Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-12 / 110. szám

4 TOLVA MEGYÉI NÉPÉJSAQ 1969. május 12. Évi 3,5 millió forint állami támogatást kap a megye 3500 felnőtt és gyermek üdülője Az állam évről évre sok mil- a fizikai dolgozók csekély ezám- lió ♦orinltal segíti a dolgozók ban való részvétele. Ennél az üdültetését. Csak Tolna megye üdültetésnél a jövőben jobban mintegy 3 ezer felnőtt és 500 érvényesülnie kell a jutalom­gyermek üdülőjének közel 3,5 jellegnek. millió forintos hozzájárulást Ami az üdülési felelősök mun- nyújt. A beutalójegyek elosztó- káját illeti, ez a korábbi évek- sái a szakszervezet végzi. Me- hez viszonyítva javult. Ez a ja- gyénkben mintegy 250 vállalati, vulás azonban még mindig nem üzemi és intézményi üdülési fe- kielégítő, amit bizonyít az is, lelős végzi ezt a felelősségteljes hogy társadalmi munkát, s mint ahogy 1966-ban 66 üdülőjegy ve- azt az SZMT küldöttközgyűlése szett el. Egy évvel korábban megállapította; egyre eredménye- 90. sebben. Igaz gyakran előfordul, hogy Megyénk szervezett dolgozói- szinte az utolsó pillanatban ár­nak 6,4 százaléka részesül a keznek meg a beutalók, de azért SZOT kedvezményes üdültetésé- egy kicsit nagyobb törődéssel, ben. Az irányelv az. hogy úgy mint ahogy azt többek kö­a beutalókat a jó dolgozók zott a Népbolt Vállalat, a Tolnai kapják meg. hangsúlyozva ezáltal a kedvezményes üdül­tetés jutalom-jellegét. Selyemgyár és Textilgyár szak- szervezeti bizottságainak üdülési felelősei teszik, ezen is lehet se­A legtöbb helyen ez így is tör- gíteni. ténik. Ott ahol nem így van, el- Fokozottabb felvilágosító mun. sősorban a hiányos propaganda- ka, nagyobb törődés, ez az amit munka és a feladat lekicsinylé- valamennyi üdülési felelőstől ké­se mutatkozik. rünk, mert az egyik alapvető fel­Az üdülési jegyek elosztásánál, tétele annak, hogy az elveszett mint már említettük az első és beutalók száma a minimálisra legfontosabb szempont: a jó csökkenjen. munka. Ezen túlmenően termé- A beutalók elosztása gondos, szetesen törekedni kell arra, alapos és nem utolsó sorban hogy minél több dolgozó része- tervszerű igényfelmérést követel, süljön kedvezményes üdülésben. Vonatkozik ez elsősorban a sza- Vagyis ne mindig ugyanazok natóriumi jegyek elosztására. Az menjenek évről évre a SZOT- üdülési felelős csak akkor tud­beu tál ójával üdülni. Figyelemmel kell kísérni az üdülésben részt vevő fizikai és szellemi dolgozók arányát is. ja jól elvégezni munkáját, ha szoros kapcsolatban végzi az igényfelmérést az illető munka­hely szakszervezeti bizalmijával Hiszen a bizalmiak tudják a leg­A gyárakban, üzemekben, ahol jobban, hogy kinek, mikor és lényegesen túlsúlyban vannak a hol szükséges a pihenés, vagy a fizikai dolgozók, ennek a túl- gyógykezelést megelőző, illetve súlynak érvényesülnie kell a be- az azt követő szanatóriumi ke- utalók elosztásánál is. zelés. Nyáron, a fő szezonban, június Mindezek figyelembevételé- 5 és szeptember 5 között a leg- vei megállapíthatjuk, hogy jobban természetesen a Balaton megyénk alapszervezeteinek környéki beutalókat keresik. Ké­ső ősszel, télen és kora tavassz..l pedig a hegyvidékieket. Azonban még mindig gyakran okoz gondot üdültetési munkája, bár az elmúlt években javult, még számos kívánnivalót hagy maga után. a téli üdültetési jegyek elosztó- S ebben a munkában a gazdasá sa. Felvilágosító munkával el gi vezetésnek is segítenie kell a kell érni, hogy dolgozóink meg- szakszervezeti alapszervezeteloet. értsék: télen is lehet üdülni, pi- Mert csak ebben az esetben le- henni. nemcsak nyáron. hét elérni, hogy az évről évre is­A külföldi hajóüdülésmél — métlődő üdültetési akciót egyre Al-Duna, Bécs, Bratislava — va- eredményesebben tudják végre- lamint a külföldi csere és turis- hajtani az alapszervezetefk. taüdülésnél ugyancsak probléma Szigetvári László Szemeteskocsival a városban iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiutiiiiiitiiHiiiiiiiuaiinuiuiiiii ­Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE — Hogyan tudják ezt felvinni? — Megpróbáljuk, bár nem a mi dolgunk. Akik a kályhát át- rakattók, azoknak kellett volna a hulladékot is elbordatrü. Da legalábbis a ház mellé önteni) hogy lapátolhassuk. Most már mit tehetünk? Akármilyen ne­héz: visszük. Előkerül a házmester, töré­keny. vékony asszony. Kezét tör­deli. — Jaj! Mit csináljak? Nekem sose szólnak. Csak arról veszem észre, hogy kályhát rakattak) hogy kormos a lépcsőház. * Amerre járunk, a lépcsőházak elhanyagoltak. A lépcsők színé­ből nem lehet megállapítani: mi­kor mosták fel utoljára. A cse- megés ház udvarán üres virág­tartó edényeket láttam. Álltak, vagy felborítva hevertek. Miért ültetnék tele? Nem érzik magu­kénak a ház lakói az udvart, hát nem is szépítik. A kapuk is piszkosak. A sze­méttárolókat talán akkor látták utoljára tisztán, mikor kapták őket. — Minden házmester így elha­nyagolja a lakóépületet? — kér­dem utitársaimat. — Akad kivétel. Farkas Gyu­la. a Mészáros Lázár utcai bér­ház gazdája, még a szemétedé­nyeket is kimossa, kikészíti. Min­dig olyan rend van a házukban, hogy példamutató. Ilyen ház, még a Tarcsay Vilmos utcában az. ahol Balogh István a ház- felügyelő. és talán a Garay la­kásszövetkezet. Többet nem igen sorolhatunk fel... • Szemeteskorú ton a városban :af tapasztalatokat nem is nehéá összegezni. Akárki, félórás séta után is meggyőződhet róla, hogy a drága pénzért épült bérházak­ra nem vigyáznak a gazdáik. A Tarcsay Vilmos utca legújabb épületei, a sárga kockaházait alig Öt hónapja lakottak. A lépcsőhá­zak üvegeit már nem egy he­lyen betörték, s az új épületek kövezete olyan szúrtos, hogy nem lehet megkülönböztetni a tíz éve épültekétől. Kinek a feladata a tisztántar­tás? Természetes, hogy elsősor­ban a házmestereké, ami a lép­csőházakat, szeméttárolókat ille­ti. Ezért kapták az otthonukat, ezért is díjazzák őket. Az a'ap- követelmény a juttatásaikért, legalább heti egyszeri alapos ta­karítás. Az viszont, hogy a há­zak 'környéke ne hasonlítson sze­méttelephez. már a lakóktól iS függ. Vagy az otthon csak attól az ajtótól kezdődik, amelyiken belépünk? Moldován Ibolya =iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimimiiiiiiiiiiiimiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiii Indulás: kilenc óra harminc. Máskor: reggel hat. Ma javítani kellett az autót, ezért a késés. Az PC—86—02 rendszámú teher­gépkocsi útra készen áll. Sötét­zöld, csukott tetejű. Egy seprű magasodik a vezetőfülke közeié­ben, és a kocsitetőin, jól látszik a helyére csúsztatott vaslapát. Kocza János, a gépkocsivezető hátranéz: — Minden rendben? Akkor ma János bácsi kerékpárral jön! Jaksa János helyét magam fog. lalom el a vezetőülés mellett. Szomszédom meg Bors Lajos, a másik rakodó. A kocsi döcögve, morogva elindul, a védőüveg előtt játékosan himbálózik egy kékkabátos sündisznó. — Kié ez a kabala? — Közös! — Vették? — Úgy találtuk, a szemétben. Az első ház. ahova megyünk, ott áll a Bajcsy-Zsilinszky út és a Toldi utca találkozásánál. Jár­dán kapaszkodik fel a kocsi, csak az elejét látom. Úgy tűnik, mintha hajóorr fúródna a leve­gőbe. Az autó két oldalán erősen odaszerelt deszkát tartanak vas­pántok. Ideiglenes lépcső — egy méter magasságban. Leeresztik, felhúzódzkodnak. Tomamutat- ványnak is beillő a mozdulat. Látom, amint egy tenyérvédő repül a hulladék tetejére. — Öcska már! Pusztuljon. A rakodók bal tenyerét vastag bőr védi. Ketten fogják a sze­méttartály fülét. Az edény olda­lán vörös festékkel számok, be­tűk. Sz. V. V., Szekszárdi Város­gazdálkodási Vállalat. — Hány kiló lehet a tartály megtelve? — Hetven-nyoicvan. Van úgy, hogy kilencven is. Az edény üres, a szemét a földön A Bajcsy-Zsilinszky utcában megérkezünk ahhoz a bér házhoz, amelynek épületében a 17-es cse- megeboit működik. A belső ud­var felől közelítjük meg. Az ud­varra kiterített ruhák mellett fehér hajú idős asszony topog. Aggódva pillog a szemeteskocsi felé. Figyeli ahogy rakodnak. Látja, úgy öntik, hogy befelé szálljon a por. Felvidul: | — Nem is olyan poros ez! i Kőépület mellett: „szemét­ícsendélet”. Gaz burjánzik, aföld- :re kiszórva hagymahulladék, kolbászdarabok:, papírfecnik, konzervdoboz. Nagy halom. A 17-es tanbolt tartályai mellett gyűlt össze. — Hová öntsék, ha már meg­teltek a kukaedények? — mu­tatok a halomra. Kocza Jánce, a gépkocsivezető feláll, a hat edénybóL kettőt fel­borít,’ hogy láthassam: üres. Üres, és a földre szórják? Miért? A két rakodó fogja a nehéz vaslapátot, hányja a kocsi em­bermagasságába a hulladékot. A nap úgy süt, hogy a vezetőfülke izzik. Emberek, félmunkát végeztek... Három asszony a iépcsőházban. Kedélyes beszélgetésbe merül­tek, csak az autó fékezése rez­zen ti fél őket Mit mondanak, már nem hallom, csak azt ve­szem észre, amint a két edényt a szuterénből messze viszik a rakodók. Körülnézek a pincében. Három tartály még ott áll a fo­lyosón, körülötte hulladék. Az asszonyok méltatlankodnak: — Ezt meg itthagyták, ezt a hármat! Miért nem vitték el eze­ket is? Félmunkát végeztek, em­berek! — Hová kéllett volna vinniük? — érdeklődöm. — Föl, az udvarra! Nyáron mindig ott vannak az edényeink, különben büdös van — mondják. Nézem a tartályokat: üresek. Az asszonyok: erősek. Ketten, ha megfognának egyet, már az utat is megjárták volna. Helyette en­gem nógatnak: — Szóljon nekik! Vigyék el ezekét is! — Majd a házmester! — kiál­tanak vissza a rakodók, akik már a másik házból gyűjtik a hulladékot Rövid idő múlva visszanézek: Viszik már az edényeket az asz- szonyok. Egyikük meg kis seprű­vel, lapáttal indul a hulladékot takarítani. „Magad uram, ha szolgád nincsen. Kályharakók Számolom a lépcsőket, ame­lyek a szuterénokba vezetnek. Az átlag: 10—15. Van olyan, ház, ahol 25 lépcsőt kell a dugig telt edényekkel megmászni. Buda­pesten a házmesterek kikészítik a ház elé a tartályokat, mire a szemeteskocsi megérkezik. Itt, Szekszárdim, az is öröm, ha nem ömtik a tartály móllé a lakók a hulladékot.. Toldi utca 8. A pincében szinte megmozdít- hataüanul tornyosulnak a tar- tályok. Teles-tele cserép ká'yha- átrakásból származó hulladékkal. Egy mázsát is nyomhalnak. — 109 — Itt, falun könnyen szemmel tarthatták őt a németek, sokkal nehezebb lett volna Horthy hűséges emberei számára, hogy letaritózassák és rejtekhelyre szállítsák őt. A nyilasvezér és természetesen az őt irányító németek előtt is Mussolini esete lebegett. A Hitlerhez mindvé­gig hű olasz diktátoré, akit a Badoglio-kormány Viktor Emanu eilel összejátszva letartóztatott, s ismeretlen helyen tartott fogva. A hitlerista titkosszolgálatnak minden erőfeszítésére szüksé. ge volt, hogy fellelje ezt a rejtekhelyét, s aztán Skorzeny bravúrjával kiszabadítsa. Szálasi természetesen mit sem tudott arról, hogy Skorzeny Magyarországon van. Ót nem avatták be terveikbe a németek, az 5 feladata csak az volt, hogy' mindig rendelkezésükre áll­jon. Most is azt üzenték neki, várjon nyugodtan pihenjen, készüljön az eljövendő feladatokra. A diadalmas nemzetiszocialista gondolat le­téteményese kidugta a nagyujját a tarka dunyha alól. Aztán visszahúzta. A szobában hi­deg volt. sehogy sem akarózott elhagyni a jó meleg ágyat. Az ágy mellett másfél méterre, egy széken, szép sorjában összerakva ott sora­koztak ruházatának darabjai. Fekete csizmanad­rág, fekete zubbony, zöld ing. Rajtuk szépen ke­resztben a fekete antantszíj. Az ágy előtt ka­tonás rendben a fekete lakkcsizma, amelyet az édesanyja, kora reggel, amikor még fia aludt, csillogóra fényesített. A nyilasvezér gyö­nyörködött a csizma fényében. Nagyon szeret­te a látványos, mutatós dolgokat. Ismét felvette a könyvet, hogy tovább olvas­— no — son. Arra számított ugyanis, hogy nemsokára személyesen megismerkedhet a Führerrel. Több_ szőr kérte már személyesen és közvetítők útján is a magyarországi németeket, hogy tegyék le­hetővé találkozását a Führerrel. Ez elől mind­eddig kitértek, Hitler rengeteg elfoglaltságára hivatkoztak. Szálasi azonban nem szűnt meg ez ügyben ostromolni őket, mert szilárd meg­győződése volt, hogy a német birodalom vezé­re csak azért tűri Horthyt a budai Várban, mert nem ismeri őt. Szálasát Az emberei vi­szont kétértelmű jelentéseket adnak, holott a német birodalom érdeke egyedül azt kívánja, hogy Szálas! Ferenc legyen Magyarország ura. Nála hűségesebb, készségesebb képviselőié a birodalom érdekeinek Magyarországon nem volt nincs és nem is lehet. Ha majd a Führer fo­gadja, módja lesz meggyőzni őt erről. Mekkora lesz a szeretett Adolf meglepetése, amikor majd ő, Szálasi Ferenc hosszú negyedórákig, szó sze­rint idéz előtte könyvéből! A hatalomra régóta szomjazó Szálasi most úgy érezte, már nem keli sokáig várnia. Még két hete sincs, szeptember 13-án. hogy Winkel­mann emberei, Krumholz és Geschke megegyez­tek az ő embereivel, Kovarczal és Vajnával, hogy megkezdik az előkészületeket a hatalom­átvételre. A hűséges Kovarcz a Pasaréti út 10. szám alatti villában, német védelem alatt szer­vezi a fegyveres hatalomátvételt. Öt pedig ma estére vacsorára várja Veesenmayer. Talán ép­pen ez lesz a nagy alkalom, amikor közük ve­le: Hitler döntött, a német csapatok akcióba — m — lépnek, s 5 már másnap nem a csobánkai kis falusi' szobában, hanem a budai Vár pompás lakosztályában hajthatja álomra fejét. Az édesanyja lépett be a szobába. — Egy úr van itt. fiam — mondta a mama. —■ Német úr. Téged keres! — Egy pillanat! — mondta a nyilasvezér és kiugrott az ágyból. Sebtében öltözködött. Villámgyorsan kapkodta magára ruháit, mint katonakorában, ha riadó volt Az ott szerzett gyakorlatának köszönhet­te, hogy két perc alatt nagyjából elkészült. Ar­ra már nem volt türelme, hogy rendbe is hoz­za magát, meg is fósülködjÖn, vagy megborot- válkozzék. Az ajtóhoz lépett. — Herein! — szól t ki az ajtón, amelyet azon­nal szélesre tárt. Ott Kurt Haller, Veesenmayer titkára vára­kozott — Jónapot. Szálasi úr! — nyájaskodott a tit­kár, aki különben elég gyakran úgy gorombás- kodott Szálasivail, mint általában bizalmas em­bereivel. Az ő feladata volt, hogy tartsa velük a kapcsolatot, amikor Veesenmayer kevésbé fontosnak ítélte őket. Most azonban nagyon ud- variaskodott. Szálasi gyanította, hogy ez az ud­variasság valami kellemetlent rejt számára. Ta­lán valamilyen átlátszó ürüggyel az esti vacso­rát akarja lemondani Veesenmayer. Az ördög­be is, mindig csak várni... Mikor értik már meg a németek, hogy ki az az ember, akire igazán számíthatnak Magyarországon? 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom