Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

4 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄß 1961 június í?; Megtalálják a mához vezető utat Ezer könyv A Nemzeti Könyvkiadó az elmúlt tizennyolc év alatt ezer könyvet, mintegy 40 millió példányban jelentetett meg. Közülük jó néhány nagy nemzetközi sikert mondhat magáénak. Ilyen például „Út­közben Németország felé” az egykori nemzetiszocialista diplomata, Gans Edler Herr zu Putlitz tollából. Sok ki­adást ért el valamennyi szo­cialista országban, de Angliá­ban és Japánban is több mint félmillió példányt adtak el belőle. Nemrég került az üzletekbe Wilhelm Adam ezredes, Pau­lus generális első szárny- segédjének önéletrajzi mun­kája: „Nehéz döntés” címmel. Rövid idő alatt eddig 127 ezer- fogyott el belőle. Ruth Kraft, az ismert író­nő olyan embereket, illetve sorsokat vonultat fel, kitűnő jellemábrázolással, akik egy­kor hamis zászlókat követtek. Ilyen a híressé vált „Insel ohne Leuchtfeuer” (Sziget vi­az NDK-ban lágító fény nélkül), vagy a „Menschen im Gegenwind”, (Emberek az ellenszélben). A szerző a rendelkezésre álló adatokból megkísérelte, hogy a háború vétkeseit az 1943-as frontszakaszon ábrázolja. A könyv címe „Vörös hó”. A könyv eddig Olaszország­ban, Ausztriában, az NSZK- ban, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Cseh­szlovákiában mintegy 300 ezer példányban jelent meg. A Nemzeti Könyvkiadó nem egy kiadványából film ké­szült Magyarországon is be­mutatták Rudolf Petershagen: a „Lelkiismeret lázadása” cí­mű filmjét, amely Greifswald város megmentéséről szól. A felsorolt könyvek, regé­nyek, vagy dokumentációk természetesen különbözőek. Ami mégis közös bennük, hogy szereplőik — bár a múlt talajából nőttek —, az adott történelmi pillanatban megtalálják a mához vezető utat. GÜNTER HOFÉ Kun Béla múzeum Szimferopolban A Krim-félsziget központ­jában, Szimferopolban múze­um ismerteti Kun Bélának, a magyar és nemzetközi mun­kásmozgalom kimagasló alak­jának életét és munkásságát. Kun Béla 1920-ban a krimi Forradalmi Bizottság első el­nöke volt. „Kun Béla elvtársunk, olyan kommunista, aki Orosz­országban a bolsevizmus egész gyakorlati útját végigjárta” — Leninnek ezek a szavai kö­szöntik a bejárattal szemben a látogatók Ebben a mú­zeumban gyűjtötték össze a krimi levéltárakban fenn­maradt dokumentumokat és fényképeket, valamint azokat a kiállításii tárgyakat, ame­lyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt központi párt­archívuma küldött ajándékba. Itt őrzik a forradalmár fele­ségének és lányának, Kun Ágnesnek néhány levelét. Kun Béla leánya 1965-ben a következő levelet írta Szim- feropolba, „Különösen kedves szá­momra az a tudat, hogy az emléktáblát a Lenin nevét vi­selő utcán állították feL Le­nin hatására alakult ki vég­érvényesen Kun Bélának, a bolsevik forradalmárnak vi­lágnézete. Vlagyimir IIjics Le­nin mindenkor közel állt szí­véhez és mindenkor drága volt neki”. A Kun Béla múzeum emlé­ket állít sok ezer magyar in­ternacionalistának, akik har­coltak Oroszországban a szov­jethatalomért. iiiimiiimiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNHiiimiKa Egérfogó módra A haladó hagyományok megbecsülése Ozorán Egy évi szünet után ismét fény­ben úsztak az ozorai vár fél év­ezredes falai. A tavaly első ízben megrendezett Ozorai Napok év­fordulóján újra felhangzottak a jobbágyfelkelés oratórikus játé­kának komor, ünnepélyes sorai. Ezután azonban nem felnőttek, hanem általános iskolások elő­adásában. A község vezetőinek elhatározása, hogy ezek az elő­adások, évről évre hagyományo­san ismétlődjenek, ás éppen a jövő nemzedékének, az ifjúság­nak a tolmácsolásában. Az ünnepség keretében tartot­ták meg a kisdobos- és úttörő- avatást; és a kiszámíthatatlan véletlen folytán egyben végtisz­tesség lerovása is lett ez a mű­sor: megemlékeztek dr. Hadnagy Albertról, a szekszárdi Állami Levéltár most elhunyt igazgató­járól, aki többször járt Ozorán előadást tartani, egy éve pedig éppen az oratórikus műsor létre­hozásában fejtett ki elismerésre méltó munkát. A hagyományos ozorai ünnep­séget ezúttal Gy. Horváth István tanár rendezte nagy szakérte­lemmel. — P. — M agyar—bolgár baráti est Kajdacson Kajdacson a magyar—bolgár baráti estre mintegy 380—400 ér­deklődő zsúfolódott a kul túr­házba. Az ünnepi beszédet Hu­nyadi Károly, országgyűlési kép­viselő mondta. Bulgáriában járt a közelmúltban, s élményeiről tapasztalatairól beszélt. Hangsú­lyozta a bolgár népnek már fel­szabadításunk idején megnyilvá­nuló barátságáról, a dicséretet érdemlő nagy bolgár nemzeti összefogásról. A baráti találko­zón a madocsai néptáncegyüttes vendégszerepeit, így az est egy­úttal a két falu dolgozó paraszt­ságának is találkozója volt. Bús Pál összevont párttaggyűlés Dalmandon Ä Dalmandi Állami Gazdaság ezúttal az alapszervezeti csúcs­vezetőség beszámolójára rendez­te meg összevont taggyűlését, A csúcstitkár valamint a gazdaság igazgatójának a beszámolója is foglalkozott a nemzetközi hely­zettel, a gazdaság termelési ered­ményeivel, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordu­lójának tiszteletére indított mun­kaversennyel, végül pedig az új gazdasági mechanizmus felada­taival. Szabó Mátyás A szekszárdi öregdiákok tavaszi találkozója Szokásos tavaszi baráti talál­kozó j ultra jöttek össze a szek­szárdi Garay János gimnázium öregdiákjai. Diákkorának kedves élményeiről Éry Emil nyugdíjas gimnáziumi igazgató tartotta az emlékeztető beszédet. A hangu­latos estén hosszú ideig kitűnő hangulatban voltak együtt a szép számban megjelent öregdiákok és családtagjaik. Ezúton üdvözle­tüket küldik mindazoknak, akik nem tudtak megjelenni és aki­ket szeretettel várnak az őszi ta­lálkozón. Dr. Nádor—Nikitils István Kulturmisszió a pusztákon A paksi járási könyvtár műve­lődési autója az elmúlt hónapban mintegy heti három alkalommal filmeket is vetített a könyvcse­réken kívül a járástól távol eső pusztákon. Rácegres, Kiskajdacs, Földes puszta és még lehetne sorolni, ahol a földeken dolgozó nép apraja-nagyja örömmel vesz részt ezeken a vetítéseken. A MOKÉP vezetőségét illeti első­sorban a dicséret, mert valóban jó filmekkel és kísérőanyagokkal látja el a művelődési autót, de azokat is, akik viszik és vetítik a filmeket, hiszen munkájuk az éjszakába nyúlik. ‘t *é. • Első saját rendezésű bábelőadás Győrén Vasárnap délelőtt első előadá­sát tartotta a györed KlSZ-szer- vezet bábjátszó csoportja. A zsú­folásig megtelt teremben a Med­vetánc és A szegény ember há­rom kívánsága című dramatizált meséket adták elő a gyerekek nagy örömére. A sikereken fel­buzdulva elhatározták, hogy újabb darabokat tanulnak be Podoba Györgyné. györei óvónő irányításával. Bábfiguráikat ma­guk készítették sok-sok ötlettel^ leleménnyel. L. t. Kocsoláról jelentették Kocsola legutóbbi vb-ülésének! napirendi pontja a közrend és közbiztonság helyzete, az önkén­tes rendőrcsoport munkájának hatása volt. Nemrég új közrend­megbízott került a községbe. Munkájáról, készséges emberi magatartásáról a vb valamennyi tagja elismeréssel nyilatkozott. Az önkéntes rendőrökkel végzett közös munkájuk kielégítő, sőt javult a közrend működése átad Gaál István Faültetés a szántóföldek szélén A háztáji földeket sok helyen évről évre más helyen jelölik kid Ez a kijelölés minden évben sok időt vesz igénybe, mert mindent újra kell kimérni. Célszerű len­ne, ha a jelzőkarók helyett ősz­szel, faültetésre alkalmas idő­ben, élő fákat ültetnének el egy egységnyi terület végén. Nagyobb tábláknál is, ahol nem háztájinak használ ti terület van!, sofaszbr s zűk-* ség van arra, hogy holdanként fel­ismerhető megkülönböztető jelzés legyen vetésforgó kialakításánál vagy pedig a megmunkált terület statisztikád felmérésénél). Itt sok­szor csak becslésre kell támasz­kodni, mert nincs idő pontos mé­résekre. Ilyen helyeken is jő lenne meghatározott helyeken egy-egy jellegzetes fa (pl: kana­dai nyárfa) ültetése. A traktoro­sok sokszor egyhangú munkájá­nak lélektani könnyítésére pedig érdemes lenne néhány helyen magában a tábla közepén is öt­hat élőfából egy kis fasor csíkot ültetni oly módon, hogy ne aka­dályozza a keresztbe-hosszába való művelést. Dobó László PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE iiiiiiiiiiiHli|||||]lill||||||l|||||||||||||llllllllllllllIillllllUllllllllllllllllllinillllimillinillinniII ..................................huh«« — 166 — Bornemissza észre sem vette, hogy vendége nem figyel rá, s az egyik első világháborús em­lékét a másik után mesélte. Aztán hirtelen meg­állt. — Eigentlich, hát ilyen világ volt akkor, kedves öcsém. Akkor is volt háború, de vala­hogy kedélyesebben ment a dolog. Ezek a né­metek és az oroszok tönkretették a háborúsko­dást. Az ember már nem is tudja, ki a barátja és ki az ellensége ... — Én mindig baráti érzelmekkel viseltettem irántad, Félix bátyám — mondta Petries. — Remélem, ezt nem vonod kétségbe? — Dehogy, kedves öcsém — sietett megnyug­tatni a vezérigazgató a Gestapo-ügynököt. — De, eigentlich, nekem mindjárt mennem kell. Tudod, valami családi ügy. Petries nem bánta, hogy végre a tárgyra tér­het. — Az alezredes azt kéri, holnap reggel 9 óra­kor találkozhasson a kormányzó fiával. — Ez nem lesz nagyon korán? — aggályosko­dott Bornemissza. — A fiatal Horthy tovább szo­kott aludni. Úgy tíz óra tájban szokott felkelni... Petries megrázta a fejét. — Sajnos, később nem lehet. Az alezredesnek már délben vissza kell indulnia a partizánok­hoz. Azért kéri, ilyen korán legyen a tárgya­lás ... Bornemissza sóhajtott. — Az embernek már a vasárnapja sem lehet nyugodt — mondta. — De eigentlich, kedves öcsém, a háborús idők áldozatokat követelnek. Jó, akkor legyen holnap, vasárnap reggel ki­— 167 — fenekor. Remélem, sikerül rávennem a fiatal Horthyt, hogy akkor lejöjjön ... Felvette a telefont, tárcsázott. Ezúttal nem a komornyik, hanem maga a kor­mányzó fia vette fel a kagylót. — Megérkezett a küldemény, amit vártunk ... Igen, kísérő levél is van hozzá... Holnap reg­gel kilenckor itt megismerheted a tartalmát, ha megfelel... Nem, később már nem jó... Rend­ben, akkor holnap reggel kilenckor a szokott helyen... Letette a kagylót. — Rendben van! — jelentette ki. — Holnap reggel kilenckor tárgyalhatunk. Petries felállt: a maga részéről eleget tett a feladatának, távozni készült. De Bornemissza marasztalta. — Ne rohanj, kedves öcsém — mondta. — Hogy hívják a te alezredesedet? A Gestapo-ügynök zavarba jött. Az előkészí­tés során valahogyan kifelejtették, hogy fel­készüljenek erre az egyszerű kérdésre. Nem tud­ta, elárulja-e a Sibl nevet, vagy inkább vala­milyen fedőnevet adjon hamarjában ügynöktár­sának. Tétovázott. Bornemissza félreértette. — Ha titkolózol, hát rendben van — mondta. Pedig én igazán tudok titkot tartani. Én majd elnevezem őt Horváth Ivánnak. Ez lesz a leg­jobb ... Az íróasztal egyik fiókjából kivett szabadki­kötői igazolványűrlapot Horváth Iván névre ki­állította, s aztán aláírta. Átnyújtotta Petricsnek. — Add oda a barátodnak — mondta. — Ez­— 168 — zel biztonságban lesz. Amelyik magyar rendőr meglátja az aláírásomat, az tiszteleg. Ismernek ám engem mindenütt, kedves öcsém, tudják, hogy jóba vagyok a kormányzóval... Petries a zsebébe süllyesztette az igazol­ványt, a másik mellé, amelyet még a múltkor az ő számára állított ki Bornemissza. A vezér- igazgató még a lelkére kötötte: — Aztán a barátunk mindjárt tegyen rá fényképet. Úgy sokkal jobban hat... Elbúcsúztak egymástól. Petries gyalog indult a Vár felé — határozottan jól esett neki most egy kis séta, Bornemissza pedig kocsijába szállt, s elment valahova. Jóllehet, a gépkocsitartást már a háború elején, vagy diát esztendővel előbb korlátozták, s ezeket a korlátozásokat folyton szigorították, a vezérigazgató mindvégig meg­tarthatta autóját, sőt sofőrjét is. A gépkocsi- vezetőjét, mint nélkülözhetetlent felmentették a katonai szolgálat alól. Mindig volt bőségesen benzinje, akármilyen nagy kincsnek számított. A vezérigazgató pompás összeköttetései ezen a téren is megtették a hatásukat., Höttl rendkívül derűs hangulatban hallgatta meg Petries beszámolóját. Sajátkezúleg töltött neki a francia címkéjű konyakosüvegjéből. — Igyon — mondta. — Úgy sem sokáig iha­tunk ilyet. Hogy úgy mondjam, a beszerzési for­rás, — legalább is számunkra — eldugult... A 8230-as nem mulasztotta el, hogy a Führer iránti hűségének, a győzelembe vetett tántorít­hatatlan hitének kifejezést ne adjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom