Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BI TOLNA MEúYEJ^ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I * XVII. évfolyam, 79. szám ARA: 86 FILLÉR Hétfő, 1967. április 3. Szabadságunk születésnapján írta: HORNOK ISTVÁN, a párt megyei vb tagja 1967. április 4. hazánk fel- szabadulásának 22. évfordu­lója. Legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ezen a napon új­ra és újra tisztelettel adó­zunk a szovjet népnek, amely a legnagyobb áldoza­tot hozta szabadságunkért. Hálával gondolunk mind­azokra, akik felszabadulásun­kért harcoltak. Szívünkben őrizzük a szovjet, a román a bolgár, a jugoszláv népek fiainak emlékét, akik ha­zánk földjén életüket adták népünk és az emberiség bol­dogabb holnapjáért. Kegyelettel emlékezünk ezen a napon népünk leg­jobb jaira, akik történelmünk során hősökként -küzdöttek nemzeti függetlenségünkért* az ogztályelnyomás megszün- tetéséért,- társadalmi fel- emelkedésünkért. . . Emlékezzünk ezen a na­pon! Emlékezzünk 1848-ra, az 1919-es Tanácsköztársaság hősi küzdelmeire! Emlékez­zünk 1945 tavaszára, amikor a történelem legsötétebb és leggonoszabb hatalma meg­semmisült. Nekünk ez egy­szerre jelentette a német fa­siszta rabságból való szaba­dulást és annak lehetőségét, hogy megszüntessük hazánk­ban a tőkés-földesúri rend­szert, s megvalósítsuk népünk vágyát, amiért legjobbjaink életüket adták, a szabad, független, szocialista Magyar- országért. Az eltelt 22 esztendő nem nagy idő egy nemzet életé­ben. mégis olyan nagyszerű eredményeket értünk el, amelyek évszázados elmara­dottságunkat pótolták. Kor­szerű, szocialista nagyipart teremtettünk, amely két és fél hónap alatt termel any- nyit, mint a kapitalista ma­gyar ipar egy egész eszten­dő alatt. Uj városokat építettünk, olyanokat, mint; Dunaújvá­ros, Kazincbarcika, Orosz­lány, Komló, ezenkívül fej­lődtek ré$i nagyvárosaink, szinte nem lehet rájuk is­merni, mint pl.; Pécs, Mis­kolc, Szeged, Székesfehérvár, Győr. Megyénk lakossága jóleső érzéssel és örömmel fogadja a megveszékhelv, Szekszárd város fejlődését. Lehetne még tovább sorolni mindazt, ami az elmúlt 22 év ipari fejlődését jellemzi. Falvaink képe is jelentősen átformálódott, új szocialista nagyüzemek jöttek létre, nagy részük korszerű gaz­dálkodást folytat, új, modern épületei, gépei, szépen meg művelt táblái, gyümölcsösei, egy egészen más mezőgazda ságot tárnak az ember elé, mint amilyen a régi mező- gazdaság volt. A falu szocia­lista átalakítása a felszabadu­lás óta folyó nagy gazdasági és társadalmi fejlődés egyik legjelentősebb állomása volt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy társadalmunk mélyre­hatóan átalakult és népünk életkörülményei számottevő­en javultak. Hogy másra ne is hivatkozzunk, 1965-ben a termelőszövetkezetek átlag­termése Tolna megyében bú­zából 13,3 qdch, árpából 13,3 q/kh. kukoricából 22.6 q/kh, az 1931—40. évek átlagter­mésével szemben, ami búzá­ból 8.6 q/kh. árpából 8.4 q/kh, kukoricából 12,7 q'kh volt. De országos ■ viszonylat- . ban . is 1965-ben a termelő­szövetkezetek termelése 27%- . kai magasabb volt, mint 1961-ben, a szocialista át­szervezés befejezésének évé-, ben. Húszon- :» két óv alatt felvirágzott a tudomány és a kultú­ra, amely egész né­pünk kin­csévé vált. Városi és falusi mű­velődési há­zak sokasá­ga, a rádió, a' televízió, sajtó és könyvkiadá­sunk mind­mind a ta­nulni vágyó nép szolgá­latában áll. Pártunk IX. kongresszu­si beszámo­lójában hangzott el: ..Minden 100 általá­nos iskolát végzett ta­nuló közül 42 középis­kolában, 41 pedig szak- munkásta- nuló-inté- zetben foly­tatja tanul­mányait. Ma évenként másfélszer annyi szak­embert bo­csátanak ki egyeteme­ink, főisko­láink, mint amennyi az egyetemi és főiskolai hallgatók száma 1937,'38-ban összesen volt. A tízezer lakosra jutó nappali tagozatos egyetemi és főis­kolai hallgatók száma és aránya tekintetében olyan fejlett európai kapita­lista országokat előztünk meg, mint Anglia, Francia- ország, Olaszország, Svédor­szág. E tények szocialista építésünk legszebb eredmé­nyei közé sorolhatók.’’ Elismert tény, hogy a dol­gozók orvosi ellátása, álla­munk nyugdíj-, betegsegéíy- ző, anya- és gyermekvédel­mi rendszere lényegesen jobb, mint sok fejlett tőkés országban. Élelmiszer-fo­gyasztásban a világranglista előkelő helyén vagyunk. Ami az elmúlt évtizedek fejlődésének léglénvegesebb eredménye, megváltozott á nép, szebb, gazdagabb lett élete. Április 4-e után tehet­te meg a magyar nép, hogy több évszázados elnyomás után kiegyenesítse derekát, hogy sorsának intézését ma­ga vegye kezébe, hogy alko­tó erejének nem állja útját többé középkori sötétség, mesterségesen felépített bu­taság és a végtelen nyomor. Amikor emlékezünk a megtett útra, joggal elmond­hatjuk, hogy népünk felis­merte a 22 év előtti sorsfor­duló nagy lehetőségeit és ez­zel tudott is élni. Bebizonyí­totta, hogy képes vezetni a háború által teljesen tönkre­tett országot, rövid 22 év* alatt képes volt újraépí­teni, ezentúl többet is alko­tott, mint ami azelőtt volt. Nemzetünket pedig újra az emberi haladás élvonalába emelte. Országunk gyarapodásával párhuzamosan növekedett hazánk nemzetközi tekintélye is. Állandó­an fejlőd­nek állam­közi kap­csolataink. Jelentős munkát végzünk kü­lönböző nemzetközi szervezetek­ben. Erősöd­nek keres­kedelmi és gazdasági kapcsolata­ink. Erőnk­höz képest sokoldalú segítséget nyújtunk a fejlődő or­szágoknak. Részt ve­szünk min­den olyan nemzetközi akcióban, amely társadalmi haladást 0s az emberi­ség béke- akaratának megvalósí­tását szol­gálja. Milyen nehéz volt az indulás és milyen szép.. Milyen könnyű , ezt meg- azon-. nem egy- volt ide eljutni. Meg kellet' küzdeni az ellenséges ele­mekkel, akik a rémhírter­jesztéstől kezdve a szabo­tázsakciókig mindenképp« gátolták előrehaladásunkat Meg kellett küzdeni a két­kedőkkel, az elmaradottság­gal és a tudatlansággal. Na­gyon szívós és állhatatos po­litikai küzdelemmel kellet' megszilárdítani a munkás­paraszt hatalmat, társadalm; rendszerünk alapját, hogj ide eljussunk. Az évfordulón mindezekre emlékezünk! Emlékezünk és nem felejt­jük az elkövetett hibákai sem, azonban okultunk belő­lük, de ezek nem homályo- síthatják el a 22 év törté­nelmi érdemeit. Néhány hónappal ezelőtt ülésezett, pártunk IX. kong­resszusa, amely megszabta az elkövetkező évek kőnknél politikai és gazdasági teen­dőit: „Építsük fel a szocia­lizmust hazánkban... Erő­sítsük a munkásosztály ve­zetését ... Fűzzük szoro­sabbra a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetségét... Becsüljük meg a társadalom minden rétegének munká­ját... Kovácsoljuk szilár­dé a szocialista nemzeti egységet... Védjük hazánk és a világ békéjét.. Mind megannyi feladat! Megvalósításuk össznépi ér­dek is és nemcsak egy osz­tályé. És még mennyi más tennivaló vár ránk. A III. ötéves terv végrehajtása; a gazdasági irányítás reform­jának bevezetése; a mun­kások és parasztok élet- körülményei közötti különb­ség csökkentése; lakáshely­zet javítása. Felsorolni is. olvasni is sok és nehéz, hát még megcsinálni! De vállaljuk, végrehajt­juk! Ezt bizonyítják a közel­múltban lezajlott választá­sok is. Népünk meggyőző­déssel és iószíwel szavazott a Hazafias Népfront, a párt programjára. A szavazás mellett azonban, ha előre akarunk lépni állhatatosan, szorgalmasan és okosan kell dolgoznunk is. Ilyenek azok a feladatok, lelkesítő tennivalók, célok és népünket foglalkoztató gondolatok, amelyek gazda­gítják, frissítik érzéseinket hazánk e nagy ünnepén, sza­badságunk születésnapján. És ha az ünnepen sike­reinkre emlékezve egy pil­lanatra meg is állunk, akkor is előre tekintünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom