Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
1967. július 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tizennyolc éves katonák... Társadalmunk szocialista fejlődése az elmúlt évek; során új helyzetet teremtett a honvédelmi kötelezettség teljesítésében is. Az a tény, hogy a sorköteles fiatalok nagy többsége középiskolai, vagy szakmunkás-képesítést szerez, egyetemen folytatja tanulmányait, egyúttal azt az igényt is megteremtette, hogy megváltozzon a katonai szolgálatra való behívás ideje. Ennek megfelelően az országgyűlés 1964-ben törvényt alkotott, amelynek értelmében, az előzőknél korábban — tizennyolc éves korban — hívják be katonai szolgálatra a sorkötelesek egy részét. De az országgyűlés nem csupán törvéf"’t- alkot, hanem annak végrehajtását a gyakorlatban is ellenőrzi. ' Az országgvuiés honvédelmi bizottsága Pap Jánosnak, a bizottság elnökének, a Veszprém megyei Pártbizottság első titkárának vezetésével a 37. Budapesti Forradalmi Ezrednél tett látogatást, tanulmányozni, hogy a tizennyolc évesen bevonult fiatalok — részben a sorállomány, részben az egyetemi előfelvéteít nyertek — ho^an sajátítják el a katonai ismereteket, illetve, a fiatalabb életkorhoz hogyan igazodik a kiképzés. A parancsnok — aki 1956-ban főhadnagyként vett részt az ezred elleniorradalmárok elleni harcé-* ban — tartott tájékoztatót az elmúlt három év tapasztalatairól. Elmondotta: előzőleg sok gondot okozott a kiképzésben, hogy a fiatalok nagy többsége a katonai szolgálatot megelőzően szerzett szakmát, iskolai végzettséget, sokan alapítottak családot. Éppen ezért bizonyult helyesnek — a korengedményesek kiképzése során nyert tapasztalatok alapján — a törvény megalkotása, amely a bevotiulási életkort tizennyolc évre szállította le. Ennek megfelelően most mái hároméves tapasztalatokkal rendelkeznek. A kiképzés kétirányú; egyrészt, a rendes, kétéves szolgálati időben, másrészt rövidített, 11 hónapos tartamú az egyetemi elő- felvételt nyert fiatalok számara. A parancsnok elmondotta; a 18 éves fiatalok fizikai fejlettsége eléri a húszévesek, a korábbi sorállomány színvonalát. Közöttük viszonylag fejletlenebbek a középiskolások, amelyen azzal lehetne változtatni, ha az iskolai testnevelésben a, katonai kiképzésre jobban felkészítenék őket, vagyis a szertornának kellene nagyobb szerepet adni. A kiképzés elméleti részét képesek rövid idő alatt elsajátítani, jellemző rájuk a szolgálat példás ellátása, és az, hogy közöttük kevesebb a fegyelemsértő. Igen jó a közösségi szellemük, és abban, hogy az ezred most már végérvényesen elnyerte a KISZ KB versenyzászlaját, részesek a tizennyolc évesek is. Külön említést érdemel, hogy maguk igyekeznek olyan körül menyeket teremteni, hogy, ahol vannak, szinte nem is lak-tanya, hanem inkább nevelőotthon. Az ezred KISZ-klubját nagyon sok városban szívesen elfogadnak a fiatalok. A ta1 koztatót követően a hon védelmi bizottság kiképzés közben találkozott a tizennyolc éves katonákkal. Egyik harckocsi egyetemi előfelvételis személyzete például az első lövéssel leküzdötte a célt, amelyért Pap János elv társ külön elismerését fejezte ki. A szemle végén a honvédelmi bizottság ülést tartott, majd Pap elvtárs az ülést követő rögtönzött sajtótájékoztatón elmondotta: a bizottság véleménye az, hogy a törvényt igazolta a gyakorlat, a fiatal katonák, megfelelnek a kiképzés követelményeinek, kiválóan elsajátítják a fegyverek, az eszközök kezelését. BI. 4P Méltánifossághói törölve 44 £ gy-egy állami gondozott gyerek ellátása havonta - 1200 forintba kerül. Ez az összeg vagy teljes mértékben, vagy tekintélyes részben az államot terheli. A gondozásba vett gyerekek szüleit kötelezik ugyan tartásdíj befizetésére, az összeg azonban nagyon csekély. Az ösz- szeg csekély, s mégis — túl sokan vannak azok, akik annak befizetését is elmulasztják. Ilyen esetekben a gyerek teljesen az állam gondjára marad. * Pesti Jánosnak öt gyereke volt állami gondozásban. Kettőt a közelmúltban hatósági engedély- lyel haza vihettek a szülők. Gyerekenként hetven forint tartásdíjat kellett volna havonta befizetnie. A Pesti szülők tartozása 7000 forint körül van már. Mi az oka ennek a hátramaradásnak? Pesti János alkoholista. Volt már elvonókúrán, de az eredmény elmaradt. Az anya takarítónőként helyezkedett el. Keresete csekély. A jelenlegi 210 forintnyi kötelezettséget fizetni havonta és még törleszteni, ha apránként is a hatalmas hátralékot. — ennyi jövedelemből lehetetlenség. * Körper Éva, nem dolgozik, pedig munkaképes. Egy gyereke után havi kétszáz forintot kellene fizetnie. Fennálló tartozása 6000 forint. Bíró elé idézték ez ügyben. Négy hónap börtönbüntetést kapott. Az összeg azonban maradt. * László Ambrusné tartozása is már több ezer forintra rúg. Egy alkalommal őt is elítélték már négy hónapra. Elvált. Volt férje rokkant, Budapesten dolgozik, valamilyen csökkent értékű munkán. A férjnek havi hetven, az asszonynak pedig száz forintot kellene tartásdíjként fizetnie. A férfi rokkant és fizet, — az asszony egészséges és több ezer forintnyi tartozás terheli. * 5 zabó Vilmoséknak egy gyerekét neveli az állam. Havi százötven forintot kellene befizetnie, hogy a jelenlegi körülmények között eleget tegyen apai kötelezettségének. Munkahelyét otthagyta, — ha elhelyezkedik is. néhány hónap után továbbáll. A tartásdíjat letiltani így szinte lehetetlenség. Amire felfedezik, hogy hová került, mely vállalatot vallja új munkahelyének, — addigra továbbáll. ötezer forintra rúg a tartozása. A bírósági tárgyaláson csak egy hónap börtönbüntetést kapott. * László Rozáliának most már második szülöttét is állami gondozásba vették. Az első 1964. óta az otthonok lakója. Utána havi 120 forintot kellene fizetnie László Rozáliának, de ez ideig egyetlen fillért sem adott postára ez ügyben. Munkaképes, — és nem dolgozik. A gyerekeket eltartja az állam, ő is megél- valahogy. Minek dolgozni?! . . _ * Csak néhány példa, — találomra a bonyhádi járás folyamatban levő ügyei közül. Ezeknél az embereknél erkölcsi felelősségről, szülői kötelezettségről, emberi tartásról beszélni reménytelen és felesleges is, mivel valószínűleg még e fogalmak tartalmával sincsenek tisztában, nemhogy éreznék is azokat. Mit lehet tenni? Következik a bírói felelősségre vonás. Aki első ízben áll a bíróság előtt tartásdíj-kötelezettsége elmulasztása miatt, rendszerint hat hónap türelmi időt kap. Ekkor még módjában áll, hogy minden egyéb felelősségre vonás nélkül törlesszen. Kevesen térnek jobb belátásra a komolyabb bírói lépés előtt. A bírói gyakorlatban a második lépés, amikor megállapítják, hogy ennyi és ennyi tartozásának önhibájából nem tett eleget valaki, és ezért ennyi és ennyi — egytől hat hónapig terjedő — börtönbüntetésre ítélik. Ha olyan helyre kerül az illető, ahol van rabkereset, akkor sem csökkenhet a tartozás jelentős mértékben, a néhány hónap alatt. És amikor megnyílik a börtön ajtaja, s újból szabad, a legelemibb és leghalványabb kötelezettségéről is elfelejtkező szülő, — néhány esettől eltekintve, — kezdődik elölről minden. Minden: a munkakerülés, az ivászat, a nemtörődés, és gyűlik, tornyosul a tartozás. * A kiszabott hetven, száz, százötven forintokból ezrekre gyarapodó adósság meg csak marad. Marad az állam nyakán, mert akiknek a vállán nehezedik, azok nem érzik súlyosnak, mivel nincs felelősségérzetük. i Végül sok esetben a felgyarapodott adósságot „méltányosságból törlik”. Az illetékes megyei tmrtesok vK.f'■? ■: jivori méltányosak, mert nincs mód egyebet tenniük. Az ilyen emberekkel szemben teljesen tanácstalanok és tehetetlenek.- * r enni kellene valamit. Hiszen gyereket, vagy gyerekeket világra hozni és egyáltalán nem törődni velük, a leggyalázatosabb emberi bűnök egyike. Azt. hogy valaki egy új életet adjon, megtiltani még akkor sem lehet, ha korábbi szülötteivel sem törődik. Sajnos, azt is bizonyítja a tapasztalat, hogy éppen a veszélyeztetett környezetben születik és nő fel egy- egy családban sok gyerek. Az állam a gyereknevelésből, az utóbbi húsz évben sokat és egyre többet vállal magára. Az azonban már túlzás, hogy sajnos jelentős számú társadalmi réteg teljes egészében az államra ruházza kiskorú gyermekét, hogy csak akkor követelje vissza magának, amikor az már keresőképes. Tenni kellene valamit. Kényszeríteni — olyan kilátásba helyezett és esetenként ki is rótt büntetéssel, amely elrettentő. Az ilyen szülőket állandó munkára, de legalább annyira, hogy havonta levonhassák tőlük a már amúgy is csekély tartásdíjat, kellene kötelezni. Akár rendőri közbeavatkozással, segédlettel is. MÉRY ÉVA Fertőzött terület — sok bonyodalommal A Tarcsay Vilmos utcai lakótelep B/III-as épületének alagsori lejárójában függ a tábla: „Fertőzött terület, belépni hatóságilag tilosr. Lassan három hete. Huszonnégy család várja, vajon mikor fertőtlenítik, hogy három hét után végre lemehessenek tüzelőért, a babakocsiért, wgy egyéb más szükséges holmiért. Sajnos, a fertőtlenítés késik mindaddig, amíg a talajvízzel együtt feltört szennyvíz el nem szivárog az alagsor minden részéből. A bérház lakóiitak bosszúsága nem három hete kezdődött. Mióta a házat 1964-ben átadták és beköltöztek, azóta valósággal megkeserítette az ott lakók életét. A nagyobb esőzések után, gyakran térdig érő vízben járkáltak az alagsorban. Tüzelőjük és a pincében tárolt egyéb eszközeik tönkrementek. A kamrák szintjét megpróbálták téglával, betonnal felemelni, de minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult. A talajvízzel együtt feltört szennyvizet nem tudták megakadályozni. Három év óta tart az áldatlan állapot, de ezidáig senki sem segített. A közelmúltban hárman betegedtek meg a bérházban, valamennyien dysentériában. A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás megjelent, szemrevételezte az alagsort is. Kimutatták, hogy a pincében lévő szennyvízben tömény mennyiségben található a dysentéria kórokozója. így került sor a helyiség azonnali lezárására. Nem valami megnyugtató helyzet egy olyan házban lakni, ahol mindenki tudja, hogy az alagsor a járvány kórokozóinak is lakhelye. Három hét óta senki sem mehet le a pincébe, mert hatóságilag megtiltották. Megtiltották a lakóknak, de nem tilthatták meg a macskáknak, legyeknek, szúnyogoknak sem. Ezek nyugodtan szállíthatják a kórokozó ba- cillusokat, amelynek tudatában nem valószínű, hogy nyugodtak a lakók. A baj elkerülése végett gyors intézkedésre lenne szükség. A gyors intézkedés azonban nem megy olyan egyszerűen. Ezt bizonyítják azok a válaszok is, amelyeket azok a felelős személyek adtak. akiknek gyors beavatkozásán múlik a bérház alagsorának ideiglenes és végleges megoldása. — A ház alagsorát mindaddig nem tudjuk fertőtleníteni, amíg a benne lévő víz teljesen el nem folyik és a pince fel nem . szárad — mondotta Posta Lajos, a KÖJÁL főmérnöke a telefonbeszélgetés alkalmával. — Hogy erre mikor kerül sor, nem lehet kiszámítani. Az is előfordulhat, hogy csak néhány hét múlva fertőtleníthetünk. Ha a szennyvíz újból feltör, szintén le kell zárni az alagsort. A csatornahálózat végső megjavítása lenne a legcélszerűbb, mely- lyel azt hiszem, a megyei tanács építési és közlekedési osztálya már foglalkozik. — A pár évvel ezelőtt épült bérház csatornarendszere már kezdetben rossz volt — válaszolta Fábián Imre osztály- vezető, megkeresésünkre. — Átvételnél kellett volna reklamálni, mert így már nincs garancia az épületre. A csatornarendszert betoncsövekkel oldották meg, és a talajvíz elleni szigetelést sem végezték el megfelelően. A Beruházási Iroda feladata, hogy a legsürgősebben helyre tegye ezt a kényes ügyet. A lezárás után, helyszíni szemlét tartottunk és azonnal utasítottuk a tervezőket, hogy kezdjék meg a munkát. Eszerint egy szennyvízgyűjtő aknát kell építeni, amely megoldja majd a problémát. Az építés a közeli hetekben kezdődik és előreláthatólag jó néhány napig eltart majd. Ezzel azonban még nem oldották meg a 24 család nehézségeit, bosszúságát. Továbbra is várják, mikor mehetnek le az alagsorba, mikor fürödhetnek meleg vízben, mikor hordhatják fel a pincéből az ott tárolt, szükséges holmikat. Az illetékesek válasza a bérház lakóinak szempontjából nem mondható éppen megnyugtatónak. A dysentéria kórokozói közelében élnek továbbra is, saját pincéjükből kirekesztették őket, ki tudja, mikor hozzák véglegesen rendbe a közel három év óta tartó, „rendkívüli áUapotof’ . ügy gondoljuk, a város vezetőinek és a KÖJÁL-nak is nagy megkönnyebbülést jelentene. Az egyes szervek felelőssége mellett sem hunyhatunk szemet. És ezzel kapcsolatban cstipán a bérház egyik lakójának véleményét idézzük: „Ha lemegyek a pincébe, 3000 forintig terjedő pénzbírsággal büntet a törvény. Arra miért nincs törvény, hogy azokat is megbüntessék, akik ilyen épületet terveztek, illetve építettek:r. FERTŐI MIKLÓS A nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezetben a szövetkezet saját építőbrigádja sok fontos munkát végzett már el az elmúlt években. Hamarosan hozzákezdenek egy borjúnevelő építéséhez, melyhez a iégla a termelőszövetkezet kis téglagyárában készül. Felvételünkön egy vasvázas épületei °’l znak be. Foto: Bakó Jenő
