Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-30 / 125. szám

1967. május 30. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 11171 ¥17 I öt megye — 3200 diák nCiLilIVUll _ - Három arany-. tíz ezüst-, 21 bronzérem Százötven éve, hogy a bécsi ud­varból kitiltott Festetics György Keszthelyen megrendezte az első Helikont, a diákok és költők ta­lálkozását, és tíz esztendeje an­nak, hogy a keszthelyi tanárok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség kezdeményezésére felújították e nemes hagyományt. A kétévenként megrendezésre kerülő Helikoni ünnepség ma már a Dunántúl kö­zépiskoláinak legszebb kulturális seregszemléje. Ebben az esztendő­ben — a korábbiaktól eltérően — csak öt megye: Veszprém, Bara­nya, Zala, Somogy és Tolna diák­jai mutatták be különböző művé­szeti ágakban tudásukat, álltak a bíráló bizottság elé, hogy öregbít­sék iskolájuk hírnevét. Tolna me­gye középiskolái a társastánc ki­vételével minden meghirdetett ka­tegóriában szerepeltettek diákokat. Az idén, mint mindenütt, Tol­na megyében is a Helikoni ünnep­ségeket megelőző megyei diák­napokon legjobb eredményt elért versenyzők és csoportok utazhat­tak Keszthelyre. így a korábbi évekhez viszonyítva magasabb színvonalra lehetett számítani, minden művészeti ágban. Ez azon­ban, néhányat kivéve nem mutat­kozott meg a Helikoni ünnepsé­gek bemutatóin. Legerősebb me­zőny talán a néptánccsoportoknál volt, ahol a dombóvári Gőgös Ig­nác Gimnázium néptánccsoportja kimagasló szereplésével szerzett aranyérmet. De hasonlót mondha­tunk a többi megyei csoportról is, hiszen mindegyik rangot je­lentő érmet szerzett. Részletesen elemezni a csopor­tok, szólisták produkcióját felesle­ges lenne, nem is a mi felada­tunk. A bemutatókat követő kon­zultáción általában mindenki meg tudta, milyen hibát vétett, mit kell még javítania, a jobb ered­mény elérése érdekében. így in­kább csak összképet szeretnék adni az ott eltöltött négy napról, a Tolna megyeiek szerepléséről. Szavalóink közül feltétlenül ki kell emelni Benke Máriát, aki jó versválasztással — Arany János: Pázmány lovag-ját szavalta —, temperamentumos, átérzett vers­mondással, olyan színvonalú tel­jesítményt nyújtott, amelyet aranyéremmel jutalmazott a zsű­ri. A nyolcvan vers- és prózamon­dó közül négyen szerezték ezüst­érmet megyénkből. Gönczöl György, a szekszárdi közgazdasági Színpadon a dunaföldvári táncosok. technikum diákja pedig a szóló­hangszer-kategóriában, impozáns harmonikaszólójával szerezte meg a legmagasabb fokozatot. A legtöbb vitát — a közönség és a szakemberek körében — az irodalmi színpadok bemutatója váltotta ki. Erre most sem árt né­hány szót vesztegetni. A zsűri döntésével nem Vitatkozhatunk, szaktudásukat, felkészültségüket sem vonhatjuk kétségbe. Elöljáró­ban még talán annyit: nem a pat­rióta szól belőlünk, amikor a szek­szárdi közgazdasági technikum irodalmi színpadának produkció­járól, s az elért eredményről szó­lunk. Az általuk színpadra vitt Radnóti-emlékműsor, amelyet Merő Béla rendezett, igényes, színvonalas előadás volt. Célju­kat, a költő bemutatását, művészi élményt nyújtó produkcióval ér­ték el, amelyet az értő közönség lelkes tapssal jutalmazott. A bí­ráló bizottság több más, kevésbé irodalmi színpad jellegű, s szín­vonalában is gyengébbnek látszó csoport előtérbe helyezésével bronzéremre méltatta előadásu­kat. Az eredmény így is számot­tevő, de arról nem szabad elfelejt­kezni, hogy az igazságtalannak tű­nő mellőzés érzése mennyiben hat a szereplő diákok ambíciójára. A magyarázat főként abban keresen­dő, hogy — a többi művészeti ágaktól eltérően —, ebben a kate­góriában nem volt nyilvánvaló a csoportok vezetői, a rendezők előtt, milyen szempontok alapján érté­keli a zsűri az irodalmi színpadok produkcióját. Ilyen esetben szinte magától értetődően elkerülhetet­len a szubjektivizmus. A művészi, formai és egyéb szempontokat nem ártana kidolgozni, a Helikonra ké­szülőkkel tudatni, hogy azok bir­tokában készülhessenek a be­mutatóra. A közönség reagálása természetesen nem minden eset­ben döntő. Mégis, az elmondottak igazát látszik bizonyítani .az a csa­lódott moraj, amely az eredmény- hirdetésen a szekszárdi közgazda- sági technikum bronzérmének be­jelentését követte, más megyebeli szereplők részéről. Bizonyos mértékben — tagadha­tatlanul —, mi is elfogultak va­gyunk, így a többi, kevésbé szem­betűnő, mégis negatívan meglepő értékelésről nem szólok. A szakmunkásképző intézetek az idén első ízben szerepeltek a Helikoni ünnepségeken. A kö­zépiskolák által korábban meg­szerzett tapasztail átok, a megszo­kott formák ismeretének hiányá­ban nem várhattunk tőlük kima­gasló eredményeket. Ez az első út, inkább az ismerkedés, ta­pasztalatszerzés szempontjából jelentett sokat. Az általuk elért eredmény dicsérendő, gondos munkáról, felkészültségről tesz tanúbizonyságot. Tanulóik közül Pataki Éva ezüstérmet, Sági László bronzérmet szerzett, s az iskola kamaraegyüttese is bronz­éremmel térhetett haza. összességében elégedettek le­hetünk megyénk középiskoláinak a Helikonon elért eredményével. Annál is inkább, mert. nyugodtan állíthatjuk, hogy produkcióik színvonala egyetlen esetben sem maradt alul az átlagon, és na­gyon sok eseben csak árnyalat­nyi különbség — vagy még az sem — volt az arany-, ezüst-, bronzéremmel díjazott bemuta­tók között. A meghirdetett kate­góriák mindegyikében az erős középmezőnyhöz tartoztunk, né­hány már említett művészeti ág­ban pedig kimagasló teljesít­ményt nyújtottak diákjaink. Jól­eső érzés volt tapasztalni: isme­rik. elismerik megyénket a Du­nántúl már hagyományos kultu­rális seregszemléjén. Arról az élményről, amit diák­jainknak jelentett a négynapos keszthelyi ünnepségsorozat, azt hiszem, nem kell beszélni. Kö­zépiskolásainkkal találkoztam az ifjúsági klubokon, a legkülönbö­zőbb rendezvényeken, s az ott szerzett tapasztalatokat itthon bizonyára hasznosítani tudják. Ami a vendéglátást illeti, min­den elismerést megérdemelnek a keszthelyi vezetők, akik minden eszközt igyekeztek megragadni annak érdekében, hogy a város­ban vendégeskedő diákok a kul­turális élmény mellett, más, személyesebb, közvetlenebb él- ménvekkel is gazdagodjanak. Ar­ról viszont ők sem tehetnek, hogy a közétkeztetést végző ven­déglátóvállalat csupán üzletet látott a Helikoni rendezvények­ben. Olyannyira, hogy a legtöbb diákban a korgó, sőt fájó gyomor élménye is megmaradt. Végezetül, talán kissé paradox módon, a futballszurkolók opti­mizmusával zárjuk a Helikoni ünnepségeket: 1969-ben majd jobban sikerül... D. Kónya József Továbbképzésen vesznek részt a pártvezetűség tagjai Könyvhét Ünneplőbe öltözött közön­ség töltötte meg szombaton este Szekszárdon a megye­háza nagytermét. A várakozás csendjét Császár Józsefnek, a városi tanács vb-elnökének szavai törték meg. Meleg hangon üdvözölte a megje­lenteket, méltatta az ünnepi könyvhét jelentőségét. Be­szélt ennek a szép hagyo­mánynak kulturális hordere- jéről. Béládi Miklós megnyitója után három meghívott íróven­dég mutatkozott be saját mű­veivel. Nemes Nagy Ágnes és Csányi László költők egy-egy versüket mondták el, Mé­szöly Miklós író novelláját ol­vasta fel. Mindhármuk alkotásaiból adott összefüggő műsort Szent- pál Mónika előadóművész. Kulturált szövegmondásával, vizuális előadókészségével, ki­bontotta a versek mélyebb ér­telmét is. Indulat és szellem jellemezte stílusát és nagyon finom humorérzék, amint az est másik részében előadott Arany János: Irodalmi for­gácsokból kiderült. Az est színművész közre­működője Bálint András, a Fécsi Nemzeti Színház tagja. Rokonszenves törekvés volt a fiatal művész részéről, hogy kevéssé ismert művekből ál­lítson össze hangulatilag egy­séges egészet. Kár, hogy a válogatás tartalmilag nem ér­te el célját, csak a tehetséges, kontaktusteremtő előadás­módnak köszönhető sikere. Jó híre mellett is kellemes meglepetés volt a szövetkezeti madrigálkórus szereplése. Mű­sorösszeállításuk igényes, Prae- torius-, Orlandus Lassus-, Bach- és Kodály-műveket ad­tak elő finom intonálással, tiszta szárnyaló hangon. Dr. Partos János, a kórus vezető­je dicséretre méltóan fogja össze a színvonalas együttest. Valamennyi résztvevő szá­mára sokáig emlékezetes ma­rad Husek Rezső zongora- művésznek, a szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskola igazgatójá­nak ihletett játéka. Chopin: b-moll scherzóját adta elő, lendületes, érzelmileg telitett módon. Az ünnepi könyvhét me­gyei megnyitója méltó volt az a) kálómhoz. A megyei könyv­tár által rendezett libresszó törzsvendégei nem hiányoztak ezen a napon, és szép szám­mal jöttek olyan érdeklő­dők, akiket az est program­ja vonzott. Az irodalombará­tok és szép könyvek szerel­mesei elmondhatják: a szom­bati est tartalmában és for­májában is azt nyújtotta, amit már joggal várnak az eddigi libresszók színvonala után igényességhez szoktatott vendégek. MOLDOVAN IBOLYA Az MSZMP Szekszárdi Városi Bizottsága ebben az évben május 29-től június 3-ig rendezi meg a pártvezetőségi tagok továbbképzé­sét szolgáló tanfolyamot. Szín­helye a városi művelődési ház. Hétfőn reggel Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg a pártszervezeti tiszt­ségviselők tanfolyamát. A másfél ’ száz hallgatónak mintegy negyede az elmúlt évi választáskor először került be a pártvezetőségbe. A megyeszékhely üzemi, válla­lati, hivatali és termelőszövetke­zeti pártvezetőségi tagok naponta két előadáson vesznek részt. Az elő­adók a városi-megyei párt- és ál­lami vezetők közül kerülnek ki. A tematikában elsősorban a mai tennivalókról lesz szó, így az új gazdasági mechanizmus alapvoná­sai, a pártélet és pártépítés ak­tuális kérdései, a párt alapszerve­zeteinek szerepe, helye és felada­tai, valamint a városfejlesztés helyzete és perspektívája kapott helyet. Minden előadás után konzultá­ció keretében kapnak választ a résztvevők kérdéseikre, a pártélet- pártépítés előadás után pedig az anyag csoportos megbeszélésére is sor kerül. A megyeszékhely pártvezetőségi tagjainak tanfolyama — ft terve'- szerint — szombaton ér véget. %aí íátdutoU a ARANYEREM: Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium néptánc- csoportja; Benke Mária szavaló, Paks, Vak Boty- tyán Gimnázium; Gönczöl György harmonika­szóló, Szekszárd, Közgazdasági Technikum. EZÜSTÉREM: Paks, Vak Bottyán Gimnázium néptánccso­portja; Szekszárd, Közgazdasági Technikum nép­tánccsoportja; Haraszti Hajnal szavaló, Dombó­vár, Gőgös Ignác Gimnázium; Braxmair Mária szavaló, Bátaszék gimnázium; Szabó Mihály sza­való, Bonyhád gimnázium; Pataki Éva, Szek­szárdi, Szakmunkásképző Iskola; Zvirzsina Má­ria, Szekszárd, Garay János Gimnázium. BRONZÉREM: Duna ‘öldvdri gimnázium néptánccsoportja; Szekszárd, Közgazdasági Technikum irodalmi színpada; Szekszárd, Szakmunkásképző Iskola kamaraegyüttese; Szekszárd, Garay János Gim­názium (szólóének); Neiner Ágnes, Szekszárd. Garay Gimnázium (zongora): Szekszárd. Garay János Gimnázium leánykara: Pa tv i Erzsébet, szavaló, Szekszárd, Garay János Gimnázium; Orbán Éva, szavaló, Szekszárd, Garay János Gimnázium; Gál Gedeon, szavaló, Szekszárd, Garay János Gimnázium; Sági László, szavaló, Szekszárd, Szakmunkásképző Iskola; Dobrovolnl Éva, szavaló, Szekszárd, Garay János Gimnázi­um; Bátaszék, gimnázium fúvószenekara; Imre Mihály, szavaló, Tolna, gimnázium; Tamási, Béri Balogh Ádám Gimnázium (szólóének); Tamási, Béri Balogh Adám Gimnázium leánykára; Simon Judit, Bonyhád, gimnázium szólóhegedű; Hő- gyész, -Hunyadi János Gimnázium leánykara; Dombóvár, Gőgös Ignác Gimnázium leánykara: Schifter József, szavaló. Dombóvár. Gőgös Ig­nác Gimnázium. A PÁLYÁZATOK DIJAI: Ezüst: Bauer Ferenc, Szekszárd, Garay Gimnázium (vers); Szenigáli Piroska, Szekszárd, Garay Gim­názium (műfordítás): Mayer Zsuzsanna. Szek­szárd, Garay Gimnázium (műfordítás). Bronz: Várhelyi Mariann, Füredi Olga, Dombóvár, Gőgös Ignác Gimnázium (népművészetj. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom