Tolna Megyei Népújság, 1967. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

4 TOLNÁ MEGTfil NÉPÚJSÁG 1967. május 26. Ha végre itt a nyár... A városi művelődési ház tervei — meleg hónapokra Szakemberek — a laktanyában A nyár a pihenés, szórakozás évszaka, mégis valamiképpen kulturális holt idénynek számít. A színházak bezárják a kapui­kat, s a könnyebb fajsúlyú, vi­dám szórakoztató szabadtéri elő­adások szezonja következik. Kárpáti Gáborral, a szekszárdi városi művelődési ház igazgató­jával a meleg hónapok terveiről beszélgettünk. Milyen szórako­zási lehetőséget, programot biz­tosítanak a közönségnek akkor, ha végre itt a nyár. — Először talán a fiatalokról beszélnék, pontosabban a diákok­ról, akiknek tulajdonképpen csak most nyílik lehetőségük arra, hogy kedvük szerint töltsék ide­jüket. így vetődött fel egy nyári modern tánctanfolyam beindítá­sa. A magunk részéről már meg­egyezés történt Hermann Ferenc pécsi mesteroktatóval, aki a me­gyében több helyen is vezetett már tanfolyamokat. Ezt az is­kolaszünet kezdetén kívánjuk indítani és főként az általános iskolák hetedik, nyolcadik osz­tályos diákjaira számítunk, — de rajtuk kívül természetesen min­denkire, aki ízlésesen, modernül szeretne táncolni. A tánctanfo­lyam beindításával azonban más célunk is van: olyanok is eljön­nek a művelődési házba, akik ed­dig nem nagyon látogatták. Megismerik az itteni lehetősége­ket, és talán kedvet kapnak ar­ra, hogy máskor is eljöjjenek szórakozni. — A művelődési ház egy má­sik kezdeményezése merőben új, kicsit talán szokatlan is. A gon­dolatot az adta, hogy a megyé­ben kevés amatőr tánczenekar működik, s a meglévők is tel­jesen magukra vannak utalva. Ez adta az ötletet egy tánczene­kari szákkör megszervezéséhez. A szakkörbe olyan fiatalok je­lentkezését várjuk, akik már ed­dig is foglalkoztak tánczenével, de mivel szakkör és nem tanfo­lyam jelleggel működne, beirat­kozhatnak olyanok is akik ked­vet, tehetséget éreznek a tánc­zenéhez. A szakkört a zeneisko­lával közösen működtetjük, a ze­neiskola megfelelő képzettségű tanárt biztosít .szakkörvezetőnek. Hangszerek, technikai felszerelé­sek dolgában is elég jól állunk, — az utóbbit a megyei tanács művelődési osztálya bocsátotta a művelődési ház, illetve a szakkör rendelkezésére. Heti két össze­jövetelt tartanánk, ahol a zené­lés technikáját, új számokat ta­nulhatnának, szakember segíté­sével az érdeklődők. A tehetsé­ges fiataloknak szereplési lehe­tőséget is biztosítunk, vagy a szekszárdi diák ifjúsági klubban, vagy másutt. — Mit láthatunk majd a szabadtéri színpadon? — Talán azzal kezdeném, hogy a közeljövőben kerül sor a sza­badtéri színpad, színpadi világító berendezésének korszerűsítésére, ami megszünteti az eddigi áldat­lan állapotokat. Tervezzük, hogy a nyár folyamán könnyű- és tánczenei hangversenyeket ren­dezünk, esetleg szólistákkal, ne­ves zenekarok vendégszereplésé­vel. Tárevalásokat folytatunk a Sirius-, Omega-, Metró-, Atlantis- együttessel. Egyelőre még csak egy lemondásról számolhatok be: az Illés-zenekar nem tud jönni, egész nyárra a Balatonra szer­ződtek. A terveink között szere­pel egy vidám műsor „lehozása” is, természetesen csak abban az esetben, ha megfelelő ajánlato­kat kapunk. Mert unalomig is­mert számokkal, a rádióból, tv- ből ismert előadásokkal nem akarjuk becsapni a közönséget. És itt mindjárt kitérnék egy ki­csit. Szeretnénk megnyerni az emberek bizalmát. Ezzel magya­rázatot is adok a meghirdetett Feleség férj nélkül című darab elmaradására. A címszerepet vál­laló művésznő, Ladomerszky Margit megbetegedett, azért mondtuk le az előadást. Termé­szetesen ettől még meg íehetett volna tartani, de nem szeretném, ha az a vád érne bennünket, hogy „nagy nevekkel” csapjuk be a közönséget. Egyébként az utolsó bérletes előadásunkat a nagy érdeklődésre számot tartó Csárdáskirálynőt is a szabadtéri színpadon kívánjuk majd be­mutatni. — Várhatunk valami újat? — Azt hiszem, igennel vála­szolhatok. Mert a művelődési ház egyik oldaltermében a nyár fo­lyamán megnyíló cukrászda va­lóban új lesz. Ezzel az új szóra­kozóhellyel a szó szoros értel­mében is közelebb kerülnek az emberek a művelődési házhoz, de a cukrászdának nemcsak ez lenne a szerepe. Sok érdekes el­képzelésünk van ezzel kapcsolat­ban. Irodalmi délutánokat, este­ket, lehetne rendezni ott és szó esett arról is, hogy a könyvtár libresszó-rendezvényeit is itt tartják. Megpróbálkozunk azzal is, egyelőre kísérletképpen, hogy a pécsi hírlap-presszó mintájára olvasó cukrászdának alakítsuk ki a helyiséget. Arra is gondolunk, hogy a nyár folyamán — a vég­leges kerítés elkészülte után — kerthelyiséget rendezünk be az udvaron, ahol alkalmanként a tánczenei szakkör tagjaiból ala­kult zenekar játszhatna. De még egy programunk lesz a nyáron, ami egy kicsit ízelítőt is ad a művelődési ház életéből. Június­ban lesz a harmonika- és balett­szakkör nyilvános bemutatkozá­sa és ugyanekkor szerepel elő­ször a művelődési ház keretén belül újonnan alakult kamara­zene együttes, amelynek Husek Rezső a vezetője. — A lehetőségeink korlátozot­tak, teljességre majd csak az új művelődési kombinát megépülé­sével számíthatunk. Addig arra törekszünk, hogy munkánk ala­pozó tevékenység legyen, amely majd jobb körülmények között, az új helyen fog beteljesedni. (D. K. J.) Az E. M. Betonéiemgyártó Vállalat Pécsi Betonáru- gyára dombóvári üzemébe FÉRFI. ÉS NŐI SEGÉD­MUNKÁSOKAT ALKALMAZ. Jelentkezés a dombóvári üzem vezetőjénél. (278) S ok bevonuló fiatal ta­nul szakmát a néphad­seregben és arra is volt már példa, hogy a friss szakács­bizonyítvánnyal bevonult ka­tona a honvédségnél a „szak­ma” mesterévé képezte ma­gát. A leszerelés után pedig meg sem állt a magyar gaszt­ronómiát Párizsban sikeresen reprezentáló bemutatkozásig, s utána a francia főváros egyik legelőkelőbb éttermé­ben főzte a paprikás pusztai ételeket, és a többi speciális „Made in Hungary” fogást. Az építőiparban is „bérelt he­lyük” van a katonáknak. Egyetlen építőcsapat évi ter­melési értéke — anyaggal, munkával együtt: — 460—500 millió forint. S a fiatalok nagy része a laktanyákban szerez szakmunkás-bizonyít­ványt, vagyis a „balra át"-tal, a fegyverkezéssel egyidőben — hisz elsősorban mégis csak katonák — civil mesterséget is tanulnak. A Magyar Néphadsereg épí­tőcsapatának központjában kérdéseinkre a főmérnök vá­laszol: — Milyen szakképesítést sze­rezhetnek itt a katonák? — A polgári jogosítvánnyal teljesen egyenértékű nehéz- és könnyűgépkezelői bizonyít­ványt. Az itt „polgárilag” is kiképzett katonák 50—60 szá­zaléka megmarad munkaköré­ben — a leszerelés után is. Évente 55—60 könnyű- és ne­hézgépkezelőt avatunk. — Ezenkívül folyik még a segédmunkások, a betanított munkások, a szakmunkások képzése is: évente 260 fiatalt oktatunk. Brigádvezetőket is nevelünk, akik egyúttal raj- parancsnokok. Ugyanakkor 30 —40 asztalost átképzünk — állványozó szakmunkásokká; várják már őket az építkezé­seken. — Sok ezer fiatal a had­seregben is gyakorolhatja ere­deti szakmáját. Mindez a technikusokra is vonatkozik, akik egyébként nálunk szá­zadtechnikusi beosztásban dolgoznak. A Földművelésügyi Minisz­térium támogatásával a ter­melőszövetkezetekben, az ál­lami gazdaságokban sok kato­na tanulta meg a traktorve­zetést. Az alakulatok parancs­nokságai azoknak a leszerelés előtt álló honvédeknek nyúj­tanak erre lehetőséget, akik vállalják, hogy katonakönyvük kézhezvétele után valamelyik tsz-ben vagy az állami gazda­ságban nyújtják majd be munkakönyvüket. Az egyenruhában megtanul­ható civil foglalkozások köre meglehetősen széles. Hathóna­pos tanfolyamon például sok ezer első-, másod- és harmad- osztályú rádiótávirászt képez­nek, akik a csapatok minden­napi Morse-világában két év alatt jó távirászokká fejlőd­nek, s ezután kerülnek a pos­tához, a minisztériumok köz­pontjaiba, vagy a MALÉV- hez. Nemrég tüzéreket kere­sett a Geodéziai és Kartográ­fiai Vállalat, mert szükség volt tüzérségi mérőműszerek­hez értő munkatársakra. A nehezebb szakmákban, hatalmas árokásók, sose látott, nagy teljesítményű buldóze­rek, szorgalmas földgyaluk, szalagszerű vasútépítő gépek „mutatkoznak be” a fiatal^ embereknek; akik azt gondol­ták a bevonulás előtt, hogy ezt a szakmát töviről hegyire megismerték. A z autóbuszüzemek, az ” autóközlekedési válla­latok ^ kiegészítő parancsnok­ságok szobáiban minden év­ben öles plakátokkal „csalo­gatják” magukhoz a leszerelő honvédségi gépkocsivezetőket. A' MAHART a Gorillától to­borozza utánpótlása egy ré­szét, mert tudja: az itt kikép­zett matrózokból a jövő ha­jóstisztjeit nevelhetik. Persze vannak a hadsereg­nek „háztáji” szakmunkásai is, ilyenek például a lakta­nyák szakácsai, szabói, nyom­dászai, lakatosai, hegesztői, kovácsai, vízvezeték-, villany-, fűtésszerelői, akik — ha visz- szakerülnek a polgári életbe — ugyancsak elmondhatják magukról: nem töltötték ha­szontalanul a kétéves katonai szolgálatot. <iiiiiiiii!iiiiimiiiiiiiiiimiiii!iimiiimiiiimuiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiimiimi!illli> Egérfogó módra PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE =........................................ — 145 — — Ez lesz Kovarcz Énül! — jelentette ki Szá- lasi. Kovarcz kicsit felemelkedett ültében, össze­vágta a bokáját: — Köszönöm, vezérem! A rosszul sikerült mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, megkapaszkodott a karosszék kar­fájában, de a hirtelen kézmozdulattal leverte az asztalon álló vizeskancsót. A víz kidőlt, Szá- lasi felé folyt. — Valahol keresztelő lesz — idézte Krum- holz a babonát. — Az új hungarista állam jön világra! — mondta patetikusan, halálosan komolyan Szá- lasi. Elővette az utolsó iratot. „Kiáltvány a fegy­veres nemzethez”. Veesenmayer, miután átfu­totta, nem kevésbé zavarosnak találta, mint az előbbi irományokat, de ezt a saját aktatáskájá­ba süllyesztette. — Kiküldjük Bécsbe, kinyomtatjuk. Legyen készen a megfelelő napon. És ezzel felállt, jelezte, hogy véget ért a be­szélgetés. Kezet nyújtott Szálasinak. A nyilas pártvezető csaknem a földig hajolva ragadta meg ezt a kezet. Aztán hasonlóan alázatosan búcsúzott Winkrimáimtól. sőt Krumholztól is. Távoztak. Veesenmayer kocsin tette meg azt a rövid utat is. ami a Verbőczv utca és az Úri utca között volt. Winkelmann gyalog sétált a Dísz térig — felkereste Höttlt. A hírszerzés főnökét éppen Skorzeny társa­ságában találta. — 146 — — Otto már útnak indíttatta Bécsből az egy­ségeit — újságolta Höttl. — Kijelölték az el­helyezési körleteket. Budapest környékén he-' lyezzük el őket... Skorzeny magabiztos volt, de azért nem min­den aggodalom nélkül. — Minél többet tanulmányozom a Várat — magyarázta Winkelmannak —, annál nyilván­valóbb, hogy sem vitorlázó repülőgépeket, sem ejtőernyősöket nem lehet bevetni. Frontális tá­madással természetesen érhetünk el sikert. Csakhogy az akciónk ahhoz van kötve, hogy a magyarok előzőleg ürügyet szolgáltassanak er­re. Ha viszont a magyarok ilyesmit tesznek, nyilvánvalóan megfelelőképpen előkészülnek. Megszervezik a Vár védelmét is. És a jól szervezett védelemmel szemben bizony nehéz dolgunk lesz. Még a Vár föld alatti labirintu­sának birtokában is. ^ ■ Höttl igyekezett megnyugtatni Skorzenyt. — A kormányzó ki akar ugrani a háborúból, — magyarázta. — Ezt igyekszünk megakadá­lyozni, de őszintén szólva már unalmas, meny­nyit kell vesződnünk az öregúrral. Sokkal egy­szerűbb, ha tűrjük, tegye meg ezt a lépést. De a dolgok „mikor”-ját mi határozzuk meg. S akkor máris a mi kezünkbe került a kezde­ményezés ... • Winkelmann az Unternehmen Maus akció ál­lása iránt érdeklődött. Úgy gondolta, hogy most már folytatni kellene az ügyet. Beraninak Ma­gyarországra kellene jönnie, titokban elrejthe­— 147 — tik őt valamelyik német katonai épületben* hogy alkalmas időben bevethessék. — Már intézkedtem, hogy Berani készenlét­ben álljon... Bármelyik órában átalakulhat Petriccsé — közölte Höttl. — A kérdés csak az, hogy mikor? — Talán már a héten hozzákezdhetünk az akcióhoz — vélekedett Winkelmann. — önnek mi a véleménye Sturmbannführer? — fordult Skorzenyhez. Az óriás, aki most jól szabott civilruhát vi­selt, egykedvűen mondta: — Holnap az összes emberem a kijelölt kör­zetben lesz. A tervek készek, rajtunk nem múlik. Mi teljesíteni fogjuk a parancsot.,.. — Elnézést kérek Obergruppenführer — ve­tette közbe Höttl —, de úgy gondolom, meg kellene várni a Moszkvában tárgyaló magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásainak ered­ményeit. Amíg ott nincs megállapodás, Horthy- ék itt nem kezdenek semmibe. Mindez azzal az előnnyel jár számunkra, hogy tudjuk a má­sik fél szándékait, s eszerint léphetünk fel. — És ha titokban megállapodnak? És el­késünk? A doktor öntelten mosolygott. — Garanciát tudunk adni arra, hogy semmi nem maradhat előttünk titokban. Nem, nem késünk el, Obergruppenführer úr. Csak az a kérésem, ne siessük el a dolgot... ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom