Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
ISST, júlíns 3, TOI,NA MEGYEI NEPOJSAQ 5 Talajerő-gazdálkodás A Tolna megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű vállalata. Ami a korát illeti, inkább a fiatalok közé kell sorolni, hiszen 1959-ben alakult, méghozzá meglehetősen kis kapacitással. A gyors fejlődés hátterében egyrészt az volt, hogy Tolna megye mezőgazdasági jellegű, másrészt pedig, hogy a termőtalaj tápanyagtartalma, termőképessége a háború idején és az utána következő években jelentősen megromlott. Amikor tehát szóba került a mezőgazdaság erőteljesebb fejlesztése, annak elengedhetetlen követelménye volt a talajerő-utánpótlás. A Tolna megyei Talajerő-gazdálkodási Vállalat a Kapos völgyében bőven található tőzegtelepek feltárására alapozta munkáját Jelenleg is innen biztosítja az alapanyag legnagyobb részét. A témáról Németh József igazgatóval és Hugyecz Mihály főmérnökkel beszélgettünk. — A vall a lat jelenleg is gyors ütemben fejlődik — mondotta. — Az idén körülbelül 14—16 000 vagon szerves trágyát biztosítunk a mezőgazdaságnak. Ez körülbelül duplája a tavalyinak. A tavalyi viszont az előző évinek duplája. Teljes gépesítés ______ A munkát a nagyfokú gépesítettség jellemzi: a népgazdaság korszerű külföldi és beiioldi gépeket egyaránt nagy mennyiségben biztosított e célra. A kitermelés, rakodás teljes egészében géppel történik, így a segédmunkás-állomány meglehetősen alacsony, elsősorban gépkezelőket alkalmaz a vállalat. Sőt még ez a szint sem végleges: tovább gépesítenek. Jelenleg folyik egy 300 méteres szállítószalag felszerelése. Körülbelül egy hónap múlva üzembe is állunatják. Ezzel a tőzeg a bányából közvetlenül a rakodóhoz jut, nem kell többször „felmarkolni”. A víztelenítés érdekében is jelentős technikai fejlesztésre kerül sor. Mindebből következik, hogy nem is csak átmeneti fejlesztésről, beruházásokról van szó, hanem távlataiban is alapozhat rá a mezőgazdaság. Ha egy kicsit részleteiben is elemezgetjük a vállalat forgalmát, érdekes és sok tekintetben tanulságos képet kapunk. A forgalom zöme a nagy tételű megrendelésekből tevődik össze. Ezek az 50—1200 vagonos megrendelők. Valamennyien nagyüzemi gazdaságok, közületek, a vállalat közt. Ugyanakkor köztudott, hogy a legtöbb nagyüzemi gazdaság nem tudja saját gazdaságából fedezni a talajerő-utánpótláshoz a szervestrágya-szükségietét. A szerves anyagot nem pótolja a műtrágyázás sem, inkább feltételezi, szükségessé teszi. A . felmérések szerint a mesve mezőgazdasági területének nagy része humusz- szegény. De a jelek szerint nem minden tsz gondolkodik még mindig nagyobb távlatokban, s a talajerő-utánpótlás még nincs a helyén. Elgondolkodtató, hogy még a bő termő Sárközben is humuszszegényedés figyelhető meg. által előállított szerves trágya túlnyomó többségét tehát nagyüze- mileg hasznosítják. A megrendelők behálózzák az egész megyét: termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egyaránt találhatók köztük. Ám a megoszlás nem egyenletes. Bonyhád környékére például nem szállítanak, azaz ide nem igényelnek szerves trágyát. Ugyanakkor nem árt megie^vezni, hogy a megyének éppen ebben a körzetében a legnagyobb az erózió, itt a legtöbb a gyenge termőképességű lejtő, következésképpen itt lenne szükség legtöbb tápanyagra. Mindennek sok oka van, de a leglényegesebb minden bizonnyal az, hogy ebben a körzetben merül fel a legtöbb szállítási költTalán az. új gazdasági mechanizmus Mindebből következik, hogy a jelentős intézkedések ellenére sem sikerült elérni a megyében a kívánt eredményt. Az uj gazdasági mechanizmus keretében újabb intézkedések várhatók, amelyek azt szolgálják majd, hogy a tsz-ek szélesebb körben szervestrágyázzák a földeket. A vállalatnak ugyan nincs értékesítési problémája, mert még megyén kívüli megrendelők is jeség, a tsz-ek teherbíró képessége lentkeznek. Jelentős tételt vásá- pedig nem a legnagyobb. roltak például a dunaújvárosi parkosításhoz. A célravezető azonKeTés tsz igényli De szóródás mutatkozik más tekintetben is. A megye más részeiben is az a helyzet, hogy az egyik tsz igényli, vásárolja, a másik nem. Természetesen jogában áll minden tsz-nek vásárolnia, vagy nem vásárolnia, mert hiszen ez nem kötelezően előírt. Ha azonban a valóságos, reális szükségletből indulunk ki, még:s méglepő, hogy még milyen kevesen igénylik. Csak minden ötödik tsz szerepel a megrendelők, vásárlók ban az lenne, ha nem a jelenlegit, hanem ennek többszöröséi használnák fel — megyén belül. A nagyüzemi gazdaságok és közületek mellett most kezdenek számottevő megrendelőként jelentkezni a háztáji gazdaságok. Ez különösen Szekszárdon és környékért jelentős a szőlőhegy rekonstrukciója szempontjából. B. F. TOLNA MEGYE „BALATONJA” Csak autósoknak — Minden szép, — de hogy lehet odajutni? A fürdési szezon beköszönté- vel egyre gyakrabban kerül sor az összehasonlításra a Balaton és a íadd-dombori holt Duna- ág között. És a körülményeket gondosan mérlegelve, sokszor Dombori javára dől a mérleg. Kellemes víz, szépen kiépült strandok, pihentető környezet várja a hétvégi kirándulókat. Aki egy, vagy két esztendővel ezelőtt járt ott, maga is elcsodálkozik a látottakon: kiterjedt víkendtelepet, kulturált körülményeket talál a néhány évvel ezelőtti egy-két vityilló helyén. Vasárnaponként nagyon sokan keresik fel a dombori Duna- ágat. Olykor, egy-egy melegebb vasárnapon több szekszárdi fürdik ott, mint- a vámoshoz közel lévő Csörge-tóban. De nemcsak a szekszárdiakhoz jutott el a dombori „Balaton” híre. A környező községekből, de sokszor a megye távolabbi pontjáról is jönnek kirándulók, hogy üdülést kéressenek a hűs habokban. A faddi földművesszövetkezet jól felszerelt kis bisztrójában jó- szerint mindent megvásárolhatnak a víkendezők, amire szükségük van. Gombamód szaporodnak a hétvégi házak, a meglévők mellett szinte hétről hétre készülnek el az újak. Azt hiszem anélkül, hogy tovább ismertetnénk a lehetőségeket és Dombori előnyeit, mindenki elismeri: a megye „Balatonjává” növi ki magát a korábban ismeretlen Duna-ág. Dombori jelenleg az autósok, motorosok paradicsoma. Nem azért, mintha olyan nagyon rnessze esne a megyeszékhelytől, vagy a járművel nem rendelkezők idegenkednének tőle. Erről szó sincs: csakhogy pillanatnyilag más nemigen tudja — I legalábbis elfogadható körülmé- [ nyék között — megközelíteni ez* a hétvégi pihenőhelyet. Elég talán csak annyit említeni, hogy Szekszárdnak egyáltalán nincs közvetlen autóbusz-összeköttetése Doanborival. így, ha valaki a megyeszékhelyről oda akar jutná, kénytelen Tolnán, vagy Fad- don keresztül, többszöri átszállással utazni. De ez korántsem olyan egyszerű: a Szekszárdiról reggel fél 6 körül induló személyvonathoz ugyanis csak nyolc óra után van autóbuszcsatlakozás Fadd-Domboaj felé. Ez azt jelenti, hogy több miht két órát várhatnak a kirándulók, míg eljutnak az alig Jlá kilométerre lévő helyre. Hétköznap közvetlen csatlakozás van, vasárnap ezt a járatot — nem tudnia mi okból —, még fürdőidényben sem indítják. Az pedig szinte természetes, hogy a pihenni, fürödni vágyók, minél korábban szeretnének eljutni a kívánt helyre. A kétórás várakozást úgy lehetne elkerülni, hogy Szekszárdról a fél 8-as vonattal utaznak Tolnára. Igen. de vasárnap ez a szerelvény sem közlekedik. így aki szórakozni, fürödni vágyik Dombori ban, előbb szenvedjen meg érte. Az sem titok, hogy Dombori távlati fejlesztési tervei biztatóak, s minden remény megvan arra, hogy néhány esztendő múlva már a megyehatáron kívül is ismert nyaralóhely lesz. A cél is az, hogy minél többen megismerjék, hírét vigyék a dombori Duna-ágnak. A lehetőség adott. A megoldás sem igényel különösebb ördöngösséget, csupán néhány időpont összehangolásáról van szó. Mert fürödni, pihenni az is szeret, akinek semmilyen járműve sincs. ,.: (d, kánya) A munkahely szereteté Rokkant vagonokat javítanak, rontanak, bontanak. Az ilyqn munkahelyen, mint amilyen a dombóvári fűtőház kocsijavító műhelye, nehéz rendet tartani. Ennek ellenére rend, tisztaság és sok szép virág van itt. A műhely ablakaiban petúnia nyílik, a színes léckerítéssel leválasztott kertben rózsa, szegfű és muskátli virít. A dombóvári kocsijavító dolgozói műhelyük környékére „zöld övezetet” varázsoltak. És, nem csak az idén van ez így, hanem évek óta. — Ha jól emlékszem, 1964-ben, amikor hozzánk került művezetőnek a Várhegyi „szaki”, kezdtük el a parkosítást. Április 4-e tiszteletére felajánlást tettünk. Vállalásainkat egy mondatban foglaltuk össze: „Tegyük széppé, barátságossá a munkahelyet, ahol életünk jelentős részét töltjük” — mondja Nyári Istvánná segédművezető. Úgy kezdték, hogy egy - helyre hordták össze a szanaszét heverő vashulladékot. A vashegyek helyére földet hordtak, és virágokat ültettek. Most már van vagy 40—50 nagyon szép rózsafájuk is. A munkaidőn kívüli kertészkedéssel a javítóműhely 52 dolgozója teljesen átalakította a környéket. Mindenki tett valamit azért, hogy virágoskertjük szép és gondozott legyen. Az asztalosműhely szocialista brigádja virágtartókat készített, a vasmunkások állványokat kovácsoltak. A virágok öntözésére, gondozására egymást váltva felelősöket jelöltek ki. A tanulók látják, hogy az idősebb szakmunkások sem vonják ki magukat a virágok gondozásából. Most már ók is szívesebben tesz- nek-vesznek a virágok között. „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” — tartja a régi közmondás. Ez önmagában gics- csesen hangzanék, ha nem egészülne ki a munkahely megbecsülésével, szere- tetével. A szabad időben való kertészkedés, a javítóműhely dolgozóinál egtjbekapcsalódik a rend, a tisztaság igényével. Annyira megszokták a rendet, ha és~rmer-:i-, hogy valamelyik társuk, netán megsérti a tisztasági fegyelmet, azonnal szólnak neki, bár az ilyen figyelmeztetés most már egyre ritkább. Mikolovics Endre tisztasági felelős időközönként szekrény- „vizitet” tart. Nem szeretik a dolgozók, ha valamelyikük öltözőszekrényében tavasztól őszig bennmarad az olajtól bűzlő pufajka, vagy az avasodó szalonna, a penészes ^kenyér. Barátságos, tiszta a műhely, és barátságosak, jókedélyű- ek az itt dolgozó emberek. Szeretik munkájukat. A műhely állandó létszáma 52 és néhány év óta megszűnt a munkásvándorlás. Ha valaki megválik a műhelytől, leginkább azért teszi, mert nyugdíjba megy. Rokkant kocsikat, vagonokat javítanak, a dombóvári fűtő- ház kocsijavító műhelyében. Az olyan munkahelyeken, ahol javítanak, rontanak, bontanak, sok a hulladék. És itt, ahol hulladékkal dolgoznak, különösen feltűnik a tisztaság, a rend, s a környezetet széppé tevő rózsa. szegfű és viola. Pozsonyi Ignácné ” RÖK?AZT>AONtr ípJA^A SEREGEK, VRA?éSÍ.FÜSTjéj EGETE/yVÍSZEKE: REIT. ORÖSZtÁMt kölykeidet'kaW) KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE ti* cdpef W a/\ost pcéoE. W KATHERINE NEM ^ Érek. rX. a FEJ-esiá- GEM aaost érj<e- kZETT HOLLYWOODBÓL
