Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-16 / 140. szám

1 »67. Junius lé. YOLPÍA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Szakmunkástanulók - a szakm unkásképzósről Az iskolaév befejeződött a mezőgazdasági szakmunkástanuló- iskolákban is. Országszerte folynak az általános iskola nyolcadik osztályát elvégzett tanulók szerződtetése a mezőgazdasági szak­mákra. A fiatalok figyelme mindinkább a továbbtanulási le­hetőséget biztosító, az otthoni munkalehetőséget nyújtó mező- gazdasági szakmák felé fordul. A lengyeli szakmunkástanuló­iskola néhány tanulójával beszélgettünk a szakmunkásképzésről, annak fény- és árnyoldalairól, tapasztalataik alapján. Schlégl Teréz másodéves zöld- „Tizennégyen végzünk az idén ségtermesztő szakmunkástanuló baromfitenyésztő szakmában, de Závödről szerződött. Mivel a tér- nem biztos, hogy lesz munkahe- melőszövetkezetben szerződésé- lyünk. Vannak az osztályban, nek idején zöldségtermesztés akik gyakorlati idejüket sem tud- nem folyt, ezért a lengyeli szak- ták már a szakmában letölteni, munkástanuló-iskola tangazda- mert időközben szerződtető gaz­ságával kötött szerződést. daságuk a baromfitenyésztést „Kereskedőiskolába szerettem felszámolta. A hácsi termelőszö- volna eredetileg menni. Ezért je- vetkezetben, melynek tanulója lentkezési lapomon első helyen vagyok, ezer darab tojótyúk van. ezt, második helyen a zöldség- Rajtam kívül még egy szakmun- termesztő szakmát jelöltem meg. kást képez a termelőszövetkezet. Szeretem a természetet, a nővé- A baromfilétszám még egy szak- nyeket, a szabadban, jó levegőn munkásnak sem köti le teljes ka- végzett munkát. Nem rejtem vé- paritását, és nem biztosít meg- ka alá, ha szakmunkás-bizonyít- felelő keresetet sem. Hát még vényt szereztem, technikumban kettőnek! A szakma szeretete, de szeretnék tovább tanulni. Ilyen családi körülményeim is arra gondolattal többen is foglalkoz- késztetnek, hogy otthon marad­nak osztályúnkban. Sajnos, nem jak. Hazakerülve tehát mindjárt biztos, hogy mire végzek, lesz-e nehézségekbe ütközöm. Osztály­zöldségtermesztés Závodon. Pe- társnőimmel való beszélgetések dig én otthon szeretnék dolgoz- során az a véleményük alakult ni a termelőszövetkezetben. Az ki, hogy nagyobb' körültekintés­iskolában olyan felkészítést ka- sei kellene a termelőszövetkezetek- punk, hogy jó szakmunkás le- nek tanulót szerződtetni és csak hét belőlünk. Nekem külön sze- olyanokat és annyit, amennyire a rencsém, hogy a tangazdasággal jövőben szükség lesz. Felvetődött szerződhettem, mert itt gyakorla- az is, hogy lehetőséget kellene té­ti képzésemet maximálisan biz- remteni az így hopponmaradt tosítják. Több osztálytársnőm pa- szakmunkások rokonszakmára naszkodik, hogy gyakorlati kép- történő átképzésére, zésük idején a termelőszövetke­hte ÄIS“ tenyésztő szakmunkás is lehetne gyakorlati készség megszerzésé- rövid ^átképzés hez az iskola segítségét kell Véleményünk szerint a baromfi­igénybe venniök. Az iskolán az élet nem csupán munkából és után is, hiszen az általános szak­mai alapokat minden állat- tanulásból áll. Szórakozási, spor- tenyésztési szakmához megszerez- tolási lehetőség áll rendelkező- Az lSk«lai képzéssé! lépcső­sünkre, klubesteket, szakmai ve- ^tban csupán az lenne a meg- télkedőket, bálokat is rendezünk. Jegyzésem, hogy lelkiismeretes. Élénk a KISZ-élet is. Osztá- ala.P°s> az elmeleti felkészülést lyunkban mindenki KISZ-tag. teljesen biztosítja, azonban pilla- Már ez is kötelez bennünket, natnjnlag sokirányú gyakorlati hogy jól tanuljunk, jó szakmun- kérdés nincs meg biztosítva, és kásokká váljunk. Nem mindegy ez^ nem pótoljak az üzemekben az, hogy az életbe kikerülve mi- tett szakmai látogatások sem.” lyen megbecsülést szerzünk a A társalgóban három gépész­szakmának, a szakmunkának. ’ tanuló ül együtt. Kosár István Montág Antal harmadéves gé- másodéves gépész a Szekszárdi pész Baranya megyéből, a vó- Állami Gazdaság tanulója, Kiss kányi Uj Élgt Tsz tanulójaként Ferenc másodéves' gépész a két­tanul az iskolán. -újfaluéi Vörös Csillag. Tsz-ből „Édesapám a termelőszövetke- J^- mi£ Móráth János harmad- zetben brigádvezető. Az ő mun- éves gépész a püspöklaki Egye- káján keresztül szerettem meg a s* *tlt Dózsa Tsz tanulója, termelőszövetkezetet a növény- Móráth János: „A mezőgazda- termesztest a gepeket Az álta- sági gépészképző előnyös a nép- lanos iskolában negyes tanuló gazdaságnak, a szerződtető üzem­voltam, gimnáziumba is felvettek nek és a tanulónak egyaránt. A Kosár István: „így van! A gya­korló gazdaságokban minden le­hetőség megvan, ezért ez nagyon jó. Jó lelőne már, ha az első éve­sek is odajuthatnának.” Móráth János: „Én nem helyes­lem, hogy az első évesek már gyakorló gazdaságba menjenek, mert az alapok megszerzése szem­pontjából fontosabbnak tartom az iskolánál végzett, közös műhely- gyakorlatot.” Kosár István: „Én a Fornádi Állami Gazdaságban voltam gya­korlaton. A gazdaság mindent megadott a gyakorlatokhoz. Ál­talánosan csak az volt a pana­szunk. hogy kevés az ösztöndí­junk, a havi száz forintot is alig éri el.” Móráth János: „Én a gyakorlati időm alatt átlag ezer forintot kerestem havonta. Sajnos hát­rányban vagyok azokkal szemben akik gyakorló gazdaságokban vol­tak gyakorlaton, mert a tsz-ben nem volt alkalmam e megismer­kedni minden használatos erő- és munkagéppel.” Kiss Ferenc: „Az én gyakorló­gazdaságom a Hőgyészi Állami Gazdaság volt. A helyzet a for- nádihoz hasonló. Itt is meg volt mindenünk, bár a szórakozási le­hetőség korlátozott, csak mi is az ösztöndíjat keveselltük. Ösztön­ző is lenne, ha a-ledolgozott mun­kabér 50 százalékát megkaphat­nánk.” Kosár István: „Nem rossz hely ez a Lengyel, ugyancsak jól érez­tük magunkat a gyakorló gazda­ságban is. így nyugodtan merem ajánlani a mezőgazdaságot szere­tő . minden most végző nyolcadi­kos fiúnak, tanuljon tovább me­zőgazdasági szakmunkásnak.'- * ­A Icgilletékesebbek, a szak­munkástanulók nyUatkoztak a mezőgazdasági szakmunkáskép­zésről. Hogy komolyan fogják fel az életet, a szakmájukat, látszik az elmondottakból. Sem hozzá­tenni, sem elvenni belőle nem kell, mert a maguk problémáit ők ismerik a legjobban. Egy tény: az ilyen szakmunkásokkal sokat nyer a mezőgazdaság, a népgaz­daság, az egész társadalom, érde­mes őket támogatni, problémáik­kal foglalkozni. Balogh András JEGYZET Üdülés önerőből Az évi szabadság pihenéssel való eltöltése ma már tö­megek szokásává vált. A korábbi években még tapasztal­hattuk, az emberek szabadságuk alatt is szívesen csináltak mindent, saját házépítés, segítés barátoknak építkezésnél, ré­szes föld munkálása és hasonlók töltötték ki a szabadságos napokat. Az utóbbi években változás figyelhető meg. Még azok is üdülésre gondolnak, akik korábban nagyzásnak tartották. Ma már nem kell bizonyítani a szakszervezeti üdülők magas színvonalát. A baj, hogy nem jut mindazoknak be­utaló, akik érdemesek a jutalomüdülésre. E „hiánycikken” igyekeznek a vállalatok, intézmények önerőből segíteni: saját üdülőt építenek. Mintegy három éve kezdődött Dombo­riban az üdülőtelep építése. Ma már egyhetes az első üdülő csoport a BM szép, gondozott üdülőjében. Ide naponta még kiszállítják az ételt. A környezet alkalmas pihenésre, für­désre. Itt építették fel a tanácsi építők is üdülőjüket. Az idén még nem tudják a szervezett üdültetésbe bekapcsolni jól felszerelt üdülőjüket a szakszervezet vezetői, mert hozzá­fogtak egy társalgó és a hozzá kapcsolódó létesítmények megvalósításához is: Amennyiben az idén elkészül — társa­dalmi munkások tevékenykednek itt rendszeresen — úgy a jövő évben több mint száz építőipari dolgozó üdülhet itt. A megyei tanács üdülőjében az utolsó simításokat végzik. Ebben a korszerű, — a Balaton-part bármely részén az igé­nyeket is ki tudná elégíteni — üdülőben is egyszerre több mint húsz embert tudnak elhelyezni. És ami a leglényege­sebb: a szülőkkel itt üdülhetnének a gyerekek is. Domboriban épített a Szolgáltató Ktsz víkendházat. készen áll a Gyógyszertári Vállalat kis üdülője. A Bőrdíszmű üdülőjének egy része már lakható, szinte naponta jönnek a gyár dolgozói társadalmi munkában építeni az üdülő máso­dik részét. Persze nemcsak társadalmi munkaráfordítással épülnek ezek a csinos üdülők. A vállalatok, intézmények más eszkö­zöket, erőket is felhasználnák, hogy megoldják dolgozóik nyári üdültetését. Dombodból üdülőközpont lesz. A faddi földművesszövet- kezet úgy készül már az idei szezonra, hogy minden igényt kielégítsen. Javítják a Dombodba vezető utat. A MAHART kész különjáratos vízibuszokat adni a Domboriban üdülő csoportoknak. A technikai eszközök, az üdüléshez szükséges felszerelések rajtra készen várjak az üdülőket. Az üdüléshez Domboriban is csak jó idő kellene, sajnos, ezt társadalmi munkával, de még igazgatói alappal sem lehet biztosítani. — Pj — Közegészségügy i-j árványügy i szolgálatot szerveznek a kórházakban és szakrendelőkben Az egészségügyi miniszter átfo­gó rendelkezést adott ki a kór- házhigiénie megjavítására. Esze­rint klinikákon, kórházakban és járóbeteg-intézetekben bevezetik a közegészségügyi-járványügyi szolgálatot. Az egyetemi kliniká­kon a fővárosi vezető kórházak­ban, a megyei kórházakban, va­lamint több kiemelkedő városi kórházban 1970. december 31-ig főorvosi állást szerveznek, ame­lyet közegészségügyi, járvány tani szakképesítéssel és legalább 10 éves közegészségügyi, járvány­ügyi vagy fekvőbeteg-intézeti gya- korlattal bíró orvossal kell betöl­teni. A többi fekvőbeteg-intéze­tekben és a szakrendelőikben jú­lius 1-ig, az intézet egyik osztály-» vezető főorvosát, vagy adjunktu­sát, illetve szakfőorvosát, vagy szakorvosét bízzák meg a higié­nés feladatokkal. volna, de én kitartottam elhatá­növénytermesztéshez, a gépekhez i ozásom mellett. Most 4 8 a ta- nem ^ érzék hanem alapos n^T,an^eredTnyiem- NemV°U tudás is szükséges. Ezt a tudást ffin ^nu/ y‘ fed" az iskola maradéktalanul bizto- menyt elemi, mert az iskola, a , , diákotthon minden feltételt biz- “gLS? f*®1 a tudassa! a szen­tesít ehhez. Osztálytársaim nagy uzel™ek »P«., műhely­re™ ic fari or,; Z ben egyaránt használható munka­része is vagy tartani tudta az általános iskolában szerzett ered­ményt, vagy javított rajta. Per sokat ad át. A szakszerű géphasz­nálat a gépek élettartamát növe­sze, ehhez szükséges a szakma a núnőségileg jól végzett ta- szeretete. Aki komolyan fogja a lajmunka termesatlag-noyelo. tanulást, a munkát, abból jó Ezerí foní^ az 4yen alapos kép- szakmunkás válik szántóföldön, ze® ,es a. úarom ev alatt nyilvan- műhelyben egyaránt. További tér- va'°an jobb szakemberekké val- veim röviden: katonaság, munka nak. adat a háromihónapos trak- és a kellő gyakorlat megszerzése torosképzésen résztvevők. Széria, után szerelőiskola. Az osztály- ^em nem >s helyes három hónap ban KISZ-titkár vagyok, írv er- alatt traktorosokat képezni, mert ről szeretnék néhány szót szólni: a szakmai fogások alapjait sem , , . lehet ez idő alatt elsajátítani. Ta­A szakmai képzés mellett az is- Ján az idősebbeknél még indo- kola megfelelő politikai képzést ko]k semmi esetre sem az a is nyújt a KlSZ-szervezeten ke- fjata! korosztályoknál. Én a resztül tanulóinak. Megismerke- SZakmunkás-bizony£tvány meg- ^unk a szervezett elet szépségéi- szerzése után gépre szeretnék ke- yel, lehetőségeivel, a sajtotajekoz- rajnj mert szeretem a traktoros­tatokon keresztül ismerjük a na- munkát de a kereset miatt is» pi esemenyeket es hazaterve eredményes KISZ-munkát tu- Kiss Ferenc: „Sokan azt gon- dunk folytatni. Nagyon sajna- do]ják h szakmunkásképző lom, hogy nem egy evvel később T . kerültem az iskolára, mert a :skola elvegzese után nem kell mostaniak már gyakorló gazda- már majd dolgozni, csak irányí- ságban is töltenek egy fél év tani. Szó sincs róla! Mi nem irá­gyakorlatot, így nagyobb szakmai tudással térhetnek haza". Kontra Margit baromfitenyész­tő tanuló a Somogy megyei há­csi Béke Tsz-ből került az is­kolára. nyítani, dolgozni fogunk. Ezért a gyakorlati munka területén még sokoldalúbb képzést, több gyakorlási lehetőséget szeret­nénk.” Szünidő tervekkel — és anélkül Féltucat fiú áll sötétedéskor az utcasarkon, lehetnek 12—14 éve­seik. Pénzeznek. Alig látszik már, melyik felére esik a fillér. A közelükben nincs egyetlen fel­nőtt sem és vacsorázni sem hív­ják egtilcüket se, pedig erősen közeledik az ideje. Közelebb lé­pek, és egyiküket megszólítom: — Utazol valahová nyaralni? — Nem. — És te? —4 Én sem. — Nem. — De miért tetszik kérdezni? Válaszom már nem is érdekli őket, összesúgnak a hátam mö­gött, nevetgélnek. Lehet, hogy igazuk van. Miért pont engem érdekei, hogy hol töltik a nya­rat? * A hajóhintát nyurga kamasz­lány hajtja. Utasa egy négy év körüli apróság. Lassítanak, majd kiszáll az apró hölgy, és máris intézkedik: '— Akkor siessünk haza, és megvesszük nekem azt a fonott papucsot! Menjünk, mert bezár a bolt! — Délig még ró.értek. Tíz óra múlt — hívom közelebb őket. A hintahajtó kislánynál élelmi­szerekkel zsúfolt szatyor. — A testvéredet és a vásár­lást is rád bízzák2 — Nincs testvérem. Zsuzsi kö­zel lakik hozzánk, hát lehozom hintázni. Vásárolnom is ritkán keli, de ha küld a nagymama, szívesen megyek. — A szüleid? — Dolgoznak. De vigyáz rám a mami. — Készülsz a nyáron táborba? — Nem. Tavaly voltam a Ba­latonon. Vértelen arca kiszínesedik, egyszerre háromféle emlékét is elmesélné. — Az idén nem mehettél vol­na? — De. Az iskolában kérdezték, ki akar menni? De megyünk osztálykirándulásra is, és úgy tu­dom, a családdal utazunk egy fiétre valahova. Barátnőm is van, én otthon sem unatkozom. Elköszönnek, a nagyobbik kis­lány felnőttes mozdulattal fogja Zsuzsa • kezét és őrködik az át­járónál, hogy a fürge csöppség ne szaladhasson az autók elé. Nagy a forgalom, úámiuk kelj, még látom, amint Zsuzsa türel­metlenségében aprókat ugrál fel és le a járdáról. Az édesapa haragos, A kis­lánya tanárnőjével szeretne be­szélni. — Miért? — Nem engedem táborba. — Tud a kislánya arról, hogy maga ellenzi a táborozását? — Majd megtudja időben. Élőbb a tanárnőjével beszélem meg. — A gyerekkel miért nem? — Hogyne, hisz ő minden­áron utazni akar! — Miért nem engedi? — Annyi rosszat hall az em­ber. Meg is fázhat a sátorban, hűvös nyár van, elég vissza­húzódó, még megbántják a töb­biek. Nem volt még otthonról távol, biztosan hiányozna az édesanyja, szóval jobb lesz neki, ha itthon marad. * Szünidő tervekkel, vagy anél­kül? Nyári tábor, vagy nagy­anyai felügyelet, a gyereknek a szabad idő mindenképpen olyan kikapcsolódás, amely önmagában is sokat ér. Nem minden szülő engedheti meg magának, hogy üdüléskor magával vigye a gye­reket is. A tábortól sokan megfosztják a gyerekeiket. A két hónap pedig, bármennyi örömet is tartogasson, hosszú időnek tűnik, cél nélkül. MOLDOVAS* IBOLYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom