Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

4

ÍÖLÍIS SfEGTEf KEPÜJSÄG

196’?. június 2l;

Békemegmozdulás Tolnában ötyen évvel ezelőtt

Fél évszázada,1917 nyarán

—1 -----már egész nép

ünknek elege volt a véres imperialista világháborúból. A tömegek békevágya egyre határozottabban jutott kifejezésre a politikai rendezvényeken. A hatalmon levők ezt már nyíltan elnyomni nem tudták; az 1917. februári orosz demokratikus forradalom győzelmének hatása az akkori Osztrák—Magyar Monarchiára is átterjedt és az önkény mérséklésére kényszerítette az uralkodó köröket. 1917 nyarán hazánkban békemegmozdulások sorozata zajlott le. A háború elleni harcban — annak vezető erején, a munkásosztályon kívül — döntő szerepe volt a nagy magyar hazafinak: Károlyi Mihálynak, aki a katasztrófapolitikával való azonnali szakítást követelte.

Az országos politikai élet megélénkülése hatással volt Tolna megyére is. Ez a vidék az előző háborús években meglehetősen „csendes” volt. A kényszerű hallgatás azonban azonnal megszűnt, mihelyt az elnyomás némileg gyengülni kezdett. A reakció és a háború elleni hangulat különösen erős volt Szekszárdon. Itt mindig is komoly súlya volt a „függetlenségi és 48-as” ellenzéknek. 1917-ben polgármesterváltozás történt; a város új vezetője: Szentkirályi maga is Károlyi pártjának híve- volt. Június 24-én ő vezette azt a küldöttséget, amely a szekszárdi demokratikus erők véleményét volt hivatva tolmácsolni a fővárosi ellenzéki vezetők előtt. Ennek során 'szívélyes beszélgetést folytattak Batthyány Tivadarral, Károlyi pártjának alvezéréyel. Magával Károlyival nem tudtak találkozni, mert ő éppen aznap vidéken mondott háborúellenes beszédet/' Június végén és július elején több hasonló békegyűlésen is szónokolt a nagy hazafi. Ottani beszédeinek híre Szekszárdra is eljutott, és lelkesített mindenkit, aki a béke és a demokrácia híve volt. Július 5-én Szekszárd baloldali csoportjai közös táviratot intéztek Károlyihoz, melyben üdvözölték bátor háborúellenes megnyilvánulásait: „Őszintén kívánjuk, hogy önfeláldozó fáradozásod, amelyet népszerető magyar szived sugallatára követsz, általános megértésre találjon és kísérje azt mielőbbi siker.”

Ilyen előzmények után érthető, hogy Tolnában július elején nagy lelkesedést keltett egy új hír. Ez arról számolt be, hogy a „függetlenségi és 48-as párt” vezetői július 15-én eljönnek a megyébe és a politikai helyzetről beszámolnak. Az érdeklődést ráadásul fokozta az a tájékoztatás is. hogy a Szociáldemokrata Párt Központjából is érkezik aznap küldött. (Ez utóbbi hír elsősorban a szekszárdi szervezett munkásságot villanyozta fel.) Nagyarányú előkészületek történtek mind a szociáldemokraták, mind a baloldali függetlenségiek részéről a fővárosi vendégek méltó fogadtatására. Július 15-én reggel érkeztek Tolnába a fővárosi küldöttek, élükön Károlyi Mihállyal, Batthyány Tivadarral és Ormos Edével. (Ez utóbbi ismert nevű, jó telin újságíró volt, ki a szociáldemokrata pártközpont megbízásából utazott most a delegációval.) A küldöttség hajóval érkezett Tolnadombóriba. Innen autóval Tolna községbe mentek. Mindkét helyen nagy tömeg várta a vendégeket: A békét és a demokratikus választójogot éltető kiáltások harsogtak. Károlyi Mihály és a küldöttség többi tagjai rövid beszédben köszönték meg a kedve« fogadtatást. Sajnos, e falvak lakosságával nem tudtak hosszasabban elbeszélgetni; várta őket ugyanis Szekszárd népe. A városba megérkezve, mintegy három-négyezer főnyi tömeg üdvözölte a küldötteket. „Vesszen a háború!” „Békét akarunk!” „Elő az általános választójoggal!” — ezek a jelszavak töltötték be aznap Szekszárd utcáit, melyek fellobogózva várták a budapesti kedves vendégeket.

A nagygyűlés.Els6nek Batii ii thyány Tivadar lépett a szónoki emelvényre Magyarország demokratikus átalakulását sürgette. „Ahol az idők szavát nem értik meg, ott forradalom tör ki szükségszerűen — állapította meg. — Oroszország példája ékesen bizonyítja ezt.” E megállapítására a tömeg soraiból 1 az orosz forradalmat éltető kiáltások törtek ki. A továbbiakban a demokratikus választójog kérdésével foglalkozott. Erősen hangsúlyozta, hogy semmiféle kompromisszumot nem lehet kötni a reakció erőivel.

Óriási érdeklődés fogadta Károlyi Mihály beszédét. Amikor a nagy hazafi megjelent az emelvényen, percekig tartó tapsvihar tört ki a tömegből. Károlyi beszéde valóban figyelmet érdemelt. Kezdetben azt fejtegette, hogy az utóbbi időben valóban komoly sikereket értek el a baloldali erők; óva intett azonban az elbizakodottságtól. ,„Ez a nap csak hajnalhasadás, még nem a diadal ünnepe.” — állapította meg. — „A demokrácia diadaláról akkor ' beszélhetünk majd, ha meglesz az általános választójog és a várva várt béke.” Tomboló taps fogadta e megállapítást

Károlyi beszéde további réJ i szeben .döntően azzal a problémával foglalkozott, ami akkor egész népűnket foglalkoztatta: a béke kérdésével Kifejtette, hogy azonnal véget kell vetni a háborúnak. Támadta a hazánkat romlásba vivő német szövetséget, s a germán imperializmussal való szakítást követelte. „Egész népünk támogatja a béke jelszavát” — állapította meg. Később fenyegető hangon fordult a hatalmasokhoz: „Ha a katonák a harctéri szenvedések után hazajönnek, ne higgyék, hogy azok az emberek türelmesek lesznek, hogy azok az emberek engedni fogják, hogy még egyszer csak kitéve is lehessenek égy ilyen borzalomnak.” Nagy tetszés fogadta Károlyi szavait; mindenki érezte, hogy beszéde az egyszerű emberek szívből jövő kívánságait fejezi ki.

Ormos Ede szociáldemokrata küldött lelkes hangú beszédben támogatta a Károlyi álláspontját. Kifejtette, hogy a magyar munkásosztályra bátran számíthatnak mindazok, akik békéért és a nép szabadságáért küzdenek. A „függetlenségi és 48-as” párt szekszárdi vezetője; Létay Jenő szólt ezután a tömeghez. Biztosította a város népének támogatásáról Károlyi Mihály háborúellenes harcát. A lelkes hangulatban véget ért nagygy ülés határoza tban mondta ki: követeli a demokratikus (a népek egyetértésén alapuló) békét, a reakció távozását a hatalomból és az általános, titkos választójogot.

A július 15-i megmozdulás ■’ kiemelkedő jelentőségű Tolna megye XX. század elejei történetében. Hosszú évekig tartó politikai kényszer- szünetnek végetvetve, hangot adott a szekszárdi nép békevágyának és szabadságszeretetének. Ez a háborúellenes megmozdulás kezdetét jelentette a tömegmozgalmak nagyarányú fellendülésének Tolna megyében. Ez a növekvő aktivitás helyi viszonylat- ">n előkészítője volt az 1918—19. évi forradalmi eseményeknek. Ezért az 1917. július 15-i béke- megmozdulás a megye szép haladó hagyománya. Megérdemli, hogy most — fél évszázad múltán — megbecsüléssel emlékezzünk meg róla.

Dr. Merényi László

a történettudományok kandidátusa

Családtervezés — fogamzásgátlás—védekezés

Földünkön napjainkban másodpercenként három gyermek születik. A világ népessége a múlt század 30-as éveiben egy- milliárd volt, 1962-ben három milliárd ember élt öt világ- rész országaiban. A demográfusok szerint e század végén hatmilliárd ember él majd a Földön.

Mi okozza a népesség gyarapodásának gyorsulását? A tudomány válasza: ma sem több a születés, mint korábban, de kevesebb a halálozás. S ennek egyik következménye: jelenleg a Föld lakosságának csaknem fele húsz éven aluli. Másfél milliárd induló életet, a következő évek és évtizedek leendő gyermekeinek szüleit időben, minél előbb elő kell készíteni az apai, az anyai kötelezettségekre. Ez közvetve és közvetlenül egy új tudományág: a. családtervezés feladata. Munkatársunkat az Egészségügyi Minisztérium illetékesei tájékoztatták a családtervezés és családvédelem problémáiról.

— Sokan, tévesen, úgy gondolják: a családtervezés kizárólag egészségügyi probléma. A családtervezés a szii- letésszabályttzásnál mindig többet jelent. Az igaz, hogy a civilizáció társadalmaiban nem jellemző a régi, sokgyermekes, nagy család. Viszont az sem jellemző a XX. századra, és elsősorban a szocialista társadalomra, hogy az ember lemond a gyermekáldásról.

— A gyermekáldás természetesen nem lehet pusztán véletlen — folytatta az informátor. — A családtervezéshez hozzátartozik q védekezés, mindaddig, amíg a gyermek — gyermekek — felelősségteljes vállalására nincs lehetőség. Ugyanígy védekezni kell akkor is, ha a családban már vannak gyermekek és a szülők egyelőre több gyermeket nem akarnak. A modern ember a terhességet előzetes védekezéssel kerüli el. Erre a nőnek és a férfinak egyaránt módja van. A konkrét védekezési módozatokra részletes útbaigazítással szolgál kívánságára bármelyik egészségügyi szakember. Hogy a sok közül melyik a legmegfelelőbb eljárás, az a családok, az egyének körülményeitől függően dönthető el. Az orvostudomány a családtervezés szolgálatában áll különféle újabb és régebbi módszerekkel. Újabban — tablettában szedhető —, a belső eldáladztásos mirigyrendszer működését megváltoztató, azaz hormonális hatáson alapuló védekezési lehetőség is rendelkezésre áll. Minden IS éven felüli nő igényt tarthat a tablettákra, de azokat csupán a területileg illetékes nő- gyógyászati szakrendelésen írhatják fel. Felírásához rendszeres orvosi , vizsgálat szükséges. A védekezés abbahagyása után a fogamzóképesség zavartalanul helyreáll, sőt vannak olyan tapasztalatok, hogy még fokozódik is. Bevezetésével nyilvánvalóan csökkenni fog a műm vetélések száma, bár ennek érdekében továbbra is alkalmazni kell a hagyományos fogamzásgátló módszereket. Ezeknek ezután is nagy szerepük lesz a születésszabályozásban,

i

—t Szeretnénk elérni, hogy a születésszabályozást mind többen alkalmazzák. A fogamzásgátlás segítségével modern, kulturált, a szervezetre legkevésbé káros módon történjen a megelőzés. A korszerű fogamzásgátló eljárások, módszerek terjesztésével nem az a cél, hogy kevesebb gyermek szülessen. Aki partnerében a leendő anyát is tiszteli, az nem érzi tehernek a szexuális kapcsolatban a bizonyos fokú — sohasem egészségrontó! — esetleges megkötöttséget, amilyen valamely fogamzásgátló módszerrel, eljárással jár. Mindenkinek meg kell értenie: valamilyen védekezési módra mindaddig szükség van, amíg megteremtik a gyermek, vagy gyermekek vállalásának feltételeit.

(László)

Vízben oldódó papír

Amerikai kutatók olyan papírt fajtát dolgoztak ki, amely ha vízbe kerül, gyorsan feloldódik. Ugyanakkor a légköri nedvesség semmiféle hatással nincs rá, így csomagolásra is kiválóan alkalmas. Használat után viszont nem gyarapítja a háziszemetet, hiszen oldott állapotban a vízlefoiyóba engedhető.

— Kemény legénynek látszik az öreg — mondja Beppo.

— Akár német tábornok is lehetne — jelenti ki Hanzi, s ez a legnagyobb elismerést jelenti nála.

— Eddig se üdültünk itt, ám úgy ígérkezik, hogy ezután még cifrább lesz az élet — jegyzi meg Idens, s aztán a dolgára siet,

Levetem a kimenőruhát. Ismét a mosdóba megyek zuhanyozni. Attól tartok még sokáig kell izomlázzal kínlódnom. Ahogy ezt a csontos arcú, szigorú tekintetű, szárazon recsegő hangú vezérőrnagyot nézem, ez kíméletlenül meghajt bennünket.

KÓSTOLÓ A DZSUNGELBÓL

Csapatszállító repülőgépben ülünk. Már majdnem nyolc órája, hogy úton vagyunk. Néha kitekintek az ablakon. A vakítón csillanó hófehér

— 13 —

bárányfelhők résein át zöld szőnyeg fut alattunk. Végtelen dzsungel.

A levegő még itt fenn is elviselhetetlenül forró. Te jó ég, mi lehet ott lenn?

Nem tudjuk, mit akarnak velünk. Semmilyen felszerelési tárgyat nem hozhattunk magunkkal. Mindenki csak egy borotvaéles, erős acélból készült, kardszerű kést kapott. Pablo azt mondja ez machete. Az indiánok használják a dzsunge- lekben. Ezzel törnek maguknak utat az összefonódott liánok szövevényében. No persze ölni is lehet vele.

A repülőgép lefelé ereszkedik. Piros lámpa gyullad ki a pilótafülkéhez vezető ajtó fölött.

— Ugrásra f elkéslzülnli! —• kiáltja King tizedes..

Felállunk. Az ejtőernyő kioldózsinorját ráakasztjuk az utastérben felfüggesztett vékony drótkötélre. A sorban én vagyok az utolsó. Előttem közvetlenül Hanzi áll.

Már huszonhétszer ugrottam ejtőernyővel, de nem tudom megszokni. Mindig elfog az izgalom. Remeg a gyomrom és izzadok.

— Utánam! — üvölti King tizedes és kiveti magát az ajtón.

A fiúk szinte egymásba kapaszkodva sodródnak utána. Már zuhanok én is. Nagy rántást érzek, mintha tőből akarnák kiszakítani mindkét combomat. A vállaim is megrántja a heveder. Aztán a fejem fölött kibomlik az ejtőernyő. Sebesen közeledik a föld. Parányi tisztásra esünk. A földet érés pillanatában Hanzi borzalmasan felüvölt. Nem tud talpra állni. Az ejtőernyő egy darabig magával vonszolja.

— 14 —

En a lehető legszerencsésebben érek földet. Gyorsan kibújok a hevederekből.

King és Zelinsky Hanzihoz fut. Hanzi kínlódva

nyöszörög.

— Mi történt? — kérdi King.

— A lábam... a lábam.

Zelinsky alátámasztja Hanzi fejét. King pedig végigtapogatja a kövér német lábát, v— Ne nyúlj ; hozzá — ordít Hanzi.

— Azt hiszem, eltört a bal bokája — fordul Zelinsky felé King tizedes és megereszt egy cifra káromkodást

— Jól nézünk ki ezzel a hülyével — dörmögi aztán. — Kizárólag csak ez hiányzott. Próbálják valahogy merevíteni a törött részt és üssenek össze neki egy hordágyat.

Zelinsky és Andy Idens hozzálát a segély- nyújtáshoz. Értik jól, mindannyian kaptunk ilyen kiképzést.

Pablo és BeppOiQ ma ehetőikkel erős gallyakat vagdosnak egy közeli fáról. Aztán a guatemalai vékony liánokat keres és az olasz segítségével máris összeeszkábál egy hordágyat.

Hanzi egyre jobban nyöszörög és veszettül szidja Zelinskyt, meg Andy Idenst.

■— Hóhérok — sziszegi.

— Pofa be! — reccsent rá Andy. — Miért nem vigyáztál?

King tizedes gondterhelten néz körül. Tájolót és pauzpapírra rajzolt térképvázlatot vesz elő. A tájoló segítségével meghatározza az északi irányt.

— 15 —