Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

1 4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. juntas 2. | Sporthorgászat | Horgászverseny Taplóson Szó az összefogásra Május 28-án vasárnap tar­totta meg halfogó versenyét a Szekszárdi Horgász Egyesü­let a taplósi holt Dunán. A reggeli borús idő ugyan be­folyásolta a versenyre beszer­vezett horgászok megjelené­sét, ennek ellenére ötvenhá­rom horgász versenyzett. A háromórás verseny értékelé­sére és az eredményhirdetésre tizenegy órakor került sor. A felnőtt- és ifigyőzteseknek Hepp József, a HE. elnöke ad­ta át az értékes ajándékokat. A felnőttek versenyében: I. Ifj. Hepp József 118 db-bal, 1520 ponttal, II. Vágvölgyi Legnagyobb halaink közül első helyen kellene említeni a vizát, mely tengeri hal ugyan, de ívni feljár a Dunába is. A múlt század végén szabá­lyozták a Kazán-szorost, és azóta a vízfolyás meggyorsult, így az igazi nagy példányok már nem jutnak el hozzánk, pedig valamikor még 1000 kilogrammos példányok is akadtak hálóba. A viza rokon­ságából azonban a különféle tokfajok ellátogatnak ma is hozzánk, és néha 20—40 kilós példányok is megjelennek. A nálunk honos kecsege is elér­heti a 10 kilót. Talán a leg­gyakrabban mégis a harcsával találkozunk az óriások közül. A harcsa súlya meghaladhatja jóval a 100 kilót is. Biztos, hogy egyelőre elvitathatatlan rekordnak számít a horoggal fcgott harcsák között az a 89,70 kilogrammos harcsa, melyet a horgászok 1952-ben fogtak Apatinnál. ... ^ A rangsort a dunai galócs követné, melynek példányai elérhetik az 50 kilogrammot is. A többi halaink közül már csak a ponty haladja túl a 20 kilogrammot, és horogra is akad közülük 15—16 kilo­grammos példány is. A tíz kilón felüliek elit társaságá­László 116 darabbal, 1450 ponttal, III. Meier Mátyás 72 darabbal, 1080 ponttal, IV. Meste r János 63 darabbal, 995 ponttal. Az ifik versenyében: I. Hepp Miklós 123 darabbal, I486 ponttal, II. ifj. Csende László 38 darabbal, 680 pont­tal, III. Bokodi Árpád 37 da­rabbal, 585 ponttal, IV. Oláh Tibor 35 darabbal, 545 pont­tal. Érdekességként jegyezzük meg, hogy három óra alatt 53 horgász összesen 1266 darab halat fogott. ba már csak az öreg csukák sorakozhatnak be. ők ugyanis elérhetik a 16—17 kilót is. A többi halak tíz kilóm alul ma­radnak, bár a tíz kiló körüli határértéket megütheti: a sül­lő, a pisztráng és esetleg a bálin, bár az utóbbi években nem hallottunk 6—7 kilós ba­linnál nagyobb példányról. Nálunk a jászkeszeg rendsze­rint nem éri el a 10 kilós súlyt, de az irodalom arra utal, hogy vizeinkben is (fő­leg a Dunában) megközelít­heti ezt a súlyt. Ebbe a cso­portba sorolhatjuk talán még a mámát, mely körülbelül 5— 6 kilósra nő, és a dévért, melynek ritkán ugyan, de akadnak 4—5 kilós példányai is. A többiek a 2 kilogram­mon alul maradnak. Ilyenek a compó, menyhal, domolykó (esetleg nagyobb is lehet), vö­rös szárnyú keszeg, a paduc és az angolna. A legutolsó csoportba azok a halak tar­toznának, melyek súlya nem haladja meg az egy kilogram­mot. A „pehelysúlyúak” cso­portjából megemlíthetjük a kárászt, a törpeharcsát, a sü­gért, az apróbb keszegeket, melyek közül talán a garda (kardkeszegnek is hívják) lép­heti túl valamivel az egy kilót, Határidö-eiorehozcis A Tolna megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat dolgozói a Nagy Októberi Szociálisa Forradalom 50. évfordulója tiszteletére 1967- ben szocialista munkaverseny- vállalást tettek. S hogy e felaján­lásokat mennyire. komolyan vet­ték, az eddig eltelt időben, azt fényesen bizonyítja, hogy a Bonyhádi Zománcipari Műyek bővítési munkálatainál csaknem kéthónapos határidő lerövidítést értek el. A létesítményt üzemel­tetésre 50 nappal korábban adták át a beruházónak. A Bartina, Kadarka, és Re­mete utcák közvilágításának kor­szerűsítését a vállalat villany- szerelő részlege 29 nappal koráb­ban fejezte be. Az alsóhídvégi, valamint a tengelici Petőfi Tsz v illám yhálózatainak felújításánál ugyanézen részleg egy hónapot rövidített a kivitelezési időn. A vállalat megbízásai között szerepelt a szekszárdi agronómus- lakás, a palánki technikum ta­nári lakása és a dombóvári 2 ikerház építése. E létesítménye­ket 25, 16, illetve 12 nappal előbb tették beköltözhetővé a lakók számára. Bátaapátiban az Aranykalász Tsz részére 114 férőhelyes nö- vendékmarha-istálló megépítésé­re kötöttek szerződést, 1967. má­jus 31-i befejezési határidőre. A sárközi építésvezetőség kollektí­vája az istállót 1967. május 5-én adta át a megbízónak. Azonkívül, hogy a kivitelezési határidőket a vállalat jelentősen lerövidítette, a munka minősége a követelményeknek megfelelt. I 1966-ban 27 598 alkalommal mentek a mentőautók gyermek­balesetekhez. Az Állami Biztosí­tó adatai szerint naponta 76 ta­nuló szenved balesetet az ország­ban és csaknem kétnaponként következik be haláleset. Tolna megyében 533 baleset után f'ze- tett az Állami Biztosító kártérí­tést az elmúlt évben. Vigyázatra int az a szomorú statisztikai ki­mutatás is, mely szerint az el­múlt évben ismét növekedett a gyermekbalesetek száma. Éppen a tragédiák megelőzése céljából hirdette meg a Magyar _ Uttörőszövetség, a Magyar Vö- 5 röskereszt és az Állami Biztosí- E tó az „Úttörők a biztonságos E otthonért” mozgalmat: 1967. áp- srilis 15-től 1968. január 3Í-ig két 5 szakaszban. S Az első szakaszban az őrsöknek S Vállalni kellett egy-egy kisdobos = őrs patronálását és tagjait meg- E tanítani a közlekedés alapvető |/an az összefogásra, c. Jco- • " zösen végzett tevékeny­ségre egy jól ismert szavunk: társadalmi munka. Idegen nyelvre lefordítani bajos. Ma­gyarázatát hiába keressük az ér­telmező szótárban, vagy a lexi­konban. Bátran mondhatjuk, ez olyan fogalom, amely már a mi ren­dünkben született, itt nyert jo­got. Ha egy kicsit mélyebbre nyúlunk a szó múltjába, önkén­telenül eszünkbe jutnak az évek, mikor a romba dőlt házak la­kói közt mindenki hordta a tör­meléket, senki nem kérdezte, mit fizetnek ezért a munkáért? Tár­sadalmi munkában tette? Nem gondolkozott ezen akkor senki sem. Szerencsére nem is keU ilyen régi emlékig eljutnunk, mikor vissza akarjuk idézni, mikor szü­letett ez a szavunk? Megyénk bármelyik községében könnye n pergetik vissza az éveket: nyolc, vagy tíz éve, hogy először vé­geztek a községben társadalmi munkát. Dunaföldvár, ahonnan a számadatainkat összegyűjtöt­tük, csak egy a megye sok köz­ségéből. nem is áll az élen, az elmúlt évi teljesítményt tekint­ve. Mégis, Dunaföldváron az idén az év első öt hónapjában már közel 50 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a köz­ség lakói. Árkot ástak, rendbe hozták az utcák környékét, s nem egyszer szinte harcoltak azért, hogy melyik utcát beto­A második szakaszban meg kell ismerni a kirándulások, tú­rák, fürdőzés és csónakázás bal­esetmegelőzési szabályait. Az őrs minden tagjának teljesíteni kell a nyári egyéni úttörőpróbákat. Az egyes pajtások nyári baleset- védelmi lapjait ősszel kell elhe­lyezni az őrs naplójába. Az „Úttörők a biztonságos ott­honért” mozgalomban részt vevő őrsöknek a követelmény telje­sítéséről őrsi naplót kell vezet­niük, amelyben feltüntetik a feladatok teljesítésével kapcsola­tos eseményeket és azt, hogy mit tettek az őrs tagjai a balesetek megelőzése érdekében. A naplókat 1968. január 31-ig kell beküldeni a Magyar Vörös- kereszt megyei szervezetéhez. A Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Vöröskereszt és az Ál­lami Biztosító képviselőiből ala­kult bizottság a naplójukat be­küldő őrsök között 1968. február­jában jutalomtárgyakat sorsol ki. nozzák le előbb? A járdák épí­téséi majdnem minden helyen a lakosság segítségével végeztél:. Helyi közreműködéssel épült a 3 millió forintos értékű fürdő. A medencéje kiásásakor is ver­sengtek az emberek. 1967-ben a helyi üzemek, vál­lalatok már gépelt papíron nyújt­ják be a községi tanácshoz: anyagszállításhoz járművet biz­tosítunk, társadalmi munkában. A parkokat a helyi iskolák vet­ték át társadalmi megőrzésre, ezt szerződésben is rögzítették. Tavasztól őszig ott láthatjuk a diákokat, az ültetéssel, a föld­gondozással szorgoskodni. Tudnak olyan dolgozóról, aki kétheti szabadságát vette ki, hogy teljes lendülettel dolgoz­hasson a környékükön folyó út­építésnél. Igaz, a községi tanács dolgozója, Linka Istvánná el­mondotta, hogy mostanában jó­val kevesebb dolguk van a tár­sadalmi munkák megszervezésé­vel, mint tíz évvel ezelőtt. Ak­koriban még házról házra járva, személyes beszélgetések után került sor egy-egy munka elvég­zésére. Az emberekkel néha így kellett megértetni, hogy milyen fontos, hogy a köz érdekében összefogjanak. Mostanában már személyesen mennek be a tanácsra, hozzák a kézzel aláírt, hosszú névsoros íveket, hogy melyik utcában hány lakó, hány nap társadalmi munkát vállal azért, hogy kör­nyékük szépüljön, járható út ve­zessen az otthonukig. A tanács­üléseken demokratikus döntéssel kerül egy-egy utca sorrendben előbbre a többinél: sok függ attól, hol ajánlottak fel több munkát, milyen a kilátás arra, hogy a lehetőségek szerint ki­használják az építőipari kapaci­tást. ársadalmi munka. A sza­vak a gyakori használat­tól megkopnak, néha elszíntele- nednek. Néha azt hisszük, hogy a jelentős számadatok csak mu­tatós statisztikák kellékei. A 47 800 forintos összteljesítmény Dunaföldváron kicsi ötven forin­tokból tevődött össze, mert eny- nyit számoltak egy ember napi teljesítményének forintértékéül. Ha azt vesszük, hogy napi száz forintért sokszor nem kap­nak napszámost, ugyanannak a munkának az elvégzésére, amit az emberek társadalmi munká­ban, készséggel, alaposan meg­csinálnak1-, mindjárt átértékelő­dik ennek a sokat használt szó­nak is a fogalma. Mert így fest a valóságban a társadalmi mun­ka jelentősége napjainkban, Dunaföldváron éppúgy, mint e megye bármelyik községében. MOLDOVAN IBOLYA iiiiiiiiiiiiiiiMitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiifl Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE- szabályaira mm iiuiiimmiiimiiuiiiiiiimmimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiimiiiim Mekkorára nőnek halaink? Mekkora szerencse érheti a horgászt a Dunán? „Úttörők a biztonságos otthonért" mozgalom — 163 — A gépkocsi sebesen robogott a Budaörsi úton, de nem a Vár felé tartott. A Hegyaljai úthoz érve az Alkotás utcán jobbra fordult. Átrobo­gott a Gellérthegyen, aztán a híd lábánál le­stoppolt. Höttl intett Petricsnek, hogy szálljon ki. Petries átsétált az Erzsébet-hídon, amelyen nagy volt a forgalom. Szombat dél, szép, napos októberi nap. Sokan gyalog közlekedtek, nem­csak kedvtelésből, hanem azért is, mert már alig néhány vonalon jártak a villamosok. Mu­tatványszámba ment egy-egy villamoskocsira feltülekedni. A lépcsőkön fürtökben lógtak az emberek, a két kocsi között is kapaszkodtak, s aki csak tehette, inkább gyalog járt. Az ügynök a híd pesti hídfőjénél balra for­dult, s otthonosan haladt felfelé a lépcsőn az Eskü tér 3. szám alatti házban. Becsengetett a Bornemissza-iroda ajtaján. A vezérigazgató személyesen nyitott ajtót. — Már azt hittem, hogy nem jössz! — mond­ta idegesen, miközben az órájára nézett. — Csaknem háromnegyed órát késtél... Petries a szája elé emelte az ujját, így je­lezte Bornemisszának, hogy hallgasson. Az egyik előszobába vezető ajtó ugyanis félig nyit­va volt, s mögötte egy ember üldögélt, újságot olvasott. — A sofőröm — válaszolt Bornemissza a ki­mondatlan kérdésre. — Előtte nyugodtan be­szélgethetünk. teljesen megbízható. Tengerész volt annak idején, matróz ... Bevezette vendégét a dolgozószobába. Petries kényelmesen leült, elfogadta azt a cigarettát, — 164 — amellyel megkínálták, s hozzákezdett a mon­danivalójához. — Elnézést a késésért —, de nem volt könnyű megfelelő szállásról gondoskodnom az alezredes úr számára. Megértheted, hogy előbb nem jö­hettem, mint ahogy biztonságba helyeztem öt... Bornemissza megértést mutatott. — Természetesen. Hiszen minden tele van Gestapo-ügynökökkel. Éppen ezért nyugtalanított a késésed. De az a fontos, hogy itt vagy... A valóságban Petries azért késett, mert a Storchnak, amely a 8230-as Gestapo-ügynököt, alias Ivan Sibl alezredest hozta Belgrádból, út­közben le kellett szállnia, mert a közeli lég­térben angol bombázókat és kísérő vadászgépe­ket jeleztek. A földön egy kis falusi kisegítő repülőtéren várták meg a légiveszély elmúltát és így érkeztek a tervezett időnél több mint egy órával később Budapestre. Addig pedig Petries nem kereshette fel Bornemisszát, amíg nem volt egészen biztos benne, hogy segítőtársa már a helyszínre érkezett. Petries nagyot szippantott a cigarettájából, mélyen leszívta a füstöt, s aztán az orrán át engedte ki. — Tehált, amit mondtam, a partizánegység küldötte Budapestre érkezett. Kész tárgyalni a kormányzó úr meghatalmazottjával, illetve a fiával „iJ Bornemissza feltételeket szabott — A tárgyalás a mi részünkről csak akkor lehetséges, ha a meghatalmazott megfelelő ok­mányokat hozott magával. — 165 — — Ez rendben van! — jelentette ki Petries. — Van meghatalmazása! — Láttad? — bizalmatlankodott Bornemissza. A horvát megrázta a fejét. — Nem... Hogy képzeled? Természetesen gondosan el kellett rejtenie. A dupla talpú ci­pőben van, a két cipőtalp között. Csak az utolsó pillanatban veszi majd elő, mielőtt a tárgya­lásra indul. Az elővigyázatosság nagyon fontos. —■ Tudod, amikor az első világháború előtt Polában állomásoztunk a haditengerészetnél — kezdett Bornemissza régi emlékének felelevení­tésébe —, ott is minden tele volt spionokkal. Volt egy gyógyszerész, nagyszerű házi likőröket lehetett nála kapni. Ha az ember kaccenjam- meres volt, csak bement a patikába, megivott egy pohárkával valamilyen csodaszerből, s mintha kicserélték volna. És képzeld el, erről a patikusról aztán kiderült, hogy kém. Sok min­dent megtudott a tisztektől, akik odajártak itó- káért. A tisztek hajófogságot kaptak, amikor kiderült a dolog. De én nem. A spion azt val­lotta: egyetlen emberből nem volt haszna, nem beszélt előtte soha, s az Bornemissza Félix sor­hajóhadnagy úr volt... Petries hagyta, hadd fecsegjen a másik. Nyu­galmat erőltetett magára, de ez nehezére esett. Höttl eligazította, hogy másnap reggelre okvet­lenül létre kell hoznia a kormányzó fia és a Belgrádból most Pestre küldött provokátor kö­zötti találkozót. Az események sürgetnek, az egérkének be kell sétálni az egérfogóba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom