Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-11 / 161. szám
M6J. Július U. TOLNÄ MEGYEI NEpG.TSAG s ÁLLTAM EKSZÁRDON Régi kapcsolatok — új formában Jó sorom úgy akarta, hogy.az idei év első felében több alkalommal jártam, Szekszárdon, sőt nemcsak jártam, hanem szálltam is. Ez utóbbi nem könnyű feiadat. Annak ellenére sem az, hogy a megyeszékhelyen szálló, turistaszálló és egy Idegenforgalmi Hivatal is van, amely fizetővendéglátó szobákkal igyekszik betölteni azt a funkciót, amit a török időkben alkalmasint a várbeli kaiía- vánszeráj látott el. Két szemelvény kalandjaimból, az utókor, de főleg az utasnép jámbor okulására. * Garay Szálló. Esti kilenc óra. Az ügyeletes portáskisasszony kedvesen közli, hogy a széles nagy hotelben egyetlen fekheb"1 tud biztosítani nekem. Éji nyugovóra általában megelégszem egy fekhellyel és így közlöm, hogy rendben van. Már rovom adataimat a bejelentő cédulára, amikor hozzáfűzi: — Kétágyas a szoba! — Helyes! — Természetesen lakótársa is lesz. — Természetesen. Ha nem horkol jobban, mint én, valahogy majd csak megleszünk egymással. Nem horkolt jobban. A szoba szép volt és valóban kétágyas. Előszobából nyílt, ugyanonnan balra egy minden igényt kielégítő fürdőszoba. Elismeréssel adóztam a szálló újjáépítóinek, akik lám kegyetlenül sokáig dolgoztak ugyan, de európai színvonalú munkát végeztek. Félálomban még egy pillantást vetettem az ágyammal szemben nyíló két- ezárnyú ajtóra és elaludtam. Ébredésem másnap reggel, a portánál lett teljes. A hétvenegyiíé- hány forintos számla átvételekor. — Nem tévedés ez? — kérdezr tem szelíden. — Nem. Lakosztályban tetszett aludni, kérem! — Ilyesformán a szobatársam is ennyit fizet? — Ugyanennyit. . Kiderült, hpp' a kékszárnyú ajtó mögött rejtőzött életem első lakosztályának másik szobája. Az utcai járókelő kívülről egy kis félkörös kiugróval ékítve láthatja. Én belülről egyáltalán nem láttam és azt már kérdezni sem mertem, hogy az ott pihenő egyetlen vendég vajon mennyit fizetett? Sőt, jámbor ember lévén, azt sem kérdeztem meg, hogy csak velem tettek-e kivételt, vagy általában nem hívják fel a kései vendégek figyelmét arra, hogy nem egy kétágyas szobában, hanem egy kétszobás lakosztály részében biztosítanak neki szállást? Garay Szálló. Szombat, késő délután. Se egy. se kettő, se több ágyas szoba nincs. Lakosztály sem. A portás nagyon kedvesen, felhívja telefonon a turistaszállót. Sajnálkozás: — Az utolsó helyig foglalt! Köszönet. Távozás. Az Idegenforgalmi Hivatal szép helyisége két percnyire , sincs. Belesek az ablakon. A helyiség változatlanul nagyon szép, de zárva van. Mit tehet ilyenkor az utas? Felkerekedik, bevonul a Sörkertbé és némi készpénzszolgáltatás ellenében előadja szálláskérelmét a pincéreknek. Néhány perc múlva két cím boldog birtokosaként távozom. Az egyik a Sötétvölgybe tanácsol, a másik a Bartinába. Természetesen az utóbbit választom, hiszen míg a Sötétvölgybe kiérek, az esti gyors Pestre is felvinne és aludhatnék otthon. A ház a Bartinában kicsi, alacsony, piszkos és- barátságtalan: A szoba hű a ház külsejéhez. Egy tornác végéből nyílik, eredetileg szerszámoskaimrának szolgálhatott. Ablaka mindenesetre 3 EGYZET Egy embert kiküldtek Tulajdonképpen az eset, amely a két megyére kiterjedő vállalatnál nagy port vert fel, a nagy nyilvánosság éjé nem tartozik. Amikor azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy gazdasági életünkben kezd elszaporodni a nagyképűség, modortalanság, s ezt pontosan olyan emberektől lehet tapasztalni, akik csak amolyan huszadrangú emberek a vállalatnál, szólni kell az esetről. Már csak azért is, hogy módszert adjunk azoknak a vezetőknek, akiket olyan emberek, s úgy ellenőrzik, ahogy nem illdomos. A lekezelő, csak a hibákat látó, ellenőrző közegre sehol nincs szükség. Nem h:ányzik az üzemek elvtársi légköréből az a módszer, amely a „lent” folyó munkát mindig rossznak, a „fent” végzettet pedig csak jónak ismeri el. Az egyik téglagyárba ellátogatott a központ osztályvezetője. A gyárban nem mentek rosszul a dolgok. De a vezető olyan ember volt, akit a dolgozók azért szerettek, mert őszinte volt velük és másokkal szemben is. Az osztályvezető, amikor meglátogatta a gyárat, azonnal olyan hangon, felülről kezelve, nagyképűen, okító módon kezdte a tárgyalást, hogy a jelenlévők a meglepetéstől szólni sem tudtak. A gyárvezető, aki hosszú vezetői pályafutása alatt nem tapasztalt még ilyen „segítő” módszert, mérlegelte a lehetőségeket: Ha hallgat, akkor ez az ember még másutt is így fog beszélni, eluralkodik rajta ez a pökhendiség, és to1- jesen elszakad a dolgozóktól Ha viszonlj szól, akkor kiteszi magát annak is, hogy meggyűlik a baja az osztályvezetővel. T. I. gyárvezető rendre utasította az osztályvezetőt. — Amennyiben ön csak így tud velem, munkatársaival beszélni, akkor szíveskedjék elhagyni az irodát — mondotta. Az osztályvezető kiment irodából. Az ügynek azonban, mint várható is volt, folytatása is lett. ' A folytatás tanűlságos. Az igazgató olyan alapos vizsgálatot rendelt el, a panaszkodó osztályvezető jelentése után, amely sok érdekes dologra fényt derített; többek között: alig indultak el a vállalati központból, máris megbeszélték a gépkocsiban ülők, hogy ma ezt, meg ezt a gyárvezetőt így és így „megbíráljuk”. így történt T. I. gyárvezető esetében is. S kiderült a vizsgálat során, hogy az osztály dolgozói nem különb módszerrel dolgoztak, mint a vezető. Világos ezek után, hogy a gyáraki vezetői, a dolgozók megnyugvással vették tudomásul, hogy az osztályvezetőt először kiutasították, majd pedig az igazgató rend- r eutasította. Persze eZ 8 módszer; 8 nökhendí „vezetők” megregu- lázásában nem lehet biztos recept. Egy • azonban bizonyos, az említett vállalatnál az eset 'Ma megváltozott a központi dolgozók munkamódszere, közvetlenebbé, igazi segítővé vált ellenőrző munkájuk. — PJ — nincs, ehelyett mindkét fala mellett egy-egy alacsony fekhely. Ágynak nem lehet becézni egyiket sem, inkább afféle dikó. Az ágynemű utoljára a háziasszony esküvőiékor látott szappant, a doberdói csaták idején. Gyanakodva megkérdem: — Mennyibe kerül egy éjszakára? — Negyven forint. — Lakótársam lesz? — Csak a sógorom. Nem fogja zavarni, mélyen alszik szegény, erősen asztmás. Vissza a Garayba. A portás változatlanul nagyon kedves, felír egy közeli címet a Babits utcában és nyomatékül ráüti a papírra a szálló pecsétjét. Ilyesformán, kellő legitimációval felfegyverkezve, azzal a szent fogadalommal állítok be a Babits utcai házba, hogy ha nem fogadnak be, átmászok a régi megyeháza kerítésén és aktatáskámmal a fejem alatt, kabátomba burkolózva megalszom a bokrok tövén. Befogadnak. A szállás' kifogástalanul tiszta, fürdőszoba is van. Egy éjszakai bér harminchat forint. Olyan mélyen alszom, hogy csak félálomban veszem tudomásul lakótársam és vele a másik harminchat forint érkezését. Rekkenő hőségű vasárnapra virradok. A Garay-szálló előtt autók tömege, az utcai járókelők között a kirándulók, turisták kisebb-nagyobb csoportjai. Olyan állampolgárok, akiket — teljes joggal — ide vonzott az épülő, gyarapodó Szekszárd sok szépsége. Az Idegenforgalmi Hivatal változatlanul zárva, még csak egy • árva ügyeletes sincs. A sok tájat, várost, -országot bejárt és nem egy hasonló idegen- forgalmi intézményt' látött utasban; Szekszárd szállásviszonyai- nak megismeréséből fakadó tapasztalatai alapján; lábra kél a kérdés, hogy ugyan miért? ORDAS IVÁN Á dunaíöldvári termelőszövetkezetek patronálását mostani nevén, a Híradástechnikai Gépgyár vállalta el ismét. Annak idején, amikor a kapcsolat kezdődött közöttük, a Balaton kombájnok készülitek a gyárban, s a neve is más volt. Időközben híradástechnikai gépek gyártására álltak át, s a termelés átszervezésével járó rengeteg munka, de jóllehet, hogy a személyekben történt változás is hozzájárult, hogy az idő múlásával lazult a kapcsolat, a patronáló üzem, és a dunaíöldvári tsz- ek között. Azt nem lehet mondani, hogy a kapcsolat teljesen megszakadt. Kölcsönösen tudtak egymásról, egymás munkájáról olyannyira, hogy amikor a község vezetői, a tsz-ek elnökei és agronómusai az ipari vásár alkalmával Budapestre rándultak, fővárosi tartózkodásuk alatt a patronáló üzembe is ellátogattak. Az üzem vendégeként tartózkodtak Pesten, nézték; meg a kiállítást, és néhány kérdésben hasznos eszmecserét folytattak. A találkozás eredménnyel járt, a dunaíöldvári tsz-vezetők ismét felvették a kapcsolatot a régi patronál ókkal, mégpedig úgy, hogy kölcsönösen, mindkét részről továbbfejlesztik azt. Tavasz óta többször találkoztak, amikor a dunaföldváriaknak dolguk akadt a fővárosban, nem mulasztották el a patronálok meglátogatását. Ezt követően a patronálok részéről az üzem főmérnöke és az áruforgalmi osztály vezetője járt Dunaíoldváron, s néhány dologban megállapodást kötöttek. A patronátlási feladatot első sorban a politikai segítségnyújtásban jelölték meg. Az üzemi pártbizottság esetenként pártnapi előadót biztosít. Elvállalták, hogy a dunaíöldvári tsz-ekben téli politikai tanfolyamokat tartanak. A gazdasági segítés is új formában jelentkezik. A régi kapcsolatok alapján azelőtt csaknem ingyen, nagy csekély térítés ellenében kaptak alkatrészt, gépet az üzemtől. Most olyan megállapodás jött létre, amennyiben a gyár segít gépalkatrészek, egyebek beszerzésében, ezeket nem ingyen kapják, hanem megfizetik ellenértékét. A régi kapcsolatok új formában továbbfejlődnek. Tárgyalásokat folytattak olyan irányban is, hogy az üzemben elárusító standot létesítenek. A stand áruellátását természetesen a dunaíöldvári tsz-ek vállalták. A hét elején, az üzemi patronáló csoport vezetője és a pártbizottság szervező titkára volt Dunaíoldváron, s ezekről a kérdésekről tárgyalt. Megállapodtak, az elárusító-bódé méreteiben, és hogy milyen mezőgazdasági áruféleségre számíthatnak az üzemiek. Szó van arról is, hogy az üzemi konyhát is Dunaíöldvárról látnák el. burgonyával, babbal, hagymával és egyéb zöldségfélével. A tárgyaláson részt vettek az érdekelt tsz-elnökök, és meghívták a tsz- közi .társulás képviselőjét is. A társulás részéről is megvan a hajlandóság, a patronál ókkal való együttműködésre. A társulás egyelőre szőlő, baromfihús és tojás szállítására vállalkozna. jjSBs P. M. KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE U NhBUNV KÖNYVE .vwtrqkO-azt.mondTAÍII \V'3 A*A' SEREGEK ^ URA-és [füstté ffÉGETE/vVfsZEKE- reit^orÓszlaNi KÖLYKEIDÉVkAJ® emészti meg^?» MICHAEL VE & tGbJEz LE AZ ASZ 7ALTÁRSA.SÁGOM. CSAK EKKOR VE VE ÉSZKE, HOGY LOUISE IS OV ÜL. A KÉKJÉVEL. MEL- i LE n£ PEDIG WADE, LAUPíA i S2ER.E7(3JE, A/VMH7 LOUISE ' Kf zÉ 7 EOGJA,.. I TÖK, EA6EAL/X.-K, EuFiTY^ENEK martinuk, sörök, pa'i in ka , Whisky, MA MÉG EGY POHÁRRAL ... E&BÖL Elég! harminc éves vagyok é,b MOST MEGÉRKEZETT az 1958-AS eV. M.ICHAEE ÉRJÉZTE' HOGY TZÉSZEG . SÉEAAJE CSŐ- KOM YÖS KÖVE TKE ZE TESS ÉGGEL LE A KA EX piríttöfjfr^iflRosUKÓDN/, ott állt alkoholos aggval aí emberi ff ÉSifr* I ”;§F-a~ KAPCSOLATOK &OIYYO f Mp?«» -J M w/jjm lOlt szöuevéa/yéeeal. O, BOCSÁNAT., Kl S2FTZE TMÉK menMLÍ—KIS2. TG LAJDOM KÉPP a saját felesége IS IDEGEN, AKI CSAK NÉHA -NÉHA KÉPÜL ÁT HOLLY WOODBÓL EGY-EGY HÉTRE.., Y MILYEN IS VOLTAM 'hészévesen ?... KEMÉNY, VÉKONY, HA3LÍTHATATLAN*... ismét olyannaI kell vál-^ NŐM ! VIGYÁZZ, VIGYÁZZ. EL- . VÁLNI LAURÁTÓL. ÉS S2IGO- LRÓ, MÉRTÉfcL£TE-S ÉLETET ÉLNI*
