Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
I f 8 TOLNA IWFOYET NfiPŰJSÁG 1967. június 4. Ä_> Nem is tudom, hogy mi lesz velem. Egyre kevesebb marhaság történik a nagyvilágban. Mostanában csak olyanokat hallok, hogy egyes tudósok meg akarják dönteni Darwin tanait. Nem a majom ősétől származtatják az embert, hanem az embertől a majmot. Példákat is hoznál: jel, hogy a majmok tudnak beszélni, csak nem akarnak, dolgozni is tudnának, de nem akarnak, csak lustálkodnak. Azt teszik, amit egyes emberek. És a majomról köztudo mású, hogy az embert utánozza. Lehet valami ebben az elméletben. A hallgatás az mindig jó. Ezt példázza a szekszárdi park-eset is. A napokban ugyanis a szekszárdi parkban üldögéltem. Késő este volt. A madarak már nem csicseregtek, a villany is alig pislákolt. A szomszéd pádon egy lányt és egy fiút figyeltem. A fiú átölelte a lányt, és megcsókolta. Pedig csak néhány perccel korábban ült le melléje. Hosszan csókolta. Utána még hosszabban. Egyszercsak megkérdezte a lányt: — Mondja, miért hallgat? Mire a lány: — A mama azt mondta, hogy soha se álljak szóba idegen férfiakkal! Ezek után mondja valaki nekem, hogy a mai fiatalok nem hallgatnak a szüleikre?! A technikai mai korszakában is ugyanolyan a szerelem, mint amikor még galambpostával küldték egymásnak az üzenetet. Illetve más, mert a sláger is azt mondja: „Más ez a szerelem, más ez az ölelés.. Viszont nem más a hírközlés lehetősége. Angliában hallottam, hogy Clarence Birbeck tv-kereskedő, aki üzletet nyitott Yorkshireben, telefont kért. Nem kapott. Azt mondták neki, hegy pillanatnyilag nem tudják kielégíteni az ilyen irányú igényét. Gondolt egy nagyot. Az üzlete és a javítóműhelye között a kapcsolatot postagalambokkal bonyolítja la. Ez adta nekem is az ötletet. Szekszárdon, a kertvárosokban is rendszeresíteni kellene postagalamb-állomásokat. amelyek szükség esetén a mentőkhöz, a tűzoltókhoz repülnének, hogy megvigyék a rossz hírt. így telefon híján is összeköttetést tudnának teremteni a kertvárosiak. És, amikor bekapcsolnák a kertvárosok első telefonját, akkor ünnepélyesen szobrot állíthatnának a galamboknak, amelyek tiszta ember szer etetből és azért a néhány szem magért közelebb hozták a kertvárosokat a város középső részéhez, mint a falut a városhoz, vagy hogy mondják... És a sertéseknek is szobrot állíthatnának, mint a münsteriek a kakasnak. Ez a szoborállítás úgy történt, hogy a középkorban Münster városát ostromolták. Ostrom közben az ostromló sereg parancsnoka a város falán egy kakast vett észre. Ebből arra következtetett, hogy a város kiéheztetésének terve hiábavaló, s beszüntette az ostromot. Soha sem tudta meg, hogy a kakas volt az ostromlott város utolsó baromfija. A hálás lakosok a kakasnak szobrot emeltek. Mi is emelhetnénk a sertésnek. Mert ha kimegy az ember a termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba, ott azért lát sertést. Viszont, ha bemegy a henteshez, ott meg azt látja, hogy nincs sertés. A városi ember pedig nem ér rá gyakran kijárni a termelőszövetkezetekbe, meg az állami gazdaságokba, ezért nem ártana egy sertésszobrot felállítani, hogy mindenki láthassa, milyen is az a disznó. Erről jut eszembe, hogy csirkét azt élve is lehet látni, meg cjomagoltat is. Az élőt azt tudom, hogy hogyan és hol vágják, a csomagoltat azt nem tudom. Lehet, hogy Lengyelországban vágják. Méghozzá nem is akárhogyan. Mert a lengyel exportőrök nagyon rugalmasak. Az arab országokba is szállítanak csirkét, méghozzá levágva. És ez nem kis dolog. Tudniillik a Korán törvényei előírják, hogy baromfit csak különleges metszéssel szabad levágni, s Közben megfelelő fohászt kell küldeni Allah-hoz. Nos, a lengyelek a különleges metszést is, a fohászt is vállalták. Azóta a lengyel baromfifarmokon az arab szakemberek által eszményien kioktatott munkások eszményien pontos metszéssel vágják le a baromfiakat, miközben a műbe'1 epekben hangosan *zól a magnetofonszalagra rögzített fohász. Csak Allah félre ne értse a fohászt. Mint ahogy egyik ismerősömnek a szomszédja félreértett bizonyos dolgot, ö ugyanis nem tudta azt, amit az i*m?rősömék tudtak. Azt, hogy a legújabb módszer szerint tízig kell számolniok a házastársaknak, mielőtt ellenvéleményt nyilvánítanak. Az ismerősöm szomszédja pedig szentül meg volt győződve arról, hogy az ismerősömék fia matematikából tök hülye, hisz a szülei ebből a tárgyból, amikor csak otthon varinak, állandóan korrepetálják. így jár az, aki nem ismeri az új módszereket. Mert a módszert mindig ismerni kell. Mert mi történt a Mississippi állam Serraton városában is? A seriff elé állítottak egy Bill Dodge nevű személyt. A seriff a hazárdjátékos kezébe adta az elkobzott kockákat és utasította őt, hogy dobjon. Biti ötöt és hármat dobott. „Nyolc nap fogda!” — je- lentc+te pi a seriff és véget vetett a tárgyalásnak. Ezzel én is véget vetek a levélírásnak. Tisztelettel: Egy kis jövőbe látás Milyen lesz az élet a túlnépesedett világban ? IRTA :ISAC AS1MOW Isac Asimow cikkét a Lityera- turnaja Gazeta a Planete című francia folyóiratból vette át némi rövidítéssel. Bolygónknak ma h-rommilhárd lakosa van. A világ három legjelentősebb országában a lakosság száma hozzávetőlegesen így alakul: Kínában — 700 millió, a Szovjetunióban 250 millió, az Egyesült Államokban — 200 millió. Milyen lesz az emberiség élete a következő nemzedék idején, mondjuk 1990-ben, ha sikerül elhárítani az atomháborút? A Föld lakossága ez esetben csaknem megkétszereződik. Mindezek megállapítása után nézzük a tényeket. Az emberiség ilyen szaporodása esetén milyen lesz a mindennapi élet 1990-ben? A dolgok logikájánál fogva rendkívül megnövekszik a Földön lévő természetes tartalékok óvásának feltétlen szükség- szerűsége: nem szabad majd dohányozni az utcán, nem szabad vizet használni mosakodásra stb. A levegökészletek például ki- meríthetetlenek, az ember számára azonban tiszta levegő szükséges. A levegő szennyeződésének problémája már most is meglehetősen súlyos, 1990-ben azonban ugyanolyan megengedhetetlen lesz az elhasznált gázok és az ártalmas füst terjesztése az atmoszférában, mint amennyire elképzelhetetlen napjainkban, hogy szennyvizet engedjenek a városi víztárolókba. Az átlagembert talán az utcai dohányzás tilalma fogja a legközvetlenebbül érinteni. Kétségtelen, hogy 1990 körül csak speciálisan erre a célra kijelölt „dohányzóhelyiségekben” lehet majd cigarettázni. Házak a föld alatt Ami pedig az egyszerű halandókat legjobban sújtja — az élettér csökkentése. A városok, amelyeknek lakossága egyre jobban növekedni fog — véleményem szerint 1990-re jelentősen meg fogják változtatni arculatukat. Ellentétben azzal, amit a két előző nemzedék alkotott, — a magasba nyúló felhőkarcolókkal — a házak más irányban fognak terjeszkedni, mégpedig a föld felszíne alá. Természetesen ez az elgondolás nem különösebben tetszik azoknak, akik jobban szeretnek szabad levegőn élni; mégis komoly előnyök indokolják ennek az elgondolásnak a megvalósítását. A lakosságnak már ma is egész csoportjai állandóan úgy élnek és dolgoznak, mintha kaptárba lennének, — mesterséges világításnál, kondicionált 'evegőt használva. Ha ezeket az embereket váratlanul levinnék a föld alá, aligha észlelnének valami különbséget. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a nőmérséklet- ingadozás a föld alatt kevésbé észrevehető. Következésképpen itt télen könnyebb lenne fűteni, nyáron pedig hűteni a helyiségeket. Ha a várost teljes egészében levinnék a föld alá, akkor sem az eső, sem a havazás nem okozhatna fennakadást a közlekedésben. A lakosság sűrűségének növekedése oda vezet, hogy azok a helyek, amelyek korábban sivárságuk, kihaltságuk miatt lehan- goltságot, unalmat árasztottak, fokozatosan vonzóvá lesznek, különösen azok szemében, akik menekülni szeretnének a városokban összezsúfolódott tömeg elől. (Az emberek egyre nagyobb számban fogják szabad idejüket a hegyekben tölteni, ahol magányra lelnek, ugyanakkor azonban a közlekedés és a hírközlés fejlettsége révén szoros kapcsolatban maradhatnak embertársaikkal.) 40 milliós város Az atomenergia növekvő fel- használása révén benépesülnek majd a sarkvidéki tengerpartok, sőt a déli sarkvidék ma még kietlen térségei is. E fejlődés ellenére 1990-ben igen sok ember .fog még mai típusú városokban élni, amelyek akkorra óriási méretűvé fejlődnek. Az Egyesült Államok északkeleti partvidéke gyakorlat lag egyetlen sűrűn lakott, hosszában elnyúló hatalmas várossá alakul át, amelyben mintegy 40 millió ember fog élni. A hírközlés és a közlekedés nagyarányú tökéletesedése jelentősen leegyszerűsíti majd a városi lakosok millióinak életét. A vasutak „kimennek” a használatból, a városok közötti közlekedést olyan autóbuszok fogják lebonyolítani, amelyek rendkívül nagy méretűek és változatos formájúak lesznek. Igen széles körben fogják használni a helikoptereket, de talán még inkább a kefék nélküli, különleges kocsikat, amelyeket sűrített levegő által forgatott turbinák hoznak mozgásba." Hús helyett alga A táplálkozás problémája közvetlenül összefügg a Lakosság számának növekedésével. Nézetem szerint az Egyesült Államokat aligha fenyegeti éhínség, de jelentősen növelnie kell az élelmiszerek gyártását. Egyes, speciális ételek szinte teljesen el fognak tűnni asztalunkról, ke. vesebb húst, viszont több halat fogyasztunk majd. Olykor kétes ízű élelmiszerek kerülnek majd forgalomba, de egyelőre csak kísérletképpen. Ha majd az éhínség reális veszéllyé válik, az emberek le fognak mondani táplálkozásbeli előítéleteikről. — Az alga például tipikusan az a táplálék, amely különösen fontos szerepet fog betölteni. A szuperpiacok tökéletesített mesterséges ételeket fognak kínálni a vásárlóknak, amelyek alig fognak különbözni a hústól, sajttól stb. De merjem-e állítani, hogy ezeknek az ételeknek íze 1990-ben nem fog kívánnivalót hagyni maga után? A túlnépesedésnél valószínűleg nem kevésbé fontos tényezővé válik az egyre szélesebb körű gépesítés és az egyre több területet érintő automatizálás. A szu perp iacokon 1990-ben minden árut számmal fognak jelölni. A vásárló a speciális kirakatokban kifüggesztett táblázatokról kikeresi a szükséges árut és egy speciális kartonlapocskára felírja az árucikk számát. Néhány pillanat múlva rendelését teljesítik, és a vásárolt áru gondosan csomagolva a kijáratnál fogja várni. Egyszemélyes repülök A sport 1990-re még népszerűbb lesz és eléri — hogy úgy mondjuk — dicsősége csúcspontját. Szerintem ezen a téren bekövetkező újítások között a repülés lesz az egyik leghatásosabb látvány. Az emberek hátukra szerelt kis motor segítségével könnyen elszakadhatnak majd a földtől. Milyen nagyszerű érzés lesz ez (melyikünk nem ábrándozott már arról, hogy repülni tud?) és milyen vonzó sport! Az 1990-re bekövetkező változások megkövetelik, hogy már most komolyan gondolkozzunk róluk; a jövőben még kevésbé lehet szabadjára engedni a dolgokat, mint eddig, a legszigorúbb fegyelmet kell megvalósítani minden téren. Már napjainkban is vannak olyanok, akik a szigorú születésszabályozás parancsoló szükségességét hirdetik az emberiség megmentése érdekében. — Igaz, kevesen vannak, de egyre több a követőjük. 1990-re kétségkívül a kormányok csaknem minden országban intézkedéseket fognak tenni a születések számának szabályozása érdekében. De ezeket az intézkedéseket túlságosan későn fogják bevezetni ahhoz, hogy megakadályozzák bolygónk lakosságának növekedését, amely arra az időre csaknem megkétszereződik. Az emberiség kor szerinti összetétele abban az időben másfajta lesz: a 21 éven aluli fiata- talok valószínűleg jóval kevesebben lesznek, mint napjainkban. Ha mégis megtörténik, hogy 1990-re sikerül megoldást találni erre a kérdésre, sőt csökken a lakosság száma, a korabeli írók bizonyára ragyogóbb és optimistább képet festhetnek majd a 2090-es évek életéről, mint amilyent’most én festettem! Kristály-láz A Belo-Horizontét a brazil köztársaság fővárosával, Brasiliával összekötő útvonal mentén, Cris- talina városka közelében pár évvel ezelőtt ütött-kopott farm állt, Odileon Oliviera tulajdona. A gazda el akarta adni a farmot, de sehogy sem tudott vevőt találni. Egyszer két ember érkezett a farmra, akik drágakövek után kutattak. Elhatározták, hogy itt is szerencsét próbálnak. Hat méter mélységben csakugyan hegyi kristályt találtak, amelyet az elektronika és az optika területén széles körben felhasználnak. Oliviera megengedte a két kutatónak, hogy a feltárt kincsek értékének 10 százaléka fejében hozzálássanak a farm területének kiaknázásához. A rendkívüli felfedezés híre az egész vidéken elterjedt. Tucatjával érkeztek a környékre a milliomosjelöltek. Voltak közöttük munkások, kiskereskedők, parasztok, diákok, tisztviselők, sőt pályafutásuktól elbúcsúzott politikusok is. Két évvel ezelőtt még háromezren kutattak a vidéken a hegyi kristály után, most pedig a nem egészen 10 négyzetkilométernyi területen mintegy 10 000 „kristályásó" él. Ideérkezésiik után nagy lelkesedéssel látnak munkához, sokan azonban hamar kiábrándulnak és hazautaznak, de a meggazdagodás reményében százával érkeznek mások a helyükre. Belo-Horizonte környékén eddig már 60 000 tonna hegyi kristályt bányásztak. A kristálybányászok egyre mélyebbre és mélyebbre hatolnak le a földbe. A bányák többsége rendkívül primitív, s állandóan fennáll az omlás veszélye. Cristalina városka a legális és illegális kristálykereskcdelem legnagyobb központja lett. A helyi lakoss&gvel: min+eay fele él kristálykereskedésből és spekulációból. Minden bánya körül felvásárlók nyüzsögnek. Türelmesen várnak, mint a pókok, hogy elérkezzék a megfelelő pillanat, és olcsón megszerezhessék az árut. Hegyi kristályon kívül topázt is találtak a körn -'ken. A felvásárlók egy 10 kilogrammos topázért 10 millió cruseirót kínálnak. bár i<T'zi értéke — több mint 80 millió.
