Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

1967. április í. TOT VA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Régit ad — újat kap De nem Szekszárdon, és nem Tolna megyében. Pedig ma már ettől hangos az egész ország. Budapesten kezdték, mintegy az új mecha­nizmus előszeleként a vásár­lók legnagyobb örömére és ezt az új hangot átvette az egész ország. Lapunkban is többször fog­lalkoztunk már ezzel a kér­déssel. Azt hittük, hogy a ke­reskedelem illetékesei leg­alább felháborodnak majd. De nem! Se felháborodás, se sem­mi. Csak hallgatás, mert „hall­gatni arany”. Ebben a köz­mondásban lehet valami, ha más nem az: ez a hallgatás fényesen bizonyítja, hogy Tol­na megye kereskedelmét alig érik el az új szelek. Pedig ma már egyre jobban érezni: nem eladni kell, de kereskedni. Ma már a vásár­ló nem elégszik meg azzal, ha elé tesznek valamit, eszi-nem eszi alapon. Ma már válogat, sőt kívánságai vannak. Ez jó. És jó az is, hogy ma már bi­zonyos cikkekből feltöltődött a lakosság. Néhány évvel ezelőtt még csodaszámba ment a te­levízió. A humoristák témája volt: felborult egy-egy tv-vel rendelkező család élete, mert állandóan ott ült náluk a szomszéd, a nagynéni, az anyós, a házmester... Ma már azon csodálkoztak az emberek, ha valakinek nincs tv-je. Na­gyon sok embernek van tv-je és nagyon sok ember szeret­né kicserélni régi típusú ké­szülékét újabb típusra. De ha­marosan sor kerül majd a hűtőszekrényre, bútorra és egyéb másra is ... így van ez rendjén. Az ipar újabb és újabb ké­szülékeket produkál, a koráb­biak elavulnak, az emberek újabbakra vágynak. De mit csináljanak a régiekkel? A vi­lág legtermészetesebb dolga — nálunk is egyre természete­sebb lesz —, hogy a régi tí- pusúakat beváltják és annak értékét beszámítják az újba. így jól jár az ipar is, a ke­reskedelem is, a vásárló is. Sajnos, ami egyre természe­tesebb az egész országban, az még nem természetes Tolna megyében, sőt a megye szék­helyén sem. A Szolnok megyei Néplap március 26-i számában olvas­tuk a következő hirdetést: „Régit ad, újat kap!” Az Al­földi Áruházban. Szolnok, Ságvári Endre u. 2...” és felsorolják, hogy melyik régi készülékért mennyit fizet az áruház. A Tolna megyei Népújság március 26-i számában is meg­jelent egy ilyen témájú hir­detés. Sajnos nem a Tolna megyei kereskedők adták fel, hanem a baranyaiak. „Ez aztán a meglepetés!” így kez­dődik a Dunántúli Napló már­cius 26-i számában egy hat­hasábos hirdetés, majd így folytatódik: „Használt televí­zióját magas áron beváltjuk, új készülék vétele esetén”. És felsorolják a boltok címeit, ahol ezt a műveletet végre­hajtják. Nemcsak pécsi bol­tok vannak, de vidékiek: mo­hácsi, komlói, siklósi is. „Mától készülékcsere a Haj­dúsági Áruházban” — adja hí­rül a Hajdú-Bihari Napló már­cius 30-i számában. „Kitűnő alkalom!” Igaz, hogy ez a Fejér megyei Hírlap már­cius 26-i számában megjelent hirdetés kezdő sora, de vonat­koztatni lehet ezt a Tolna megyei kereskedelemre is: „Ki­tűnő alkalom bebizonyítani, hogy Tolna megyében sem, Szekszárdon sem lehetetlen az, ami az egész országban már nemcsak lehetőség!” SZALAI JÁNOS Bizonyítás nélkül Megérkezett a panaszos levél, majd rá egy hónapra felfüg­gesztettek az állásából egy asz- szionyt, pontosan egy hónappal nyugdíjazása előtt. A vád: két esztendővel ezelőtt történt meg­vesztegetés. Az első levelet sze­mélyes panasz követte, majd a másik fél is panasszal élt. „Le­hetséges-e nálunk, hogy köz­megvetésnek tegyenek ki valakit, mert ellene korrupciós vádat emeltek? Valaki jön, megvádol, és hiába a sok-sok évi becsüle­tes munka, az illető a társada­lom elítéltjévé válik” — írja. „Nekem nincs ötszáz forintom.. Esztendeje Mohácsra, az ottani szociális otthonba kérte magát a Bölcske, András-pusztai szo­ciális otthon két lakója. Talán ekkor, vagy két esztendeje kez­dődött a most már óriáskígyóvá, Hzilnte ‘ kibogozhatatlanná duz­zadt ügy. Ki tudja? Minden­esetre Mohácsra kívánkoztak Tasdék és a sok levelezés elle­nére sem sikerült még elcserélni őket. „Nekem nincs ötszáz forintom, hogy, edmehessek a mohácsi szo­ciális otthonba” — írta szerkesz­tőségünkhöz címzett panaszos le­velében ez év januárjában Tasi Ferenc. Az e levélben szóvá tett ötféle panaszból a kivizs­gálás során négy megalapozat­lannak bizonyult, az ötödikből keletkezett az ügy. A példálódzás után, a tisz­tázás során a megyei tanácsnál már részletesen elmondta a pa­naszos, hogy a paksi szociál­politikai előadó ötszáz forintot fogadott el Nagy Dánieltől azért, hogy ennek ellenében he­lyet kapjon a szociális otthon­ban. Súlyos vádak. Veszélyességét növeli, hogy az életben meg­fáradt, elesett öreg emberek megsarcolásáról lenne szó. Amíg a panasz alapos gyanúvá válik Kötelességük szerint megkezd­ték a megyénél a panasz kivizs­gálását. Mit mondanak az érintettek? A panaszt tevő Tasi Ferenc jegyzőkönyvbe mondta, hogy úgy érzi, másként beszélne vele Ha­rasztdömbi Józsefné, a paksi já­rás szoc. pol. előadója, ha ő is felkínált volna neki pénzt. El­mondása szerint neki és élet­társának Nagy Dánielné mond­ta, hogy férje fizetett. Gyönk a következő állomá­sunk. Korábban ide helyezte át a megye a Nagy-házaspárt. Mit mond Nagy Dánielné, a követ­kező láncszem? Hallomásból tud róla, mert az állítólagos meg­vesztegetés korábban történt, mint ők összeházasodtak. Vele — elmondása szerint — férje közölte, miszerint a járási elő­adó kérte tőle, adjon neki öt­száz forintot, és ő átadta a pénzt. Feleségétől eltérően nyilatko­zik Nagy Dániel: „Kifejezetten nem kérte tőlem. Miután pa­naszkodott nekem, hogy sokat kell futkosnia az öregek dolgá­ban, megszántam. Az úton men­tünk, ahol átadtam az ötszáz fo­rintot. Azt reméltem, hogy így jobb helyet fog nekem biztosí­tani”. Hiányzik a teljes összhang a nyilatkozóknál, de lehet ez egy­szerűen öreges pontatlanság is. Mindenesetre eltérnek egymás­tól. Mellesleg: megyei hatáskör a felvétel és áthelyezés. A „vádlott” Harasztdombinét sem akkor, sem azóta nem kér­dezték. bóvári lakos, a felszabadulás előtt az Eszterházyak jogásza volt. Elmondotta: „Amennyit az utóbbi időben Dombóvár fejlő­dött, ‘előtte soha”. A rangnak feltétlenül vele­járója az elvi-ideológiai tisztán­látás, a pártos állásfoglalás min­den kérdésben akár helyi, akár országos jellegű. És ebből a szempontból végre már indokolt a maga helyén és rangján mél­tatni a marxista—leninista esti egyetemet is, amelynek kihelye­zett osztálya működik Dombó- várott. Kissé szokatlan szókap­csolással ennek a kiheiyezett esti egyetemnek a létezése az ideológiai felpezsdülés forrása. Nem hagyhatjuk szó nélkül, mert hatást gyakorol a közéletre, közéletformáló, azoknak az em­bereknek a jóvoltából, akik ma­gas színvonalon sajátítják el az elvszerű szemléletmódot. Az esti egyetem hallgatói vasutasok, dolgozó parasztok, pedagógusok, pártmunkások, kereskedők. A marxista—leninista esti egyetem olyan ideológiai és szel­lemi bázis, hogy nem lehet nem észre venni. A politikai kép­zettség növekedése tapasztala­taink szerint, azt eredményezi, hogy egyre kollektívabb, és nem csupán beosztáshoz kötött a mun­ka és a felelősségvállalás. Van még esv fontos körül­mény, ami megadja Dombóvár rangját. A vasutasok országjáró emberek, sokat látnak, rengeteg benyomást, tapasztalatot szerez­nek. Életük nagy részét a köz­ségtől távol töltik, de amit ta­pasztalatokban, tudásoan gyara­podnak, azt otthon akarják hasz­nosítani. És ennek a jövőben még inkább zöld utat nyit a he­lyi vezetés. Ponekker Zsigmond elvtárssal, a községi pártbizott­ság titkárával az élen. Ö az ener­gikus, tapasztalt pártmunkás fel is használja a munkásosztály helyi képviselőinek a vasutas szaktársaiknak, a messzi tájakról összehordott okos ötleteit, elgon­dolásait. S mindez belefér abba a keretbe, amely a fejlesztést foglalja magában. Ez a keret a járási pártbizottság első titká­rának íróasztal-fiókjában még csupán vázlatos térkép, a köz­ségi tanács vb-elnökének íróasz­talán csak makett. De meg van a személyi feltétele annak, nogy tartalommal töltsék meg. Nem volna teljes a kép a sok irányú termelési tevékenységet folytató kisipari termelőszövetke­zetek nélkül. Évekkel ezelőtt, ezeknek a ktsz-eknek megye- szerte hírük, nevük, rangjuk volt. Mi van most? Újabban miért nem hallatnak magúkról; Kizá­rólag szerénységből? Aligha. A ktsz-ek működését részleteiben nem tanulmányozhattuk, ezt a fe'adatot a téma jellegénél fog­va nem is vállalhatjuk. Visszatérő, refrénként hang­zott el: „Dombóvárott ez az a vonal, ahol sajnos visszaesés fi­gyelhető meg.” Akik a ktsz-ek helyzetét hivatalból is tanulmá­nyozzák. azok konzervativizmus­ra, és helyenként a hozzáértő vezető szakemberek hiányára gyanakszanak. Ezen belül felté­telezhető a pozícióféltós is, amely az előbbrejutás, a színvonalnö­vekedés gátja. Állítólag mérnöki képzettséggel bíró ember egy sem dolgozik a valamikor jó hírű dombóvári ktsz-ekben. A végső következtetést feltehetően majd maguk a ktsz-tagok von­ják le. Talán lesz erejük meg­tenni. S talán lesz ereje a szük­séges önvizsgálatot a vezető­gárdának is elvégeznie. Jelenleg kizárólag abból a szempontból indokolt a ktsz-ek helyzetét fe­szegetni, hogy adnak-e rangot, avagy sem Dombóvárnak. Dombóvári eddig a járástól el­szakítva tárgyaltuk. De a járást és a járás székhelyét lehetetlen egymástól különválasztani. (Folytatjuk) SZEKULITY PÉTF.K — PÁLKOVÁCSJENŐ Hz intézkedés és hatása Átiratot intézett a megye feb­ruár 23-i keltezéssel a paksi já­rás vezetőihez. Néhány nappal ezután a járási tanács megbízott egészségügyi csoportvezetője alá­írásával határozatot kézbesítet­tek Haraszt dombi Józsefeiének. Állásából felfüggesztették és el­rendelték a fegyelmit az előadó­nál, aki tíz éven át dolgozott beosztásában. Egy hónapja hiányzott a nyugdíjhoz, a már­cius 26-án betöltendő ötven­ötödik életévhez. A határozatot így indokolták: „Alapos a gyanúja annak, hogy Harasrtdombi Józsefné hivata­los eljárásáért ötszáz forintot fogadott el”. Futótűzként terjedt a felfüg­gesztés híre Pakson. Köztiszte­letben álló családról, emberről van szó. Harasztdombiné a já­rási nőtanács vb-tagja, szak- szervezeti bizalmi, férje iskola- igazgató (a pedagógus-pártszer­vezet titkára), leánya tanár, szakfelügyelő, veje pedig a kon­zervgyár vegyészmérnöke. Be­csülte, tisztelte addig őket min­denki. Értetlenül, szánakozva, vagy bizalmatlanul szemlélik azóta Pakson a családot, ki-ki felfogá­sa szerint. Terjed a pletyka, tár­gyalják a szenzációt. Meggondoltabban... Formailag befejeződött a fe­gyelmi ügy, március 25-én, az ötvenötödik év betöltésével. A húsvét szombatján kelt hatá-. rozat szerint a felfüggesztés és a fegyelmi megszűnik. A volt szociális előadó visszatartott munkabérét megkapja, személyi anyagából minden olyan feljegy­zést törölni kell, amely erre a fegyelmire utal. A határozatot azzal indokolják hogy a Munka Törvénykönyvének' idézett pa­ragrafusa szerint nem indítható fegyelmi akkor, ha a vétség el­követése óta több mint egy év eltelt. Vajon nem tudták ezt koráb­ban? Felkeressük a megfontoltságá­ról ismert járási elnökhelyettest, '■kihez az egészségügyi csoport felügyelete is tartozik. — Mi indokolta a februári felfüggesztést és fegyelmit? — kérdezzük. Szalontai elvtárs a következő­ket válaszolja: — Sokat meditáltunk, mit te­gyünk, hogyan teljesítsük köte­lességünket. Végül mégis fel kellett függesztenünk állásából. Miért? Indokolta, hogy ügyét hivatalból át kellett tegyük az ügyészségre, az ő munkájukat pedig zavarhatja Harasztdombi­né jelenléte. — Bizonyított-e a korrupció? Köztiszteletben álló emberekről van szó. — Nem bizonyított. Tényleg köztiszteletben áll ez a család. Elhangzott a vád és ő védeke­zik. Egy-egy az eredmény, azt mondhatnám, bár erkölcsi vesz­teségről mégis beszélhetünk — feleli. — Még egy kérdést engedjen meg! Formálisan ugye most be­fejeződött a fegyelmi. Egy h- napja nem tudták, hogy elévült az ügy és nem indítható fegyel­mi? Gondterhelten válaszol: — Ké­sőbb derült ki. Most áprilisban nyugalomba vonul Harasztdom­biné. Mi sem így képzeltük el „búcsúztatását” — fejezi be vá­laszát Szalontai János elnök- helyettes. Bizonyítani kell Törvényes útra terelődött az ügy, két oldalról is. Rágalmazás, vagy korrupció? Egyrészt az ügyészség foglalkozik annak tisz­tázásával, vádolható-e, másrészt Harasztdombiné indított polgári per útján keresetet Tasi Ferenc és Nagy Dániel ellen. Hogyan lehetne ebben a bo­nyolult ügyben kideríteni az igazságot? Lesz-e majd olyan nyomozó, aki a történtekre akár egyik, akár a másik fél javára megnyugtató, az igazságnak meg­felelő választ tud adni? Tanú nincs. Lehet-e bizonyítani a vádat, vagy becsületsértést? Ez most már a jogászok dolga lesz. Pálcát nem törhetünk egyik fél mellett sem. De meddig ár­tatlan valaki? Mindaddig, amíg nem bizonyított a bűnössége. Volt itt bizonyítás? Nem. Alap­tétel — és nemcsak a római jognál, de a szocialista jognál is —, hogy a bűnösséget kell bizonyítani, nem pedig az ár­tatlanságot. A bírósági eljárások befeje­ződése jogilag pontot tehet az ügyre. Kérdésesebb már az er­kölcsiek befejeződése. Lehetséges, hogy az alapos gyanú papír szerint elegendő a felfüggesztéshez. De a palack­ból nagyon könnyű kiereszteni a szellemet, sokkal nehezebb visz- szadugni — a régi példabeszéd erre int. A máskor megfontolt paksi járási vezetők ez esetben el­mulasztották a kötelező körül­tekintést, elsiették döntésüket. Ez tény. Hasonló természetű fe­gyelmije nem volt tíz esztendős szolgálata alatt Harasztdombiné- nak. Bárhogyan végződik az ügy, bélyeggel a homlokán me­het nyugdíjba. Tanulságosak a történtek. Másként alakulhatott volna, ha időben meggondolják, hogy mit, hogyan tegyenek. Természetesen kötelező a szigorú kivizsgálás. De minden, emberekkel foglal­kozó, személyi döntési joggal felruházott kisebb-nagyobb posz­ton álló vezetőnek kötelessége a körültekintés, a meggondolt in­tézkedés. SOMI BENJAMINNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom