Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-20 / 169. szám
196.7. július 20. TOLNA MEGYEI NlíPOJSAQ a A társadalom és a vállalat számlájára A köznyelv egyszerűen „borítékon kívülinek” nevezi a különböző társadalmi juttatásokat. Az esetek zömében ez a fogalmazásmód úgy értendő: a családi költségvetéseken kívüli, tehát bevételeink összegezésekor elhanyagolható jövedelemforrás. .. Ez a láthatatlan jövedelmi tényező — az országos „pénztár” számára nagyon is érzékelhető. Kiderül ez az alábbi statisztikai táblázatból is, amely a lakosság 1965. évi jövedelemforrásait és ezek egymáshoz viszonyított arányát mutatja be: A lakosság jövedelmeinek megoszlása, főbb források szerint Jövedelemforrás ■% Munkaviszonyból 50,3 Mezőgazdasági termelésből 20,0 Társadalmi juttatásból 24,2 Egyéb forrásból 5,5 összes jövedelem: 100,0 Lényegében tehát a jövedelemnek mintegy a negyede származik különböző „borítékon kívüli” bevételekből. Ám még ennél az aránynál is elgondolkoz- tatóbbak azok az adatok, amelyek mozgásukban mutatják be a közvetett juttatások változásait. Nos, 1960 és 1965 között az egy lakosra jutó összes jövedelem 21,9 százalékkal nőtt, de ha részleteire bontjuk ezt az átlagot, kiderül: a társadalmi juttatások növekedési üteme az átlagnak mintegy kétszerese — 40 százalék — volt. Ugyanezt forintban vizsgálva: ö<t esztendő alatt a lakosság összes jövedelme 28.6 milliárd forinttal emelkedett, viszont ebből 15 milliárd jutott a bérek növekedésére, és a többi: béren kívüli juttatás volt. Hadd zárjuk a számfelsorolást néhány, különösen figyelemre méltó adattal: 1965- ben összesen 34,9 milliárd forintot tett ki a társadalmi juttatások országok számlája, ebből egy lakosra átlag évi 3440 forint jutott. Mindez kellően bizonyítja, hogy — népgazdasági méretekben — enyhén szólva nem láthatatlan és korántsem elhanyagolható összegekről van szó. Más kérdés, hogy vajon igazságosan és a népgazdaság érdekeivel összhangban oszlanak-e meg ezek a tízmilliárdok? A válasz meglehetősen bonyolult, mert hiszen mindenekelőtt azt kellene meghatároznunk: hol a mérce, amely az elosztás igazságosságához való* sághű támpontot adhat? Nos, ezúttal is csak a szocialista elosztás alapelve: a végzett munka minősége, mennyisége, színvonala, társadalmi értéke adhat ilyen iránytűt. Logikusnak és igazságosnak tekinthető, ha a társadalmi juttatásokat a jelenleginél jobban hozzáigazítanánk a munkához, a teljesítményhez. A valóság azonban korántsem ilyen egyszerű, mert figyelembe kell venni, hogy vannak olyan társadalmilag fontos, és ezért közösségi számláról fizetendő szociális, egészségügyi, oktatási, stb. feladatok, amelyek aligha köthetők a végzett munkához. Nyilvánvaló például, hogy a sok- gyermekes családok támogatása olyan elemi társadalmi feladat, amely a családfő munkájától független anyagi hozzájárulást feltételez. Ilyen az ingyenes oktatás, a társadalombiztosítás, az ütegekről való gondoskodásnak a befizetett nyugdíj-hozzájárulás feletti, állami kiegészítése és egész sor egyéb társadalmi juttatás is. Ha valamilyen motion ezeket is az egyéni (és ezzel együtt a kollektív, vállalati) teljesítményekhez kötnénk, akkor e társadalmi érdekek kielégítése esetleg háttérbe szorulhatna. E néhány problematikus tényező szemléletesen jelzi, milyen feladatok rendezése hárul az új gazdaságirányítási rendszerre, amely egyebek között a társadalmi juttatások célszerűbb és igazságosabb elosztását is teendői sorába iktatta. A változások alapelvei — jóllehet, a részletek rendkívül szövevényesek —, voltaképpen egyszerűen megfogalmazhatók. Az egyik elvi pillér az, hogy a közös társadalmi érdekeket kielégítő juttatások színvonala ezután sem kapcsolható közvetlenül a vállalati eredményhez, nyereséghez — ezeket továbbra is állami feladatnak tekintik és közös számláról fizetik. (Ismételjük, ide tartozik például az oktatás, az egészségvédelem, a gyermekvédelem, a nyugdíjrendszer, a családi pótlék, stb). A társadalmi juttatások másik csoportját azonban célszerű a vállalatok gazdálkodási eredményétől közvetlenül függővé tenni, anúak a terhére elszámolni és elosztását olyan „ítélősziék” mérlegelésére bízni, amely az eddiginél megbízhatóbban bírálhatja el a kifizetés feltételeit. A vállalat kollektívája ez! Ismeretes, hogy az új mechanizmus anyagi érdekeltségi rendszerének egyik legfontosabb csomópontja lesz az úgynevezett részesedési alap. amely a vállalatoknál szorosan a nyereség mértékéhez kapcsolódva képződik. Ebből fedezik majd a béremeléseket, jutalmakat, prémiumokat, a nyereségrészesedést és bizonyos béren kívüli juttatásokat is. A vállalatnál azonban önállóan dönthetnek maid arról, hogy az ide sorolt társadalmi juttatásokat átváltják-e bérre — tehát „borítékon belüli” pvénzjövedelemre illetve meghagyják-e a munkától független elosztás kereteiben. (Egyetlen — rendkívül fontos kivétel: a gyermekintézményekhez adott vállalati hozzájárulás nem váltható át pénzre, nyilvánvaló ugyanis, hogy a gyermek- gondozás olyan társadalmi érdek, amelyet minden körülmények között érvényesíteni , kell.) Saját körben döntenek viszont arról: hozzájárul-e a vállalat az üzemi étkezés költségeihez és mennyivel — illetve: inkább pénzben fizeti-e a hozzájárulást —; milyen mértékben fedezi a szociális, kulturális és sport kiadásokat, helyesebben: hogy az Ilyen célokra kötelező minimum felett is vállalja-e a költségeket, vagy másként adja ki a dolgozóknak ezeket az összegeket. A vállalat vezetősége a szak- szervezettel közösen osztja el — éves keretekben — a részesedési alap előirányzatát a fontosabb felhasználási tételek szerint. Aligha kétséges, hogy széles körű viták, a vállalati közvélemény heves reakciói kísérik majd ezeket a felosztási polémiákat. Közvetett juttatási rendszerünk ma még — a társadalom és a gazdaság fejlettségének valóságos színvonalától részben elszakadva — sole kommunisztikus elemet is tartalmaz, mert sok olyan jövedelemforrást rendszeresítettünk, amelyből „mindenki egyaránt vehet”. De ha a mainál jobban kötjük a munkához, a teljesítményekhez a társadalmi juttatások bizonyos körét, akkor a termelés, a gazdálkodás eredményességének lépcsőfokain — hamarabb jutunk el a távoli célhoz is, amikor majd a társadalom birtokában a javaknak valóban olyan bőséges mennyisége lesz, hoev szükséglete szerint mindenki egyaránt vehet belőle! Tábori András Megoldhatatlan ? Érvek és tényék a kölesdi óvoda ügyében Évekkel ezelőtt jelentősen felszökött a születések száma Köles- den. Szinte ezzel egyidőben emelkedett azoknak az asszonyoknak a száma is, akik a termelőszövetkezetben vagy másutt vállaltak munkát, tehát felügyelet hiányában gyermekük óvodai, bölcsődei ellátásra szorult. Jelenleg a községi óvodában negyvenkét gyermeket. tudnak ellátni. Az igény ennél jóval magasabb, felül van a hatvanon is. Már három esztendővel ezelőtt felvetődött az óvoda bővítésének gondolata. A községi tanács felismerve a helyzetet, támogatta a szülők és az óvoda dolgozóinak kérését és megígérték, hogy a községfejlesztési alapból nyolcvanezer forintot juttatnak az óvoda bővítésére. A gyermekes szülők társadalmi munkát ajánlottak fel az építkezéshez, összesen 350 napot. Az óvoda bővítése éveken keresztül mégis meghiúsult, a megyei tanács nem rendelkezett pénzügyi alappal a munkák elvégzéséhez. A pénzügyi lehetőségeket nem ismerjük, mégis jó lenne valamilyen megoldást találni, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot. Az óvoda kihasználtsága ugyanis évek óta 150 százalékos, s még ez is kevés ahhoz, hogy a jelentkező jogos igényeket kielégítsék. 1967. január elsején lépett életbe a két és fél éves gyermek- gondozási segélyről szóló kormányrendelet. A lehetőséggel sokan élnek majd a faluban is, így várható, hogy a következő években jelentősen emelkedni fog a születések száma, így — legalább addig — az óvoda ügyét végképp meg kell oldani. Pech Antalné óvónő felmérése szerint az egy évben született gyermekek száma meghaladja az óvodai férőhelyek 75 százalékát. A szám világosan tükrözi a helyzetet, hiszen az óvodai ellátásnál a három, sőt a négy év alatt születetteket kell figyelembe venni. Nyári időszakban szükségmegoldásokkal próbálnak segíteni a szülők gondján, ez azonban végleges megoldásnak semmiképpen sem fogadható el. A szülők szívesen segítenek, s kétkezi munkájukkal sok ezer forintot meg lehetne takarítani. Az átalakítás tervei — szintén társadalmi munkában — már elkészültek. A helybeliek tehát minden lehetőt, tőlük telhetőt megtettek az óvoda ügyéért. Jó lenne, ha most már az illetékesek próbálnának valamilyen formában megoldást találni. <d. k. j.) Kongresszusi útlevéllel a Szovjetunióba A KISZ KB „Kongresszusi útlevéllel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeire” címmel akciót indított a KISZ- alapszervezetek részére. Országosan 40 ezer útlevélutalvány kerül kibocsátásra, közülük — sorsolás alapján — a legjobban dolgozó háromszáz fiatal utazhat jutalomképpen a Szovjetunióba. Megyénk KISZ-alapszervezetei is csatlakoztak az akcióhoz, és különböző munkafelajánlásokkal, kulturális és sportrendezvényekkel, szellemi vetélkedőkkel készülnek az évforduló megünneplésére. A megyei KISZ-bi- zottság körlevelet adott ki, amely útmutatóul szolgál az alapszervezeteknek a különböző rendezvények lebonyolításához. „Tessék, olvassa, ilyenek vagyunk66 Dombóváron dolgozik a megye szövetkezeti iparának első szocialista részlege a napló, ahogy a régebbi /\ értelmezés tartja, titkok őrzője. Vagyis olyan könyv, amelyben nem illik, sőt mi több, nem szabad beleolvasni. Napjainkban azonban egyre népszerűbb egy olyan napló, amelyet sokan írnak, s nem is egy ember titkát őrzi, hanem egy egész kollektíváról szól. Sőt mi több egyenesen azzal a céllal írják, hogy az érdeklődök kezébe adhassák. Ez az újfajta napló: a szocialista brigádok életét, munkáját tükröző könyv. Olyan könyv, amelyet mindenki megkaphat, aki a brigád felől érdeklődik. Legutóbb nekem is a kezembe adtak egy ilyen naplót. — Tessék, olvassa, ilyenek vagyunk. Ezekkel a szavakkal adta át a Dombóvári Vegyesipari Ktsz neonos szocialista brigádjának vezetője, Csutorás István, a brigádnaplót. A naplóban ilyen bejegyzésekkel találkoztam: „ ... végzett munkájuk ellen sem a minőség, sem más egyéb szempontból kifogásunk nincs .. . Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal.” „ ... továbbra is ugyanilyen pontosan és lelkiismeretesen végezzék munkájukat, mint eddig... Zala megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat.” .......vállalatunk meg volt elégedve annak a két szerelő kartársnak a munkájával, akik 1966- ban berendezéseinket javították. Kérjük a ktsz vezetőségét, hogy 1967-ben ugyanezt a szerelöpárt helyezze ki Siófokra, és bízza meg vállalatunk neonberendezéseinek javításával. . . P annónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat.” A két szerelő Horváth Géza és Both Miklós lelkiismeretes munkájukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy például 1967-re a Budapesten székelő Optikai, Finommechanikai és Fotócikkeket Értékesítő Vállalat szerződést kötött a ktsz-szel, amelynek értelmében ebben az évben Dunántúl valamennyi OFOTÉRT-üzletének neonberendezéseit — szám szerint 25-öt — a ktsz-szel kívánja karbantartani. A kétszeresen szocialista címmel kitüntetett brigád a múlt év közepén nagy elhatározásra szánta magát. „ ... vállaljuk, hogy a szocialista munkaverseny egy magasabb formájában is becsülettel helytállunk és elnyerjük a Szocialista munka részlege címet...” Ettől kezdve még az előzőeknél is jobban vigyáztak, hogy munkájukkal, magatartásukkal rászolgáljanak a kitüntető címre. Fél évvel később, 1966. december 20-án ilyen bejegyzés olvasható a naplóban. „ .. . a mai nappal brigádunk teljesítette 1966. évi tervét... ” Majd tíz nap múlva: „ ■.. 1966. évi, forintban kifejezett termelési tervünkét közel 200 ezer forinttal teljesítettük túl.. E bben az évben meglepő bejegyzésekkel kezdődik a napló. A több éves megrendelők sorra szakítják meg a kapcsolatot a ktsz neonrészlegé- v$l. Az ok: Siófokon új Neon Ktsz alakult. „...bár munkájukkal a legmesszebbmenőkig elégedettek voltunk, ennek ellenére a jövőben a helyi Neon Ktsz-szel kirónunk dolgoztatni. . Számos ilyen levelet kapott a neonrészleg. Ekkor úgy tűnt, hogy kudarcba fullad a vállalás. Nem tudják teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. Égy-két hónappal később azonban váratlan fordulat következett. Újabb leveleket kaptak. Ezek azonban már ellenkező előjelűek voltak. Ugyanazok a vállalatok arra kérték a ktsz neonrészlegének vezetőit, hogy előző, lemondó levelüket tekintsék tárgytalannak, mivel: „...az új Neon Ktsz munkájával nem vagyunk megelégedve. Az önök dolgozói kifogástalan minőségű munkát végeztek valamennyi üzletünk neonberendezésének javításakor, illetve karbantartásakor, s ezért kérjük a jövőben is fogadják megrendeléseinket ...” Mi tagadás, a brigád jóleső érzéssel nyugtázta ezt a nem várt kellemes meglepetést: .......érdemes volt becsületesen, j ól dolgozni. A jövőben még inkább törekedni kell a minőségi munkára.. Ez év első felében a nagy mennyiségű megrendelésnek alig győztek eleget tenni. A nagy erőfeszítést híven tükrözi a napló. Egymást segítve, lankadatlan lendülettel dolgoztak. S az eredmény: nem maradt el. T olna megye szövetkezeti iparában elsőként a Dombóvári Vegyesipari Ktsz ■neonrészlege nyerte el a „Szocialista munka részlege” címet. A naplóba csak egyetlen szót írtak: „Sikerült.” Ez az egy szó azonban mindennél többet mond. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ
