Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-27 / 175. szám

1967. július 27. TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 3 A nagydorogi géptemető. •• Ha valahol az országúton mos­tanában Balaton kombájnokat 'c- het látni, akkor azok Nagydorog- ra tartanak. Van. amelyik a ma­ga lábán ballag, de olyan is, ame­lyiket a másik vontatja. Kimondatott felettük az ítélet,. Ezeket a gépeket éveken ke­resztül csak szidták — még ha akadt is néhány megrögzött kom- bájnos, aki bizonyítani próbálta, hogy ezekkel is lehet azért dol­gozni — de nem volt más, dol­gozni kellett velük. Most, az idei aratásban már nincs rájuk szükség, kiszorították őket az SZK-k. És most vonulnak Nagydorogra. létük ott fejeződik be végérvényesen. Nagydorogon a bontótelep, ahol a mezőgazdasági üzemek kiselej­tezett gépeit „felboncolják”, majd még használható alkatrészként, haszonvasként, ócskavasként bo­csátják vissza abba a ’körforga­lomba. amelyet a vas, a fém időt­len idők óta megtesz, hol új gép­ként, hol ócskavasként A magas drótkerítéssel körül­vett telep egyik sarkában külön elkerítve, elzárva sorakoznak ka­tonás rendben, gondosan leola- jozva a használható alkatrészek. Van itt SZ—100-as alváz, komp­lett motor, Hoffer hengerfej és dugattyú, trágyamarkoló, Lanz- Bulldog hátsó tengely', kerekek­kel. különböző méretű külső gu­mik, és sok más alkatrész. — Ki veszi meg ezeket? — Általában a termelőszövet­kezetek. Sok olyan gépük van még, amelyhez már alig kapni alkatrészt kereskedelmi forga'óm­ban, Itt viszont olcsón hozzájut­hatnak — mondja Rácz Antal, a bontótelep vezetője. — De alkalmasint mi is vásá­rolunk. Mármint a gépállomás... A bontótelep ugyanis a gépál­lomáshoz tartozik, de öná'lóan gazdálkodik. A kiselejtezett gé­peket úgy vásárolják meg. és a bontott anyagot adják tovább a mezőgazdasági iizemeknek, vagy a MÉH-nek. — Még a haszonvasért — idom­vasak, rúdvasak, lemezek — is szívesen jönnek hozzánk, mert a MÉH-árnál olcsóbban adjuk. A gyönki gépjavító állomás már ál­landó vásárlónk, elviszi az összes szürke öntvényt, és beolvasztja. Most. ha jól tudom, szőlőprés- fejeket készítenek. — És milyen eredménnyel le­het így kereskedni? — Az éves bevételi tervünk 1 100 000 forint, a kiadás 700 000. A félévben 590 ezer forintnál tar­tottunk. A telep egyik sarkában hat­nyolc G—35-ös vár sorsa végső beteljesedésére. Külsőre nem so­kat árulnak el, legfeljebb any- nyit, hogy egyik-másikor egész jó állapotban vannak a külső gu­mik. — Ezeket mire lehet még fel­használni? — Nem sokra. Az első köpeny még jó az U—28-asra. Vagy eset­leg arra, hogy a vaskerekes lakó­kocsikat gumikerékre szereljék át. A „műtőasztalon” épp egy B— — Nincsenek. Csupán az olaj- teknőt kell kicserélni, és be le­hetne építeni más gépekbe. Csak- hát, tőlünk komplett motort vesz­nek meg; amelyiken megvan az adagoló, az önindító, a vízszívaty- tyú. Viszont ami kombájn eddig bekerült hozzánk, annak legtöbb­je ki van belezve. Egyik-másik üzem például leszedte a henger­fejeket, traktor-, vagy gépkocsi­62-es kombájn fekszik, mert a ke­rekeket már kiszedték alóla. Gő- si József, Farkas József, Plézer János, Kertai László és Dancsa István „operál”. A földön, ládá­ban csavark u 1 cs -készl e t, de a leg­többet használt szerszám a he­gesztő. a hidegvágó és a nagy­kalapács. — A borítólemezeket úgy he­gesztették a kerethez, ezért úgy kell levagdosni... — mondja Far­kas József néhány kalapácsütés után, miközben letörli magáról az izzadságot. Bizony, nem gye­rekjáték a tűző napon emelgetni az ötkilós kalapácsot. — Az a közel kilencven B—62- és kombájn, ami idejön az állo­másokról, jóformán egész évre ad munkát — mondja Rácz An­tal. — Meglesz vele a gondunk is. — Éspedig? — Például; hogyan értékesítjük az első kerekek nagyméretű külső gumijait. 1275-ször 24-es méret, más géphez nem igen passzol. Pe­dig általában egészen jó állapot­ban lévő, nyolcvanöt-kilencven százalékos gumik. Talán dömpe­rekre lehetne fiasználni. A hátsó, kis kerekek köpenyeire nem lesz gondunk. — No és a gép lelke, a motor? Nyilván azok sincsenek elhasz­nálódva? motor javításához. No, és mi tör­tént? A hengereken szépen le- szivárgott az esővíz, felgvülemlett a motorteknőben. és csodálatosan berozsdásodtak a főtengelyek. — Itt van például néhány. Alig használtak, a méretnek megfelel­nek. de megfogta őket a rozsda, a vakrozsda. így már semmire sem valók. Pedig egy új főten­gely négyezer forint... Többe ke­rült a folt, mint a tarisznya. Né­hány száz forintos ' alkatrészért tönkretették a sok ezer forintot érő motort. Ezek a gépek maxi­mum három nyarat dolgoztak, te­hát összesen körülbelül hat hóna­pot. Egy Csepel-motor élettartama viszont lényegesen hosszabb... A bontótelepet jó ef"' évvel ez­előtt azért hívták létre, hogy a mezőgazdaságban kiselejtezett gé­peket így. vagy úgy. nagy tétel­ben hasznosítsa. Régebben évekig rozsdásodtak valamelyik félreeső sarokban, mire elszállította MÉH, úgy. ahogy volt. Most vi­szont a még jó alkatrészeket fel lehet használni Ismét... Közben megérkezik a gyönki javítóállomás teherautója. Csak­nem menetrend szerint... Viszi az öntvényt a házi kohóba, hogy a traktorból, kombájnból szőlőprés legyen. Indul a vas' vándorútra. BI. Mikor devizabűntett a turistáknak kiutalt külföldi fizetőeszköz elvásárlása ? A Legfelsőbb Bíróság elvi je­lentőségű döntést hozott a tu­ristáknak kiutalt külföldi fi­zetőeszközök felhasználásáról. Két magyar turista két esztendő alatt mintegy 20, illetve 30 esetben járt Csehszlovákiában, minden alkalommal egy-két napig tartóz­kodtak kint, devizájuk nagy ré­szét elvásárolták és a hazahozott árut a Bizományi Áruházban nyereséggel értékesítették. De­vizagazdálkodást sértő bűntett vádjával bíróság elé kerültek, a másodfokú bíróság azonban *— az indoklás szerint — bűntett hiányában felmentette eket. A biróság álláspontja szerint az utas szabad elhatározásától függ, hogy fizetőeszközéből szük­ségleteihez képest mennyit for­dít élelmiszerre, lakásra, szó­rakozásra és mennyit költ vá­sárlásra. A külföldi fizetőeszkö­zöknek áruvásárlásra fordítása, továbbadás célzatával — ha ezt erkölcsileg el is kell ítélni —. nem devizagazdálkodást sértő bűntett — hangzott a másodfokú bíróság véleménye. Az ügy törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb B íróság elé került, amely megállapította, hogy a másodfokú bíróság íté­lete törvénysértő, a két turista ugyanis devizabűntettet követett el. — Hazánkban — hangzik a Legfelsőbb Bíróság éflláspontja, — tervszerű devizagazdálkodás folyik. A kormány a népgazda­sági szinten készült devizaterv­ben határozza meg a célokat, amelyekre a devizahatóság az állam,polgárok részére külföldi fizetőeszközt kiutalhat, e terv határozza meg az egyes célokra fordítható külföldi fizetőeszkö­zök összegét is. Téves a másodfokú bíróság­nak az az álláspontja — hang­súlyozza a Legfelsőbb Bíróság döntése —, hogy az utas szabad elhatározásától függ. hogv a tu­ristautazás, látogatás cél iára en­gedélyezett fizetőeszközből meny­nyit fordít élelemre, lakásra, szórakozásra, és mennyit vásárol el. A pénznek egy része kétség­kívül felhasználható vásárlásra is. Ez azonban csak olyan ará­nyú lehet, amely összhangban van az ilyen utazások céljával és jellegével. Ezzel ellenkezik a nagyobb arányú vásárlás. Az utóbbi esetben ugyanis a turista­utazás, vagy látogatás célja he­lyébe az áruvásárlás célja lép, s ez ellenkezik jogszabályaink­kal. A fent kifejtettek nem je­lentik azt, hogy a turistautazás­ra, vagy külföldi látogatásra ki­utalt külföldi fizetőeszköz fel- használásáról az utasnak el kellene számolnia, vagy, hogy' annak arányos részéből ne vásá­rolhatna árut — hangsúlyozza a Legfelsőbb Biróság. — Az eset összes körülményeinek egybe­vetése, különösen a külföldi tar­tózkodás feltűnő rövidsége, az összeg aránytalanul nagy részé­nek elvásárlása alapián azonban az említet^ esetekben bizonyosság­gal megállapítható, hogy a ki­utalt valutát az engedélyezett céltól eltérően használták fel, így a két turista devizagazdálko­dást sértő bűntettet követett el. A közös ügy a cél Igen tisztelt Szerkesztőség! A kezeim között levő és folyó év június 30-án keit levélmásolat tanúsága szerint, melyet névreszóló an Szeku- lity Péter szerkesztő elvtársnak „Kedves Péter" megszólí­tással küldöttem meg, fel kívántam hívni a figyelmét a lap folyó év június 25-i számában általa írott „iregszemcsei varázsszer” című riport egyes kitételeire. — A magán­levélnek szánt soraimból kitűnik, hogy levelem megírására közvetlenül a cikknek a címe és tónusa indított. Már ma­gával a riport címével sem érthettem egyet. — Varázsszer a mi szakmánkban nincs, sem Alsótengelicen, sem Ireg- szemcsén, sem másutt. A mezőgazdaságban, annak bármely vonalán eredményeket csak a szaktudással párosult, kemény, áldozatos munkával lehetett és lehet elérni. Erre akartam a cikkíró figyelmét felhívni. A röviden írott, nem a nyilvánosságnak szánt levelem egyes kitételéi, mint azt az iregszemcsei intézet munka­társainak —- igazgatójuk távollétében — hozzám intézett soraiból látom, részben félreértésre adtak okot. részben félreértésből adódtak, A hozzám intézett levél dokumentumaiból viszont meg kellett állapítanom, hogy nagy elfoglaltságom miatt néhány olyan momentum kerülte el a figyelmemet, amelyeket most közöltek velem, mely szerint a Délkelet-Dunántúli Mező­gazdasági Kísérleti Intézet igazgatója — dr. Kurnik Ernő — nyilvánosan, szóban és Írásban a sajtóban is úgy foglalkozott a megyénkben Alsótengelicről kiindult zöld futószalag- rendszer általuk továbbfejlesztett és kidolgozott módszeré­vel, mint amelynek az alapját a vezetésem alatt álló gazda­ság kezdeményezése képezte. Hangsúlyozni kívánom, levelemmel nem az volt a célom, hogy valakit is megbántsak, de kívánatos lenne, hogy szak- dolgokról szakszerűen Írjon még a napi sajtó is, mert „az iregszemcsei varázsszer" című riport irodalmilag bármilyen élvezetes olvasmány is, szakszempontból nem bír el minden kritikát. — Ebben a véleményemben az is igazol engem, hogy a hozzám intézett levél közlése is megemlíti, szak­dolgokról lévén szó, a riport tónusával ugyancsak nem értenek egyet. A magánlevélnek szánt és akaratomon kívül cikké változott — éppen ezért teljességre nem számítható — soraim közlésével a lap vitát akar indítani. Szerény véle­ményem szerint a vita itt nem helytálló, mert annak itt személyi jellege lenne. Vitaalapnak pedig csak azt tartom helyesnek, ami szakmai és az ügyet, mindnyájunk ügyét, a magyar állattenyésztés, az ennek alapját képező takarmány- termesztés ügyét viszi előre. Ezt viszont személyivé fajult vitával nem lehet szolgálni és nem is az volt a célom. Magam részéről ezzel le is kívánom zárni az ügyet. A hozzám intézett sorokban egyébként több irányban is kielégítő felvilágosításokat kaptam a leközölt levelemmel kapcsolatban, amelyekkel ennél fogva itt nem is kívánok foglalkozni. Befejezésül soraim is azzal zárom, hogy a jövőben is keresni fogom az együttműködést mindazokkal, akik állat- tenyésztésünk és az annak alapját képező takarmányter­mesztés — vagy a magyar mezőgazdaság bármely hozzám közelálló ágának felvirágoztatására törekednek. Soraim közlését lehetőleg b. lapjuk legközelebbi szá­mában kérem, és vagyok Alsótengelic, 1967, július 25. szívélyes üdvözlettel: CZAPÁRY LÁSZLÓ Állami Díjas gazdaságvezető A szerk. megjegyzése: Az újságírónak címzett levél, amely­nek szerzője egy cikkre reagál, nem tekinthető magánlevélnek. De magánlevélben sem állíthat az ember olyant, amit később kénytelen módosítani. PROGRAMTERVEZET készült a fólia alagutak hideghajtatásos hasznosítására Figyelemre méltó és feltehe­tően hasznos programtervezetet készítettek a Szövetkezetek Tol­na megyei Értékesítő Központ­jában a fólia alagutak hideghaj­tatásos hasznosítására vándorolta­tással, a zöldségtermesztésben. Ez az új korai zöldségtermesz­tési eljárás végső soron azt a célt szolgálná, hogy a lakosság igényeit jobban, olcsóbban elé­gítsék ki zöldségfélékből. Tolna megyében a programtervezet szerint a fólia alagutas, hideg hajtatásos zöldségtermesztés al­kalmazása szempontjából a szá­mításba jöhető termelőszövetke­zetek a következők: az őcsényi Kossuth, a szedres! Petőfi, a tolnai Aranykalász, a faddi Le­nin, a mözsi Uj Élet. Ennek ellenére számítani le­het más közös gazdaságok ér­deklődésére is. Éppen ezért, a programtervezetet tizenhét Tol­na megyei termelőszövetkezetnek, •küldte meg a MÉK. A többi között olyan jó hírű, nemes ha­gyományokkal rendelkező zöld­ségtermesztő tsz-nek, mint a dunaföldvári Alkotmány, a ten- gelici Petőfi, a kurdi Uj Élet, a kocsolai Vörös Csillag. Az ér­dekeltek részvételével július 28- án Steekszárdon, a termelőszövet­kezeti vezetők képviselőivel, a M ÉK szakemberei megbeszélést tartanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom