Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-30 / 125. szám
3967. május 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 REGÖL V! változások 1. A pécsi egyetem harminchárom évvel ezelőtt könyvben dolgoztatta fel Regöly község szociográfiáját. Ellátogattunk a faluba, hogy az 1934-es adatokat összehasonlítsuk a mai tényekkel. Néhai Riha Józsefné menyasszonyi ládája fedelének belső felére jegyezte fel szülőfaluja életének nagy eseményeit 1892-től 1930-ig. Szerepel közöttük földrengés, tűzvész, februári nagy égzengés, a legutolsó említésre érdemes szenzáció pedig így hangzik: „1930-ban lett kö- vesút.'’ Az állomásról befelé bandukoioban az a gyanú ébred, hogy a kövesúthoz azóta sem nyúlt senki. Szakad az eső, a tócsákat, sarat kerülgetni is felesleges, mert más sincs, mint tócsa és sár. A gyanú később beigazolódik, sőt okát adják. A falu határa a Koppány hídjánál kezdődik, nagyjából ott, ahol az aszfaltozott gyalogjáró is. A vasútállomáson hiába hirdetik nagy betűk Regöly nevét, az épület idegen illetőségű, a szomszéd falunak pedig kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Regölynek száz-százötven méternyi utat építtessen. Az eső azonban nem esik állandóan, lehet száraz lábbal is érkezni és nagyon hamar kiderül, hogy igazságtalansag lenne általánosítani az első rossz benyomást. E. sorok írójának a faluban minden új, még sosem járt. Regölybon. Az 1936-ban megjelent könyv szerzője, Dávid Tibor, helybéli volt és így sokkal előnyösebb helyzetben, ami hosz- szú című munkájának alaposságán is meglátszik. A cím: „Regöly Tolna megyei nagyközség általános szociográfiája, különös tekintettél az 1934. évre.” Az :-es év a falukutatás vi- r gkora volt, az az időszak, amikor Erdei Ferenc, Kodolányi János, Darvas József, Féja Géza és a többiek döbbentették meg leleplező erejű műveikkel a hazai közvéleményt. Bocsássuk előre, hogy Dávid Tibor annak ellenére sem döbbent meg és leplez le. hogy a maga idején akadt falujában, aki munkájáért görbe szemmel nézett rá. A néhai szerző klerikális beállítottságú, alaposan reakciós szellemű könyvet írt, azonban tele alapos és jól felhasználható adatokkal, melyeket ma már természetesen másképp értelmezünk, mint ő tette annak idején. Ez vezeti a mai kor érdeklődőjét az összehasonlító nyomozásra. Néhány szó a falu történelméről. Regöly első ismert nevű lakosa nem kevesebb mint 1819 évvel ezelőtt telepedett le itt. Reidomarus volt, Siuppus fia, a Flavius nevet viselő első britan- niai ezres gyalogcsapat veteránja, nemzetisége szerint eraviscus. Bronztáblára írt katonai eibo- csájtó levelét, melyben római polgárjogot és „jogérvényes házasságot nyert azokkal az asz- szonyokkal, akiket abban az időben bírt”; a Nemzeti Múzeumban őrzik. Az eraviscusok után kelták, majd avarok következtek, aKik a Koppány-Kapos jól védhető összefolyásánál (nagyjából ott, ahol most a termelő- szövetkezet csikótelepe van) telepedtek le. I. István király alatt a falu esperesii székhely és királyi birtok. Utóbbinak latin megjelöléséből: Terra Regum ered a falu neve, mely a XIV. században Regül, majd Regül, végül Regösként bukkan fel. A török természetesen elpusztította és 1715-ben Galánthai Eszterhás József, Fraknó grófja telepítette újra. A korabeli szokással ellentétben színmagyar jobbágyokkal. Az első hat telepescsalád leszármazottai máig itt élnek a Dávid, Iszkádi, Kardos. Rácz, Varga és Zombai családok tagjaiként. A népszaporodás “ jeleskedtek különösképpen sem ők, sem faiubelijeik,1930-ban 2321 lakosa volt a falunak, az utolsó népszámláláskor 2416. A gyarapodás csak látszólagos, mert az 1949-es népszámlálás szintjéhez viszonyítva mínusz 15,0 százalékos a falu tényleges szaporodása. Száz családra a megyében 122, a járásban 103, Regölyben csak 88 gyerek jutott. Száz házas nőre a megyében 238, a járásban 220, itt 204. Dávid Tibor így írt: „A fiatal menyecskék halandósága csaknem kivétel nélkül a tiltott műtétekkel járó komplikációkból adódik. A gyermekektől félnek és azt tartják okosnak, akinek kevés gyermeke van, vagy egyáltalán nincs.” A családcsökkentés régi módszereinek egyik-másikát még olvasná is hátborzongató. „1906. körül láttam, hogy gyermekszülésben meghalt egy édesanya, de a gyermek életben maradt. Mikor összejöttek az öregasszonyok, megbeszélték, hogy a gyermeket megszoptatják a halott anyától, hadd menjen ő is utána. A gyermek csakugyan meg is halt.” 1934-ben — menyecske önmagán végzett tiltott műtétet, állati trágyába mártott venyigével, és természetesen szintén meghalt. Elég egy körséta a temetőben és a fej fákról leolvasható a szembeszökően sok fiatal- asszony halott. Ez volt a múlt, mellyel szemben az általánossá vált orvosi ellátás forradalmi változást hozott ugyan, de a népszaporodás változatlanul alacsony. Az új termelőszövetkezeti szociális intézkedések jótékonynak ígérkező hatását majd néhány esztendővel ezután érkező szociográf usoknak kell leolvasniuk. Ordas Iván (Folytatjuk) O Az előző években még gyengélkedő ozorai termelőszövetkezet merész terveket tűzött maga elé; úgy átalakítani a gazdaság szerkezetét, hogy abban az állattenyésztés vigye a fő szerepet, és a növénytermesztést is az előbbinek rendelik alá. — Az elkövetkező években, 1970-re ötszázas tehenészetet teremtünk meg, főleg a jelenlegi állomány szaporulatából, és amellett vásárolunk is megfelelő egyedeket. A mostani állomány — év végére lesz háromszáz tehenünk — alapot ad arra, hogy elérjük kitűzött célunkat — mondja Siklósi Imre, a szövetkezet elnöke. A mostani állomány viszont a terv tárgyi feltételeinek csak egy része, hiányzik még a legfontosabb, a legköltségesebb beruházás — az épület, a mostani, és a későbbi követelményeknek is megfelelő istálló. — Az idén már megkezdődik az építkezés. Olyan tehenészeti telepnek rakjuk le az alapjait, amelyben már valóságos üzemszerű termelés folyik. A tervek elkészítésekor figyelembe vettük, illetve, kikértük az ezzel foglalkozó tudományos szervek — köztük a gödöllői egyetem és a kaposvári felsőfokú technikum — véleményét, tanácsait. Ennek figyelembevételével úgy épül meg a telep, hogy az épületek alkalmasak legyenek később, a mainál fejlettebb technológia, gépi berendezések alkalmazására is. — Ennek megfelelően épül egy 96, és két 208 férőhelyes istálló, egy kétszázas borjúnevelő és egy kétszázhatvanas növendékistálló. Az istállókban TERYEK zárt, kötött tartásra rendezkedünk be, amelyeket külön fejőház egészít ki. A fejőház kialakításán még egyelőre gondolkozunk; a külföldön már szélesebb körben alkalmazott, úgynevezett halszálkás fejőállásokat alakítsuk-e ki, vagy pedig egy még korszerűbb megoldást. A fejőházból csővezetéken jut a tej a tejházba. A telep természetesen nem nélkülözi a járulékos beruházásokat — a szilárd burkolatú úthálózatot, és a gondozók kényelmét szolgáló öltözőt, mosdót — sem. A szociális épület a telepen dolgozó, mintegy ötven tsz-tag munkakörülményeit javítja majd, mert megszűnik az eddigi gyakorlat, hogy abban a ruhában menjen haza, amelyben az istállóban dolgozott. Egy, közel ezres szarvasmarha-állomány kialakításához megfelelő takarmánybázist is kell teremteni... — Ezt a célt szolgálja a már kialakított mintalegelőnk, amely öt-hatszáz mázsás zöldtömeget terem. Ezenkívül a jelenlegi pillangósterületünket is növeljük, a jelenlegi 6 százalék helyett majd szántóterületünknek tizennyolc százalékán termelünk pillangóst. Egyébként az idén először eljutottunk oda, hogy a régi takarmány újig elég volt. Lédús takarmányból az előző évi három hónappal szemben mindössze fél hónap volt a hiány, de most már utolértük magunkat. Az irégi módszer felhasználásával még tartalékot is tudunk képezni. Ezzel, a pillangóstakarmánnyal, és a telepített, herefüves réti szénával jó minőségű tömegtakarmányt tudunk majd etetni. Az abrak? A mérlegünk szerint elég lesz a következő termésig. 1400 holdról várunk húsz mázsa átlaggal kukoricát, és hatszáz holdról takarmánybúza-árpa keveréket. 1970-ig úgy növeljük a takar- mánytermesztést, hogy az üzemszerű állattenyésztésnek megfeleljen. A szarvasmarha- program mellett ugyanis a sertéstenyésztést, a hízónevelést is úgy fejlesztjük, hogy 1970- ben már ötezer hízót értékesíthessünk. Jelenlegi tervünkben, az idei évre 3100 hízó értékesítése szerepel, 105 kilós átlagsúllyal. És csak úgy, mellékesen, a mostani hatszázról ezerre növeljük az anyajuhok számát. — A tárgyi feltételekről már szó volt. De meg kell teremteni a személyi feltételeket is... — A tehenészeti telepen, mint már arról szó volt, mintegy ötvenen dolgoznak majd, túlnyomó részt szakmunkás-képesítéssel. Mire az építkezés befejeződik, és a telep a teljes kapacitással dolgozik, addigra megfelelően kiképezzük a tagokat. Egyebek között házi gé- pifejő-tanfolyamot szervezünk, mert számunkra előnyösebb, és a tagoknak is jobb, ha megfelelő szakmai képzettséggel rendelkeznek. A „házi” képzésnek előnyét igazolja a gépcsoport; ötvenkét erőgépünkhöz majd száz kiképzett vezető van. Jó részük a télen tartott tanfolyamon szerezte a jogosítványt. — A jelenlegi állattenyésztőgárda képes lesz megfelelni a nagyobb követelményeknek? — Igen. . BI. A SZEZON ELŐTT A rendes évi nagyjavítást végzik a dombóvári malomban. Az őrlőhengereket javítja. Nagy Ferenc, Radnai Vilmos és Németh Ferenc. Alaposan próbára teszi a hernyóselyem és fémszitákat egy-egy szezon. Június 1-ig ezeket is rendbe kell hozni. A képen Marx Károly és Acs János. Vadász Károlyné brigádja a csomagolást végzi. Szinte az egész Dunántúlra szállítanak az itteni lisztből. Foto: Bakó Jenő
