Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

1967. július 6. TOLNA MEGYEI NF.PÜJSAO 3 Zsugorodó felületek Szedresen Tulajdonképpen e§y nagyon ■ — —111, I,.. életrevaló és igen érzékeny lelkületű nép lak­ja Szedrest. A volt uradalmi cse­lédek a szocialista rendszer leg­drágább vívmányának, változat­lanul saját emberré változásukat tartják. Teljesen érthető, hogy a hivatalok embereinek messze­menően óvakodniuk kell a régi hangtól, a vállveregető modor­tól. A községi tanács titkára. Orbán Lajos elvtárs eredetileg ta.nárem bér, mindössze néhány hónapja dolgozik csak közigaz­gatási vonalon. De már ő is azt állítja: „Az emberek érzékeny­ségére kell legjobban vigyázni”. Szeretnivaló, tiszteletreméltó és politikai tőke az érzékenység. Ezek az emberek úgy élni többé már soha nem tudnának minti aho­gyan valamikor, a régi világban éltek. Ha a község életét egy nagy, áttekinthető területhez hasonlít­juk, akkor is azt kell észre­vennünk, hogy ezen a felületen zsugorodik a régi és kétségbe­vonhatatlan biztonsággal terjesz­kedik az új. Az időtálló válto­zásokat, a végletek, tehát nem a megszokott, hanem a rend­kívülinek nevezhető események „galléron ragadásával” próbál­tuk nyomon követni. Ez eset­ben nem szenteltünk túl nagy figyelmet a község normálisan működő életfunkcióinak, az időt álló változásokat nem azon mér­tük, hogy a termelőszövetkezet a szedresi gazdák számára már rég természetes közeg, mellőz­tük az új házak statisztikai fel­sorolását is, és elhanyagoltuk azokat az egyéb vívmányokat, amelyek ugyan egy-egy faluban létfontosságúak, de az újságban leírva, már a könyökén jön ki az olvasónak. Felettébb sokat mond viszont az emberek közérzetéről, élet­érzéséről, anyagi helyzetéről, er­kölcsi alapállásáról, az öngyil­kos-statisztika. Kik, és miért vetnek önkezükkel véget az éle­tüknek? S itt most oly fontos a miért, hogy gondolatban több­ször alá kellene húzni. Az is­kolaudvarban egy férfi a gép­kocsi szélvédőjét iörölgette, az aszony a kaput nyitotta ki. In­dulnak valahová. A tanácsházán a titkár a másnapi vb-ülés elő­készületeivel foglalkozók, időn­ként vontató zörög végig az ut­cán, amúgy a nyár csendessége honol a házak között. A kérdés ebben a békességben és nyuga­lomban szokatlan, szánté ijesztő. A titkár a homlokát rán­colja. — öngyilkosság? Két, vagy három hete felakasztotta magát egy idős ember. Feleségét fél évvel ezelőtt vitték ki a teme­tőbe. ő azóta sokszor mondta, hogy nem bírja túlélni felesége halálát. Megrendítő. — Szép nagy házban laktak — mondja az egyik tanácsi dol­gozó. Csak hosszas kérdezőíködés után sikerült megtudni, mikor volt ennek előtte öngyilkosság a községben. Volt. Ok? Gyógyít­hatatlan betegség. — Olvan nem fordult elő, hogy valaki anyagi kilátástalan- ság miatt vetett véget az életé­nek? — Nem. Nem elégedtem meg a hiva­talos válasszal. De a megkér­dezett ..sima” szedresi lakosok is kivétel nélkül határozott nemmel válaszoltak. A mezsgyeperekre, szót vesztegetni. Kézenfekvőnek látszik, hogy kizárólag múlt időben beszélhetünk az efféle határvillongásokról. Bármennyi­re meglepő, a mezsgyeperek vi­szont még mindig gyakoriak. A dolgok természetes velejárója­ként leszűkültek ugyan a ház körüli kertre, a telekre, de he­vességben. kíméletlenségben és kukacoskodásban olyanok, mint rég. Centimétereken kapnak hajba a szomszédok, gyerekkori barátságok változnak át gyű­lölködéssé, amikor lángra lob­ban a mezsgyeháború. A tanács­nál azt mondják: Nincs rajta mit szépíteni, sok a mezsgyevita. — Mi az oka. földéhség, anyagi rászorultság? — Megnőtt a háztáji becsülete. Helytálló ez a magyarázat, de csak részben. A mezsgyevillon­gásnál inkább az igazságkeresés a döntő szempont. Hosszabb idő óta folyik két szomszéd között a herce-hurca, húsz centiméter széles földcsík hová tartozásáról. Makacs elszántsággal bizonygat­ja mindkét fél, hogy nem a szom­szédnak, neki van igaza. S itt kezdődik az egésznek a csatta­nója. Nevet rajtuk a fél falu, mert mások mezsgyepere mulat­ságos, de csak a másoké... Valamikor lehangoló szenzá­ciója volt a községekben a kita­szított vénember, aki miután rá­hagyta vagyonát a fiatalokra, to­vább nem kellett, kilökték az utcára, vagy legfeljebb az istál­lóban adtak neki helyet. Az előrelátóak, élvezeti joggal biz­tosították be magukat. Mi a hely­zet napjainkban? Azt kérdezzük a tanácsnál, hogy fordulnak-e a község vezetőihez panasszal idős emberek? Olyan panasszal, hogy esetleg nem kapnak rendes el­látást a gyerekektől. — Ilyen panasz nincs. — Ez a válasz. S teljesen hihető. Átértékelőd­tek, minőségileg, emberségben sokat változtak a régi normák. De családi háborúskodás — eredete megmagyarázhatatlan — még ma is előadódik. A szedresi községi tanácsházának gyakori vendége egy idős ember, aki jó­formán minden másnap szalad az elnökhöz, vagy a titkárhoz. A fia­talok és az öregek között se vé­ge, se hossza az áldatlan civó- dásnak. Az öregember azt állítja, a ház az övé, a fiatalok hozzá­ragasztottak egy szobát, ezt a lakrészt az unoka nevére Íratták, de a kérgesszívű fiatalok az uno­kát az öregembernek meg sem mutatják. Az öregek és a fiata­lok egymást gyakran kizárják a házból. — Hangsúlyozom, szűk körben mozognak ezek a dolgok. Több ilyen család nincs — állapítja meg a fiatal titkár. A régi értelemben vett hoj­... i ~ ..............................-irány kró­n ikája sincs a községnek. Az em­berek általában azt mondják; nincs semmi rendkívüli újság. Szedres közérzete jó, s régi élet­forma szülte szenzációk, amelyek valamikor hetekig foglalkoztat­ták a falu népét, részben meg­szűntek, részben szűnőfélben van­nak és sokat árul el egy község politikai és gazdasági állapotá­ról az is, amikor nincs semmi rendkívüli újság. Mert az miért volna rendkívüli, hogy most ép­pen a törpevízmű-társulás létre hozásán fáradoznak, hogy legyen jó, egészséges ivóvíz. Sz. P. Tájékoztató a termelői árreformról A gazdaságirányítás reformjá­nak bevezetésével 1968. január X-től az új termelői árak is élet­be lépnek. Ezek nz eddigieknél reálisabban fejezik majd ki a termékek és a szolgáltatások ér­tékét, s egyben olyan nyersanya­gok és alkatrészek felhasználá­sára ösztönzik a vállalatokat, amelyek a népgazdaság számá­ra a leghasznosabbak. Mint az Országos Anyag- és Árhivatalban az MTI munkatár­sának elmondották, az új terme­lői árak kidolgozása befejezésé­hez közeledik. A nagyszabású munka körülbelül két évvel ez­előtt kezdődött, s azóta körül­belül tízezer szakember vett részt az új termelői árak kidolgozásá­ban. Mivel az új árak elsősorban a vállalatokat érintik, ezúttal nemcsak a népgazdaság vezető szerveit, hanem a vállalatok szakembereit is bevonták az ár­alakítás munkájába. Az új termelői árakat az ösz- szes termékekre, szolgáltatások­ra kidolgozzák, függetlenül at­tól, hogy azok hatóságilag meg­állapított árként lépnek-e életbe január 1-én, vagy hogy a válla­latok megegyezése szerint ala­kulhatnak. Az új ármechaniz­musban ugyanis az áraknak csak egy részét rögzítik hatóságilag, azonban a többi termék új árá­nak központi kiszámítására is szükség van, egyrészt azért, hogy azokkal különféle átfogó népgazdasági számításokat vé­gezzenek, másrészt pedig azért, hogy a vállalatokat ily módon tájékoztassák a hatóságilag nem rögzített új árak nagyságrendi változásairól. Az új árak gyors és egyben körültekintő kidolgozása rendkí­vül fontos, mert a vállalatok csak az új árak ismeretében kezdhetnek hozzá jövő évi ter­veik kialakításához, szerződéseik előkészítéséhez. Az Országos Anyag- és Árhi­vatal legfrissebb összesítése sze­rint a gépipari, az építőipari, az építőanyagipari és a gyógyszer- ipari késztermékek, továbbá az élelmiszeripari cikkek kivételé­vel már valamennyi termék új termelői árát kidolgozták, és azokat, megismerték a vállalatok. Ezzel az új áraknak több mint a fele, vagyis majdnem száz nagy termékcsoport árai ismeretesek. Az anyag- és árhivataltól kapott tájékoztatás szerint legkésőbb szeptember 1-re a gépipari és az építőipari termékek új termelői árai is készen lesznek. 1968. január 1-től egyébként valamennyi termelői ár megvál­tozik. Például az eszközlekötési járuléknak az árakba építése ott is szükségessé teszi a változást, ahol azt esetleg egyéb ok nem indokolná. Egyes cikkcsoportok termelői árai magasabbak, másoké ala­csonyabbak lesznek, mint eddig, azonban mindenütt a termelői és fogyasztói árak változásáról van szó. A vállalatok január 1- től olcsóbban kapják például az energiahordozókat, alacsonyabb lesz a kohászati termékek ár­színvonala, csökkennek az áru- szállítás költségei. Viszont drá­gábban kapják majd egymástól a vállalatok az importigényes termékeket, ösztönözve arra, hogy gazdaságosabb, hazai anyag­gal helyettesítsék a külföldit. Bár valamennyi termelői árszín­vonal megközelítően azonos lesz a jelenlegivel, ettől legfeljebb 2—3 százalékkal tér majd el. A Tolna megyei országgyűlési képviselők ülése Szekszárdon a parlament legkö­zelebbi ülésének előkészületeiről és feladatairól tanácskozott szer­dán a Tolna megyei országgyűlé­si képviselők csoportja. Kaszás Imre, a képviselőcsoport elnöke ismertette képviselőtársai­val az országgyűlés munkája to­vábbfejlesztésének irányelveit is. A tennivalókat tárgyalva, a hoz­zászólók — köztük Báli Zoltán, Hunyadi Károly, Péti János, Csa­pó Jánosné és Molnár János or­szággyűlési képviselők — kihang­súlyozták, hogy a párt vezetésé­vel milyen fontos szerepe van a Hazafias Népfrontnak a képvise­lői munkaprogramok összehango­lásában. A tapasztalatok bő for­rásai a tanácsülések, s igen hasz­nosak a rétegtalálkozók is. K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára az időszerű kérdésekről tájékoztatta képvise­lőtársait, s értékes tanácsokat adott munkájukhoz. A megye képviselői megbeszélték a máso­dik félévi csoportüléseik program­tervét. K. Papp József elvtács in­dítványára a soron következő ülésen a megyei tanács vezetői­vel együtt megtárgyalják a vá­lasztások idején felvetett köz­érdekű problémák, javaslatok realizálását. Azt követően, napi­rendjükre tűzik az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés­sel kapcsolatos kérdéseket. Pártélet — pártépítés Az ellenőrzés joga: a segítés kötelezettsége í okaink növekedése egyet je­99** lent kötelességeink bővü- <Ku.ve.-i, s csakis akkor élünk jól e jogokkal, ha azokat hatékony eszközeiknek tekintjük, olyan esz­közöknek, amelyeket példau’ a kapkodás megszüntetésére, a túl­tengő levelezgetés-adminisztrálga- tás felszámolására, a lélektelen, mechanikus ügyintézés ma még meglévő gyakorlatának erőteljes megváltoztatására használunk főit. Az Idézőjelbe tett mondat e’vik hivatali pártszervezetünk taggyűlésén a vezetőség beszámo­lójában hangzott el: felelet volt ez a mondat — s maga az egész beszámoló — azoknak, akik a párt IX. kongresszusának határo­zatát, a hivatali pártszervezetek ellenőrzési, beszámoltatási jogá­ról, enyhén szólva is különösen értelmezték. Akadt ugyanis né­hány párttag, akik úgy vélték, hogy a jogok növekedése a hiva­tal irányításának kormányrudját „átcsúsztatj’a” majd a vezetőség kezébe, azaz ettől kezdve a párt­vezetőség „dirigál”. A hivatal, ahol az említett eset megtörtént, egyike azoknak, ame­lyek nap mint nap állandó kap­csolatban állnak a laKossággal, s ha valahol, itt igazán döntő kér­dés, milyen az ügyintézés stílusa, tartalma, milyen eszközök szol­gálják — vagy éppen akadályoz­zák — a sokat emlegetett „ügy­felet”. A pártszervezet eddig is igyekezett segítséget adni a mun­ka javításához, ám nem volt meg az a joga, hogy ne csak adjon, hanem kérjen is, mégpedig szá- monkérjen helyes, de elsikkadt intézkedéseket, félúton megtor­pant ügyviteli egyszerűsítést. A párt vezető szerepének minden területen való erősítése, tovább­fejlesztése logikusan magával vonta a korábbi, üzemi és hiva­tali, intézményi pártszervezetek Jogkörére vonatkozó megkülön­böztetések megszüntetését, annak egységes kimondását, hogy a pártszervezetek joga és kötelessé­ge a területükön folyó munka át­fogó ellenőrzése, a vezetők beszá­moltatása. Az említett pártszervezet tehát ’ogot kapott arra. hogy ne csak segíteni igyekezzék, hanem segít­hessen, ha kell, a vezető beszá­moltatásával. ha kell, átfogó és alapos ellenőrzéssel, a jó értelmű­tartalmú közbeavatkozással. A kommunisták észrevételei, javas­latai eddig sokszor elsikkadtak, s ha megpróbálkoztak azzal, hogy a hivatal néhány osztályán felmér­jék, megvizsgálják az újra és új­ra felbukkanó hibákat, s azok okait, akadtak, akik „oküetetlen- kedést” láttak benne. Ha nem is egy az egyhez, de nagyiából ha­sonló gondokkal küzdöttek má­sutt is a hivatal-intézményi párt­szervezetek, s most e gondoK fel­oldása „zöld utat” nyit a hasz­nos. előrelendítő, munkát javító elképzeléseknek, tevékenységnek. A pártszervezet jogainak nö- ,. -ívéi a hivatal, in­tézmény vezetőjének hatásköre, felelőssége jottányit sem csök­ken, sőt, erőteljes támogatást kap a pártszervezettől, valamennyi kommunistától annoz, hogy az irányítása alá tartozó intézmény, hivatal jól valósítsa meg a maga területén a párt politikáját, még hathatósabban végezze — rendel­tetésszerű — munkáját. E segítség és támogatás fejében azonban időről-időre a kommunisták ve­zető testületé előtt számot ke.l adnia arról, amit tett, s arról is, mit mulasztott. Oda kell figyel­nie a kommunisták véleményére, javaslataira, fel kell használnia a pártszervezet ellenőrző munká­jának tapasztalatait, de mindez olyan többlet, ami nemhogy ne­hezítené, hanem jelentősen meg­könnyíti helyzetét. A jogok kiterjesztése pártszer­vezeteink számára felelősségük erőteljes fokozódásával jár: tud- niok kell, hogy mi a lényeges, s mi a lényegtelen kérdés, nem szabad összetéveszteniök a hatha­tós ellenőrzést az apró ügyekbe való el temetkezéssel, s a vezetők beszámoltatása sem lehet formá­lis aktus, hanem nagyon is lényeg- retörő, a csomópontokat megra­gadó, elismerést és bírálatot egyaránt alkalmazó eszmecseré­nek kell lennie. Hivatali és intéz­ményi pártszervezeteink e felada­taiknak úgy tudnak igazán jól eleget tenni, ha már munkater­vük készítése közben, a pártve­zetőségi ülések, taggyűlések napi­rendjének meghatározásakor nagy alapossággal, körültekintéssel jár­nak el, ha nem akarnak túl so­kat markolni, mindennel foglal­kozni, hanem erejük ésszerű koncentrálásával elsősorban terü­letük legégetőbb, megoldás esetén tehát legtöbb haszonnal járó kér­déseivel foglalkoznak. A kutató- intézetekben vizsgáin^ lehet pél­dául az új eljárások ipari alkal­mazásának mértékét: a hivatal­ban lényeges kérdés lehet pél­dául, hogy eléggé tisztázottak-e a különböző osztályok hatáskörei, vannak-e párhuzamosságok, átfe­dések a szakosztálvok tevékeny­ségében, s igy tovább, azaz min­dig a sajátos helyzet szabja meg. hol lehet, hol kell kamatoztatniok pártszervezeteinknek a kommu­nista közösség kollektív bölcses­ségét, kezdeményezőkészségét, jobb megoldásokat kínáló erő­feszítéseit. A lenini mondás, az inkább 1 * keveset, de azt. jót. nélkü­lözhetetlen útmutatás az új kö­rülmények között tevékenykedő hivatali, intézményi pártszerve­zeteink számára. Ne csak élje­nek. hanem célszerűen éljenek jogaikkal, ne csak szándékuk le­gyen a segítés. hanem öltsön valós alakot felelősséggel és el­lenőrzéssel megoldást adó javas­latokkal. mert ezzel adják a leg­biztosabb erkölcsi a'anot ahhoz, hogy jogaik gvaraoodása a párt- szervezet tekintélyének, rangjá­nak gyarapodását is ielent.se a hivatalban vagy intézményben. , M. 0.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom