Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-11 / 161. szám

M6J. Július U. TOLNÄ MEGYEI NEpG.TSAG s ÁLLTAM EKSZÁRDON Régi kapcsolatok — új formában Jó sorom úgy akarta, hogy.az idei év első felében több alka­lommal jártam, Szekszárdon, sőt nemcsak jártam, hanem szálltam is. Ez utóbbi nem könnyű feiadat. Annak ellenére sem az, hogy a megyeszékhelyen szálló, turista­szálló és egy Idegenforgalmi Hi­vatal is van, amely fizetővendég­látó szobákkal igyekszik betölteni azt a funkciót, amit a török idők­ben alkalmasint a várbeli kaiía- vánszeráj látott el. Két szemelvény kalandjaimból, az utókor, de főleg az utasnép jámbor okulására. * Garay Szálló. Esti kilenc óra. Az ügyeletes portáskisasszony ked­vesen közli, hogy a széles nagy hotelben egyetlen fekheb"1 tud biztosítani nekem. Éji nyugovóra általában megelégszem egy fek­hellyel és így közlöm, hogy rend­ben van. Már rovom adataimat a bejelentő cédulára, amikor hozzá­fűzi: — Kétágyas a szoba! — Helyes! — Természetesen lakótársa is lesz. — Természetesen. Ha nem hor­kol jobban, mint én, valahogy majd csak megleszünk egymással. Nem horkolt jobban. A szoba szép volt és valóban kétágyas. Előszobából nyílt, ugyanonnan balra egy minden igényt kielégítő fürdőszoba. Elismeréssel adóztam a szálló újjáépítóinek, akik lám kegyetlenül sokáig dolgoztak ugyan, de európai színvonalú munkát végeztek. Félálomban még egy pillantást vetettem az ágyammal szemben nyíló két- ezárnyú ajtóra és elaludtam. Éb­redésem másnap reggel, a portá­nál lett teljes. A hétvenegyiíé- hány forintos számla átvételekor. — Nem tévedés ez? — kérdezr tem szelíden. — Nem. Lakosztályban tetszett aludni, kérem! — Ilyesformán a szobatársam is ennyit fizet? — Ugyanennyit. . Kiderült, hpp' a kékszárnyú aj­tó mögött rejtőzött életem első lakosztályának másik szobája. Az utcai járókelő kívülről egy kis félkörös kiugróval ékítve láthat­ja. Én belülről egyáltalán nem láttam és azt már kérdezni sem mertem, hogy az ott pihenő egyet­len vendég vajon mennyit fize­tett? Sőt, jámbor ember lévén, azt sem kérdeztem meg, hogy csak velem tettek-e kivételt, vagy általában nem hívják fel a kései vendégek figyelmét arra, hogy nem egy kétágyas szobában, hanem egy kétszobás lakosztály részében biztosítanak neki szál­lást? Garay Szálló. Szombat, késő délután. Se egy. se kettő, se több ágyas szoba nincs. Lakosztály sem. A portás nagyon kedvesen, felhívja telefonon a turistaszál­lót. Sajnálkozás: — Az utolsó helyig foglalt! Köszönet. Távozás. Az Idegen­forgalmi Hivatal szép helyisége két percnyire , sincs. Belesek az ablakon. A helyiség változatla­nul nagyon szép, de zárva van. Mit tehet ilyenkor az utas? Fel­kerekedik, bevonul a Sörkertbé és némi készpénzszolgáltatás ellenében előadja szálláskérel­mét a pincéreknek. Néhány perc múlva két cím boldog birtoko­saként távozom. Az egyik a Sötétvölgybe tanácsol, a másik a Bartinába. Természetesen az utóbbit választom, hiszen míg a Sötétvölgybe kiérek, az esti gyors Pestre is felvinne és alud­hatnék otthon. A ház a Bartinában kicsi, ala­csony, piszkos és- barátságtalan: A szoba hű a ház külsejéhez. Egy tornác végéből nyílik, ere­detileg szerszámoskaimrának szol­gálhatott. Ablaka mindenesetre 3 EGYZET Egy embert kiküldtek Tulajdonképpen az eset, amely a két megyére kiterje­dő vállalatnál nagy port vert fel, a nagy nyilvánosság éjé nem tartozik. Amikor azt va­gyunk kénytelenek megállapí­tani, hogy gazdasági életünk­ben kezd elszaporodni a nagy­képűség, modortalanság, s ezt pontosan olyan emberektől le­het tapasztalni, akik csak amolyan huszadrangú embe­rek a vállalatnál, szólni kell az esetről. Már csak azért is, hogy módszert adjunk azok­nak a vezetőknek, akiket olyan emberek, s úgy ellenőrzik, ahogy nem illdomos. A leke­zelő, csak a hibákat látó, el­lenőrző közegre sehol nincs szükség. Nem h:ányzik az üzemek elvtársi légköréből az a módszer, amely a „lent” folyó munkát mindig rossz­nak, a „fent” végzettet pe­dig csak jónak ismeri el. Az egyik téglagyárba ellá­togatott a központ osztályve­zetője. A gyárban nem men­tek rosszul a dolgok. De a vezető olyan ember volt, akit a dolgozók azért szerettek, mert őszinte volt velük és másokkal szemben is. Az osz­tályvezető, amikor megláto­gatta a gyárat, azonnal olyan hangon, felülről kezelve, nagy­képűen, okító módon kezdte a tárgyalást, hogy a jelenlévők a meglepetéstől szólni sem tudtak. A gyárvezető, aki hosszú vezetői pályafutása alatt nem tapasztalt még ilyen „segítő” módszert, mérlegelte a lehe­tőségeket: Ha hallgat, akkor ez az ember még másutt is így fog beszélni, eluralkodik rajta ez a pökhendiség, és to1- jesen elszakad a dolgozóktól Ha viszonlj szól, akkor kiteszi magát annak is, hogy meg­gyűlik a baja az osztályveze­tővel. T. I. gyárvezető rendre uta­sította az osztályvezetőt. — Amennyiben ön csak így tud velem, munkatársaival beszélni, akkor szíveskedjék elhagyni az irodát — mondot­ta. Az osztályvezető kiment irodából. Az ügynek azonban, mint várható is volt, folytatása is lett. ' A folytatás tanűlságos. Az igazgató olyan alapos vizsgálatot rendelt el, a pa­naszkodó osztályvezető jelen­tése után, amely sok érdekes dologra fényt derített; többek között: alig indultak el a vál­lalati központból, máris meg­beszélték a gépkocsiban ülők, hogy ma ezt, meg ezt a gyár­vezetőt így és így „megbírál­juk”. így történt T. I. gyár­vezető esetében is. S kiderült a vizsgálat során, hogy az osztály dolgozói nem különb módszerrel dolgoztak, mint a vezető. Világos ezek után, hogy a gyáraki vezetői, a dol­gozók megnyugvással vették tudomásul, hogy az osztályve­zetőt először kiutasították, majd pedig az igazgató rend- r eutasította. Persze eZ 8 módszer; 8 nökhendí „vezetők” megregu- lázásában nem lehet biztos re­cept. Egy • azonban bizonyos, az említett vállalatnál az eset 'Ma megváltozott a központi dolgozók munkamódszere, köz­vetlenebbé, igazi segítővé vált ellenőrző munkájuk. — PJ — nincs, ehelyett mindkét fala mellett egy-egy alacsony fek­hely. Ágynak nem lehet becézni egyiket sem, inkább afféle dikó. Az ágynemű utoljára a házi­asszony esküvőiékor látott szap­pant, a doberdói csaták idején. Gyanakodva megkérdem: — Mennyibe kerül egy éjsza­kára? — Negyven forint. — Lakótársam lesz? — Csak a sógorom. Nem fog­ja zavarni, mélyen alszik sze­gény, erősen asztmás. Vissza a Garayba. A portás változatlanul nagyon kedves, felír egy közeli címet a Babits utcában és nyomatékül ráüti a papírra a szálló pecsétjét. Ilyes­formán, kellő legitimációval fel­fegyverkezve, azzal a szent fo­gadalommal állítok be a Babits utcai házba, hogy ha nem fo­gadnak be, átmászok a régi me­gyeháza kerítésén és aktatás­kámmal a fejem alatt, kabá­tomba burkolózva megalszom a bokrok tövén. Befogadnak. A szállás' kifogástalanul tiszta, fürdőszoba is van. Egy éjszakai bér harminchat forint. Olyan mélyen alszom, hogy csak fél­álomban veszem tudomásul lakó­társam és vele a másik harminc­hat forint érkezését. Rekkenő hőségű vasárnapra virradok. A Garay-szálló előtt autók tömege, az utcai járó­kelők között a kirándulók, tu­risták kisebb-nagyobb csoport­jai. Olyan állampolgárok, akiket — teljes joggal — ide vonzott az épülő, gyarapodó Szekszárd sok szépsége. Az Idegenforgalmi Hivatal változatlanul zárva, még csak egy • árva ügyeletes sincs. A sok tájat, várost, -országot be­járt és nem egy hasonló idegen- forgalmi intézményt' látött utas­ban; Szekszárd szállásviszonyai- nak megismeréséből fakadó ta­pasztalatai alapján; lábra kél a kérdés, hogy ugyan miért? ORDAS IVÁN Á dunaíöldvári termelőszövet­kezetek patronálását mostani ne­vén, a Híradástechnikai Gépgyár vállalta el ismét. Annak idején, amikor a kapcsolat kezdődött kö­zöttük, a Balaton kombájnok ké­szülitek a gyárban, s a neve is más volt. Időközben híradástech­nikai gépek gyártására álltak át, s a termelés átszervezésével járó rengeteg munka, de jóllehet, hogy a személyekben történt változás is hozzájárult, hogy az idő múlá­sával lazult a kapcsolat, a patro­náló üzem, és a dunaíöldvári tsz- ek között. Azt nem lehet mondani, hogy a kapcsolat teljesen megszakadt. Kölcsönösen tudtak egymásról, egymás munkájáról olyannyira, hogy amikor a község vezetői, a tsz-ek elnökei és agronómusai az ipari vásár alkalmával Budapest­re rándultak, fővárosi tartózkodá­suk alatt a patronáló üzembe is ellátogattak. Az üzem vendége­ként tartózkodtak Pesten, nézték; meg a kiállítást, és néhány kér­désben hasznos eszmecserét foly­tattak. A találkozás eredménnyel járt, a dunaíöldvári tsz-vezetők ismét felvették a kapcsolatot a régi patronál ókkal, mégpedig úgy, hogy kölcsönösen, mindkét rész­ről továbbfejlesztik azt. Tavasz óta többször találkoztak, amikor a dunaföldváriaknak dolguk akadt a fővárosban, nem mulasztották el a patronálok meglátogatását. Ezt követően a patronálok részé­ről az üzem főmérnöke és az áruforgalmi osztály vezetője járt Dunaíoldváron, s néhány dolog­ban megállapodást kötöttek. A patronátlási feladatot első sorban a politikai segítségnyúj­tásban jelölték meg. Az üzemi pártbizottság esetenként pártnapi előadót biztosít. Elvállalták, hogy a dunaíöldvári tsz-ekben téli poli­tikai tanfolyamokat tartanak. A gazdasági segítés is új formában jelentkezik. A régi kapcsolatok alapján azelőtt csaknem ingyen, nagy csekély térítés ellenében kaptak alkatrészt, gépet az üzem­től. Most olyan megállapodás jött létre, amennyiben a gyár segít gépalkatrészek, egyebek beszer­zésében, ezeket nem ingyen kap­ják, hanem megfizetik ellenérté­két. A régi kapcsolatok új formában továbbfejlődnek. Tárgyalásokat folytattak olyan irányban is, hogy az üzemben elárusító standot léte­sítenek. A stand áruellátását ter­mészetesen a dunaíöldvári tsz-ek vállalták. A hét elején, az üzemi patronáló csoport vezetője és a pártbizottság szervező titkára volt Dunaíoldváron, s ezekről a kérdé­sekről tárgyalt. Megállapodtak, az elárusító-bódé méreteiben, és hogy milyen mezőgazdasági áruféleség­re számíthatnak az üzemiek. Szó van arról is, hogy az üzemi kony­hát is Dunaíöldvárról látnák el. burgonyával, babbal, hagymával és egyéb zöldségfélével. A tárgya­láson részt vettek az érdekelt tsz-elnökök, és meghívták a tsz- közi .társulás képviselőjét is. A társulás részéről is megvan a haj­landóság, a patronál ókkal való együttműködésre. A társulás egyelőre szőlő, baromfihús és to­jás szállítására vállalkozna. jjSBs P. M. KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE U NhBUNV KÖNYVE .vwtrqkO-azt.mond­TAÍII \V'3 A*A' SEREGEK ^ URA-és [füstté ffÉGETE/vVfsZEKE- reit^orÓszlaNi KÖLYKEIDÉVkAJ® emészti meg^?» MICHAEL VE & tGbJEz LE AZ ASZ 7ALTÁRSA.SÁGOM. CSAK EKKOR VE VE ÉSZKE, HOGY LOUISE IS OV ÜL. A KÉKJÉVEL. MEL- i LE n£ PEDIG WADE, LAUPíA i S2ER.E7(3JE, A/VMH7 LOUISE ' Kf zÉ 7 EOGJA,.. I TÖK, EA6EAL/X.-K, EuFiTY^ENEK martinuk, sörök, pa'i in ka , Whisky, MA MÉG EGY POHÁRRAL ... E&BÖL Elég! harminc éves vagyok é,b MOST MEGÉRKEZETT az 1958-AS eV. M.ICHAEE ÉRJÉZTE' HOGY TZÉSZEG . SÉEAAJE CSŐ- KOM YÖS KÖVE TKE ZE TESS ÉGGEL LE A KA EX piríttöfjfr^iflRosUKÓDN/, ott állt alkoholos aggval aí emberi ff ÉSifr* I ”;§F-a~ KAPCSOLATOK &OIYYO f Mp?«» -J M w/jjm lOlt szöuevéa/yéeeal. O, BOCSÁNAT., Kl S2FTZE TMÉK menMLÍ—­KIS2. TG LAJDOM ­KÉPP a saját felesége ­IS IDEGEN, AKI CSAK NÉ­HA -NÉHA KÉPÜL ÁT HOLLY WOODBÓL EGY-EGY HÉTRE.., Y MILYEN IS VOLTAM 'hészévesen ?... KEMÉNY, VÉKONY, HA3LÍTHATATLAN*... ismét olyannaI kell vál-^ NŐM ! VIGYÁZZ, VIGYÁZZ. EL- . VÁLNI LAURÁTÓL. ÉS S2IGO- LRÓ, MÉRTÉfcL£TE-S ÉLETET ÉLNI*

Next

/
Oldalképek
Tartalom