szinte évről évre a cémázót is, egyrészt import fonal, másrészt pedig egyéb anyagok cémázásával foglalkoznak. Az utóbbi években vették át Budapestről az üveg- szövetgyártást és ma már a gyár évente hatszázezer négyzetméter szövetet készít üvegfonalból. Azonban így sem tudja kielégíteni a hazai szükségleteket — az ipar ugyanis egyre több különféle üvegszövetet igényel — szigetelőanyagként és vázanyagként (például a műanyag bukósisakok váza is üvegszövet). Lehetőség kínálkozik az üvegszövetgyártás fokozására, a oémázókapacitás bővítésére, ez azonban a foglalkoztatási problémákat nem oldja meg. A selyemfonás helyigénye kicsi, kis üzemterületen sok fonó dolgozhat Ha a fonóhelyiséget cémá- zóvá, vagy szövődévé alakítják át, akkor sokkal kevesebb munkásnő dolgozhat ugyanakkora helyen. Az évtizedek óta 7—800 dolgozót foglalkoztató üzemben ma 620 a létszám. Igaz, hogy elbocsátásra ritkán került sor — egy alkalommal 30 munkásnőt kellett elküldeni —, felvételi zárlatra annál gyakrabban. Természetes, hogy a gyár dolgozói — ha nincs más megoldás — átképezik magukat más munkára és mint a szövődé példája mutatja, ott is kiválóan megállják a helyüket. Mégis, szívesebben fonnának tovább. A selyemfonalra szüksége van a népgazdaságnak. tehát az országnak, a tolnaiaknak is az lenne az előnyös, ha megoldást találnának a gubótermelés növelésére JANTNER JÁNOS
