Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-29 / 151. szám
136^ június 2», VOINA MECTFil N£P<rjSAO 5 Televízió a MÁ VA U T-álIontáson A távvezérlő asztalnál A szerelési munkák még januárban elkezdődtek. Májusban már gödröket ástak, kábeleket fektettek le, furcsa magas állványokat helyeztek el, vaslábaikon úgy magasodtak ki a pályaudvar sima aszfaltjából, hogy mindenki felfigyelt a körülötte szorgoskodó munkásokra. — Mi készül itt? — találgatták. Sokféle elképzelés élt az emberekben, az igazságot senki sem tudta, a valóság még a legmerészebb képzelődőt is meglepte: — Televízió! Néhány hete derült ki, hogy ipari televíziót szereltek fel a szekszárdi MÁVAUT-pályaudva- ron, a korszerű utastájékoztatás érdekében. Az ötlet még az elmúlt év végén született, megvalósításán azóta dolgozik aKPM Autóközlekedési Vezérigazgatóságának műszaki fejlesztési osztálya. Számításokat végeztek, megállapították, hogy egy villany- újság működésbe helyezése milliókat emésztene fel, míg, ha ipari televíziót alkalmaznának, közel 250 ezer forintból megvalósulhatna egy új tájékoztatási forma, amely pillanatnyilag Közép- Európában egyedülálló. A megoldás azonban nem volt egyszerű. Azt kellett kipróbálni, hogyan viselik el majd a készülékek a szabad levegő állandó változásait? Hűtik, fűtik a televíziót Mieiott elhelyezték volna a szabadban, laboratóriumi vizsgálatoknak vetették alá a készülékeket. Megpróbálták légmentesen elzárni a szellőzőnyílásokat, de ez nem járt eredménnyel. Erősen felmelegítették, majd lehűtötték. Azt vizsgálták: ellenáll-e hidegnek, melegnek? Nedvességszívó kristályokat helyeztek el a televízió belsejében, hogy csökkentsék a pára okozta rongálódásokat. Ilyen és ehhez hasonló próbák után az Orion gyártmányú Delta készülékek elfoglalták helyüket a számukra előre elkészített vas- dobozokban. Egy került a nyolcas kocsiállás elé, egy a hét kocsiállás középső részére, kettő pedig a fedett pavilonba. Mit mutat a képernyő ? Ezeken a televíziókon* nem olyan változatos a „műsor”, mint az otthoniakon. Fekete alapon fehér számok jelzik az éppen esedékes indulásokat, kocsiállás, idő, helymegjelöléssel. Hogyan kerülnek ezek az adatok a képernyőre? A forgalmi irodából távvezérlik a kinti készülékeket. Itt kapott helyet a három ellenőrző képernyő is, a harmadikról még Vasállványok tartják a készülékeket. külön esik szó. A legszembetűnőbb helyen, a vadonatúj távvezérlő asztal áll. Neonfények világítják meg a fehér számokat, és kézmozdulattal könnyen forgatható végtelenített szalagra került az egész menetrend. A forgalom- irányító, amikor elhagyta az egyik kocsi a pályaudvart, azonnal áttekeri a következő indulás jelzésére a szalagot. A cél, hogy az emberek megszokják: A készülékek mindig pontosan mutatják, melyik autóbusz honnan indul? Ha hozzászoktak a tájékoztatásnak ehhez a formájához, lassan feleslegessé válik a hangosbemondó, mert így könnyebben, érthetőbben ellenőrizhetik a kocsdinduilásokat. A harmadik televízió képernyőjén a nyolcas kocsiállás előtt várakozók kis csoportját figyelheti az irodában a forgalmista. Az épület által eltakart területhez eddig személyesén kellett kimen ni, s meggyőződni arról, hogy a nagy tömeg miatt nem kell-e új járatot indítani? Most csak a képernyőre pillant — az utasokat figyeli helyette a kisablakban elhelyezett kamera, amely által sugárzott kép tisztán, kivehetően megjelenik az irodai képernyőn. Az ipari televízió a szekszárdi MÁVAUT-állomáson olyan jelentős kísérlet, amelyet országos szinten kísérnek várakozó figyelemmel. Egy évig kísérleti stádiumban van. Ha beválik, óriási előrelépést jelent a korszerű utas- tájékoztatásban. Távlataiban any- nyi fejlesztési lehetőséget kínál, hogy jelentőségét felmérni nem is könnyű. Valószínűleg ilyen televízió kerül majd Budapesten az Engels téri központi autóbuszállomásra is. Annyit azonban máris elmondhatunk, hogy tervezésében és kivitelezésében kitűnő munkát végeztek a KPM illetékes osztályának szakemberei, és a Kamera vetíti » 8-as kocsiállás előtt várakozókat az irodai ellen- n-es AKÖV dolgozói érző képernyőre, Moldován Ibolya A% ellátás javítása érdekében Húsellátásunk nem a legjobb. Ez főként annak a következménye, hogy az állattenyésztés a jelenfős fejlődés ellenére sem érte el a kívánt szintet. Kevesebb a sertés és a szarvasmarha, mint amennyi szükséges lenne, levágni pedig csak az lehet, ami megvan. Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokféle helyi módszerrel lehet segíteni, javítani az ellátáson. * Ennek egyik formája az, amit a földművesszövetkezetek kezdeményeztek, és most egyre jobban kiszélesítenek. A megye és ezen belül az egyes helységek külön „húskeretet” kapnak. Ebből következik, hogy a vendéglátóhelyeken sem lehet korlátlanul felhasználni húst, mert kénytelenek igazodni a keretszámokhoz. Viszont van olyan lehetőség, hogy a helyileg előállított húst felhasználhatják. Ezt használják ki a földművesszövetkezetek. Mindenütt foglalkoznak sertésneveléssel, hizlalással. Korábban csak néhány helyen volt ilyen, a húsellátás javítása érdekében terjesztették el. Ma már ott tartanak, hogy nem is esetleges, véletlenszerű ez a tevékenység, hanem céltudatosan, tervszerűen irányított. A megyei irányító szerp, a MÉSZÖV nemrégiben ülésen külön napirendi pontként foglalkozott e témával. A földművesszövetkezetek kötelezően előírt tervszámokat kaptak. Tehát véletlenül sem fordulhat elő, hogy valahol a gondok közepette megfeledkeznek róla, vagy egyszerűen nem törődnek vele. Van ahol csak 20—30 darabot nevelnek fel és vágnak le, de egyes helyeken a százat is eléri, vagy meghaladja a sertések száma, így például Dombóváron, Pakson, Gyönkön. A tamási és nagydorogi földművesszövetkezetben központi hizlalda működik, ugyanígy a Szövetkezetek Értékesítő Központja keretében Is. Megyei szinten 1300 vágásra alkalmas sertést próbálnak étőálli- tani és hasznosítani az idén a földművesszövetkezetek. Ez mintegy kétszerese a tavalyinak. Ezzel elsősorban a saját étkezdék ételmaradékait hasznosítják. Tartásukra elsősorban a‘ már meglevő ólakat használják, így nem merül fel különösebb beruházási költség. A szemesta- karmány-szükségletet szabadpiaci felvásárlásból biztosítják, így az nem csökkenti a központi készleteket. Igaz, sok gonddal, utánjárással jár, mert hiszen ezek nem korszerű nagyüzemek. Itt külön utánjárás, fáradozás szükséges sokszor a legapróbb részletekhez, de az ellátás javítása érdekében vállalják. b. Első helyen Döbrököz úttörői Értékelték az úttörők hulladékgyűjtési eredményeit Nap mint nap találkozunk az utcán megrakott járművel küszködő gyerekekkel, akik összegyűjtik a háztartásainkban már hasznavehetetlen hulladékot. Népgazdaságunknak nagyon sok értékesíthető anyagát mentik így meg a pusztulástól. Melegben is mennek, húzzák a kiskocsit, csorog a homlokukról az izzadság. Néha rosszindulatú gyerekek csúfolódását is elviselik: talpraesetten visszavágnak, ha gúnyoló megjegyzést hallanak. Tudják, amit tesznek, fontos is, hasznos is. Még a felnőttek is elmosolyodnak láttukon de ez a mosolygás már megértő, biztató. Megszoktuk a hulladékgyűjtő úttörők látványát, csak így, az év végi értékelésnél csodálkozunk el: mennyi értéket gyűjtöttek így össze, apránként. Még számban kimondani is sok: több ezer kiló hulladékot. Papírból: több mint 91 ezret, vasgyűjtési eredményük meghaladja a félmillió kilogrammot, textíliából 97 ezer 132-t, gyógynövényből 28 ezer kilót hordtak össze, mint a szorgos méhecskék, a megye úttörői az 1966— 67-es tanév folyamán. Magas vállalásokat tettek a KlSZ-kong- resszus tiszteletére is, ez a teljesítmény is benne van már az eredményben. Egész évben szorgalmasan gyűjtögettek, most év végén, amikor már lezajlott a végső összesítés, a megérdemelt pihenést élvezik. Talán a Balaton vizében lubickolva hallanak először arról, amit már közölhetünk velük: a Tolna megyei úttörőelnökség és a Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat rangsorolta a győzteseket. Hulladékgyűjtésben az idén Döbrököz úttörői kerültek az első helyre, másodikként a tolnai I. számú iskola pajtásai végeztek, harmadik helyre kerültek az újdombóvári iskola úttörői, negyediknek a dunaföldvári I. számú iskola gyűjtői, ötödik a szárazdi csapat. A jutalmazások hónapja: szeptember. Naponta — 100 millió példány Trud (2 millió példány), a Pio- nyerszkaja Pravda (8,2 millió példány). A köztársasági lapok közt ä legnagyobbak — a Szovjetszkaja Rosszija, a Pravda Ukraini, a Zarja Vosztoka (Grúzia), a Szovjetszkaja Belorusszia. A szövetséges köztársaságokban a lapok nemzeti és orosz nyelven jelennek meg. Folyóiratokat 58 nyelven adnak ki; a Szovjetunió népeinek 44 nyelvén és 14 idegen nyelven. A Szovjetunióban az újságok és a folyóiratok naponta 100 milliós példányszámban jelennek meg. Ez az egész világ lapjai példányszámának egyharmada. A Szovjetunióban 7687 napilap és 3846 folyóirat jelenik meg. A központi sajtóorgánumokat Moszkvában nyomják, de a gyorsaság miatt matricáikat más városokba is elküldik és az egész ország területén terjesztik. A központi lapok az országos jelentőségű fontos gazdasági, politikai, közéleti, tudományos és kulturális problémákról adnak hírt. A köztársasági lapok a szövetséges köztársaságok fővárosaiban jelennek meg, a helyi lapok pedig a közigazgatási központokban. Ezenkívül minden nagyobb gyárnak, építkezésnek, vagy egyetemnek van saját üzemi, vagy kőnyomatos lapja. Nagy számban jelennek meg szaklapok is. A legelterjedtebb központi lapok a Pravda (7 millió példány), az Izvesztyija (8,3 millió néldány), a Szelszkaja Zsizny (6,2 millió példány), a Komszomolszkaj a Pravda (6,8 millió példány), a (APN) Magyar Pamutipar, Budapest, IV., Erkel u. 30. felvesz 16 évet betöltött leányokat gépen betanuló dolgozónak. Felvétel azonnal. erem
