Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

w „A négy ökrös szekér (Egy Pető fi-vers története) Mindnyájan tudjuk, mily sok és akkor már 74 éves özvegy Török diák Petrovics Sándor kosztos- erős szál fűzte Petőfit Tolnához: Józsefnével. — Nos. kibővíthetjük ként lakott (Sárszentlőrincen ti.) 1831—32-ben a sárszentiőrinci al- adatát: Sass Erzsébet még 11 év Nyomban elhatározták, hogy szer­gimnázium növendéke volt, mint múlva, 1912 őszén is életben és dán átmennek Gyönkre, s szemé- akkor még jómódú szülők gyér- jó egészségben volt. Ekkor keres- lyesen. invitálják meg. meke. Tíz évvel később, 1841 nya- te föl Maday Gyula, a debreceni rán, minthogy vágyainak ismét származású költő Szekszárdon. s „sóíyaihszámya támadt”, felcsa- beszámolóját az „Élet” c. folyó- pott vándorszínésznek, Ozorán irat 1913 január 5-i számában kö- beállt Sepsy Károly hattagú tár- zöite. „Petőfi Erzsikéje” címmel, sulatába, s ezúttal sokkal kisebb Ezt a beszélgetést ismertetjük az jómódban „faluzgatott jó s bal- alábbiakban, itt-ott rövidítve, “g*?* Sf Lhttna szerencse közt” Cecén, Szilasbal- másutt megtoldva nemcsak mi- társaságnak hiszen Erzsiké is hason. Simontomyán, Sárbogár- vei a Petőfi-bibliográfia, úgy Bor iádra készül vissza Pesti lö­dön. Szekszárdon s tovább, le Ma- látszik, nem tartja számon, ha- ^ Se s hácsig ahol búcsút mondott a nem azért is, mert a 85 éves mat- tréfáin felajánlta, ho^ybe­szetzullott tarsasagnak. 184o-ben, rona eloadása tobb ponton eiter fogatja nég^ jármos 'ökréí ha mar mint hírneves poéta, Sass az irodalomtortenet közkeletű, el- 3^^ A társaság nevetett az A juhtejuzsonna s a vidám szó­beszéd, tervezgetés azonban bele­nyúlt az estébe, kilenc óra táj­ban kezdtek csak hazakész OS ődni. Az egyik Sass fiú (u.is Károly ötleten, de Petőfi közbeszólt: Ap­István meghívására több hetet fogadott megállapításaitól. De töltött Borjúdon feledést keresve kezdjük az elején. s, Pompás dolog j h es talalva a Mednyanszky Berta- >>A fiumei vonat - írja Maday ökrös szekéren megyünk hYza. tol kapott kosaira felvidamult _ komoran fúrja magát előre a így is lett. Két deszíkát raktak kedvben, amiről net ott szerzett vastag őszi ködben. Borús arcú a szekéren keresztbe ülésnek az verse tanúskodik. Köztük „A üzletembereket s mozgósított tar- elsőn a két Sass fiú a hátsón négy ökrös szekér” idillié, amely- talékosokat röpít valahova délre, jobbról Erzsiké, balról Petőfi fog­ról most szót ejteni akarunk. a ködbe, a bizonytalanba. (A Bal- iáit helyet; elöl gyalogosan a kis­A verssel utoljára — tudtom- kán-háború folyt akkor.) Én... béres bandukolt a négy ökör mai — Dienes András foglalko- azon tűnődöm: otthon talá'om-e előtt, zott „A legendák Petőfije” c. Szekszárdon Török József né úr- v.., ,. könyvében (1957). melybe az élő- nőt. Sass Erzsébet asszonyt, az - Vl“8os éjszaka volt, a Hold szóban fennmaradt helyi hag”o- evvetlent, aki Magyarországon ma, ^siúagok milliója neve­mányokat gyűjtötte össze. A vers ki édes emlékek könnyeit hullat- .éóíUuYn Ü?! orszag­„hősnője” Sass Erzsiké volt. s va, elmondhatja: Petőfi csókját ,különös fogatra. A Dienes hivatkozik Kéry Gyulára, hordom arcomon.” S idézi a vers meglehetős hallgatagon, ab­aki 1901-ben még beszélt vele, az legszebb szakaszát: ., ^ ■J’^ylve ült a 18 eves lányka oldalán. Egyszer csak megszólalt: „Ne válasszunk magunknak csillagot?” Szólék én ábrándozva Erzsikéhez. „A csillag vissza fog vezetni majd A múlt időknek boldog emlékéhez, Ha elszakaszt a sors egymástól minket.” S választottunk magunknak csillagot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. — Erzsiké, nézze csak. milyen szépek odafent a csillagok. Vá­lasszunk egyet közülük magunk­nak! Erzsiké a legnagyobbat, a haj­nalcsillagot ajánlotta, amit Pető­fi is elfogadott „Sass Erzsébet azóta Petőfi csillagának nevezi az esthajnalcsillagot — írja Maday. — S még ötéves kis, szőke uno- „Nos, ez az Erzsiké, kinek szi- délutánját. Mikor a meghívandó kaja is meg tudja mutatni az luettjét olyan diszkrét finomság- vendégekről tanácskoztak, Sass égen: Melyik Petőfi csillaga?’’ gal lehelte papírra a nagy fölér- Istvánnak eszébe ötlött, hogy a (Sass Erzsébet egyéb emlékezé- hetetlen: még él. Ez év (1912) feb- közeli Gyönkön lakik Petőfinek seinek közlését más alkalomra ruár 13-án múlt nyolcvanöt esz- egy ifjúkori barátnéja: Hfittig] hagyjuk.) tendős. Szekszárdon lakik leá,- A[mália] kinek szüleinél a kis vínvntm uínmoD nyának, Mattioni Jánosnénak csa- ____________________________ VAKKONYI NANDOB ládja körében, öt virgonc unoká­jától körülcsicseregve tölti az életalkony csöndes napjait (...) Eleven mozgású, fürkésző szemű, meleg modorú főkötős matróna siet elém belső szobájából, s mutatja be magát: Sass Erzsébet vagyok. (...) Előadom neki jövetelem cél­ját; leültet, s látszik barázdás, őszhajfürtkoszorús arcán: alig várja, hogy szólhasson Petőfiről. Láz, öröm, boldogság ragyog a szemében, hogy ő most beszélhet Petőfiről. Engem mindenekelőtt az ökörszekeres, éji utazás hiteles története érdekel. El is beszéli részletesen.” Szerinte Petőfi borjádi látogatá­sa 1845 év augusztusában történt; diákköri pajtásának. Sass István­nak hívására ránduit le hozzájuk. Megérkezésekor Erzsiké Uzdon, sógoránál Pesti János földbirto­kosnál tartózkodott. Egy dé'után Petőfi és Sass István átsétáltak a Sió partján Pesti Jánosékhoz juh- tejuzsonnára; ott ismerkedett meg Erzsikével. Valamelyiküknek ekkor az az ötlete támadt, hogy Uzdon Petőfi tiszteletére halász­bált rendezzenek. Ki is tűzték a bál napjául a következő vasárnap PÁL JÓZSEF: S egy vércse vérszomjas keresztje még Síkos fénytől terhes a délután és átlátszó és — no, ki méri meg, hogy mélyén meddig ér a táj? A változatlan s mindig változó? A változatlan: lomha hegy taraj. A változó: a lomb, az ég, a szín, s a visszatérő vidám fecskeraj az ég magasra-ívelt boltjain. Síkos fénytől terhes a délután, délután és fény egyaránt remeg és törvényei szerint él a táj: mögöttem a horizont szája nyög, húsába vág a szelek sodronya, s a tegnap még felhőktől odvas ég görcsét széttépte egy roppant vas-ék. A vidám fecskeraj, a lomb, a szín görcsét széttépte egy roppant vas-ék, függnek az ég meghasadt boltjain, s egy vércse vérszomjas keresztje még. ERDÉLYI GABOR: A kedves olvas O boldog betűk, kik szemébe néztek és úgy vonultok rajta nesztelen, mint szálló felhők alkonyati égen, ha sóhajoktól leng a végtelen... Ú boldog betűk, alkonyati felhők, aranyból s vérből festett bánatok, tirajtatok szerelmem égi fénye s a végtelen gyász pompája ragyog! Napfelkelte Nézd az éj sötét billikomát! Csillámló öbliben a levegő pezseg, mint édes bor. Am odaát a láthatáron most bukkan elő egy vékony száj, piros és élveteg. Issza a homályt. Hallod kortyait? Már részeg. Mámorában fölnevet, s fogsora sugárzóan tüzel, vakít. Ybl Miklós Tolnában Aligha akad valaki, is az or­szágban, aki művei egyikét- másikát — ha Pesten még nem járt, legalább, képről — ne is­merné. A Bazilika óriási ku­polája büszkén magaslik a fő­város fölé. Legszebb sugárutunk dísze, az Opera, a budai Duna- parté a Várbazár, a pestié a Kill gazdaságtudományi Egyetem hatalmas tömbje. Része volt a most újjáépülő Várpalota krisz­tinavárosi részének építésében, de tömegével alkotott palotákat, bérházakat, templomokat, még magtárat is az ország egész te­rületén és külföldön is. Művei­nek egy részét elpusztította a II. világháború, de még így is annyi maradt, hogy felsorolá­sukra könyvoldalak apróbetűs lajstroma sem elég. Ybl Miklós a múlt század leg­termékenyebb magyar építő­művésze, 1814-ben született Szé­kajdacM temető legmagasabb pontján lévő Sztánkovánszky- mauzóleum. Érdekes megoldású, nyolcszögletű, bordázott kupo­lája messziről látható. A sajtolt téglából emelt, sóskúti kőfarag- ványokkal díszített mauzóleum­ra egy gazdag Tolna megyei földbirtokos-testvérpár, Sktanko- vánszky Mária és János adott megbízást. Az építkezés — akko­ri értékben rendkívül nagy összegbe —, húszezer forintba került és Ybl mellett még más művészeiket is foglalkoztatott. A bejárat feletti domborművet Sommer János, a színes ablako­kat Kratzmann Ede, a belső festést Scholtz Antal, az oltárt és ja faragványokat egy Min- nich nevű mester készítette. A mauzóleum 1876-ban épült. Yblnek azonban már koráb­ban is volt egy másik Tolna megyei születésű megbízója, akinek Pesten dolgozott. Az in­Ybl Miklós: A kajdacsí temetőkápolna kesfehérvárott. Elvégezte a bécsi polytechnikumot, majd 1832-ben a Nemzeti Múzeumot és me­gyénk legszebb épületét, a régi megyeházát alkotó Pollack Mi­hály segéde, később rajzolója lett. Sokat utazott külföldön, majd hazatérve fokozatosan a legtöbbet foglalkoztatott, leg­inkább felkapott építészek egyike lett. Első nagy önálló műve a fóti katolikus templom. Különböző földesurak megbízá­sából dolgozott Tolna megyében is. 1858j 59-ben ° alakította át — a később lebontott — högyé- szi Apponyi-kastélyt. Valószínű­leg az Apponyiak óhajára ter­vezte a máig létező kölesdi ká­polnát Pakson az Anna utca 16. sz. alatti, volt Szeniczeyrkúriát a szakemberek egy része neki tu­lajdonítja. Ennek azonban nincs írásos bizonyítéka, különböző stílusjegyek pedig azt valószínű­sítik, hogy ez az épület nem Ybl műve. Vitathatatlanul az viszont a nen elszármazott, nagy hírű se« bészprofesszor, Balassa János építtetett vele bérházat. A ház ma is áll és a Bajcsy- Zsi linszky út 17. sz. alatt lelhető. Ybl Miklós nevéhez egy máig becsülendő építészeti gyorsasági rekord is fűződik. A Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utcai frontjával szemben lévő, régi országházat, — ahol most az olasz kultúrintézet van —, 1865- ben nyolcszáz munkással az első kapavágástól eltelt kilencven nap leforgása alatt tető alá hozta. A nagy építész, akit kora min­den elképzelhető társadalmi el­ismerésével elhalmoztak, hetven­hét éves korában, 1891-benhalt meg. Művein ma szinte kivétel nélkül ott van a „műemlék’\ vagy a „műemlék jellegű épü­let’ feliratot viselő tábla. Mü-i emlékekben nem bővelkedő me­gyénkben lévő alkotásai is meg­becsülést és fokozott védelmet igényelnek. (ordas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom