Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-14 / 87. szám

I 1987. április 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a A KISZ javaslatára A köszönést nyilván elnyelte a fúrógép zaja, mert csak a má­sodik hangos jónapotra figyel­tek fel. Ahogy a beszélgetés so­rán kiderült, egy újítás körül folyt a vita. Az újítás Szűcs János főgé­pész nevéhez fűződik, aki a TVD—6. vetőgépre olyan műtrá­gyaszórót szerkesztett, hogy a négyzetbe vetett kukoricával egy­idősen a gép elvégzi a műtrágya­adagolást is. Az újítással a mű­trágya 9—13 centiméteres mély­ségben kerül a földbe, s utána esik le a mag, 5—8 centiméteres mélységre. A szakvezetés jónak találta az újítást és elfogadta, csupán ki­sebb módosításra volt szükség. Ezt vitatták az újítás kivitelezé­sében részt vevő szerelők, Iker József kerületvezető és Puskás Kálmán, a helyettes. A szerelő- műhely kollektívája sokat, későn estig dolgozott az újítás gyakor­lati megvalósításán. A fiatal újító Szűcs János és a kerület- vezető Iker József fáradtan, bo­rostás ábrázattal tartottak szem­lét. A gazdaság igazgatóját és főmérnökét várták, a gépek egyébként készen álltak a „be­vetésre”. A mi műhelyünkben — mond­ja Iker elvtárs — mindig és min­den nagyon sürgős. Holnap kezd­jük a kukoricavetést, ezekkel a gépekkel. A bizalom mércéje Annak, hogy valaki — főleg egy városból érkező fiatal — rö­vid idő alatt, szinte egycsapás- ra megszerezze a kollektíva bi­zalmát, sok az összetevője. Szűcs Jánosnak sem volt köny- nyű dolga. A műhelyben dolgo­zó szerelők mögött több éves gyakorlat áll, s ez kialakít egy olyan felfogást; „mit mondhat nekünk újat a főgépész”.-Ismer­jük a mezőgazdasági gépészet csínját-bínját. Az idősebbekben felmerült az is, hogy Szűcs Já­nos 24 évével meglehetősen fia­tal és más dolog a Ganz- MÁVAG-ban dolgozni, ahol minden gépesítve van, futószala­gon rpegy a munka. Más a Hő- gyószi Állami Gazdaság ürge­vári gépműhelye, ahol sokszor nagy leleményességre van szük­ség, ahhoz, hogy a nincsből va­lami legyen. A fiatal fősZerelő néhány kellemes meglepetéssel szolgált. Hiányzott valami alkat­rész? Motorra ült, s utána járt. Nem nyugodott addig, amíg be nem szerezte. Munkatársai ha­marosan elismerték szakmai hoz­záértését is. „Érti a dolgát, nem lehet átverni” — terjedt el a szerelők, traktorvezetők között, akik akkor még nem tudták, hogy főgépészük, mielőtt a Ganz- MÁVAG-ba került, a békési, majd a budapesti gépállomáson dolgozott. Barátságos, de határo­zott fellépésével is imponált. Amikor a műhelykollektívát be­avatta, hogy milyen újításon tö­ri a fejét, vállalták, hogy ami­ben csak tudnak, segítenek. Ast hitték róla, eélíísz. _______ E mberi magatartása, múmiá­ja után sokan azt hitték, párt­tag. Akkor lepődtek meg, ami­kor la KISZ-titkár személye iránt érdeklődött. Szűcs János régebbi munkahelyén aMÁVAG- ban a Kun Béla alapszervezeté­nek KISZ-vezetőségi tagja volt, s hiányzott neki a szervezeti élet. A kerület alapszervezeté­nek párttitkára, Martinka István többször elbeszélgetett a fiatal­lal. A beszélgetések mind gya­koribbak és bizalmasabbak vol­taic. Elmondta szíve szándékát: szeretné, ha felvennék párttag­nak. — Munkája, magatartása nem zárja ki, hogy párttag legyen, de van egy gátló körülmény. Mindössze január 1-e óta dolgo­zik a Hőgyészi Állami fiazáaság ürgevári kerületében. Ahhoz, hogy javasolhassuk, kétéves is­meretségre van szükség, — mondta a párttitkár. A párttag­ság sokféléképpen latolgatta a lehetőséget, úgy hogy Fodor Sán­dor, az Állami Gazdaság csúcs­titkára is tudomást szerzett er­ről. Neki jutott eszébe a gondo­lat, hogy amennyiben a Ganz- MÁVAG KISZ-szervezete aján­laná Szűcs Jánost, felvehetnék párttagnak. Közösen írtak leve­let a MÁVAG KlSZ-szervezeté- nek, s hamarosan megérkezett a válasz, az ajánlás. A taggyűlés döntése Szakmunkás-bizonyítvány három hónappal korábban A hónap elején fejeződtek be a „Szakma kiváló tanulója” cí­mért indított verseny országos döntői. Az idén már a szigorított feltételek szerint bonyolították le a versenyeket, a végzősök közül csak azok nevezhettek be, akik az első és második osztályban is részt vettek a versenyben és ál­talános tanulmányi eredményük legalább négyes volt. Több mint négyszáz végzős ta­nuló felelt meg e feltételeknek a megyében, az ő részvételükkel rendezték meg a megyei verse­nyeket a különféle szakmákban. E vetélkedőkön dőlt ej, hogy kik képviselhetik a megye ipari ta­nulóifjúságát az országos verse­nyeken. Huszonkét szakmában ötvenöt fiatal vett részt, megyénkből a március második felében megren­dezett országos versenyeken. Kö­zülük ötvennégyen feleltek meg a szakmunkásvizsga követelmé­nyeinek, így most három hónap­pal korábban kapják meg a szakmunkás-bizonyítványt és természetesen, a szakmunkások­nak járó, magasabb munkabért is. Többek közülük kiváló ered­ménnyel vizsgáztak, ami akkor is elismerésre méltó, ha nem ke­rültek az országos verseny első helyezettjei közé. „Kitűnően meg­felelt”, tehát vjirös szakmunkás­bizonyítványt kapott Szűcs György, a Simontornyai Vegyes­ipari Ktsz, valamint Tarnóczi László, a Pincehelyi Vegyesipari Ktsz tanulója, akik együtt in­dultak (kőművesszakmában páro­kat alakítanak a versenyzőkből) az országos versenyen. Ugyan­csak vörös oklevelet kapott Hu­ber Éva. a Szekszárdi Szabó Ktsz és Tóth Eszter, a Dombóvári Ve­gyesipari Ktsz női szabó tanulója. A soron kívül „felszabadult” fiatal szakmunkások most egy­hónapos szabadságukat töltik, majd ennek letelte után foglalják el munkahelyüket. Üzem, cégtábla nélkül Az év eleién Tamásiból Hő- Cyészre települt át a Tolna me­gyei Textilfeldolgozó Vállalat p;ir’’jinuzeme. A Hőgvészre telepí­tett üzem január 2-án kezdte meg a termelést a régi sörpalac­kozó épületében. Homlokzatáról egyelőre még hiányzik' a cégtábla. A munka- terméken is látszik, hogy azelőtt más célra használták. Az új „honfoglalók” a hőgvészi asszo­nyok mégis jól érzik magukat. A községbe települt üzem 24 dol­gozót — főleg nőt — juttat mun­kához és rendszeres keresethez. Az üzemvezető, személy szerint, rosszabb helyzetbe került. Tamá­siban van a lakása, a családja, s onnét jár Hogy észre. Azt vi­szont ő is elismeri ,hogy a hő­gyészi üzem annyiból jobb, hogy több helyük van s megszűnt a sok költséget igénybe vevő vatta­szállítás. Az üzem új munkaerőkkel kezdte meg január 2-án a pap­langyártást. A hőgyészi asszo­nyok hamar belejöttek a pap­lankészítés mesterségébe. Az el­ső hónapban 1200 paplan készült és Pilán Boldizsár üzemvezető szerint ez jó teljesítmény. Elég arra utalni, hogy az ittdolgozók azelőtt sohasem dolgoztak üzem­ben. Itt ismerkedtek meg a pap­lanvarró gépekkel. Ügyeskedtek és termelésük folyamatosan ja­vult. Februárban 2340, március­ban már 3189 paplan készült. A kilátások biztatóak s arra engednek következtetni, hogy a második negyedévben már „hoz­zák” a közel kétmillió forintos termelési értéket. Az alapszervezet taggyűlésén Martinka István párttitikár ter­jesztette elő Szűcs János tagfel­vételi kérelmét. Ismertette az üzemi KISZ-szervezet ajánlását, véleményét a fiatal munkájáról, magatartásáról. Hozzáfűzte a sa­ját tapasztalatait is. A taggyűlés résztvevői egyhan­gúlag szavaztak. Szűcs Jánost felvették párttagnak, s az újon­nan felvett párttag „testhez álló” pártmunkát kapott. „Segítse a szocialista brigádmozgalom ki­bontakoztatását, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére.” A tag­gyűlést követő hetekben az ür- 1 gevári kerület szerelőműhelyé-' ben Kun Béla 'néven (a régi munkahely KISZ-szervezetének példájára) 16 taggal brigád ala­kult a szocialista brigád cím el­nyerésére. A taggyűlés Szűcs János tag­felvételével rendhagyó, mond­hatni egyedi esetet tárgyalt. A régebbi munkahely KlSZ-szer- vezetének javaslatára vették fel. Lehet, hogy szokatlan és, ritka az ilyen eset. de az ott dolgozó párttagok meg vannak arról győ­ződve, hogy helyesen cse’eked- tek. Pozsonyi Ignácné Sikeres munkával ünnepeljük a nagy október 50. évfordulóját A Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerületének III számú növénytermelő szocialista komplex brigádja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzemének 50. évfordulója tiszteletére jubileumi munkaversenyt kezdeményezett az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hasonló ágaza­tában működő brigádjai között. A munkaverseny célja, hogy szolgálja a munka terme­lékenységének emelését, az önköltség csökkentését, maga­sabb termelési eredmények elérését, a szocialista termelési viszonyok elmélyítését A brigád vállalja, összesen 2192 katasztrális holdon az alább felsorolt növényféleségek minden munkáját elvégzi, a munkaszervezet technológiájában lefektetett elvek szerint, Vállalja: Kukoricából 838 katasztrális holdon holdankéniti 33,50 mázsás májusi morzsolt megtermelését. Silókukoricából 191 katasztrális holdon holdanként 180 mázsát. Tavaszi árpából 129 katasztrális holdon holdanként! 11,30 mássát. őszi búzából 1034 katasztrális holdon holdanként 18 mázsát. Vállaljuk, hogy a gazdaság által rendelkezésünkre bo­csátott anyagok, eszközök szocialista megőrzését biztosítjuk, vállalati munkarend betartását a munkafegyelemre és az egészségvédelemre vonatkozó szabályok betartását. Politikai munka terén a brigád vállalja, a párt-, a KISZ- és a szakszervezet rendezvényein és politikai tanfolyamain teljes létszámmal való részvételt. Vállaljuk az idei gazda­sági évben újonnan megalakult IV. sz. termelési komplex­brigád szakmai és politikai téren történő patronálását. Vállalja a brigád a technológiai tervén felül a kerület dolgozóinak 136 katasztrális hold illetményföldjének tavaszi előkészítését és elvetését. Felhívjuk a mezőgazdaságban dolgozó brigádokat, csat­lakozzanak szocialista versenyvállalásunkhoz, hogy sikeres munkával és nagyobb termelési eredményekkel ünnepel­hessük a Nagy Októberi Szociálisa Forradalom 50. év­fordulóját. Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerülete, III. sz. növénytermelő szocialista hnigád nevében Mátrai Gyula, brigádvezető Tavaszi munka a bonyhádi munkás-kertszövetkezetben A néhány hónapja alakult bony­hádi munkás-kertszövetkezetben megkezdődött a tavaszi munka. Tizennégy holdas gyümölcsös kertben a 22 szövetkezeti tag a gyümölcsfák ápolását megkezdte. A hét elején talajlazítást végez­tek, ezt követően sor kerül a szövetkezet területének bekerí­tésére. A tagok közösen vásárolják a növényvédő szereket, és a per­metezést is közösen végzik el. Délutánonként, szombat-vasár­nap a kertszövetkezet tagjai csa­ládostól vonulnak a szövetkezeti birtokukra. Negyvenhárom évi munka után A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa hazánk felszabadulásá­nak huszonkettedik évforduló­ja alkalmából a Munka Ér­demrend aranyfokozatával tün­tette ki Bucher Jánosnét, a Pamuttextilművck tolnai gyá­rának párosfűzünőjét. (Újság­hír.) Csak otthon sikerült megtalál­ni. A Béri Balogh Ádám utcai takaros kis családi házban. A gyárba már második hete csak vendégségbe jár, ebédelni és el­elbeszélgetni a munkatársakkal, akikkel évtizedekig együtt dol­gozott. És akiktől olyan nehezen vált meg, amikor búcsúztatták. Itthon a leterített asztalon a kitüntetésről szóló oklevél, és maga a csillogó aranyérem. Az első nap, amikor hazajött Buda­pestről, eltette a vitrinbe. De most már előhagyja, hiszen egy­másután jönnek a szomszédok, az utcabeliek, a rokonok. Hogy gratuláljanak a textilgyár Bözsi nénijének. És megnézzék, milyen is az a nagy kitüntetés. Ma reg­gel a sógor volt itt Szabadegyhá­záról. Az újságban olvasta a hí itt. Amikor a gratulálok azt kér-, dezik, hogy miért is kapta a ki­tüntetést, az idős asszony nem­igen tud mit mondani. — Dol­goztam. Ahogy kellett. Dolgozott. Tizenkét éves kora óta, egészen mostanáig, nyug­díjba vonulásáig. Édesapja vak volt, édesanyja beteges. Szükség volt a keresetre. Először a se­lyemgyárba ment, majd öt év után át a szövőgyárba. 1928 óta dolgozott, folyamatosan a szövő­gyárban. Szövő volt, majd a fél­szabadulás után az elsők között vett részt a munkaversenyben. Aztán munkamódszer-átadó lett. Sokan tanulták tőle a szövő­szakmát, van olyan is, aki azóta már mester lett. Nyolc éve párosfűző. Réti La- josnéval együtt fűzték a szövés­re váró anyagot, pontosan, lelki- ismeretesen. És a legtöbbet. Ketteiük teljesítméhye tavaly átlagosan 125,7 százalék volt és mindig magasabb 8—10 százalék­kal, mint az utánuk következő legjobbaké. A nyolc év alatt egy rossz szó nem volt köztünk — mondja Rétiné — nagyon megszerettem Bözsi nénit. Három éve, amikor eltört a keze — gyárba jövet csúszott el a síkos úton — köny- nyebb munkára akarták tenni. De én azt mondtam, hogy nem baj, még az se, ha egy ideig ke­vesebbet keresünk. Ne váljunk meg egymástól. És dolgoztunk együtt, tovább Pedig néha-néha észrevettem, bárhogy is titkolta, hogy szörnyű fájdalmai vannak. — Akkor is fáit a kezem, ha nem csináltam semmit. Rosszul forrt össze a csont. így hát mindegy volt, hogy dolgozom-e vagy sem. De nem akartam, hogy kevesebb legyen kettőnknek a teljesítménye — emlékszik vissza a munkaérdemrendes fű­zőnő. Dolgozott. Ahogy kellett. Aho­gyan 'a többiek. Csak egy kicsi­vel jobban. <J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom