Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
k 1967. április 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAö írom a levelem..., — de mikor kapják meg ? Három kiló levél Szekszárdiéi — Nyomozó postások A hatalmas helyiségben pokoli rendetlenség uralkodik. Kosarakban. futószalagon, asztalokon megszámlálhatatlan sokaságú levél hever. Ahogy végignéz az ember, önkéntelenül az az érzése támad, hogy ezer szerencse, ha ebben a káoszban nem keveredik el a levele. Hosszú szekrénysor előtt asszonyok, lányok ülnek. Begyakorlott mozdulattal szinte másodpercek alatt teszik a megfelelő rekeszbe a kezükbe kerülő küldeményeket. Egy pilanatra sincs megállás. A futószalag könyörtelen. A káosz természetesen csak látszólagos, Ahogy fokról fokra megismerkedünk a levélirányítás folyamatával, úgy világosodik meg előttünk: pontos, precíz, nagyon is jól irányított munka folyik a teremben, amely a Budapest 62. számú postahivatal irányító osztálya. | Szekszárd—Budapest A feladó szempontjából az ügy roppant egyszerű. Megcímezi, bélyeggel látja el a levelet és bedobja egy postaládába. Ezzel részéről el is van intézve a dolog, legfeljebb azt számolgatja, mikor kaphatja meg küldeményét a budapesti címzett. Az már legkevésbé sem érdekli, hogyan jut el levele a címzettig. Ezért kísértük végig egy Szekszárdról Budapestre feladott levél sorsát. Amíg eljut a fővárosig, valóban nem túl bonyolult az útja. A szekszárdi postahivatalban külön zsákba teszik azokat a küldeményeket, amelyeket a fővárosba címeztek. Ebben a zsákban kerül a postakocsiba, s a Déli pályaudvarról a Budapest 62. számú postahivatalba Tolna megye székhelyéről naponta 5—600 levelet küldenek a fővárosba. A postások azonban csak hozzávetőlegesen tudják megállapítani a levelek számát, ök ugyanis kilóban mérnek. Naponta két-három kiló levél kerül Szekszárdról Budapestre. Ennyi küldemény pontos elosztása is gondot jelent, ám a megyeszékhelyről küldött levelek csak nagyon kis részét jelentik a forgalomnak. Naponta átlag 400 —500 ezer levél fordul meg az osztályon. Húsvétkor, karácsonykor, nagyobb ünnepek, névnapok alkalmával ugrásszerűen megnövekedik ez a mennyiség. Az eddigi legnagyobb forgalom, amire emlékeznek, kétmillió volt. Tonnában mérve is jelentős. Ilyenkor bizonyosodik meg az ember arról, hogy mennyire nem indokolatlan a posta felhívása: nagy ünnepek előtt időben adja fel mindenki az üdvözlő lapokat, leveleket. | Vizsga utcanevekből A zsákok először a bontóba kerülnek, ahol kiürítik őket, majd megvizsgálják, hogy a benne lévő küldemények mindegyike Budapestre szól-e. Ezután közigazgatási kerületenként válogatják szét a leveleket. A futószalag mellett ülő asszonyoknak nagyon fürgén kell mozogniok. Egy műszak alatt átlag 10—12 ezer levél megy keresztül a kezükön. Röpke számítás: a 12 órás műszak alatt, ha egyforma a levéráradat, a kezelőnek óránként átlag ezer levéllel kell „elbánnia”. A válogatás .maga sem egyszerű. Általában két-három kerület tartozik egy-egy személyhez, akinek ismernie kell a rábízott területen minden utcát, hogy a megfelelő rekeszbe tegye a leveleket. Tulajdonképpen mindegyiküknek kívülről kell fújni Budapest 2600 utcájának nevét, és azt is, melyik kerületben található. Mert csak így tudják megoldani betegség, vagy szabadság esetén a helyettesítést. Az irányító osztályon dolgozóknak vizsgát kell tenniök ezekből a tudnivalókból. Nehezíti a munkát és sok problémát okoz, hogy Budapesten elég sok az azonos nevű utca. Ilyenkor, ha nem írják fel a kerületet, bizonytalan a kézbesítés pontossága. Csak egyetlen példa: Arany János utca Budapest három kerületében is van. Az elosztási folyamat közben külön csoport vizsgálja, hogy megfelelő értékű bélyeggel bérmentesítették-e a küldeményt. Külön rekeszbe kerülnek azok a levelek, amelyek elkerülték az illetékes postahivatal pecsétjét. Ezeket felülbélyegzik, nehogy újból fel lehessen használni a bélyeget. A vállalatoknak, intézményeknek címzett leveleket menetközben különválasztják. Ezeket az illetékes postahivataloknak továbbítják, amely a kézbesítésével foglalkozik, vagy ahol a címzett vállalat vagy intézmény fiókot bérelt. Vincze Antal, az irányító osztály vezetője elmondta, hogy nagyon megkönnyítenék a munkájukat akkor, ha a vállalati leveleken feltüntetnék a címzett postafiókszámát, és az illetékes postahivatalt. így lényegesen egyszerűbb, gyorsabb lenne az irányítás. Ez azért is lényeges, mert a levelek 60—65 százaléka hivatalos küldemény. A kerületekre való szétválasztás után Budapest belső területén még részletesebb a szortírozás. Utcák, illetve postásjárások szerint osztják el a küldeményeket. így az itt dolgozóknak azt is tudni kell, melyik utcában melyik postás jár. Valóságos kis lexikont kell megtanulniok, ahhoz, hogy pontosan, hiba nélkül végezzék munkájukat. | IV. vagy VI? A Szekszárdról útnak indított levelek este tíz órakor érkeznek a 62-es postahivatalba. Itt azonnal hozzálátnak a feldolgozáshoz és az ezzel a zárlattal érkező küldeményeket már másnap megkapják a címzettek. Késés legtöbb esetben csak a pontatlan címzés miatt fordulhat elő. Ilyenkor, ha nem boldogulnak vele az irányítók, a címnyomozókhoz kerül a küldemény, ők aztán a legkülönbözőbb segédeszközökkel próbálják kideríteni, kinek is szánta a levelet a gondatlan feladó. A legtöbb hiba a római számok elírásából származik. Nagyon sokan írnak a hatodik kerület helyett negyediket, a kilencedik helyett tizenegyediket és így tovább. Ilyenkor még viszonylag egyszerű a címnyomozók munkája, akiknek Budapest egész térképe a fejükben van. Korrigálják a hibát, és a pontatlan címzés ellenére kézbesítik a levelet. Olyan levél is akadt a címnyomozóknál, amelyre a címzett nevén kívül az égvilágon semmi sem volt felírva. Ha végképp kideríthetetlen a címzés, a posta bizottságilag felbontja a levelet, hogy esetleg a tartalmából szerezzen útmutatást a címzettre vonatkozóan. Ha így sem sikerül kideríteni, visszaküldik a feladónak. A külföldről a fővárosba érkező levelek címzését gyakran le kell fordítani ahhoz, hogy a megfelelő helyre tudják továbbítani. A küldemények címzése az utóbbi időben pontosabb lett, nagyobb gonddal adják fel az emberek. Még így is bőven akad munkája a címnyomozóknak... A 62-es számú postahivatalban dolgozó brigádok mindegyike megszerezte a szocialista brigád címet. Ebben az évben nagyobb követelményt állítottak maguk elé: a szocialista posta címért küzdenek. És ebben mi, Tolna megyeiek is segíthetünk: Gondosan, pontosan címzett küldeményekkel. D. KÓNYA JÓZSEF EPIZÓDOK A ssaksserveseti küldöttértekezleteken történt ••• Befejeződtek az egyes szakmák szakszervezeti küldött- értekezletei megyénkben. Számos érdekes és felejthetetlen epizódokkal tarkítva. Közülük néhányat csokorba foglalva átnyújtunk olvasóinknak is. — Annak már tizenöt éve. Hiába, úgy látszik a pedagógusok felett is eljár az idő. © © Az ÉDOSZ megyebizottságának küldöttértekezletén a munkavédelmi előadó felszólalásában hosszasan elemezte a balesetek számszerű alakulását, illetve azoknak okait. .......időarányosan vizsgálva a b aleseteket, megállapítottuk, hogy azoknak mintegy 70 százaléka a hét első munkanapján történik, s akkor is a 3—4-ik órában ...” A következő felszólaló a szakszervezet megnövekedett szerepéről beszélt, majd hozzászólásának végén a munkavédelmi előadóhoz fordulva, javaslatott tett: „ ... most pedig lenne két gondolatjel közé téve egy javaslatom a balesetekkel kapcsolatosan. Kezdjük a jövőben a hetet kedden, ezáltal ugrásszerűen csökkenni fog a balesetek száma...” A javaslat nagy tetszést aratott. A nagydorogi dohánybeváltó üzem vezetője arról panaszkodott a küldöttértekezleten, hogy mint labdát úgy dobálják őket Szekszárd és Budapest között. — 1957-ben Budapesthez, 1960-ban Szekszárdhoz, 1963- ban újra Budapesthez, 1966- ban vissza Szekszárdhoz, s most 1967 elején ismét Budapesthez tartozunk. A küldöttek döbbenten hallgatták ezt a szinte páratlan esetet, s csak akkor derültek mosolyra, amikor a felszólaló így folytatta: — Jó lenne ennek a mérkőzésnek véget vetni, még akkor is. ha ez a Szekszárd— Budapest összecsapás egy-két játékos kiállítását vonja maga után. Valamennyien egyetértettek a felszólalóval. © A pedagógusok küldöttértekezlete bővelkedett váratlan meglepetésekben. A „szak- szervezeti mozgalom lámpásai”, — ahogy a szünetben egy meghívott vendég nevezte a pedagógus küldötteket — lelkes örömmel fogadták és köszöntötték az olyan régen látott kollégákat. Itt lestük el az alábbi párbeszédet: — Hát te, hogy kerülsz ide? — Tanár úr kérem én küldött vagyok. — Már te is tanítasz? — Igen. — Hisz nem is olyan régen még én tanítottalak. A küldöttértekezletek legkellemesebb meglepetését azonban minden kétséget kizáróan a Tolna megyei Vendéglátó- ipari Vállalat Garay-éttermé- nek dolgozói szolgáltatták. A KPVDSZ és a pedagógusszakszervezet küldöttértekezlete után a résztvevők a Ga- ray-étteremben fogyasztották el közös ebédjüket. Az ízlésesen terített asztalokon, meglepetés várta a küldötteket. Piros szalaggal átkötött, zöld ággal díszített üdvözlő lapok a következő szöveggel: „Szeretettel köszöntjük a küldöttgyűlés résztvevőjét. Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozói.” Mi tagadás, az utóbbi időben pl szoktunk az ilyen és ehhez hasonló figyelmessé-, gektől. (szigetvári) _r_j óvoda és böl- I csődé épült Székit I szárdon, a Déli- kertvárosban. Közvetlenül egymás tőszomszédságában, csak egy kerítés választja el őket egymástól. Külsőleg nagyon elüt egymástól a két épület: az óvoda külseje régebbi stílű, nyeregtetős, a bölcsőde modern vonalú. Hogy melyik a jobb, célszerűbb, most még nehéz lenne eldönteni, annyi bizonyos, hogy a két vezetőnő, Udvardi Attiláné és Lovas Hen- rikné, kölcsönösen irigy- li egymást. A felettes szervek sem azonosak, az egyik a művelődés-, a másik az egészségügyhöz tartozik. Viszont mindkettő gyermekintézmény, azonos a körzetük, és sok tekintetben a gondjaik, örömeik is azonosak. Ve az egyik előnye ez, a másiké az. — Irigylem az óvoda nagy padlását — mondja Lovasné. — Nálunk sok mosnivaló akad, a szárítónk még nem működik, mert nincs központi fűtés, a mi épületünk pedig nem padlá- sos. — A mi épületünknek nagy padlása van, de nem tudjuk kihasználni, mert nehéz a megközelítése. Csak a szolgálati lakáson keresztül lehet felmenni a padlásra, annak az előszobáján, konyháján, kamráján keresztül vezet az út a feljáróhoz. Tehát nem irigylésre méltó a padlás. Viszont a bölcsődében nincs annyi belső rontás- bontás, mint nálunk. Utólagosan kell megjamég nem tudjuk használni. Pedig nagyon jó lenne, mert a friss levegő, napfény nagyon szükséges a gyermekeknek. — Nálunk már megkezdődött a rendezés, csak lassan megy. Lehetne sorolni az ilyen pro-kontra dolgokat. Ám mindegyik KERTVÁROSI APRÓSÁGOK vítani néhány dolgot, így a szerelők, építők hol itt dolgoznak, hol ott. Persze mindez megannyi szemeteléssel, kényelmetlenséggel jár. — Az óvoda udvara viszont már kezd rendben lenni, nálunk pedig még összevisszaság van. Itt a tavasz, a gyermekeket ki kellene vinni a szabadba, de nincs hova. Az építők feladata lenne a környezetrendezés, mert az építési költségekben ez is szerepel. A határidő azonban lassan már le is jár, de az udvart előbb-utóbb talán áthidalható les%. Kellemetlenek, sokai mérgelődnek miattuk, de merik remélni, hogy csak kezdeti „gyermekbetegségek”. Az óvoda is, bölcsőde is igyekszik betölteni a nagyon is tiszteletre méltó hivatását az ilyen kezdeti bosszúságok ellenére is. — Amikor megnyílott az óvoda — így Udvar- diné — mindenekelőtt arra figyeltünk fel, hogy milyen nagy a gyermekek közti eltérés minden tekintetben. Még a tápláltságuk is sok eltérést mutatott. Némelyik gyermekkel otthon még azt sem tanították meg, hogy a kályhához nem szabad hozzányúlni, mert éget. Az ilyen gyermekek a családi környezetben ösztönösen jutnak csak el bizonyos ismeretekhez, például, ha megégetik egyszer-kétszer a kezüket, félnek a kályhától, de ez az, amit a szülő megelőzhetne. A többség persze nem ilyen, nagyon is meglátszik rajta a szülői gondosság. Nekünk az a célunk, hogy minél előbb eltüntessük a gyermekek közti különbségeket. Éz viszont nem könnyű dolog. Január 23-án nyitottunk. Munkánknak máris mutatkoznak a kezdeti eredményei. Az óvodai rendszeres, szakszerű táplálkozás már meglátszik minden gyermeken. Fokozatosan kezdik megszokni az elemi tisztálkodás követelményeit. Most már ott tartunk, hogy a nagyobb előrehaladás érdekében felkeressük majd a rossz viszonyok közt élő szülőket. Megpróbáljuk felkutatni azokat a gyermekeket is, akik nem megfelelő körülmények közt élnek, s rábeszélni a szülőket, hogy járassák őket óvodába. Az egész kertvárossal kell törődnünk. A bölcsőde vezetője, Lovasné is hasonlókat mond: — Némelyik gyermeket alig tudjuk kimosdatni, amikor hozzánk kerül, mert olyan szülő is akad, aki ennyit sem törődik a gyermekével. Itt azonban eltűnnek a különbségek. Meg is mutatja az egyik apróságot, aki ilyen körülmények között került ide, de ma már ő sem üt el a többitől. Szeretet, figyelmes gondoskodás veszi körül a gyermekeket ebben az intézetben is. A vezetőnő egy csomó új játékot mutat. Lengö- take albás üvegből, óra, mózeskosár olajos palackból, vonat olajospalackból, óra padló- pasztás dobozból. A rendelkezésükre bocsátott pénz mellett összegyűjtöttek egy csomó használt műanyagot, hozzátették a sok alkotó képzeletet. megtervezték a legkülönfélébb játékokat, és meg is alkották őket. Mennyi szerető gondoskodás! Ahogyan épül a Kertváros, szaporodnak a vidám, jól nevelt gyermekek is. BODA FERENC
