Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
< 9 8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. május 28. Franciaországban feltalálták a biztonságos, balesetmentes közlekedést, öt frankért bárki kipróbálhatja. En is beültem az autóba. Amikor beleültem peregni kezdett a film. kanyar kanyart követett, mély szakadékok tarkították az utat, én pedig tekergettem a kormányt. Egyszercsak a szakadékba zuhantam. Semmi bajom nem lett. Csak a film állt le. így jelezte, hogy hibát vétettem. Felsóhajtottam: na. ezt megúsztam, mi lett volna, ha... Szóval nem ártana, ha otthon is egy-két autós is csak így vezethetne. Az autókázás után elmentem Párizsba, egy tárgyalásra. Egy telek- és házügynök ügyeit tárgyalták, aki nem létező házakat és telkeket értékesített. Mondhatom, hogy az ügynöknek kitűnő védőügyvédje volt. Az ügyész ugyanis hétezer évet leért a vádlottra, a védőügyvéd viszont olyan nagyszerű védőbeszédet mondott, hogy a bíróság végül is ez ügynököt 5951 évi börtönbüntetéssel sújtotta. Az ítélet után elbeszélgettem néhány kollégával, akik elmondották, hogy Franciaországban minden egyes esetet kiilön-külön büntetnek, összeadják a bűnöket és amennyi kijön, hát kijön. Volt ennél már súlyosabb ítélet is. Nem Franciaországban, hanem Németországban, még a harmincas években, amikor egy sörgyárost ítéltek el csalás miatt. Az ítélete nyolcvankétmillió márka kártérítés. A sörgyáros kiforgatta zsebeit, mire a bírák úgy határoztak, hogy napi tizenöt márkával számolva összesen tizennégyezer évre változtatják át a pénzbüntetést. A sörgyáros még mindig ül, ha meg nem halt, és ha van olyan törvény, amely a leszármazottakat is kötelezi arra, hogy apjuk, illetve ősük bűneiért lakóijának, akkor a család még majdnem tizennégyezer évig támaszkodhat az állami kosztra, az állami lakásra. Ha már szóba került Németország, el kell mondanom, hogy aggódom az NSZK-beli kutyák és macskák miatt. Az történt ugyanis, hogy az NSZK-ban fiatalító szert hoztak forgalomba. De csak agg kutyák és macskák kaphatják. Azt mondják, hogy ettől a szertől az agg állatok szőre azonnal feláll, visszakapja régi selymes fényét. En mégis aggódom. És ennek megvan az oka. Félek, hogy az agg kutyák és macskák elől eleszik a szert az agg gazdák, és ebből esetleg valami katasztrófa lehet... Szerintem ami a kutyáé, az legyen a kutyáé, mint ahogy ami u» felnőtté, az legyen a felnőtté és vigyázzon, hogy ne kerüljön az a gyerek kezébe. Japánban furcsa dolgot láttam a minap. Réteges szappant. Mosakszom vele, egyszer lejön egy réteg és ezzel a réteggel együtt lejön a „nőről" egy ruhadarab is. Gyorsán megmosakszom még egyszer, lejön egy másik ruhadarab is. Fél óráig mosakodtam egirfolytában, mire a „nő" teljesen levetkőzött. Én pedig ott álltam patyolat fehéren és arra gondoltam: ha ilyen szappan véletlenül a gyerekek kezébe kerülne, azok biztosan azt tennék, amit én tettem: addig mosakodnának, amíg az a nő teljesen le nem vetkőzik. És félő lenne, hogy állandóan mosakodnának, éjjel-iutppal, még az iskolát, a tanulást is elhanyagolnák. így lenne biztosan. Gondoltak erre az illetékesek is. És nagyon helyes, hogy i'yen réteges szappant nem hoznak forgalomba, legfeljebb repedezöt, de az sem érdekes, mert a repedéseiben sem látni semmit. Még úgy sem, ha fejre, illetve kézre áll az ember, Ludwig Hofmaier 25 éves regensburgi kocsmáros, aki elhatározta, hogy kézen járva megy el Rómáig. Úgy tervezi, hogy az 1100 kilométeres utat három hónap alatt teszi meg, naponta 20—30 kilométert kézgyalogolva. Ha sikerül neki az út, akkor állítólag három reklámcégtől százezer márkát kap, és ha minden jól megy, még talán a pápa is megáldja. Arról egyelőre még nem döntöttek: lábon, vagy kézen áll-e majd a pápa előtt. Egy felháborító dolgot is közlök a szerkesztő úrral! Mit szól Hozzá: az én, drága, régi jó barátomról, Münchausen báróról egy betegséget neveztek el. Méghozzá az egészséges emberek betegségét. Mert ilyenek is vannak. Járják a kórházakat, egyikből kiteszik őket, bemennek a másikba, hol ilyen betegséget éreznek, hol olyant, szóval hazudoznak, hogy kórházban lehessenek. Nyugat-Németországban összesen 654 ilyen egészséges betegről készítettek az orvosok névjegyzéket. Ennyiről tudnak. Ez nem sok egy olyan nagy országban. Igaz, hogy ott drága a betegség, meg a kórház, nem úgy, mint nálunk. Es ezeket az egészséges betegeket Syndrome Münchausennek nevezték el, mondván, hogy Munchausen is olyan nagy hazudozó volt... Most jut eszembe. Még egyszer otthon is megvizsgálják ezt a káresetet, felkutatják az egészséges betegeket, kimutatják, hogy nálunk mennyien vannak, hisz a betegségért nálunk még fizetnek is és akkor bekövetkezik a vég: nálunk biztosan ótó lesznek a Syndrome Vitéz Johannes Hári... Tiltakozom! Ez ellen előre is tiltakozom! Nevezzék őket Syndrome Munkakerülőnek, vagy mit tudom én minek, mert őket úgy sem lehet megsérteni, de engem. ki tnlágéletemben csak az igazat mondtam, engem igen. Remélem, hogy erre az orvosok is gondoltak és nem fogják még jobban lejáratni az amúgyis lejáratott tekintélyemet. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Hajóút a világ „tetején“ Szovjet szakemberek gigantikus vállalkozása A Szovjetunió hamarosan új hajóutat nyit, amely a szó szoros értelmében a világ „tetején”, az Északi-sarkon vezet át, és 6500 kilométerrel; vagyis körülbelül 13 nappal megrövidíti a hajóutat Nyugat-Európa és Távol-Kelet között. Mint ismeretes a hajóforgalmat ezen a reláción ma még a Földközi-tengeren és a Szuezi-csatornán át bonyolítják le. A nyugat-európai kikötőket és a Távol-Keletet összekötő útvonal egyike a legforgalmasabbaknak. Ezer és, ezer hajó közlekedik rajta, forgalomban csak az Európa és Észak-Amerika közötti útvonal tesz túl rajta. Jégtörő hajók az élen Szovjet jégtörő hajók törnek majd utat az Északi-sarkon át. A flotta vezetője a Lenin nevű atomhajtású jégtörő titán lesz. Körülbelül 9600 kilométer hosz- szúságú utat kell vágniuk a jégben. Néhány helyen többször is át kell haladniuk, mert a jég vastagsága nem ritkán eléri a három métert is. Az első flotta június közepén indul ki a murmanszki kikötőből. Az északi-tengeri út csak a nyári hónapokban lesz hajózható, júliustól novemberig, mert télen a legerősebb jégtörők sem tudnak utat törni maguknak. A szovjet szakemberek szerint ez a vállalkozás nem csak méreteinél fogva jelentős, hanem cn gazdaságos is. Ma ugyanis évente átlag 20 000 hajó halad át a Szuezi-csatornán, és ezért körülbelül 9 millió font sterlinget fize'tnek. Az északi út jóval olcsóbb lesz. Idő- és pénzmegtakarítás A brit hajóstársaságok véleménye szerint is nagy jelentőségű a vállalkozás. A Nyugat- Európa és Japán között közlekedő hajók ugyanis minden útjuk alkalmával 13 napi utat és rengeteg üzemanyagot takarítanak meg. Ma, amikor a legtöbb teherszállító hajó majdhogynem ráfizetéssel dolgozik, ez a megtakarítás igen jelentős. A Szovjetunió nagy körültekintéssel végzi munkáját. Az európai hajóstársaságok irodáiban már megjelentek a fényűző kiadású reklámfüzetecskék az új hajóút adatainak, előnyeinek leírásával. íme egy adat: egy átlagos teherszállító hajó egy-egy útjával 10 000—15 000 font sterlinget takarít meg. Az új útvonalon minden alkalommal egész hajókaraván halad egyszerre. Élén a Lenin nevű atomjégtörő, mögötte körülbelül tíz teherhajó, utána ismét egy jégtörő, majd ismét tíz teherhajó. Egy-egy hajókaraván hosz- sza száz kilométer is lehet. Nem történhet meglepetés A tengerészek számára az út — kivéve az elsőt — egyáltalán nem lesz érdekes. Ha a hajókaraván kiúszik a murmanszki vagy az arhangelszki kikötőből, meg sem áll Vlagyivosztokig. Az útvonal mellett sűrű közökben meteorológiai és rádióállomások sorakoznak majd, amelyek a hajókaraván vezetőit értesítik az időjárás legkisebb változásairól is, a jég minőségéről stb. Az új útvonalnak csak egy hátránya van. Ezen a részen a tenger igen sekély, ezért nagyobb fajta tartályhajók itt nem közlekedhetnek. James Davis, az Orient Lines hajótársaság vezérigazgatója ezt válaszolta arra a kérdésre, hogy nem lesz-e veszélyes a közlekedés az új hajóútvonalon: „Az oroszoknak van egy nagyon dicséretes tulajdonságuk. Soha nem jelentenek be semmit mindaddig, amíg teljesen nem biztosak a dolgukban. Ez bizonyosan erre a vállalkozásra is érvényes.”. Ritka foglalkozás Az egész világon mindössze 40-re tehető azoknak a száma, akiknek szakmája, s talán úgy is lehetne mondani, művészete bár rendkívül fontos, de ennek ellenére egyáltalán nem örömet : szerző. A világnak ]&. talán ez a legkisebb || iparága műszeme- két állít elő. Ez a p szakmája a képűn- kön látható 65 esz- tendős Franz Christ- nek is, aki Wiesba- denben aprólékos, finom munkával, üvegpálcikák segítségévei szerkeszti meg a szemeket, kihúzza a szemeket átfutó parányi erecskéket, majd pedig egy fekete üveg- cseppel elkészíti a pupillát. A műszemeket különleges üveg anyagból állítják elő, amelyek összetételét a szakma mesterei féltve őrzik, s titokban kezelik. A nyugdíjazása előtt álló Franz Christ most felfedte titkát. Krio- lit szolgáltatta a tejfehér üvegcsövek alapanyagát, amelyekből 800— 1300 Celsius fok mellett több ezer ^ műszemet „fújtak ki”, — mint ahogy ZtSííMmmM ezt szaknyelven mondani szokták. Az ankarai klinika élőhalottja 1961. június 20-án Alf Reel fiatal ankarai orvos röntgenezés közben véletlenül megérintett fejével egy 60 000 voltos elektródot Eltelt néhány másodperc, mire kollégái magukhoz tértek az ijedtségből és kikapcsolták az áramot. A fiatal orvost azonnal a műtőbe vitték. Amíg azonban az operációt előkészítették, múltak a drága percek. Egy sebész felnyitotta a szerencsétlenül járt fiatal orvos mellkasát, és masz- szírozni kezdte a szívét. Tíz perc múlva boldogan felsóhajtott: — Megmentettük! Szíve ismét dobog. Br. Uzunoglu azonban tévedett. Az idő alatt, amíg a szív állt, az agysejtekben megszűnt a. vérkeringés, s megbénultak, nem irányították többé az életfunkciókat. Reel hat napig élettelenül feküdt a klinikán. Hetedik nap felnyitotta a szemét, de nem látott semmit. — Kollégánk életben maradt ugyan, de agya teljesen béna — mondta ki az egyik orvos a baljós szavakat. Múltak a napok. Reelt mesterségesen táplálták. Egy napon li- lós foltok jelentkeztek a lábán. Az orvosok megijedtek, hogy üszkösöd ni kezd, és éjjel-nappal ügyeleteskedtek mefllette. Aztán a veszély elmúlt, de Reel továbbra sem adott életjelt magáról. Azóta több mint öt év telt el. Reelt elfelejtették, pedig még mindig él. Az esetről most megemlékezett A. Gurvics szovjet tudós, a reanimatológia szakembere. A reanimatológia — a felélesztés tudománya — új orvostudományi ág, most van fejlődőben. Tíz évvel ezelőtt alig egy-két orvos ismerte csak a felélesztés módszereit. Azóta a szívműtétek fejlődésével egyre inkább tökéleteseditek a módszerek: a közvetett és közvetlen szívmasszázs, a mesterséges légzés, az adrenalin alkalmazása, az elektromos szívsokkok. A nagy kórházakban és klinikákon reanimatológiai központokat és gyorssegélyszolgálatokat alakítottak. A haldoklókon már a szállítás idején műtétet végeznek. Ezer és ezer, úgyszólván reménytelen ember életét mentették meg így. Manapság a képzett orvosoknak nem okoz különösebb gondot a .szív és a légzés megindítása. Az egyetlen szabály, amelynek minden orvos számára szentnek kell lenni az, hogy a szívműködést megindítsa, mielőtt még az agysejtek elhalnának, mert csak így adhatják vissza a betegnek az életén kívül szellemi képességeit is. Abban a pillanatban, amikor a szív megáll, az orvosnak három-négy perc ideje van, hogy megmentse páciense életét A kortól, a betegségtói, a halál okától függően ez az időszak rövidebb is lehet Ha ez az időhatár eltolódik, az ember életben maradhat, de rokkant lesz: megbénul, elveszti pszichikai képességeit. Ezeken az élőhalottakon aztán a tudomány már nem segíthet, az elhalt agysejteket nem lehet pó tolni. Ez történt a fiatal török orvossal is. Az orvosoknak tehát számolniuk kell azzal, hogy a későn alkalmazott felélesztés! kísérletekkel csak betegük testét tud ják meg-.ienteni. Hét-nyolc perccel a szív megállása után már csak élőhalottat támaszthatnak fel. Sok orvos, köztük dr. Uzunoglu, azt reméli, hogy a vérkeringés és a légzés normalizálódás?, után minden más magától megújul. Ez azonban a tudomány mai állása szerint lehetetlen,
