Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
4 TÖOiÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG Í96Í. JÖHÍTR T. A babonától elperelt villámhárító A villámhárító, a mai ember számára megszokott, hétköznapi eszköz. De talán csak az iskolás gyermekek tartják számon, hogy ez az egyszerű szerkezet a XVIII. század egyik legjelentősebb tudományos felfedezése volt és új korszakot nyitott a település-történetben, mert elejét vette a villámcsapás okozta tűzvésznek, amelynek városok estek áldozatul. Bármilyen nagy jótétemény is volt Benjamin Franklin találmánya, a maga idejében sok értetlenséggel, sőt ellenállással is találkozott. Ezt példázza az a 185 év előtti per, amely Franciaországban zajlott le az „ördög képviselője” és egy falu babonás lakossága között. Benjamin Franklin — aki nemcsak nagy tudós volt, hanem az észak-amerikaiak szabadságharcának egyik vezéralakja is —, 1781- ben Franciaországba utazott, hogy fegyveres segítséget kérjen. Huzamosabb ott tartózkodása alatt bemutatta legújabb felfedezését, a villámhárítót. Elmagyarázta, hogy felszerelésével kiküszöbölhetik a természet okozta tűzvészeket. MiVulkánkitörés utójátékkal A vulkáni kitörések alkalmával finom hamu- és portömeg lökődik ki a levegőbe. Olykor 20—30 km magasságba is felkerülnek ezek a szilárd részecskék és a légáramlások valóságos felhőkként sodorják magukkal. A por- és hamufelhők néha évekig a légkörben lebegnek. 1963. március 17-én a Báli szigeten kitört az Agung tűzhányó. A következő években — még 1965- ben is — az Agung nagy magasságban kóborló porfelhői miatt a Föld igen sok pontján különleges és erőteljes szín jellemezte a napkeltét és a napnyugtát. Hasonló jelenségeket idézett elő a Kraka- toa 1883-i és az alaszkai Katmai 1912-i kitörése is. után többszöri kísérlet után megbizonyosodtak a villámhárító sikeres működéséről, az egyik földbirtokos fel is szereltette a póznákat. A falu lakossága mindaddig közömbös maradt a földesúr háza tetején ékeskedő villámhárítóval szemben, amíg az nem jutott szerephez. Ám amikor égiháború támadt és az összes környező házakba becsapott a villám, csak a földesúréba nem, — kitört a földi háborúság. A falu papja, — aki addig is rossz szemmel figyelte a templomba alig járó uraság haladóbb eszméit — azonnal terjeszteni kezdte, hogy a villámhárító „ördögi találmány”. Aki pedig a villámcsapás, vagyis az isteni akarat ellen védekezik, az elkárhozott lélek. Magyarázata szerint a környező házakba azért vágott bele a villám, mert azokon bosszulja meg, hogy megtűrték az „ördögi találmányt”. A tudományhoz nem sokat ko- nyító lakosoknál a babonás ostobaság termékeny talajra hullt, elhitték. A helybeli törvényszékhez fordultak, követelve, hogy hivatalból szereltessék le a földesúr villámhárítóit A peres eljárásban a tudományos álláspontot, vagy akkor az „ördögi találmányt” érdekes személy védte: Robespierre, a nagy francia forradalom későbbi vezére, aki akkor még csak vidéki ügyvédként működött. A helybeli bírák — akik egy szót sem értettek az elektromosság mibenlétéről — úgy ítélkeztek, ahogy az a középkorban illett volna. Kimondták, hogy a földbirtokosnak le kell szereltetnie a villámhárítókat. Robespierre azonban megfellebbezte az ítéletet. Mint emlékirataiból tudjuk, a párizsi bírák nagy elismeréssel adóztak a fiatal jogász tudományos fel- készültségének. A majdani nagy forradalmár ésszerű okfejtéssel bizonyította be a villámhárító tudományos és társadalmi jelentőségét és 1782-ben a párizsi Legfelső Tanács előtt meg is nyerte a babonával szemben folytatott pert. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiMiimiiiiiia: Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE Miben Iái ja az új feladaiokai? Beszélgetés a szakszervezeti kongresszusi küldöttel ß izony meglepődött Fricsi Mária, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság tabódi üzemegységének dolgozója, amikor arról értesült, hogy a XXI. SZOT-kongresszus Tolna megyei küldöttévé választják. Tagja a törzsgárdának, tizenhét éve állami gazdasági dolgozó. Több mint tíz esztendeje szakszervezeti bizalmi. MEDOSZ-kongresszuson volt már, de az egész ország szervezett munkásságának kongresszusán most vett részt először. — Gondoltam, senkit nem ismerek. Hogy’ is lesz majd? A mi megyénk kicsiny, delegációjában csak én képviseltem a mezőgazdasági szak- szervezeti tagokat. Kár volt izgulnom. A négy nap alatt nagyon sok közös témánk akadt, amikor beszélgettünk más megyék gazdaságainak küldötteivel. Tapasztalatcserénk is bevált. Tájékozódtunk egymástól is, hogy náluk hogyan, mi történik — kezdi a kongresszusi küldött. Időnként nyílik az ajtó, be-beszólnak hozzá. Hol egy alkatrészt kérnek, hol pedig üzemanyagot. Érthető a forgalom, mert ez Fricsi Mária szakmai beosztásával jár. Segédraktáros a korszerű, gépesített, nagy hírnévnek örvendő tabódi kerületnél. — Van-e hordó az üzemanyaghoz? — lép be egy percre a kis szobába egy pufajkás férfi. Az igenlő válaszra visszatérést ígérve, megnyugodva távozik. — Mi adta a legnagyobb élményt a kongresszuson?— kérdezzük a jó kiállású, egészséges színű asszonytól. Gondolkodik. — Talán kettőt is mondanék. Eddig csak képről ismertem vezetőinket, most pedig személyesen is láthattam és hallhattam őket. Emlékezetes élmény. A másik meg, a sok külföldi vendég felszólalása. Nagy hatással volt rám, hogy milyen sokat küszködnek a dolgozókért és milyen nehéz körülmények között — feleli. — Készült-e hozzászólásra? — Megmondom őszintén, hogy nem. Nem akartam. Itt nálunk nem zavar, de ismeretlen tömeg előtt nem szívesen beszélek — kissé önmagát is megmosolyogja. — Gyakorolni kéne, nem gondolja? — Hát dehogynem. Hiszen mindenki csak elkezdte valamikor. Most meg azt mondom, hogy ha készültem volna, sem biztos, hogy sikerül. Nyolcvanhét felszólaló volt és — jól emlékszem — harminchét küldött az idő rövidsége miatt nem kapott szót. Tanulni, tapasztalni sokat lehetett. Szinte felért egy iskolával. Végig nagyon figyeltem — mondja. — Sok szó esett ott a szakszervezeti önállóságról, felelősségről, az új gazdasági mechanizmusról. Milyen segítséget adott e téren a bizalminak a kongresszus? — Érthetőbbé vált, hogy az olcsóbb termeléshez nagyobb felelősséggel kell működni a ,szakszervezeteknek. Még mindig komplikált ez számunkra. A szakszervezetnek is nagyobb lesz a felelőssége, meg a szakvezetésnek is a jövő évtől. Segíteni akarunk, jobban, mint eddig. De többet kell még hallanunk az önállóság részleteiről. Nálunk a mezőgazdaságban a szétszórtság miatt még kisebb a hatása a szak- szervezetnek. Itt most például csak az állat- tenyésztők találhatók. Amikor reggelente bejönnek a növénytermesztők, nekem, mint raktárosnak is sok a dolgom. Azután meg szétszélednek, én mint bizalmi nem tudok velük foglalkozni. Vezetőségünknek is gondot okoz. Pedig Kádár János beszélt az alapszervezeti munka fontosságáról. Nálunk sokszor úgy van még, hogy akkor jönnek hozzánk a dolgozók, ha bajban vannak. — Biztosan emlékszik, hogy beszélt 6 a lassan mozdulók jobb munkára serkentéséről is. Korábban hallottunk arról, hogy ebben a korszerű üzemben is gondot okoz néhány ember késése, kimaradása. Mi a véleménye, mit lehetne tenniük ez ellen? — Vannak ilyen problémáink. Beszélgettünk a kongresszus után erről már az szb-tagokkal. Tervezzük, hogy közösen, együtt, a fegyelmezetten dolgozó többséggel rábírjuk őket arra, hogy ne igyanak a munka rovására. — Mi a türelmet, a nevelést gondoljuk a legfontosabbnak és az arra érdemesek anyagi jutalmazását. Van itt is olyan fegyelmezetlen munkás, aki azt követelné, hogy a szakszervezet ilyenkor az ő pártjára álljon. Megmondjuk, hogy ez lehetetlen. Akinél hasztalan a türelem, a jó szó, annál másra is szükség van — mondja befejezésül Fricsi Mária, a négynapos szak- szervezeti kongresszusról újabb tapasztalatokkal gazdagodva hazatért párton kívüli szakszervezeti bizalmi. síI Minél többet valósítsanak meg terveikből. SOMI BENJAMINNÉ A Természettudományi Közlöny májusi száma Ólomtelített csontvázak A rómaiaknál az i. e. 150. év körül a görög szakácsművészet és a görög borok jöttek divatba. Ezzel egyidejűleg a nagyobb luxus is tért hódított és különböző szépítőszerek, drága púderek is feltűntek. Nagyobb mértékben is használták a cserépedények helyett az ólommázas edényeket. A különböző konyhareceptelf, a kozmetikai cikkek összeállításának tanulmányozása, az edények vizsgálata egyértelműen azt mutatja — s a sírleletek csontanyagának vizsgálata megerősíti ezt a megállapítást —, hogy a római arisztokrácia egyéneinek szervezete tele volt ólommal. színes tájékoztató olvasmány mindazoknak, akiket a természettudomány érdekel. A demográfiáról és annak a természettudományhoz fűződő kapcsolatáról tájékoztatja az olvasót a „Népesedés és tudomány” című ismertetés. „A szénbányászat forradalma” című cikk a bányászat nagy gazdasági jelentőségű hazai problémáiról, a felszíni bányászatról ad áttekintést. A csillagászat iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánljuk „Kérdezzünk, a csillagtérkép válaszol” című cikket. A Távol-Kelet Ősi építkezéseiről szól a „Ceylon dágobái” .című cikk. Az utóbbi években óriási mértékben megnövekedett a különböző rovar-, gyom- és gombairtó kémiai anyagok használata. Ezek a mérgező anyagok igen súlyos veszélyt is jelentenek emberre állatra egyaránt. A bajok elkerülésének módjairól szól a „Hogy ne legyen néma a tavasz.. című cikk. Uj tervezői eljárás, mely egyre nagyobb tért hódít hazánkban is* a modelltervek elkészítése. Nemcsak az áttekinthetőséget segíti, a tervező munkát olcsóbbá és gyorsabbá teszi. Erről szól a „Gyorsan és olcsóbban” című cikk. „Az ismeretlen kontinens” a legmodernebb óceá- nográfiai kutatóeszközöket mutatja be. A „Helymeghatározás kozmikus módszerekkel’^ a pontos földrajzi meghatározás jelentőségét tárgyalja* amely ma már a mesterséges holdak segítségével valósítható meg. „A kínai tölgyselyemhemyó” és a „Teatermesztés a Kárpátokban” című cikkek érdekes kérdésekről nyújtanak tájékoztatást. Külföldi folyóiratok ismertetése, rövid tudományos hírek és könyvismertetések egészítik ki az érdekes körképet, amelyet a folyóirat és a tudományos élet legújabb eredményeiről nyújt olvasóinak. .............................................................................................................................................................................................»•••»«•*• — 160 — Skorzeny segítségével, a különböző pontoknál meg-megállva, vitatkozva, hozzálátott a pontos akcióterv elkészítéséhez. „A fiú és tárgyaló partnereiknek letartóztatása a megbeszélés folyamán és a lehetőség szerint mindkét részre nézve kompromittáló dokumentumok biztonságba helyezése részünkről előzetesen elvégzendő. A megbeszélések alapján meg kell kísérelni megtudnunk az ellenféllel való kapcsolataikat és az eddigi tárgyalásaikat. Lehetővé tenni a további megbeszéléseket, abban az esetben, ha az akció sikerül. A fiút kényszeríteni arra, hogy saját emberein keresztül hivatalos válaszként üzenjen a partizánoknak, akikhez „kísérőként” a mi emberünk menne. Esetleg merénylet megkísérlése.” A biztonsági szolgálat vezetője a tárgyalások során éberen figyeli, nem merülnek-e fel előre nem látott veszélyek, s szükség esetén a rohamcsapatot akcióra utasítja. Ha nincs más kiút, a másnapra tervezett akciót azonnal le kell bonyolítani, ezért az előkészületeknek olyanoknak kell lenniük, mintha végleges akcióra készülnének — Én legszívesebben ellátogatnák a jugoszláv partizánok közé — mondta Skorzeny. Höttl, aki rr\pr többször megpróbálta, hog> \ emberei közel férkőzhessenek a jugoszláv partizánvezérhez, de mindig sikertelenül, szomorú mosollyal hűtötte le Skorzenyt: — Ez az esély egy a százhoz! — mondta. — Az azonban bizonyos, itt Budapesten rendet tudunk csinálni az akcióval. A kormányzó fia besétál az — 161 — egérfogónkba. Aztán a kormányzó simán enged... Skorzenynek ez a megoldás kevésbé tetszett. Ö már olyan szépen elképzelte, miként rohamozza meg embereivel a budai Várat, miképpen rabolja el a kormányzót. Félt, hogy nem lesz szükség erre a megoldásra. S akkor egy hőstett lehetőségével szegényebb lesz. — Enged, nem enged, én letartóztatom! — jelentette ki. — Persze, hogy letartóztatja, Otto — helyeselt Höttl. — Csak nem mindegy, milyen körülmények között. Ügy akarjuk az átállítást, hogy a kormányzó is beleegyezését adja hozzá... — Nem tudom belátni, miért van ennek olyan nagy fontossága — kételkedett Skorzeny. — Hja, a politika bonyolult dolog, barátom — mondta Höttl. — Az sokkal könnyebb, ha olyanok állnak a politikusok mögött, mint ön. A Storch típusú futárgép biztosan ereszkedett le a budaörsi repülőtér betonjára. A repülőtér őrizetét ellátó őrség parancsnoka, egy Untersturmführer rámutatott a gépre, amely lassan gurult a betonon. — Ez az, Sturmbannführer úr! Höttl gyors léptekkel szaladt le a lépcsőn. Mire a Storch utasa kimászott a kabinból, már ő is a gépnél volt. — Belgrádból? — kérdezte. — Igen. Jelentkezem, Sturmbannführer úr! A kémfőnök határozott mozdulatokkal terelte a repülőtér szélén álló gépkocsijához a most érkezett utast. Helyet mutatott neki a hátsó ülésen — 162 — s szokásával ellentétben, nem a sofőr mellett! ülésre, hanem hátra telepedett. — Indulhatunk! — parancsolta meg gépkocsivezetőjének. A sofőr gázt adott. A kocsiban még egy negyedik férfi is ült, a sofőr mellett. — Ismerkedjenek meg! — mutatta be őket egymásnak Höttl. — Remélem, sikeres lesz ez az ismeretség. A sofőr mellett ülő férfi hangosan mondta a nevét: —• Petries! — Sibl, a jugoszláv partizánhadtest vezérkaránál szolgálatot teljesítő alezredes! Mindliárman vidáman nevettek. — Azt hiszem, többet nem is kell mondaniuk egymásnak — jelentette ki. — Hiszen remélem, mindegyikük mindent tud a másikról. — Természetesen! — vetette oda könnyedén Petries, ö már többször találkozott a Sturm- bannführerrel, s fesztelenebb hangot enged e£t meg magának. A most érkezett utas azonban előírásosan mondta: — Sturmbannführer úr, jelentem, a szükséges előtanulmányokat elvégeztem! Höttl bólintott. — Tudok róla. Fejével a sofőr felé intett, aki teljesen megbízható, SS-tiszthelyettes volt, de jobb, ha az ilyenfajta akciókról minél kevesebben szereznek tudomást. — A többit majd az irodámban!
