Tolna Megyei Népújság, 1967. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-19 / 168. szám

4

fÖD?£ WlÖTir fítPŰJSÍR

196*. július 1§Í

Kit szégyenítettek meg ?

Az elegáns nő után minden keresgél kosarában. — Nem kélt férfi megfordul. Nem szép, de el a piacon. Tudtam, hogy erre feltűnő jelenség. Van valami a jössz, gondoltam, jó lesz az én járásában, a tartásában, ami ma- kislányomnak. No, tedd el, jó gára vonja a férfiember figyel- lesz a hivatalban, — nyújtogatja mét. Vonul a főutcán, alkalmi a hamvas gyümölcsöt, útitársával társalogva. Diadalmas . .... ^ +

mosoly fénylik fel arcán, élvezi é csjntbaba tekintete megke- sikerét. Csevegnek. A tőle ala- menyedik. Fagyossá dermed ru>- csonyabb asszony — tudja, mit Sedes mosolya, várnak tőle — megcsodálja a — Mit képzel? Mindig szólováéi utcában méregdrágán vá- gat... méltatlankodik, majd ezt sárolt nylonszalma táskát, na sziszegi: — Kell azt mindenkinek meg a hozzá illő szarvasbőr kész- tudni, hogy rokonok vagyunk? tyűt. Semmitmondó témáról be- Miért szégyenít? Miért rontja a szélgetve haladnak a főutcán. tekintélyemet? Jobb, ha elkerül Tőlük mintegy huszonöt méter- ~ gondja a dühtől eltorzult nyíre, munkában elnyűtt öreg- aTCCjh fe?et felvetve,

asszony ácsorog a járdaszélen: mindkettőt otthagyva, utjara m- Ezerráncú bő szoknyáját takaros “f’ Bosszankodik a tanú jelenkötő fogja össze. Fejét sötét tó- lete mlatt “• nusú delén-kendő ékíti. Ráérő- — Tudják ezt Pannikám.',,

sen álldogál, fürkész pillantásán Nálunk mindenki tudja, hisz islátszik, vár valakit. mernek — motyogja porig sújtva

Egyszerre mosolyba szaladnak “ kis, öregasszony leánya előbbi arcának redői. Észreveszi és beszelgetopartnerehez intézve a szemmel tartja a magas, nyúlánk, szot-Suso91 mé° valamit a tiszt- elegáns szőke nőt. Fakókék sze- viselosegrol, meg a szerétéiről mének tekintetében büszkeséggel ^ alacsony asszonyka amulva,

,- . szótlanul, könnyes szemmel nézi.

vegyes alazat van. Kihúzza ma- a*«““'““.

Estére kelvén, a Duna menti

gát. Kosarában matat, miközben

vissza-visszanéz a közeledőkre, nagyközség egyik otthonában

könnyezve mosta ki Panni lánya szennyesét egy édesanya. Megteto

Valami történni fog.

mosolygó, csillogó

szemű,

előlép,

A

tiszta kis öregasszony amikor mellé érnek a hölgyek.

— Csakhogy találkoztunk! Pannikám. Hoztam neked egy kis őszibarackot, — lelkendezve

te, a történtek ellenére is kimosta. Miért nincs semmi harag csevegő ... .

szivében?

Ez történt Pakson, egy eseménytelen piaci napon.

Elvitték a Dunát

A magyarfaló Wallis — Részletek Tolna község történetéből

A. nevet ad° jós 1518-ban még országgyűlést mai tolnai család felfedezheti oA

települések közül sokkal mosto- is hívott össze ide. Tolna eleinte itt szereplők neve közt a maga nan bánt a történelem. Nógrád a török uralom alatt sem hányát- elődeit. A városbíró Pintér János hatalmas várának romjai alatt lőtt, sőt jó ideig a reformáció volt. Esküdtek: Komyik, Posch* ma meglehetősen hitványka fa- egyik központja volt. Itt tani- Potyondi, Merkl, Farkas, Moszba- lu húzódik meg. Szabolcs község tott Sztáray Márton és állítólag eher, Schafler, Guld, Német, Száll. szintén csak földváráról neveze- volt időszak, amikor a reformé- na'i, Pataki, Lambert, Gajer. Fehéré tes, de nem járt sokkal jobban tus iskolában hatszáz diák köp- Kiász, Guld. Hites jegyző: Ha- Csongrád, Zalavár, Vasvár és tatta a padokat: — amiként azt lász János. A városatyáknak első- Tolna sem. Tolna, egykori „sza- a műit századbeli katolikus pré- sorban a sok tűzvész adhatott badalmas mezőváros", ma jó post őszinte bánattal megjegyzi, gondot. 1844. június 12-én délután módú, iparral is rendelkező, nagy- A viszonylagos szabadságnak a négykor a Posta utcában ütött ki község ugyan, de senkinek nem török kiverését követő dulás ve- ^z és néhány óra leforgása alatt jutna eszébe a nevét viselő me- tett véget. A XVII. század végén P°riS égett kastély, kolostor* gye székhelyét itt keresni. Jelené- és a XVIII. elején szerb telepe- tetnplom és száznyolcvan ház. Tíz vei sűrűn foglalkoztunk már la- sek érkeztek, vad és kemény nép év múlva ismét hetvenöt ház* punk hasábjain. Most egy rövid [akik nehezen fértek meg a ma- 1872-13011 tizenkilenc ház pusztul* cikk erejéig a múltba szállunk gyarokkal. Olyan nehezen hogy el a ingókban, vissza. Kalauzunk nem a legfris- egy napon — nagyjából a mai A szabadságharcról semmi móri- sebb. Pécsi József már nagyapá- laktanya helyén — valóságos d.ianival<3ja nem akadt Pécsi főink fiatalsága idején ősz öregem- csatát vívtak egymással és a tol tisztelendő úrnak, aki félreérthe- ber volt, de a maga idején falu- naiak, jó néhány beszakított fel t*Uenül császárhű állampolgár le- jában nagy tekintély, lévén hosz- ,árán, kiszorították a délről iött hetett. Érzelmeiről csak egy jelző- szú címekkel ékes prépost és Tol- telepeseket falujukból akiknek ^1 vall történelmünk egyik leg- na községnek nemcsak plébáno- '.többsége 'Medinán és Grábócon h°SKbj -Jlab°™ja* "u?.^n®vez?íí sa, hanem — ez a saját vélemé- Itelepedett le. szabadsagharc névén illeti, öt

nye volt önmagáról — jótevője ' ■. _T.wi evvel 'később azonban, atpikor

is. A honfoglalás' ezredik évfor- ** NEMETEKKEL azonban már Ferenc Józsefet csak a véletlen dulójára kiadott könyvéből idé- ne™ leh*tett ilyen kézzelfogható mentette ™eg egy Lóbényi nevű zünj^ módón elbánni. A falu hosszú szabolegény tőrétől, már ő vezetnevű földbirtokosa: gróf Wallis a falu harminckét tagú (!) graMÁTYÁS KIRÁLY kedvelte és

iát. Látogatásai el- hozatott, akik A DUNA nagyon sokáig Tolna

akkori prépostnak r Pcsa Antal esperessel egye- fo megöl hetes i forrása és egyben, agy műveltségű em- 1?r?bel1'1 megkezdték a „térítést", közlekedési útja is volít. 1846-ban bér vplt és az eleven eszű király hangzású szó mö- itt járt Széchényi István, azonban

szívesen fogadott beszélgető tár- g í^.í13870.11.1S tudatos telepítési az o szabályozása terveit — való° ö DOlltlka rpitrvzöff A v.~ S7:ínni1pcr Q V ölrtltK "Pr»!o.rvrml f tráswou

sősorban az szóltak, aki nagy műveltségű emségére utal, mint az, hogy II. LaAz ifjúság takarékossági mozgalmának értékelése:

Hatszázezer forintos többletmegtakarítás iskolai takarékbélyegben

Évről évre fejlődött megyéník- az egy tanulóra jutó megtaka- II, Tamási és Szekszárd, Babits ben az ifjúság takarékossági rítás eredménye. általános iskola, valamint a tólmiozgalma. Az iskolai takarék- A megyei tanács művelődés- nai, a bonyhádi és a dombó- bélyeg-mozgalomban az idén is- ügyi osztálya, a KISZ, az Ut- vári gimnázium, és a palánki mét sikerült megőrizni a me- törőszövetség, a nőtanács és az mezőgazdasági technikum, gyék között az országos harma- OTP megyei igazgatósága kép- Mindnyájan tudjuk, hogy az dik helyezést Az elmúlt tanév viselőiből alakult társadalmi hí- egyéni pénztakarékosság csupán során összesen 3 millió 818 ezer zottság legutóbb értékelte a me- egyik formája, megnyüvánulása forintot vagyis 60« ezer forint- gye iskoláinak versenyét. Az a takarékos életmódnak, mégis tál többet takarított meg me- egyes csoportok győztesei az nem lehet közömbös számunkra, gyénk tanulóifjúsága, mint az ózsák-pusztai, a szakadáti, az hogy gyermekeink megtanul- előző tanévben. És 75 forintról izményi, a nagymányoki, a dóm- nak-e jól bánni javaikkal. Idő- 92 forintra emelkedett az egy bóvári Zrínyi általános iskola és ben megSsmerik-e a rendszerető, tanulóra eső megtakarítás me- a paksi gimnázium lettek. Kü- a beosztó életmódnak, az ő ap- gyei átlaga S ami a legfonto- londíjakban részesültek a követ- ró kis tételeiken keresztül je- sabb, ma már csaknem kivétel kező iskolák: Vörösegyháza, Szil- lentkező örömeit. Vérükké vá- nélkül minden tanuló részt vesz fási, Alsóleperd, Fácánkert, Nagy- lik-e közkincseink védő szerete- ebben a mozgalomban. kanda, Gyapa. Döbrököz, Szőlő- te éppúgy, mánt saját kis tárA tárások közül a dombóvári- llegL Aparhant, Dalmand, gyalké.

»V hon^háHiKno 105 a Nagysziókoly, Tengelic, Nagy- — Ez az iskolai takarékossági

han 123, a bonyhádiban 105, kónyi, Ujdombóvár, Kölesd. Pál- mozgalom igazi célja. A félre- paksiban 85, a szekszárdiban 82, fa> Bogyiszló, Paks I., Duna- tett forintok csupán eszközei, míg a tamási járásban 81 forint földvár I. és II, Bonyhád I. és f-k-j

gyarok voltak, akikkel kapcsolat- nem szakította volna el a

ban Wallis gróf egy okiratában falut a megregulazott folyotol. Az félreérthetetlenül kimondta: 1860-ban jóváhagyott^ azonban

mar igen, ekkor „elvitték a Du« „Minthogy ezeken kívül több nát” a tolnai halászok őszinte ke- kérések is voltak, úgymint kál- serűségére.

vinistáknak prédikátort szabad- Katonaságot már a kiegyezés jón behozni városunkba, azt előtt is tanácsos volt a békéden valamint contractusunkban természetű Tolna megye szívében megtagadtuk, most sem enged- tartani. 1867-ig dragonyosok álló» jük”. másoztak a faluban, utána a 3J

Olyannyira nem, hogy: f5- huszárezred egy százada. Laka

_ . . tanya nem volt, a huszárok-a ha-*

„Wallis grot.. . mindazokat, zabnál laktaik és valószínűleg na-« kik az isteni ige hirdetését gyón kedvelték ezt az elhelyezés^ meghallgatni vonakodtak, a va- Ugyanis nehogy változtatni 'kell- rost elhagyni kényszerítette. rajta, első laktanyájukat egy- Ennek következtében a kálvi- szerűen felgyújtották. A végleges nisták nagy része elhagyta kaszárnya 1877-ben épült fel, a Tolnát.” plébános nagy megelégedésére*

Decsre, Öcsénybe, Alsónyékre aki a huszároktól — valószínűleg és Bogyiszlóra húzódtak, utóbbi nélni joggal — féltette a tolnai helyre még a harangjukat is ma- lányokat és asszonyokat, gukkal vitték. Nagy békesség A mai önkéntes tűzoltóság ősei azonban ezután sem lehetett, a Tűzoltó Egylet 1881. július lomért az egymást váltó tulajdono- én alakúit. Ezzel a tűzvédelem sok közül Mera de Argentán tá- szervezett kereteket 'kapott, ami« bornagy „a szüntelen megújuló re Tolna község igencsak rászo- vallási villongásokat megunván” rult. hiszen Pécsi plébános szen- eladta Tolnát, ahol ékkor már tül hitte, hogy az 1844-es nagy szépszámú Württenbergből, Fül- tűzvésznek ő vetett gáltat, amikor idából és Nürnberg környékéről teljes papi ornátusban és monst- (érkezett német is lakott. randával a kezében végigvonult)

A MAGISZTRÁTUS névsora a lángo10 házak el6tt- 1840-ből fennmaradt Nem egy ORDAS IVAN

A. ZUBOV— L, PEROV — A. SZERGEJEV:

50

■ 'j'" , -iv', ,vk‘;' ű ■' ' '

IORDÍTOTTA: BÄNYÄSZ BÉLA

— Janett, viseld gondját a vendégnek. Ha lehet visszajövök.

Pjotr Makszimovics szólni sem tudott és Kari már el is búcsúzott. Kettesben maradtak.

Ketten voltak, ha nem számolja a háztartási alkalmazottat, aki éppen abban a pillanatban lépett a szobába, amikor Janett azt javasolta a vendégnek: üljenek közelebb a cserépkáiyhá- hoz.

— Elnézést kérek madám.

— Világosan megmondtam, ma este nem tarttunk igényt szolgálataira, Katrin.

— Bocsásson meg — rebegte ijedten a lány. Ó is, mint a ház asszonya, nemcsak németül, oroszul is jól beszélt. — Egy férfi makacsul kéri önt a telefonhoz... Mondtam, hogy a madám

— 1« —

meghagyta, ne zavarjam önt, ő viszont az felelte. ez rá nem tartozik, az ő hívásának örül ön és hogy engem megbüntetnek, ha nem szólok.

Janett olyan pillantást vetett rá, mintha mondaná: „ördög vigyen telefonostól”.

— Bocsásson meg, hogy néhány percre elhagyom. — Távozás közben a lányra nézett. — Katrin, ha már itt vagy. nézd meg a tüzet.

— Igenis, madám.

Pjotr Makszimovicsnak úgy tűnt, mintha a lány akarna valamit mondani. Lehet, hogy csak képzelődött. Ö meg azt akarta megtudni, hol tanult meg a lány oroszul. De éppen akkor visszajött Janett. Mosolyogva nézett a gyorsan távozó lány után.

— Az ön honfitársa. A háború gyermeke... A szerelem mindennél erősebb. Megszeretett egy külföldit. Nem tért haza. A férj keveset keres. Hozzánk szegődött. A precízség és szolgálatkészség valószínű sohasem volt az erős oldala. Dehát jónak kell lenni.

Egészen1 közel lépett a vendéghez, végignézte és megkérdezte:

— Miként fog engem szórakoztatni az orosz tudós? — És anélkül, hogy választ várt volna, megfogta a férfi kezét.

Ö diszkréten kiszabadította kezét, aztán határozottan felállt, meghajolt:

— Elnézést kérek. Sok a dolgom..,

Még egyszer meghajolt és eltávozott.

A következő nap reggelén Jegorov, miután kijött a szállóból Katrint pillantotta meg a néptelen utcán.

— 17 —

— Jó reggelt! Úgy hallom, orosz?

— Igen.

— Azért jött, hogy' találkozzon velem?

— Nagy kérésem van. Vigye el ezt a kis csomagot. Ajándék az unokaöcsémnek. A bátyám nem akarja, hogy csomagot küldjék. Azt írja, nincs rá szükségük... De hát ez apró ajándék. írok majd neki, menjen el a csomagért. Nem utasít vissza? Tegye meg ezt a szívességet Mit csináljak, így hozta a sors. Ne ítéljen el.

Átadta a tudósnak a gondosan bekötözött kicsiny csomagot. És nemsokára eltűnt a sar- < kon, kezében az összegyűrt papírral, rajta a tudós moszkvai címével.

A küldöttség pár nap múlva hazaindult. Szeretettel búcsúztak tőlük a szimpozion vendégei. Janett a testvérével együtt eljött az állomásra, mintha semmi sem történt volna azon az estén.

— Remélem kellemes ismeretségünk folytatódik Moszkvában. Viszontlátásra Jegorov úr!

Moszkvában a főnök és Natalja Viktorovna várta a tudóst. Pjotr Makszimovics mikor meglátta a fordítónőt, elpirult és örömteli mosoly jelent meg az arcán. Mindjárt az első este, mikor kettesben maradtak, a lány bevallotta, hogy sokat gon ’oH Pjotrra. és féltette őt.

— És te gondoltál rám legalább egyszer?

Ö nem válaszolt, csak megfogta a lány kezét és sokáig hallgatagon sétáltak.

— Rád gondoltam és Janettel hasonlítottalak

— 18 —

i