Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

1967. június 8. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A párt-vb megtárgyalta: Szocialista brigádmozgalom az iparban és a mezőgazdaságban Az MSZMP Szekszárdi Járási Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén a szocialista munkaverseny eredményeit, és a jubileumi versenyvállalások megtárgyalását tűzte napirendre. Az ipari üze­mek versenymozgalmáról Már- marosi László, a JB ipari fő­előadója, a mezőgazdasági üze­mek, termelőszövetkezetek ver­senyvállalásáról Eigner György, a JB munkatársa tájékoztatta a végrehajtó bizottságot. A beszámoló utalt az egy évvel ezelőtt hozott párthatározatra, amely a hár­mas feladatra; a szocialista mó­don élni, dolgozni, tanulni elvek­re épült. Az egy évvel ezelőtt megfogalmazott vb-határozat többek között kimondta: „A párt- alapszervezetek munkálkodjanak azon, hogy a célkitűzések felté­telei biztosítva legyenek. Tűzzék napirendre a versenymozgalmat, kísérjék figyelemmel a vállaláso­kat, ellenőrizzék és értékeljék azokat.” Az egy évvel ezelőtt megtartott vb-ülés határozataival a pártalapszervezetek vezetőségi ülésen és taggyűlésen foglalkoz­tak. Megszabták a szakszerve­zetben dolgozó kommunisták fel­adatait. A párttaggyűlések után műszaki konferencián, termelési tanácskozásokon ismertették a szocialista versenymozgalom fel­adatait. Ezt követően a járás üzemeiben a műszaki értelmiség is bekapcsolódott a versenymoz­galom szervezésébe, szélesítésébe. Az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt lendületet adott a versenymozgalomnak a IX. párt- kongresszus tiszteletére és a szak- szervezetek XXI. kongresszusa tiszteletére tett vállalások, vala­mint a KISZ VII. kongresszusára ( való készülődés. Jelenleg a járás ipari üzemeiben foglalkoztatottak mintegy 80 százaléka vesz részt a különböző versenymozgalmak­ban. A mezőgazdaságban most van kialakulóban a szocialista munkaverseny, máris több mint ezerre tehető a versenyben részt vevők száma. A szocialista brigádmozgalom számarányát és tartalmát tekint­ve, egyaránt sokat fejlődött a szekszárdi járásban. Egy évvel ezelőtt az ipari üzemekben 60 brigádban 587 dolgozó vett részt a szocialista brigád cím elnyeré­séért indított versenyben. Az idei évben meghirdetett jubileumi verseny során a szocialista bri­gádok példájára, újabb 43 brigád alakult, sőt a minisztériumi ipar­ban is megkétszereződött a ver­senyzők száma. A Tolnai Se­lyemfonóban több éves múltja van a szocialista brigádmozga­lomnak. Az elmúlt évben elért eredmények alapján itt öt brigád kapta meg az ezüstplakettet. A ktsz-ek közül a Bátaszéki Ká­dár Ktsz József Attila brigádja és az Épületkarbantartó Ktsz Pe­tőfi Sándor brigádja az első he­lyezést érte el megyei szinten. A vb-ülésen elismeréssel em­lékeztek meg az ifjúsági brigá­dok munkájáról. A járás ipari üzemeiben 36 ifibrigádból 29 ne­vezett be a szocialista verseny­mozgalomba. Közülük 13 már el is nyerte a megtisztelő szocialista brigád címet. A brigádmozgalom­mal párhuzamosan fejlődött a Szakmai Ifjú Mestere mozgalom is. Az üzemekben dolgozó fiata­lok közül eddig 48 fiatal tett sikeres vizsgát, s kapta meg a Szakma Ifjú Mestere címet. A mezőgazdasági üzemek közül a Szekszárdi Állami Gaz­daságban, a tengelici kísérleti gazdaságban és a Várdombi Gép­javító Állomáson fejlődött erő­teljesen a szocialista brigádmoz­galom. A Szekszárdi Állami Gaz­daság 30 komplexbrigádja a szo­cialista brigád cím elnyerését tűzte ki célul. A járás termelő- szövetkezeteiben szembetűnő a fejlődés. A tavalyi eredmények után 16 brigád a szocialista cím megtartásáért, 42 pedig a szocia­lista brigád cím elnyeréséért ver­senyzik. A versenyzők között szép számban vannak képviselve a fiatalok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tisz­teletére újabb munkafelajánlá­sok születtek, s a gazdasági vál­lalások a kulturálódásra, önmű­velésre irányuló vállalásokkal bővültek. A közös munka, a ta­nulás, a kollektív szellem befo­lyást gyakorol az ember gondol­kodásmódjára. Ma már arra is van példa, nem is egy, hogy a brigádtagok önzetlenül segítik egymást. Rászoruló brigád tag­társuk anyagi, családi gondjai­nak enyhítésén fáradoznak. Az MSZMP Szekszárdi Járási Végrehajtó Bizottság ülésén po­zitívan értékelték a szocialista brigádmozgalom fejlődését, em­bert formáló szerepét, amely a jubileumi verseny meghirdetésé­vel új lendületet kapott. Az egy évvel ezelőtt megtartott párt-vb- ülés határozata továbbra is ér­vényben maradt. Csupán arra hívták fel a pártszervezetek fi­gyelmét, hogy továbbra is ellen­őrizzék a vállalások teljesítését. Ügyeljenek arra is, hogy mi­után a pártépítésnél, a tagfelvé­telnél megnövekedtek a követel­mények, lehetőleg és elsősorban a szocialista brigádok tagjaival erősítsék a pártalapszervezetek taglétszámát. (Vakáaiá Ma befejeződik a tanítás. A diákok ma reggel ebben a tanítási évben az utolsó is­kolai napra indulnak. Ün­nep számukra ez a nap. Le­zárnak egy szorgalmas mun­kával töltött tanulmányi évet. Megkezdődik a vakáció. A nyári szünet a szórako­zásé, a pihenésé, a játszásé. Most kerülhetnek igazán elő a játékok, most felszaba­dultabban, munka-, tanulási kötelezettség tudata nélkül lehet kergetni a labdát, játsza­ni a babákkal. A megye általános iskolái­ba^ több mint kilenc hóna­pon át sok ezer gyerek több száz nevelő gondos irányítá­sával gyarapodott ismeretek­ben. Uj fogalmakkal, dolgok­kal, törvényekkel ismerked­tek meg. A legkisebbek, akik most először kapnak munká­jukra értékelést, az írás-olva­sás nagyszerű élményét je­lentő világába kaptak bebo­csátást Akik befejezték a nyolcadi­kat, már elbúcsúztak szere­tett iskoláiktól, túl a ballagá­son, ők már a komolyabb mun­kára gondolnak. Középiskolá­sok, ipari tanulók lesznek be­lőlük. ök oda készülnek. Sok száz gyerek megy nyaralni, üdülni. Benépesülnek az út­törőtáborok — Magyaregregy, a Balaton környéke —, meg­telnek a strandok, játszóterek. Holnap már a sok kisdiák megkezdi a vakációt. Gondot okoz ezzel a szülőknek. Mert ahol mindkét szülő dolgozik, nehéz úgy a szabadságot ösz- szeegyeztetni, hogy sokat együtt legyen a gyerekkel. Ilyenkor nyáron elmennek a gyerekek a nagymamákhoz, nagypapákhoz. Elviszik az idős emberek otthonába a ta­vaszt, a nyarat, a vidámságot. Elnéptelenedik a város, ki­ürülnek a falvak utcái. A félnyolc-nyolc óra közötti idő alatt szegényebbek leszünk mi felnőttek. Nem sietnek nagy komolyan két hónapig, gyak­ran bennünket kerülgetve is­koláikba, a táskát cipelő kis­diákok. Elnéptelenednek a vo­natok diákkocsijai. Két hóna­pig tart a vakáció. Mennyi élményt szereznek ez alatt az iskolások? Amennyit nyújtunk nekik, amennyihez hozzásegítjük őket. Gondtalanul telhet a két hónap. A napközik nyáron is fogadják a gyerekeket. Az üdülőkben, táborozásokkor, ki­rándulások alkalmával hozzá­értő pedagógusok vigyázzák lépésüket, nyugodt pihenésü­ket És eljön a vakáció sok száz pedagógusnak is. ök is várják az év utolsó osztályfőnöki óráját, a tanári kar utolsó megbeszélését, és pihenni, szórakozni mennek. Rájuk fér a pihenés. Megérdemlik, hogy a nyári vakáció idején egy-két hetet „lazíthassanak”. Hisz a tanulmányi év során annyi idegfeszültség, halmozódott fel bennük, hogy ezt csak az tud­ja értékelni, aki csak egy na­pig is foglalkozott nagyobb csoport gyerekkel. Itt a vakáció. A tanítók, tanárok ma útjukra bocsát­ják a gyerekeket. Jó szórakozást, jó pihenést és jó időt kívánunk gyerek­nek, nevelőnek. Érezzék jól magukat a vakáció idején. — Pj — Vidámabbak az emberek Mottó: Török Béla nyugdíjas tsz-főkönyvelő meglátogatta a kétyi Kossuth Termelőszövetkeze­tet, ahol az átszervezést követő években, a kezdés esztendeiben dolgozott. A fiatalos tartású fehérbajszú ^ öregúr elérzékenyülve állt meg a júniusi napsütésben a ké­tyi főutcán, a termelőszövetkezeti ház előtt. Hónapok óta készülő­dött erre az útra, s végre itt van, megnézheti azt a gazdaságot, ahol A 25 ezredik látogató Szekszárdion, a Béri Balogh Ádám Múzeumban tegnap dél­után három órakor lépte át a küszöböt a 25 ezredik múzeum- látogató: Koch Józsejné, a decsi általános iskola magyar- és rajz- tanárnője. Tanártársával és nö­vendékeivel együtt látogattak el az iskolai politechnikai kiállítás megtekintésére. A múzeum dolgozói számára is váratlan meglepetés volt ez a pillanat, hiszen az 1966-os év­ben december végén volt 24 900 látogatójuk. Az eddigi kiállítások közül hét- ezres számadattal a Belügymi­nisztérium anyagából rendezett bemutató áll az élen, ezt követi a régi órák kiállítása több mint háromezres látogatói létszámmal. A politechnikai kiállítás szín­helyén, a múzeum nagytermé­ben, az intézmény dolgozóinak jelenlétében adta át Rosner Gyu­la régész a 25 000. múzeumláto­gatónak a múzeum ajándékát, két szép képzőművészeti könyvet. az indulás éveiben afféle minde­nesként dolgozott. Főkönyvelő volt ugyan, de gyakorolta a fő­állattenyésztői és az agronómusi munkakört is. Kíváncsian várta a találkozást a kétyi termelőszövet­kezeti tagokkal, akik közül so­kan, 1962-ben, 1963-ban bizony még csupán fél szívvel voltak a közös gazdálkodás hívei. Mi tör­tént? Milyen változások követ­keztek be, négy esztendő óta, mi­óta Török Béla nyugdíjas főköny­velő elment Kétyról. — A górét lebontották. Az elő- részt szépen rendbehozták. Bará­tom, parkosítottak. Ez meg itt ne­mes vakolat! — állapította meg Török Béla örömmel és nagy el­ismeréssel. A szövetkezeti ház és az udvar valóban szép, gondozott, a törő­dés ezer jelét viseli magán. Pár évvel ezelőtt erre még nem igen 'ordíthattak gondot. A vezetőség elfoglaltsága inkább abból állt, hogy egyenként győzzék meg a tagokat a közös munka fontossá­gáról. Bent az irodán Köteles Zoltán beosztott könyvelővel váltott a vendég néhány szót. — Megemberesedtél. — Kitöltöttem a katonaidőmet hogy lassan már bele is tanult a mesterségbe. De hát az emberek, merre van­nak a tagok, meg a vezetők? Ve­lük szeretne találkozni a gazda­ság egykori főkönyvelője. Hübler Ádám, a mostani főkönyvelő elő­ször a műhelybe kalauzolja a mindenki által jól ismert és sók­ra becsült vendéget. A nyugdíjas tsz-főkönyvelőnek jó érzés, hogy szeretettel emlékeznek rá és a közös gazdaság megalapozói kö­zött tartják számon. — Vígabbak most már az em­berek, Béla bácsi. — mondja Kö­teles Imre bognármester, aki most éppen a kovácsműhelyben dolgo­zik. — Meg vagyunk elégedve. Szé­lien kialakult minden. — teszi hozzá Pál János, a bognárműhely másik oszlopos tagja. íj hatatlanul fölelevenednek a kezdés nehéz hónapjai. Tizennyolc hónapig híztak a ser­tések. A növényápolásban csak üggyel-bajjal tudták utolérni ma­gukat. Rengeteg volt a gond, a vesződség. A hizlalás! idő azóta már rég 7—8 hónapra rövidült le. A növényápolásban nincs semmi fennakadás, legfeljebb az időjá­— Minden megváltozott. Nem isimerek rá a gazdaságra. A nyugdíjas termelőszövetkeze­ti főkönyvelő szívből örült a vál­tozásnak. a kellemes meglepetést okozó, szembetűnő fejlődésnek. A nagy majorban mindenütt nagy a rend. a tisztaság, a jószágállo­mány állapota kifogástalan, a kétyi gazdák szorgalmát, állat- szeretetét tanúsítja. Nem volt ne­héz megállapítani, hogy a tagok ma már egész szívükkel a terme­lőszövetkezethez tartoznak. Ta­valy az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés megfölözte a 19 ezer forintot, s ezzel a kétyi Kos­suth Tsz a megye legjobb közös gazdaságai sorába került. Meg­fiatalodott a választott vezetőség is, csökkent a tagok átlagos élet­kora is, hiszen éppen a közel­múltban jött vissza a termelő- szövetkezetbe 14 fiatalember. Az elnök elvtárs azonban ko­rántsem elégedett. — Még sok van ebben a föld­ben. amit ki fogunk sajtolni be­lőle — mondja. pj jel-nappal a gazdasággal törődik,, lelkes, nagy mun­kabírású fiatalember az elnök. Takarékos község lett Báta és Várdomb Az elmúlt évben még 44 taka­rékos községe volt megyénknek. Az idén már eddig ez a szám kettővel nőtt. Felzárkózott a ta­karékos községek sorába Báta és Várdomb is. Mindez a lakosság jó munkája és takarékosságra törekvése mei lett a takarékszövetkezet és r posta dolgozóinak odaadó törek vését is dicséri. Ezen túl érde­mes néhány számmal is illuszt­rálni a két község eredményét. Bátán 945 betétben mintegy 5 millió forintja van a község la­kóinak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Bátán 919 család van, ak­kor látszik igazán, megérdemlik a megtisztelő címet. De Várdom­bon is hasonló a helyzet. 313 be­tétben közel 2 és egynegyed mil­lió forint az állomány. Ők is ezzel nyerték a takarékos köz­ség címet. — Rangot, csillagot szereztél-e? — Alhadnagyként szereltem le. Béla bácsi — újságolja büszkén Köteles Zoltán, aki négy-öt évvel ezelőtt még bizony a szakmában is újoncnak számított. Most meg már nős ember. A másik kolléga­nő pedig már nagymama. A raktáros még mindig a régi. Kulcsár Ernő, immár hetedik esztendeje végzi sok körültekin­téssel, a nem éppen könnyű rak- tárosi tennivalókat. Mosolyogva újságolja a veit főkönyvelőnek. rás hátráltatja a munkát. Kint a nagy majorban Bogos Ferenc, a termelőszövetkezet el­nöke és Csekei Kálmán főagronó- mus mutatja meg Török Bélának az állatállományt. — Emlékszik Béla bácsi, akkor brigádvezető voltam, rengeteget harcoltam azért, hogy naponta jártassuk meg a jószágot, örül­nék, ha volna mellettem egy olyan piszkafa, mint én voltam akkor. — mondja áz elnök. Jegyzetfüzetet vesz elő a zsebé­ből és megmutatja a vendégnek, az itatásos borjúnevelő tervét, amit saját erőből építenek, Illés János kőművesmester irányításá­val. A több órás nézelődés után a termelőszövetkezet volt főkönyve­lője azzal a jóleső érzéssel bú­csúzott el kétyi barátaitól, hogy a nehéz kezdés után immár bíz­tató és felfelé ívelő a folytatás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom