Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-20 / 92. szám

» Í9B1. április 20. TOLNA MEGYEI NBPŰJSAO A törött ablaktól — a pótmamáig 4. Kontárok virágkora ? Festő-mázoló kisiparos egyál­talán nincs a városban. Egy sem. Festő Mázoló Kisipari Szövetke­zet viszont van. Váradi Henrik, a KIOSZ szekszárdi járási és he­lyi csoportjának titkára azt mond­ja, nem tudja elképzelni, hogy a szövetkezet, különösen idény­ben el tudja végezni, rövid idő alatt a jelentkező munkát. Szúrópróbaszerűen egy telefon a Szekszárdi Festő Mázoló Ktsz- hez. — Ki szeretném festetni a la­kásomat. Milyen határidőre vál­lalják? — Ha ma bejelenti, holnap már ott is vagyunk. Itt nincs mit tovább kérdezni. Úgy látszik, a ktsz megfelelő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy a város igényeit kielégítse. Nézzük tovább a szakmákat: villanyszerelő kisiparos kettő van Szekszárdon. Egyik idősebb em­ber, nemigen vállal már javítá­sokat. A munkák java marad a másikra, és amint már koráb­ban említettük, bőven el is látja a város lakossága. És itt kell újból megemlíteni a hírverés hiá­nyát. Sorozatunk előbbi részében foglalkoztunk azzal, hogy a Sza- kály Testvérek Építőipari Szö­vetkezet két szakembert állított be ilyen jellegű munkák elvég­zésére. És, hogy ezt mennyire nem tudják, legjobban talán az bizonyítja, hogy a KIOSZ helyi titkára is cikkünkből értesült róla... Szakmák — mesterek Asztalos kettő is van. Egyik az újvárosi templom mögött, a má­sik kissé közelebb a városköz­ponthoz, de düledező műhellyel, úgyhogy nem tudni, mi lesz vele. Itt valóban élni lehet a gyanú­perrel, hogy képtelenek elvégez­ni a szükséges javításokat. Át­alakítás, új bútor készítése meg­rendelésre talán szóba sem jö­het. Maradt tehát a faipari vál­lalat, — a termelőüzem. így az­tán nem lehet csodálkozni, Jiogy egyik kollégánk, aki könj^ves- polcot akar csináltatni, hetek óta keres olyan szakembert, aki vál­lalkozna erre. Kőművesmesterekből elég jól áll a város. Váradi Henrik még­is azt mondja, kétszer ennyi el­kelne belőlük. Különösen kőmű­ves javító szakmában. Mert a szakemberek nagy része az új házak építésével van lekötve, még így is alig győzik a mun­kát. Kizárólag apróbb javítások­kal, kisebb renoválásokkal fog­lalkozó szakember nincs. Rögtön kapcsolódik egy másik szakma: tetőfedő. A megyében összesen három váltott iparengedélyt, Szekszárdra egy jutott belőlük. A házak mégis tető alá kerülnek. Jobb szakember híján a kőmű­vesek végzik el ezt a munkát is. Sőt, nem egyszer még ácsnak is beállnak, mert ilyen képzettségű kisiparos mesterember összesen kettő dolgozik, azok is működési engedéllyel. Ami azt jelenti, hogy új házak tetőszerkezetének el­készítését nem vállalhatják, csak a javításokat. A cipőjavítás problémája lát­szólag megoldott. A ktsz-en kí­vül még jó néhány kisiparos is dolgozik. Egyetlen példát említe­nénk csak. A Rákóczi utca sar­kán „működő” kisiparos csöpp­nyi műhelyében olyan mennyi­ségű javításra szoruló cipő van felhalmozva, hogy lépni is alig lehet. Ö maga azt mondja, ren­geteg a munkája, sokszor alig győzi. A dolog másik oldala vi­szont az. hogv a kisiparosok több­sége is a város központjában nyitott műhelyt. Ilven szempont­ból megint csak hátrányos hely­zetben vannak a kertvárosban, az új lakótelepeken élők. Szóltunk már arról is, hogy valóságos istencsapása, ha Szek­szárdon kitörik ery ablak. Az egyetlen kisiparos azt mondja, hogyha tizenöt keze lenne, se tudna eleget tenni az igények­nek. Értve alatta, hogy elfoglalt­sága miatt képtelen helyszíni ja­vítást vállalni. Ha valaki leveszi az ablakot és elviszi a műhelyé­be, szívesen megcsinálja. Egy ablak esetében még hagyj án. De mit tegyen az ember, ha egy te­kintélyes súlyú erkélyajtó üvegje törik ki? Szó ami szó, legalább még egy mesterember elkelne ebben a szakmában. Férfi-, női szabó „ellátásunk” megfelelő. A város több részén dolgoznak mesterek, akik vállal­ni tudják a munkát, annál is inkább, mert észrevételeink sze­rint egyre inkább a javítás-át­alakítás felé tolódik el az igény. Az irhabunda kétségtelenül hálás, de egyáltalán nem olcsó ruhadarab. Szekszárdon pedig egyenesen költséges. Mert az tud­valevő, hogy évenként legalább egyszer tisztítani kell. Igen ám, de hol? A Patyolat nem vállal­ja. A másik „illetékes” a szűcs kisiparos lenne. Csakhogy az nincs. így ha javítani, tisztítani kell, a munkadíj mellett az uta­zás, időkiesés — egyáltalán nem jelentéktelen — költségéi is ter­helik a tulajdonost. Szekszárd korábban mezőgaz­dasági jellege, á gyors' iparoso­dással egyre jobban megváltozik. Kétségtelen tény, a szemünk előtt lejátszódó változások mindennél jobban tanúsítják. Viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy sokan foglalkoznak gaz­dálkodással, szőlőműveléssel, a mindennapi munka mellett. Ba­gatellnek tűnő probléma: egyál­talán nincs kosárfonó kisiparos. Szükségét az előbbiekben indo­koltuk, de annyit még hozzá kell tenni, hogy valóságos gondot je­lent a városban néhány kerti bútordarab beszerzése. Pontosab­ban szólva, a városban ez lehe­tetlen, kilométereket kell utazni érte. Ezek készítésére is a ko­sárfonó mesterember lenne hi­vatott. Maszekok, — vagy „maszekotok“ ? Sorolhatnánk tovább a szak­mákat, akad jó néhány, amely teljesen hiányzik Szekszárdról és még több, amelyből elkelne a már meglévők mellett is. Mégis úgy érezzük, szükségtelen. Mert vé­gül is minden munkát el lehet végeztetni, — néhány kivételtől eltekintve — rövidebb hosszabb határidőn belül, helyi viszonylat­ban is. Mert ha mesteremberek­ből hiány is van, kontárok soka­sága áll a lakosság rendelkezésé­re, akik munkaidő után, vagy va­sárnap szívesen elvégzik a szük­séges javításokat. (A kontár szót nem a szaktudás hiányára értjük, inkább a „törvényenkívüliséget” szeretnénk érzékeltetni.) Szekszárdon mostanában vala­hogy reneszánszát éli ez a „fog­lalkozási ág”. Működésük tulaj­donképpen törvénybe ütköző, és súlyos büntetéseket lehet rájuk kiróni. Csakhogy jelenleg az a sajátságos helyzet alakult ki, hogy — mondjuk meg őszintén — szükség van a munkájukra. Szó sincs arról, hogy lovat akarunk alájuk adni, és még néhány szak­embert kontárkodásra bíztatni. Azt viszont be kell látni, hogy ők legalább elvégzik, — ha pon­tatlanabbá, megbízhatatlanabbul és drágábban is — azt a munkát. Mottó: egy város rangját a szolgál­tatások mérve, fejlettsége is fém­jelzi amit a kisiparosok, ktsz-ek és egyéb szolgáltatásra hivatott „cé­gek” képtelenek. Szentesítsük hát a kontárkodást és hunyjunk szemet felette, mert a maguk módján ugyan, de segí­tenek? Egyáltalán nem erről van szó. A helyzet ilyenképpen meg­oldhatatlannak tűnik... Ipar — másodállásban Váradi Henrik, a KIOSZ szek­szárdi járási és helyi csoportjá­nak titkára a következőket mond­ja: — Lehetőség nyílt arra, hogy a vállalatoknál dolgozó szakembe­rek, másodállásként ipart vált­sanak. Mi minden olyan esetben megadnánk az engedélyt, amikor úgy látjuk, ezzel segítik a lakos­ság ellátását. így módjuk nyíl­na a szakembereknek arra, hogy munkaidő után, vagy a pihenő­napjukon javítást, szerelést vál­laljanak, — törvényes keretek között. Sajnos, nagyon kevés olyan szakembert tudok mondani, aki ilyen kéréssel fordult hoz­zánk. Megmondom az okát: néha ők maguk a szemembe mond' ják ugyanezt: sokkal jobban jár­nak ha nem váltanak ipart, még másodállásban sem. Nem kell adót fizetni és az iparral járó egyéb költségeket vállalni, így az á munkadíj, amit felszámolnak, „tiszta haszon”. És azt , is meg­mondják, hogyha egy esztendő­ben egyszer, vagy kétszer, há­rom-négyszáz forintra megbünte­tik őket, a mellényzsebből kifi­zetik. És folytatják tovább a kontárkodást. Még így is megéri Ennél a pontnál nem árt egy kicsit elidőzni. Tudomásunk sze­rint a szabálysértési eljárás so­rán a kiszabható büntetés össze­ge még első esetben is háromezer forintig terjedhet: A KIOSZ helyi titkára viszont azt mondja, nem emlékszik arra, hogy az utóbbi időben kontárt négyszáz forint­nál magasabb összegre büntettek volna. Ezt valóban könnyen kifi­zeti, ha nem is a mellényzseb' bői... — Véleményem szerint a sza­bálysértési előadóink egy kicsit jószívűek. Mert arra is lehetősé­gük van, ha többször kontárkodá­son értek valakit, hogy elkoboz­zák a szerszámait. A bonyhádi járásban tudnék példát mondani arra, hogy az előadó elkobozta egy fuvaros kocsiját, lovastól Ilyen büntetések kilátásba helye­zése biztosan visszariasztana né­hány „maszekolót”, vagy a tör­vényes útra vezetné. Az igazság­hoz tartozik, hogy így is bőven megtalálja, a számítását. A másodállásos iparengedélyek kiváltása valóban sokat segítene Csakhogy ez sem megy egészen simán. A rendelkezés ugyanis ki­mondja, hogy a szövetkezetekben dogozó szakemberek nem élhet­nek ezzel a lehetőséggel. Nem tudom mi indokolja a megkötést, annyi viszont biztos, hogy Szek­szárdon ez a feltétel nehezíti a helyzetet. A szakemberek túlnyo­mó többsége ugyanis nem állami vállalatoknál tevékenykedik. A lehetőségek, számításba ve­hető megoldások elbírálására nem vagyunk hivatottak. Nem is cé­lunk. Riportsorozatunkat inkább gondolatébresztőnek szántuk. S, hogy ez mennyire sikerült, azt a szakemberekkel tartandó ankét tükrözi majd. (Folytatjuk) D. Kónya József— Fertői Miklós Újabb 36 lakás mmm ’4 ''Új \ ^ fj 'y ' T - $ pH I '' pH 1 1 :ü ESI®jiaP«,»' - s fgspi I-M­A második emeletet építik a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei a Gróf Pál utcai lakótelepen egy 36 lakásos fierház építkezésénél, Foto: Bakó Jenő Bölcsőde épül Tamásiban Negyven kisgyermek befogadá­sára bölcsőde épül Tamásiban, s ezzel megoldódik a dolgozó kis­gyermekes anyait gondja. Eddig ugyanis idényjellegű bölcsőde működött a járási székhelyen. A létesítmény építése köze# egy­millió forintba került, s kivite­lezését a községi tanács házila­gos építőbrigádja végzi. A be­rendezéstől is idejében gondos­kodtak. kétszázezer forint értékű berendezést vásároltak. Az épí­tők a belső munkálatokon és az épület külső vakolásán dolgoz­nak nagy szorgalommal. Munká­jukat sürgeti a közeledő határ­idő, a tervek szerint Tamási­ban május 1-én bölcsődét avat­nak. Lecsó — féláron A háziasszonyok munkáját meg­könnyítő készételeket, konzerve- ket, időszakosan leárazta a Tol­na megyei Népbolt Vállalat. Szekszárdon, a kétműszakos üz­letekben, a kórházzal szembeni 5-ös, és a 17-es, 50-es, 55-ös cse­megében vásárolhatják az érdek­lődők május 31-ig olcsóbban a konzerveket. László Béla, az 50- es csemegeüzlet vezetője a há­rom napja tartó vásár eddigi eredményeiről tájékoztat. A leárazás oka7 — Nem minőségromlás. A rak­táron lévő, jelentősebb készletek csökkentése, a forgalom meg­gyorsítása ezekből az árukból. — Az értékkülönbség? — Mintegy 15 ezer forint, a vásárlók javára. — Milyen termékeket érintett a kedvezményes vásár? — Gyümölcspürék, üveges és konzervdobozos készételek, gyü­mölcsízek, befőttek. — A legkapósabb cikkek? — A dobozos halászlé, sólei füstölt hússal, a sertéspörkölt, amely most féláron kapható. £r* dekes, ha konzervdobozban var ugyanaz a készétel, jobban vi­szik. — A gyümölcsízekből a slá­ger? — A barackdzsem. Volt aki egyszerre öt üveggel is vitt. — Mi fogyott el a leggyorsab­ban? — A kompótok, befőttek. Ezekből sajnos, nincs is után­pótlás, De szegedi halászléből is három nap alatt háromszáz do­bozzal kelt el. — Miből várható utánpótlás? — Virslis lecsóból, kolbászok babfőzelékből. a sziromburgo­nyából, amely jelenleg féláron vásárolható, és kiadós vacsora, ha váratlan vendégek jönnek. — Valami kuriózum a vöi- sárlókndk? — Kapunk rákot. Több, mint felével olcsóbban a régi áránál. Aki nem evett még, most meg­kóstolhatja. Nagyon ízletes... (-a -a)

Next

/
Oldalképek
Tartalom