Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-26 / 122. szám
4 TOLNÁ MEGTfil NÉPÚJSÁG 1967. május 26. Ha végre itt a nyár... A városi művelődési ház tervei — meleg hónapokra Szakemberek — a laktanyában A nyár a pihenés, szórakozás évszaka, mégis valamiképpen kulturális holt idénynek számít. A színházak bezárják a kapuikat, s a könnyebb fajsúlyú, vidám szórakoztató szabadtéri előadások szezonja következik. Kárpáti Gáborral, a szekszárdi városi művelődési ház igazgatójával a meleg hónapok terveiről beszélgettünk. Milyen szórakozási lehetőséget, programot biztosítanak a közönségnek akkor, ha végre itt a nyár. — Először talán a fiatalokról beszélnék, pontosabban a diákokról, akiknek tulajdonképpen csak most nyílik lehetőségük arra, hogy kedvük szerint töltsék idejüket. így vetődött fel egy nyári modern tánctanfolyam beindítása. A magunk részéről már megegyezés történt Hermann Ferenc pécsi mesteroktatóval, aki a megyében több helyen is vezetett már tanfolyamokat. Ezt az iskolaszünet kezdetén kívánjuk indítani és főként az általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos diákjaira számítunk, — de rajtuk kívül természetesen mindenkire, aki ízlésesen, modernül szeretne táncolni. A tánctanfolyam beindításával azonban más célunk is van: olyanok is eljönnek a művelődési házba, akik eddig nem nagyon látogatták. Megismerik az itteni lehetőségeket, és talán kedvet kapnak arra, hogy máskor is eljöjjenek szórakozni. — A művelődési ház egy másik kezdeményezése merőben új, kicsit talán szokatlan is. A gondolatot az adta, hogy a megyében kevés amatőr tánczenekar működik, s a meglévők is teljesen magukra vannak utalva. Ez adta az ötletet egy tánczenekari szákkör megszervezéséhez. A szakkörbe olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik már eddig is foglalkoztak tánczenével, de mivel szakkör és nem tanfolyam jelleggel működne, beiratkozhatnak olyanok is akik kedvet, tehetséget éreznek a tánczenéhez. A szakkört a zeneiskolával közösen működtetjük, a zeneiskola megfelelő képzettségű tanárt biztosít .szakkörvezetőnek. Hangszerek, technikai felszerelések dolgában is elég jól állunk, — az utóbbit a megyei tanács művelődési osztálya bocsátotta a művelődési ház, illetve a szakkör rendelkezésére. Heti két összejövetelt tartanánk, ahol a zenélés technikáját, új számokat tanulhatnának, szakember segítésével az érdeklődők. A tehetséges fiataloknak szereplési lehetőséget is biztosítunk, vagy a szekszárdi diák ifjúsági klubban, vagy másutt. — Mit láthatunk majd a szabadtéri színpadon? — Talán azzal kezdeném, hogy a közeljövőben kerül sor a szabadtéri színpad, színpadi világító berendezésének korszerűsítésére, ami megszünteti az eddigi áldatlan állapotokat. Tervezzük, hogy a nyár folyamán könnyű- és tánczenei hangversenyeket rendezünk, esetleg szólistákkal, neves zenekarok vendégszereplésével. Tárevalásokat folytatunk a Sirius-, Omega-, Metró-, Atlantis- együttessel. Egyelőre még csak egy lemondásról számolhatok be: az Illés-zenekar nem tud jönni, egész nyárra a Balatonra szerződtek. A terveink között szerepel egy vidám műsor „lehozása” is, természetesen csak abban az esetben, ha megfelelő ajánlatokat kapunk. Mert unalomig ismert számokkal, a rádióból, tv- ből ismert előadásokkal nem akarjuk becsapni a közönséget. És itt mindjárt kitérnék egy kicsit. Szeretnénk megnyerni az emberek bizalmát. Ezzel magyarázatot is adok a meghirdetett Feleség férj nélkül című darab elmaradására. A címszerepet vállaló művésznő, Ladomerszky Margit megbetegedett, azért mondtuk le az előadást. Természetesen ettől még meg íehetett volna tartani, de nem szeretném, ha az a vád érne bennünket, hogy „nagy nevekkel” csapjuk be a közönséget. Egyébként az utolsó bérletes előadásunkat a nagy érdeklődésre számot tartó Csárdáskirálynőt is a szabadtéri színpadon kívánjuk majd bemutatni. — Várhatunk valami újat? — Azt hiszem, igennel válaszolhatok. Mert a művelődési ház egyik oldaltermében a nyár folyamán megnyíló cukrászda valóban új lesz. Ezzel az új szórakozóhellyel a szó szoros értelmében is közelebb kerülnek az emberek a művelődési házhoz, de a cukrászdának nemcsak ez lenne a szerepe. Sok érdekes elképzelésünk van ezzel kapcsolatban. Irodalmi délutánokat, esteket, lehetne rendezni ott és szó esett arról is, hogy a könyvtár libresszó-rendezvényeit is itt tartják. Megpróbálkozunk azzal is, egyelőre kísérletképpen, hogy a pécsi hírlap-presszó mintájára olvasó cukrászdának alakítsuk ki a helyiséget. Arra is gondolunk, hogy a nyár folyamán — a végleges kerítés elkészülte után — kerthelyiséget rendezünk be az udvaron, ahol alkalmanként a tánczenei szakkör tagjaiból alakult zenekar játszhatna. De még egy programunk lesz a nyáron, ami egy kicsit ízelítőt is ad a művelődési ház életéből. Júniusban lesz a harmonika- és balettszakkör nyilvános bemutatkozása és ugyanekkor szerepel először a művelődési ház keretén belül újonnan alakult kamarazene együttes, amelynek Husek Rezső a vezetője. — A lehetőségeink korlátozottak, teljességre majd csak az új művelődési kombinát megépülésével számíthatunk. Addig arra törekszünk, hogy munkánk alapozó tevékenység legyen, amely majd jobb körülmények között, az új helyen fog beteljesedni. (D. K. J.) Az E. M. Betonéiemgyártó Vállalat Pécsi Betonáru- gyára dombóvári üzemébe FÉRFI. ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT ALKALMAZ. Jelentkezés a dombóvári üzem vezetőjénél. (278) S ok bevonuló fiatal tanul szakmát a néphadseregben és arra is volt már példa, hogy a friss szakácsbizonyítvánnyal bevonult katona a honvédségnél a „szakma” mesterévé képezte magát. A leszerelés után pedig meg sem állt a magyar gasztronómiát Párizsban sikeresen reprezentáló bemutatkozásig, s utána a francia főváros egyik legelőkelőbb éttermében főzte a paprikás pusztai ételeket, és a többi speciális „Made in Hungary” fogást. Az építőiparban is „bérelt helyük” van a katonáknak. Egyetlen építőcsapat évi termelési értéke — anyaggal, munkával együtt: — 460—500 millió forint. S a fiatalok nagy része a laktanyákban szerez szakmunkás-bizonyítványt, vagyis a „balra át"-tal, a fegyverkezéssel egyidőben — hisz elsősorban mégis csak katonák — civil mesterséget is tanulnak. A Magyar Néphadsereg építőcsapatának központjában kérdéseinkre a főmérnök válaszol: — Milyen szakképesítést szerezhetnek itt a katonák? — A polgári jogosítvánnyal teljesen egyenértékű nehéz- és könnyűgépkezelői bizonyítványt. Az itt „polgárilag” is kiképzett katonák 50—60 százaléka megmarad munkakörében — a leszerelés után is. Évente 55—60 könnyű- és nehézgépkezelőt avatunk. — Ezenkívül folyik még a segédmunkások, a betanított munkások, a szakmunkások képzése is: évente 260 fiatalt oktatunk. Brigádvezetőket is nevelünk, akik egyúttal raj- parancsnokok. Ugyanakkor 30 —40 asztalost átképzünk — állványozó szakmunkásokká; várják már őket az építkezéseken. — Sok ezer fiatal a hadseregben is gyakorolhatja eredeti szakmáját. Mindez a technikusokra is vonatkozik, akik egyébként nálunk századtechnikusi beosztásban dolgoznak. A Földművelésügyi Minisztérium támogatásával a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban sok katona tanulta meg a traktorvezetést. Az alakulatok parancsnokságai azoknak a leszerelés előtt álló honvédeknek nyújtanak erre lehetőséget, akik vállalják, hogy katonakönyvük kézhezvétele után valamelyik tsz-ben vagy az állami gazdaságban nyújtják majd be munkakönyvüket. Az egyenruhában megtanulható civil foglalkozások köre meglehetősen széles. Hathónapos tanfolyamon például sok ezer első-, másod- és harmad- osztályú rádiótávirászt képeznek, akik a csapatok mindennapi Morse-világában két év alatt jó távirászokká fejlődnek, s ezután kerülnek a postához, a minisztériumok központjaiba, vagy a MALÉV- hez. Nemrég tüzéreket keresett a Geodéziai és Kartográfiai Vállalat, mert szükség volt tüzérségi mérőműszerekhez értő munkatársakra. A nehezebb szakmákban, hatalmas árokásók, sose látott, nagy teljesítményű buldózerek, szorgalmas földgyaluk, szalagszerű vasútépítő gépek „mutatkoznak be” a fiatal^ embereknek; akik azt gondolták a bevonulás előtt, hogy ezt a szakmát töviről hegyire megismerték. A z autóbuszüzemek, az ” autóközlekedési vállalatok ^ kiegészítő parancsnokságok szobáiban minden évben öles plakátokkal „csalogatják” magukhoz a leszerelő honvédségi gépkocsivezetőket. A' MAHART a Gorillától toborozza utánpótlása egy részét, mert tudja: az itt kiképzett matrózokból a jövő hajóstisztjeit nevelhetik. Persze vannak a hadseregnek „háztáji” szakmunkásai is, ilyenek például a laktanyák szakácsai, szabói, nyomdászai, lakatosai, hegesztői, kovácsai, vízvezeték-, villany-, fűtésszerelői, akik — ha visz- szakerülnek a polgári életbe — ugyancsak elmondhatják magukról: nem töltötték haszontalanul a kétéves katonai szolgálatot. <iiiiiiiii!iiiiimiiiiiiiiiimiiii!iimiiimiiiimuiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiimiimi!illli> Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE =........................................ — 145 — — Ez lesz Kovarcz Énül! — jelentette ki Szá- lasi. Kovarcz kicsit felemelkedett ültében, összevágta a bokáját: — Köszönöm, vezérem! A rosszul sikerült mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, megkapaszkodott a karosszék karfájában, de a hirtelen kézmozdulattal leverte az asztalon álló vizeskancsót. A víz kidőlt, Szá- lasi felé folyt. — Valahol keresztelő lesz — idézte Krum- holz a babonát. — Az új hungarista állam jön világra! — mondta patetikusan, halálosan komolyan Szá- lasi. Elővette az utolsó iratot. „Kiáltvány a fegyveres nemzethez”. Veesenmayer, miután átfutotta, nem kevésbé zavarosnak találta, mint az előbbi irományokat, de ezt a saját aktatáskájába süllyesztette. — Kiküldjük Bécsbe, kinyomtatjuk. Legyen készen a megfelelő napon. És ezzel felállt, jelezte, hogy véget ért a beszélgetés. Kezet nyújtott Szálasinak. A nyilas pártvezető csaknem a földig hajolva ragadta meg ezt a kezet. Aztán hasonlóan alázatosan búcsúzott Winkrimáimtól. sőt Krumholztól is. Távoztak. Veesenmayer kocsin tette meg azt a rövid utat is. ami a Verbőczv utca és az Úri utca között volt. Winkelmann gyalog sétált a Dísz térig — felkereste Höttlt. A hírszerzés főnökét éppen Skorzeny társaságában találta. — 146 — — Otto már útnak indíttatta Bécsből az egységeit — újságolta Höttl. — Kijelölték az elhelyezési körleteket. Budapest környékén he-' lyezzük el őket... Skorzeny magabiztos volt, de azért nem minden aggodalom nélkül. — Minél többet tanulmányozom a Várat — magyarázta Winkelmannak —, annál nyilvánvalóbb, hogy sem vitorlázó repülőgépeket, sem ejtőernyősöket nem lehet bevetni. Frontális támadással természetesen érhetünk el sikert. Csakhogy az akciónk ahhoz van kötve, hogy a magyarok előzőleg ürügyet szolgáltassanak erre. Ha viszont a magyarok ilyesmit tesznek, nyilvánvalóan megfelelőképpen előkészülnek. Megszervezik a Vár védelmét is. És a jól szervezett védelemmel szemben bizony nehéz dolgunk lesz. Még a Vár föld alatti labirintusának birtokában is. ^ ■ Höttl igyekezett megnyugtatni Skorzenyt. — A kormányzó ki akar ugrani a háborúból, — magyarázta. — Ezt igyekszünk megakadályozni, de őszintén szólva már unalmas, menynyit kell vesződnünk az öregúrral. Sokkal egyszerűbb, ha tűrjük, tegye meg ezt a lépést. De a dolgok „mikor”-ját mi határozzuk meg. S akkor máris a mi kezünkbe került a kezdeményezés ... • Winkelmann az Unternehmen Maus akció állása iránt érdeklődött. Úgy gondolta, hogy most már folytatni kellene az ügyet. Beraninak Magyarországra kellene jönnie, titokban elrejthe— 147 — tik őt valamelyik német katonai épületben* hogy alkalmas időben bevethessék. — Már intézkedtem, hogy Berani készenlétben álljon... Bármelyik órában átalakulhat Petriccsé — közölte Höttl. — A kérdés csak az, hogy mikor? — Talán már a héten hozzákezdhetünk az akcióhoz — vélekedett Winkelmann. — önnek mi a véleménye Sturmbannführer? — fordult Skorzenyhez. Az óriás, aki most jól szabott civilruhát viselt, egykedvűen mondta: — Holnap az összes emberem a kijelölt körzetben lesz. A tervek készek, rajtunk nem múlik. Mi teljesíteni fogjuk a parancsot.,.. — Elnézést kérek Obergruppenführer — vetette közbe Höttl —, de úgy gondolom, meg kellene várni a Moszkvában tárgyaló magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásainak eredményeit. Amíg ott nincs megállapodás, Horthy- ék itt nem kezdenek semmibe. Mindez azzal az előnnyel jár számunkra, hogy tudjuk a másik fél szándékait, s eszerint léphetünk fel. — És ha titokban megállapodnak? És elkésünk? A doktor öntelten mosolygott. — Garanciát tudunk adni arra, hogy semmi nem maradhat előttünk titokban. Nem, nem késünk el, Obergruppenführer úr. Csak az a kérésem, ne siessük el a dolgot... ^
