Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
4 TOT .NA’ MEGYEI NEpCJSAG 1961. május 3, Termelőszövetkezeti klub Miszlán VIGASZTALAN Miszla, ' ha munkatársaink Miszláról — nem lan és Icáján kedvű, egy pilla■ .... _ esik az eső. túlságosan hízelgő — riportsoroza- natig arra is gondolhat, hogy — A Fő utca egyik oldalát néhány tot készítettek, majdnem telje- Miszla eddigi jellegétől szögesen éve sártól mindig mentes gya- sen reménytelennek tűnt, hogy ölütő — meseországba cseppent, logút kíséri, de aki a kevés ke- a dombok közé bújt kis falu éle- Esetleg egy Patvomkin-szobába reszteződésnél át akar lábalni a tében lényegbevágó változás tör- ahol a fényesre tisztított, műtúloldalra, az otthon készítheti a ténjen, vagy éppen valami for- anyaglapé asztaloknál, jó ha a sárkefét. Városi embernek az eső radalmian új szülessen. Az el- vezetőség kvaterkázik, de soha- általában csak bosszúság. A fa- múlt év változásokat bőségesen s6™ foglalt még helyet egy lusi a határ igénye szerint lesi hozott, noha ezeket még a leg- fejogulyas. Tévedés, az egek csatornáit, olykor „le- vadabb túlzással sem lehetne for- imádkozni” szeretné, máskor a radalmiaknak minősíteni. A ter- poklok legtávolabbi fenekére ki- melőszövetkezet változatlanul az vánja a csapadékot. A falu bel- állam támogatására szorul. (De KÖZADAKOZÁSBÓL létei 11-------- I. ............ sült a t ermelőszövetkezeti klub. Az álterületén azonban mindenhogyan kevesebbre.) A határban ma sem la™t Izocílb^és kílttTrá'bs^lap^ oda. A gyalogjárda becsülendő könnyű dolgozni, hiszen a dóm- kincseit Volt aki fejlődés a húsz ev előtti helyzet- bokát senki el nem plamrozta. tl-z m£s ak- bbs7 ötven, vagy hez mérten, de édeskevés vigasz (De három éve a brigádvezetők ép’ ^7',-,7 forintot írt alá, hogy mondjuk ünnennap, vagv akár a messiási túlbuzgalómmal toboroz- a t>erentjezést. meg lehessen vá- hét végén; amikor kevesebb mun- ták dologra a tagokat, újabban s^ro]nj, a presszógéphez kávé kát kínál a termelőszövetkezet és gondot okoz és új üzemág be- jíerüljön (volt nap, amikor há- hazajönnek a városba szakadt vezetését igényelte, hogy a je- r0mnegyed, sőt egy kiló is el- ingázók. Az embernek nincs ked- lentkezőknek elégséges műnk ’ f0gyatt), Bambihoz, vagy gyii- ve otthonról kimozdulni, hiszen tudjanajc adni.) A Búzakalász mölcsléhez jussanak a szomja- akárcsak ha a sógorhoz, komá- Termelőszövetkezet tagságának zók. Alkoholhoz ugyanis nem hoz akar elballagni a falu vé- átlagos életkora ma is ötvenöt juthatnak. Minden „hagyomány” gére, akarva-akaratlan át kell Iá- óv. (De új és fiatal tagok jelent- csattanós cáfolataként, ennek elhalnia olyan útszakaszokon is, keztek, a nyakas „következetes- lenére, rendszeresen és állan- melyekre még nem juttathatott sőgge nem dolgozókból pedig dóan jönnek. Fejőgulyás épp- cementlapokat az amúgy sem túl legutóbb harmincat zárt ki a úgy, mint főagronómus, vagy bőséges községi költségvetés. Mit közgyűlés). A gazdaság vezetői gépkezelő és igáskocsis. Felet- jlygnkor a miszlai polgár^ makacs vitákat folytatnak egy— tebb ,,városias presszoasztalok — ' mással ma is. (Ma már nem sze- mellett ülnek, társasjátékokkal adnak a me- rr-ólyi torzsalkodásból, hanem vagy kinek-kinek kedve szerint, redek dóm- hasznosan, mert nehéz meg- beszélgetéssel, kártyával szóraROSSZ BORT bök, legfeljebb otthon “''érdemes egyipü a legcélszerűbbnek ígér- koznak és egész egyszerűen: iszogatni. A pincéhez esőben nem kező üzemágak arányaiban). meev ki senki. Igaz, hogv a televízió mellett el lehet üldögélni, AZ ÉRDEKLŐDŐ de azt sem a végtelenségig (bár jól érzik magukat. A klubhelyi, ség a tagoknak, mindent össze- látogatót vetve sem került többe három és azonban, fél ezer forintjánál. a faluban három év alatt meg- aikit a 3® sors viszonylag ritkán rnnrkirr c 7 _ következik d uplázódott a készülékek száma), ebbe az alig ezer lelkes kis EKUtrnEO-E . ^ kérdés, gr_ mert ha a műsorkritikai szem- fajúba, megsem ezek a tényéc d volt-e minderre pénzt fogjak meg bármilyen sok n hAromezer_^^z munka, küszködés rejlik mogot- - . . ’ ;c tíiik é-s l^nvpkrdl valló tsyámok ^°‘rm^on például jardalapokat is l a c., .,1,^- ^ yeMr<iÍ a „ lehetett volna vásárolni, vagy menni az italboltba, átellenbe a bármilyen más, szembeszökőbb tana^ccsah Az italbolt népes és sarai ^^ji^i eradményt prorendkivul alkalmas arra. hogy t = boev feiküzdie magát a dukáIrd- Az eredmény ugyanis egy bátor kedvű neorealista film- ... jnkevek valamikori kasté- ném ,naSy es ha valaki nagyon rendező színhelyként alkalmazza lyóba A méteres vastagságú fa- akadékoskodik, esetleg úgy is antialkoholista propagandánk, Mf, vélheti, hogy semmiképpen sem reklámot érdemlően mutatós. pontokat el is vetjük, egyszerűen rontja a szemet. A megoldás: — felhúzni a gumicsizmát és leValóban nem lehet statisztikába foglalni, hogy mennyivel kevesebb féldecd fogy a községi italantialkoholista ^ propagandánk, jak mögött alig fél esztendeje enyhén szólva, hibáinak, ha nem valami sohasem látott új szüle- csődjének bizonyítására. tett. Parányi pressKóasiztalok, üve, gezett vitrin, kávéfőző gép. A A MEGSZOKÁS ell?n fal™ «e™» állványon világ- ^Tbanr'^gy^mennylvS^keve-—■■■■ azok- vevő radio, a szomszéd szobában 0 __« n ak legnehezebb küzdeni, akik televízió. Ha a látogató, rész- je&iobb esetben — alvással A rabjai lettek. Három éve, amikor ben hivatása szerint, bizalmat- n_^re tények csak arról valla_ ó * álááááó ~ ______ ’ . hogy a valamikor veszess kedésektől terhes, perlekedésekétől hangos termelőszövetkezetében. a rendszeres és kulturált jS érintkezés jóvoltából emberek, jjSidősebbek és fiatalabbak, veze™ Etők és vezetettek kerültek kö- ézelebb egymáshoz. Ennyi az éegész. Gondolkozni is felesleges éazon, hogy érdemes volt-e i é (ordas) Egérfogó módra A kahve-tól a dupláig Évről évre több kávé fogy ha- könyvek viszont arról tanúsod- zánkban. Az 1964-ben felhasz- nak, hogy az étkezések végezté- nált szemes kávé körülbelül 7OG vei, vérrel főzött fekete mártá- millió duplára volt elegendő, sokat szolgáltak fel és ezeket 1966-ban az országos kávé- nevezték „fekete leves’-nek és fogyasztás már csaknem egy- nem a kávét, milliárd adagot tett ki. Sokat beszélünk a minőségéről, aromájáról, hatásáról, a főzés különA magyarok között azonban nem terjedt gyorsan a kávéivás. Érre utal például, hogy a Rá- kóczi-kor egyik vitéze így gúnyolta a törököket: „Majd sok török test lesz eves, kiknek nem Az abessziniai Kafa város vi- kell kávéleves”, dékén — a kávé őshazájában, az böző módszereiről történetéről vajmi dunk. — es mégis keveset tuitallá főzött kávét kahvénak A nyugat-európai országok körnend ják, de a növény, a kávé- ?uí Hranciaorszag vált leg- bab neve: bún. Ezen a vidéken ]™™rabb kave fogyasztóvá- a krónikák szerint - évezre- Közrejátszott ebben, hogy a dekkel ezelőtt egy erdőtűz után irályok nagy ínyencek jöttek rá, hogy a vadon növő v°ltah’ az unsztokracia majmo - cserje babszemtermése a meg- ta az udvaTJ szokásokat a pol- pörkölődéstől kellemes zamatú O^rsag pedig az arisztokrácia,, lesz, s hu ezt megörlik és italla A kaver" X,V' kimondta, főzik, az elmét frissen tartja, hoqv ”?lű* a gondot’ “ felpezsdíti a vért. ■; ~ s ez Usages szállóigévé vált. Állítólag az ádeni mufti, Dse- ,,, , mái Eddin vitt először más or- A kavehazak tömeges letesi- szágba kávét, s azt azzal adta át íese Becsben kezdődött. 1683- az imádkozó derviseknek, hogy- ban nyitotta meg az első kave- ha ezt isszák, jobban bírják a £?«» , Kulcsmzki kayemero ur. virrasztást. A mekkai helytartó, falunk azonban meg hét év- Khabir bey 1511-ben már tűzzel- Uzcd, ^ultan is korholas tárgya vassal küzdött a kávéivás ellen, a kaveivas Egy fennmaradt de szigora hiábavaló volt. A tö- uszony-korholo Utamaban pel- rököknél II. Szolimán idejében, daul „ez olvasható: „Te kafe vesz- a XVI. század első harmadában Íegeto’ lobhüsd ™,eg magad . honosodott meg, méghozzá ha- Másutt a nemesembert ítélik el mar, merthogy tilos volt, min- ózzál, hogy „Hat ora a nyugodenki kóstolni akart belőle. dalműk, tíz orat a caffeban es a theatrumban időznek . Meg a Magyarországra a törökökhöz- papok is lebeszélték híveiket a ták a zamatos italt. A közhit azt kávéfogyasztásról azzal, hogy „jó tartja, hogy a „hátra van még katolikus nem issza a pogány a fekete , leves” — szólásmondás kávét...” a kávéra vonatkozott, hiszen ... ... , „ , , , Arany János is azt írta a Török Ml a kave népszerűségének Bálintról szóló költeményében, titka? Az aromán kívül, első- hogy: „Hosszas ebéd a török sorban az élénkítő hatása. Ezzel szultáné. Hátra van még a fe- manapság sokan visszaélnek, kete kávé; Török Bálint tétova mert nem tudják, hogy a napi tekintget: Körülfogott a janicsár 3—4 duplánál több már nem bennünket!”. A történelem nem élénkít, hanem f áraszt, mert túltámasztja alá a szólásmondás izgatja az idegeket, amelyek en- eredetét. A korabeli szakács- nék hatására elernyednek. Szezonkezdés Domboriban A kettes ünnepen szezonkezdés szerint napi kalkulált áron volt Doml őri ban. A kitűnő idő ugyanazt az ételt árusítják a igen sok turistát csalogatott a most készülő új,' korszerű büfévízpartra. Számosán a kettes ben, mint a KISZ-tábor lakóiünnepet használták fel arra, nak. Feltétel természetesen, hogy hogy megkezdjék, illetve foly- a büfében étkezni szándékozók tassák hétvégi házuk építését. igényüket reggel jelentsék be. földmű.vfs^övetkezet A szezonkezdéshez tartozik a megnyitotta büféjét. A bufe , . , ,, . azonban csak május 15-e után horgászát hírei is. A faddi holt lesz minden nap nyitva. Na- Dunán csak egy-két jelentősebb, ponta nyolc órát, míg a KISZ- méreten felüli halat fogtak. A tábor indulása után PINTÉR ISTVÄN DOKUMENTUMREGÉNYE tizenkét horgászoknak még nem érkezett órát tartanak nyitva. A tervek el a szezon kezdete. =iiiiiiiimiiiiiiiiiiifimiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliiiiiiiiimiiiiiiiiilll„„llll,iHIIMUi1,a — 85 — Lám, a kormányzó most már nem tűri tovább, hogy országát a németek továbbra is megszállva tartsák. Kivezeti a nemzetet a háború poklából. Bornemissza boldog és büszke volt, hogy ebben a történelmi feladatban neki is része lehet. S elszánta magát, hogy ha kell, életét áldozza, csakhogy a kormányzói család segítségére legyen. Igaz, valójában a volt hajós- kapitány nem számolt semmiféle életveszélyei. Nagyon biztonságban tudta magát is, s a kormányzói család férfi tagjait is, akiket Eskü téri irodájába várt illegális randevúra. Hiszen a partizánok küldötte maga mondta, hogy minden úgy ment, mint a karikacsapás, útján senki nem tartóztatta fel, s nem tapasztalt semmi gyanúsat. S ha most. az ő irodájában sikerül megállapodnia a jugoszláv partizánok küldöttének a kormányzóval, akkor talán már holnap békében él Magyarország. Bornemissza arról ábrándozott, hogy kétszeresére növeli majd a Duna-tengerjáró hajók számát. A kormányzó bizonyára támogatja majd elképzeléseit, hiszen végeredményben honorálni kell, hogy ő teremtett kapcsolatot. Egyébként úgy látszik, továbbra is a Csepeli Szabadkikötő marad az ország egyetlen „tengeri” kikötője. Az ország-gyarapítás, amelyet Horthy olyan szép sikerrel, mondhatni nagy elánnal kezdett el, 1939-ben, most megtorpant. Viselni kell a háború elvesztésének következményeit. Nem válhat valóra Horthy álma, hogy olyan országban uralkodjék, amelynek tengeri kikötője van. Csengettek. Bornemissza maga nyitott ajtót. — 86 — Mindenkit hazaeresztett, hiszen nem lett volna jó, ha a tárgyalásnak tanúja akad. A horvát érkezett. Szívélyesen lekezeltek, Bornemissza pedig bevezette őt a dolgozószobájába. — A kormányzó úr egy óra múlva érkezik! — közölte vele. — Addig helyezd magad kényelembe, kérlekszépen. A mai nehéz időkben, eigentlich, nem árt egy kis pihenés... Régi szép időkről beszélgettek. Bornemissza kifogyhatatlan volt élményekben, amelyeket harminc esztendővel előbb jugoszláviai kikötőkben szerzett. A horvát maga is K. U. K. hadseregbeli főhadnagy volt, még abból az időből beszél olyan kitűnően németül. Egyébként azt állította magáról, hogy civilben ügyvéd Zágrábban, de már két esztendeje a partizánok szolgálatában áll. Úgy fél kilenc felé. ahogyan a találkozó időpontja közeledett, Bornemissza türelmetlenkedni kezdett. Elővették a kétségek, gyötörte a bizonytalanság. Végtére is nem mindennapos dolog hogy Horthy kormányzó késő este palotája hátsó ajtaján távozva titokban elautózik egy vállalat egyszerű irodájába. Azelőtt, ha a kormányzó bárhová is indult, rendőrök sorfala sorakozott fel jó előre az útvonalon. Ha moziba ment, ha fogorvoshoz, ha a parlamentbe, mindegy. Most pedig a kormányzónak legfeljebb egy civilruhás testőr és a gépkocsivezető védelmére kell hagyatkoznia. S ráadásul a németek által megszállt fővárosban kell közlekednie, óh, ilyen titokzatos útra a kormányzó azelőtt legfeljebb gáláns kaland ügyében vállalkozott. — 87 —. Bornemissza hallotta azokat a pletykákat, amelyek a már hetvenéves kormányzóról, meg egy erdélyi származású fiatal színésznocskéről szóltak. Igaz, a színésznő ott vett ki lakást valahol a Várban, helyesebben ott biztosított számára lakhelyet a kabinetiroda valamelyik, a kormányzó férfiúi bizalmát bíró tisztviselője. Hozzá látogatott esténként, vadászruhába öltözve, a kormányzói palotát a hátsó kijáraton elhagyva Horthy Miklós. És közben reszketett, nehogy a felesége rájöjjön a dologra. Csakhogy Magdolna asszonynak mégis fülébe jutott a dolog. Sombor-Schweinitzerrel elintézte, hogy a nőt kitiltsák Budapestről. A kormányzó akái> milyen nagy úr is volt az országban, otthon Magdolna asszony dirigált. — S — ezt Bornemissza, mint a család ismerőse jól tudta, — sokszor nemcsak otthon, hanem a politikában is. Vajon most Horthy nem gondolta-e meg magát, vagy nem jött-e valami váratlan esemény közbe? Telefonon felhívta a fiatal Horthy • titkos számát. A kormányzó fia megnyugtatta, hogy mindjárt indulnak, minden bizonnyal pontosak lesznek, de egyébként is csak legfeljebb néhány perces késésről lehet szó. Bornemissza elnézést kért a vendégtől, leoltotta a lámpát, aztán kinyitotta az elsötétítő papírral gondosan beborított ablakokat. A Duna felől érkező Fideg szél betöltötte a szobát. A vezérigazgató Tázósan húzta össze a zakóját, de néhány percet az ablakban töltött. 8253234848485353532353484853234853532323534848232348234823
