Tolna Megyei Népújság, 1967. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

I 4 TOLNA' MEGYEI NEPÜJSM 1967. június 13; A kenyér története A Párizsban nemrég lezaj­lott nemzetközi konyhaművé­szeti kiállítással egyidőben ér­dekes tudományos vitákra is sor került. Marsol Sarrault például a kenyeret választot­ta előadása témájául. Elmond­ta, hogy a legősibb „kenyeret” III. Ramszesz fáraó sír kamrá­jában találták; így ezek a le­pénykék 4566 évesek. Vajon a kenyérsütés törté­nete mindössze négy és fél­ezer éves volna? Aligha, mert minden bizonnyal a kenyér­hez szükséges növényi mag­vak megőrlésére szolgáltak azok a mozsarak is, amelye­ket a kőkorszak jellegzetes eszközeként tártak fel a régé­szek. A Ramszesz sírjábarl talált ősi kenyér egészen másfajta volt, mint, amit mi most ke­nyérnek nevezünk, inkább le­pénynek mondható. Ez tám­pont ahhoz, hogy még ősibb készítési módra következtes­sünk. Minden valószínűség szerint a mozsárban megőrölt növényi magokat vízzel kever­ték péppé és a napon szárí­tották meg; a kovászt nem is ismerték. A sírban egyébként a kenyér készítését szemlél­tető faliképeket is leltek, ame­lyek az őrlés és összegyúrás mozzanatait ábrázolják. Egyiptomból bizonyára Fö­nícián át jutott el a kenyér a régi görögökhöz. Az antik írók gyakran emlegetik a búza- és árpakenyeret. Homérosz és Heziodpsz írnak róla, Aolio- nosz már 45 athéni pékről be­szél. Egy későbbi görög író 72 féle süteményt sorol fel. At­hénben Dionizosz istent tartot­ták a kenyérsütés feltalálójá­nak, ezért ünnepein nagy ke­nyeret hordoztak körijl. A ré-t, gi egyiptomiaknál és görögök­nél megsütés előtt olajosmag­vakat szórtak a kenyérlepény- re, hogy a kiolvadó zsiradék ízletesebbé tegye. (Vajon nem ebből eredt-e a cukrászművé­szet?) Feltehető, hogy az antik gö­rögök jöttek rá a kenyértészta kelesztésére is. -Mindenki tud­ja, hogy a kény érté sztába ma élesztőt, illetve kovászt kever­nek. Az ókorban még nem is­merték az élesztőt, de szüret­kor musttal gyúrtak össze kö­lest és ezzel olyan kovászt nyertek, amely egy évig is használható volt. Az időszámítás előtti 'lTO- ben került a kenyér Rómába. Augusztus császár korában már 300 pék működött a la­tin fővárosban... Noha kétezer éven át soha senkinek meg nem ártott a kovászos kenyér, a francia or­vosok a XVII. században tu­dományos tekintélyükkel akarták megakadályozni az élesztő használatát. Ezt akkor már a sörgyárak készítették, bár magát az élesztőgombát még nem ismerték. Á francia orvosi kar a serfőzők és sü­tödék kéthónapos vizsgálata után 1668-ban 45 szavazattal 20 ellenében kimondta: a ko­vászos kenyér ártalmas az egészségre „az árpa és a víz erjedésénél keletkező savanyú­ság miatt.” Azt is tudjuk, hogy Franciaországban már a VIII. században sütöttek bú­zakenyeret. Svédországban pe­dig csak a XVI. században terjedt el. Az ősmagyarok a honfoglalás idején lisztből, napon szárított tésztát készí­tettek, amely sokáig elállt és ezt a nyeregkápára akasztva vj.tték magukkal. A kenyér gyári előállításá­nak története nem egészen két évszázados. Bécsben és Hollandiában már 1188-ban dolgozott dagasztógép, de Európa-szerte csak 1810. után terjedt el, miután a francia Fontaine tökéletesítette. Ny. Á. Egérfogó módra „Szívem titkának W • f ^ » é* regi hazaja „Délnek völgye, szívem titká­nak régi hazája.” V. M. — Itt élt, tanított és írta hazafias és szerelmes verseit 1820—22-ig és 1823—24-ben Vörösmarty Mi­hály, a nemzeti függetlenség és haladás nagy költője. Születése 150. évfordulóján állíttatta e táblát, Bonyhád-Börzsöny köz­ség tanácsa. * A ház falára erősített táblát sok diák olvassa évről évre. El­ellátogatnak általános és kö­zépiskolás gyerekek tanáraik vezetésével e helyre, ahal Vö­rösmarty Mihály, a romantika és a reformkor nagy költője, mint a Perczel-fiúk nevelője töltött néhány évet, ahol a köl­tő első szerelmes verseinek ihletője, Etelka élt. Az udvar épületei közül az eredeti for­májában fennmaradtban hat család él. A Perczel-család ál­tal lakott, s már átalakított épületet, valamint az udvar vé­gében meghúzódó gazdasági épületeket a termelőszövetkezet használja Mindent eredeti vol­tában megépíteni, restaurálni, helyreállítani — a történelmi, irodalmi múltat, valamint a rendbe hozáshoz szükséges ha­talmas összeget is figyelembe véve — valóban indokolatlan lenne. De a környék tisztán és rendben tartása — márcsak a kegyeletből ellátogató iskolások kedvéért is — egy kicsit haza­fiúi, jogos nemzeti büszkeség­ből táplálkozó hazafiúi feladat volna. Ebben talán az épületek jelenlegi gazdái és lakói mel­lett segíthetnének a KISZ-eseki is. , / M. É. iltlilllllllllllllllllllllllllllllIllllllllIIIllllIllllHIllllllilllllllllillllllHUIIHIIM = PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉN VE S Foto: Bakó Jenő i!iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii‘iiii!iiiiiiimiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiimimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiii x — 196 — — Köszönöm, Höttl úr, köszönöm! — mond­ta a kémfőnöknek, aki szintén ott volt az Un utcában. — Cnök voltak, akik először felismer­ték, hogy a hungarista mozgalom a német bi­rodalom egyetlen, igazi magyarországi szövet­ségese. Önök tették az első kezdeményező lé­péseket. A fekete hajú fiatalember elhúzta kezét Szó- lasiéból, s aztán anélkül, hogy a jelenlévőktől búcsút vett volna, elhagyta az Úri utcai épü­letet. Ment a Dísz térre. Dolga volt. Lezáj-ta az Unternehmen Maus aktáját. Doris, a titkárnő fürge ujjakkal gépelte az eredmények össze­foglalását: „E játszma eredménye a következő volt: a) Az ifjú Horthy javaslatába belemenve, si­került tényekkel bebizonyítani: az állami ve­zető körök komolyan foglalkoznak azzal, hogy a partizánokkal kapcsolatba kerüljenek. b) Megakadályoztuk, hogy Horthy más utakon keressen kapcsolatot, ami kétségtelenül sike­rülhetett volna neki. c) Csupán e játszma szerint sikerülhetett ifjú Horthyt parancs alapján letartóztatni. Ezt a vállalkozást egyébként aligha hajthattuk volna végre. d) A kormányzót, akit fiának eltűnése rend­kívül nyugtalanított, rábeszélhették, hogy kapi- tulációs nyilatkozatát október 15-én bemon­dassa a rádióban, mielőtt árulásához a maga részéről a szükséges előkészületeket megtette volna”. — 197 — — Kész! — mondta Höttl, amikor a lány Leütötte a pon tot. — Az aktát majd holnap to­vábbítjuk. Most jöjjön, aludjunk egyet.;. — Skorzeny Sturmbannführer telefonált — mondta a titkárnő —, hogy vacsorát rendez a Várban, oda mindkettőnket elvár... Höttl megrázta a fejét. — Egye meg a fene azt az Ottót — mondta, — most egészen máshoz van kedvem. A lány engedelmeskedett. S amikor pihentek, szinte szerelmesen simult Hötühöz. — Milyen okos vagy te, Wilhelm! — mondta neki; A férfi halkan mondta: — Nem én voltam annyira okos, ők voltak annyira ostobák! — VÉGE — Holnapi számunkban megkezdj ük című regényünk folytatásos közlését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom