Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG IDS’?, március 5.' Suharto mérsékletre int Az erőskezű Suharto tábornok szombaton a parlament előtt elhangzott beszédében feltűnően mérsékilétre szóltott fel. Azt tanácsolta, hogy az ideiglenes népi kongresszus, amely rövidesen dönt Sukamo elnök sorsáról, ne szavazzon meg olyan határozati javaslatot, „amelyet a kormány nem tudna végrehajtani". Suharto figyelmeztetett, hogy mindenfajta drasztikus eljárás Sukarno elnökkel szemben komoly következményekkel járhat. „Nemcsak a jogi problémákat kell mérlegelni, hanem a körülményeket, a feszültséget is" — hangoztatta. Mint ismeretes, március 7-én ül össze az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus rendkívüli ülése, hogy döntsön Sukarno sorsáról. A kongresszusi ülés közeledtével az indonéz sajtó és a rádió hirtelen mérsékelte a Sukarno elleni támadásokat. A Sukarno-elilenes fiatalságot is figyelmeztessék, ne folytassa tüntetéseit az elnök ellen. A kongresszus egy szóvivője az AP szerint kijelentette, a március 7-én megnyíló ülésezés anélkül dönt majd, hogy Sukarnot meghívnák az ülésre. A szóvivő hozzáfűzte, „ha azonban Sukarno részt kívánna venni a kongresszus ülésén, a mágasrangú személyek között foglalhat helyet'’. 5? Hier ist mein Treblinka... 66 Suhanc gyerek voltam, amikor a kezembe került egy kis, kék borítású könyvecske. A címe: „A treblinkai pokol". Nem tudtam akkor még, hol van Treblinka, nem is érdekelt, csak a könyv címe vonzott. Gondoltam, lesz benne valami izgalmas, ha már pokol. Elkezdtem, és nem tudtam abbahagyni. Pedig fát kellett volna vágni, az anyám szí- dott, de én rá se hederítettem. Elmerültem egy ocsmány, szeny- nyes világban, amely megborzongatott, gyűlöltté tett előttem mindent, ami embertelen. A konyhába* ahol egy kis széken kuporogtam, beomlott egy letűnt világ minden szennye. SS- pribékek masíroztak, vonatok szállították a hullajelölteket, kutyák ugattak, emberek ordítoztak, elviselhetetlen volt az égő emberi hús bűze. Láttam azokat a környékbelieket, akik elköltöznek a falvakból, mert nem bírják a bűzt és láttam azokat a szerencsétlen, kirendelt parasztokat, akik éjjel-nappal lovas kocsival hordják az emberi salakot, ki a táborból. Az útra szórják. Utóé építenek, mert hamarosan jön Himler, a birodalom egyik főhóhéra, és mennyivel mutató- sabb, ha a fekete Mercédesének gumija emberi salakot ropogtat. Jönnek a vonatok, áldozatokat hoznak. A téren énekpróba van. Tanulják a dalt, a tteblinkaiak dalát: „Hier ist mein Treblinka". És a zenekar kíséri őket. És elindul a menet. Énekelnek: „Hieltst mein Treblinka..Azt hiszik, vége a szenvedésnek. Itt már minden jó lesz. Most szépen mindenki leveti a ruháját, az SS- ek bíztatják őket, ne legyenek szégyenlősek, nyugodtan vetkőzzenek csak le és így meztelenül legyen együtt a család. És meztelenül menetelnek. És énekelnek- És szól a zene. Oldalt, elöl, hátul, mindenütt SS-őrök. Hirtelen valahonnan előszaladnak a vérebek. Csaholás, ordítás, ének zene... A kutyák harapnak. Nem összevissza. Mindenkinek a. nemi szervét tépik, harapják, összevissza harapni minden kutya tud. A fasiszta kutyák ebben is legyenek különbek... Káosz, lövöldözés, ordítozás, csaholás és zene: „Hier ist mein Treblinka.. A parancsnok, Frdnz Paul Sta-ngl mosolyog. Jól halad a munka. Egy sor fa, egy sor em ber. Lobognak az emberi mág-. ly&k. Néhány nap múlva jön Himler — lesz miről beszámolni, * A napokban géptávirók kattogtak, képtávírón küldték a treblinkai hóhér, Franz Paul Stangl fényképét, a világ' minden tájára, rotációs gépek szá jából ömlött az újság. „Elfogták a treblinkai hóhért... Brazíliában élt, az ottani Volkwagen- kirendeltség munkatársaként". Autót árult. Bevált már Icát. Ö is ilyenen járt, már akkor.., És most minden kiderült. Hiába volt Brazília, hiába volt minden. A tettéért felelnie kell neki is, a többieknek is, mert a gaztetteket az emberiség nem fogja megbocsátani soha. SZALAI JÁNOS Események sorokban Április 3-án »ül össze Kairóban öt afrikai állam — az EAK, Algéria, Tanzánia. Guinea és Braz- zaville-Kongó — csúcsértekezlete. * A Gard-i szénmedence valamennyi bányásza abbahagyta a munkát arra a hírre, hogy a St-Florint-sur-Azonnet aknában öt bányász meghalt és öten megsebesültek széngázmérgezés következtében. Ugyanebben az aknában hasonló szerencsétlenség 1963. februárjában három bányász életét követelte. A nyugatnémet Bundesbank hivatalos jelentése szerint a Német Szövetségi Köztársaság fizetési mérlegének deficitje januárban majdnem elérte a kétmilliárd márkát. Ugyanabban a hónapban a Bundesbank valutatartalékai egymillárd márkával csökkentek. * Radhakrisnan indiai elnök felkérte Indira Gandhit, folytassa miniszterelnöki tevékenységét mindaddig, amíg a kongresszus- párt március 13-én megválasztja vezetőjét. Az új parlament március 16-án ül össze. A Nemzeti Kongresszus Párt, amely jelentős veszteségeket szenvedett a választások során, március 13-én választja meg elnökét, akit az új kormány alakítására felkérnek. Valószínűnek tartják, hogy nagy lesz a harc Indira Gandhi és Morardzsi Deszai volt pénzügy- miniszter között. * Másfél tonna hasist koboztak el a líbiai vámhatóságok. A kábítószert két autóbusz kettős te tejében rejtették el. A buszok zarándokokat szállítottak Bei- ruthból Mekkába. * Kiesinger kancellár meglepetésszerűen magához kérette Sey- doux-t, Franciaország bonni nagykövetét, Bár a kancellári hivatal a Kiesinger—Seydoux tanácskozásról semmit sem közölt, feltételezik, hogy a francia nagykövet látogatása a kancellárnál összefüggésben van Abraszimovval előzőleg folytatott tárgyalásaival. Nehézipari és munkaügyi miniszteri utasítás a felszabaduló szénbányászati dolgozók egyes kedvezményeiről A nehézipari és a munkaügyi miniszter — egyetértésben a bányaipari dolgozót szakszervezetével —, együttes utasítást adott ki a szénbányászat létszámgazdálkodás! problémáinak megoldásával kapcsolatos egyes kérdésekről. Az utasítás elrendeli többek közit, hogy a szénbányászati trösztök és vállalatok a felszabaduló munkaerők számáról, szakmai összetételéről, lakóhely szerintii megoszlásról, stb., kellő időben tájékoztassák a megyei tanács illetékes szervét. Ennek figyelembevételével a tanács végrehajtó bizottsága a szén- bányászatban feleslegessé váló munkaerő átirányítása, illetve elhelyezése érdekében az adott körzetem belül más vállalatoknál munkaerő-felvételi zárlatoi rendelhet el. A továbbra is termelő bányaüzemekben, pontosan meghatározott feltételek esetén, az év második felében alapos és körültekintő előkészítés után fokozatosan meg lehet kezdeni a munkaidő fieti 44 órára csökkentését. Az ilyen változtatás egyfelől nem vezethet az ott dolgozók keresetének csökkenésére, másfelől — legalábbis átmenetileg —, lehetőséget ad a más bányákban felszabaduló munkaerő egy részének foglalkoztatására. Pontosan intézkedik az utasítás a trösztöknél tovább nem foglalkoztatható, de még nem nyugdíjjogosult és más bányászati munkaterületre sem irányítható, tehát a bányászaton kívül elhelyezkedett dolgozóknak fizethető, egyszeri rendkívüli segélyről is. Ezt a segélyt a tröszt igazgatója személyes hatáskörében annak a dolgozónak a részére engedélyezheti, akit erre, a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben, egyéni elbírálás alapján érdemesnek tart. A segély összegének megállapításánál a munkaviszony megszűnését megelőző naptári év bruttó keresetét kell alapul venni, beleszámítva az illetményszén értékét és a hűségjutalmat js. öt föld alatt teljesített szolgálati év után a segély ennek a bruttó keresetnek 5 százaléka, amihez minden további föld alatt ledolgozott év után újabb 5—5 százalék járul. A segély összegének felső határa a bányában eltöltött utolsó szolgálati évben élért és az új munkahelyen elérhető évi kereset közötti különbség 80 százaléka. Ezt az egyszeri, rendkívüli segélyt a munkaviszony megszűnésekor egy összegben kell kifizetni. A segély az átlagkeresetbe nem számít bele és utána a dolgozó nyugdíjjárulékot nem fizet. További kedvezmény a havonta fizetendő úgynevezett szeméi v7 pótlék. Ezt a tröszit igazgatója a szakszervezettel egyetértésben — személyi elbírálás alapján — meghatározott időre, de legfeljebb egy évre engedélyezheti azoknak a dolgozóknak, akiket — mivel a föld alatti munkában tovább már nem foglalkoztathatók —, külszíni munkakörbe helyeztek át. Ha az ilyen dolgozó valamilyen más szakma elsajátítására szakmai képzésben, vagy továbbképzésben vesz részt, személyi pótléka a tanfolyam egész idejére — akár egy évet. meghaladó időtartamra is — folyósítható. A pótlék összege azonban nem haladhatja meg a régi munkahelyén élért és az új munkahelyén elérhető átlagos havi kereset közti különbség .80 százalékát. Ebben az esetben viszont a havi keresethez nem számítható hozzá az illetményszén értéke. Az együttes utasítás — amely az 1967. január 1. utáni esetekre alkalmazható —, szombaton hatályba lépett. (MTI) Mó&us Illés utca, Bouyhád KISZ-lakótelep Huszonhat gyerek paradicsoma 2. A fiatalok utcája a Mónus Illés utca — s valahogy kár, hogy a KISZ elfelejtkezett erről. Pedig a legtöbb anya nem hagyja el szülöttét, még akkor sem, ha már saját lábára állt, s felnőtt lett a gyerekből. Ez a lakótelep pedig még nem is teljesen felnőtt. Érdemes volna lejegyezni pontosan, mi menynyibe került itt, mikor mit építettek a lakók, ki vezettette be először a vizet a lakásba, hol történt valami nagy családi esemény, hogyan fejlődik, alakul az itt lakók élete, miként nő a telep...? Ha valaki, hát akkor a KISZ tehetne annyit errefelé, hogy büszke lehessen erre a telepre. Hiszen az emberekben az évek során elhalványulnak az egész közösségre vonatkozó emlékek, történések, s szocialista településekkel itt a megyében nem állunk olyan nagyon jól, hogy megfeledkezhessünk arról a néhányról, ahány van. — Ki volt az első, aki beköltözött ezekbe az épületekbe? — Mi már itt töltöttük 1962. karácsonyát — mondja Losonczi István. — Ez volt a legnagyobb karácsonyi ajándék. Az ünnepek alatt fűtöttünk, meg takarítottunk. Elfáradtunk, — de panaszra semmi hajlandóságét sem mutattunk. Végre normális körülmények között laktunk. Köröttünk akkor még minden kihalt volt. A többiek később jöttek. — Azt hiszem, a legnagyobb meglepetés engem ért az utcalakói közül — meséli mosolyogva Fetzer Ferencné. — Kecskeméten az óvónőképző hallgatója voltam, amikor egy vasárnap hazalátogattam, kézenfogott a férjem, azaz akkor még a vőlegényem, s azt mondta: „gyere, megmutatom a házunkat”. Már állt az alap... Alig akartam hinni a fülemnek, de még a szememben is kételkedtem... Hogy az nekem milyen boldogság volt! Az Albert Jánosék boldogsága sem volt kisebb, mint a hajdani menyasszonyé, hiszen amikor ők beköltöztek, már megjárták a „poklokat”. Laktak 11-en egy házban a férfi szüleinél Izmény- ben, azután meg Murgán az asz- szony szüleinél. Nem a nagyszülőkkel volt a baj, szó sincs ilyesmiről, csak a szűkös, zsúfolt szobákkal. Amikor befizették a házra az összeget, akkor alig múlt kétéves a nagyobbik kislány, az Erzsiké, a költözés táján pedig már mint telepi gyerek született Gyöngyike. De Albert Gyöngyikén kívül még sok apróság első otthonai ezek a házak. így a Fetzerék Mónikája és Lacikája, a Horváth Ágjka is telepi gyerek. A legkisebb honpolgár a másfél éves Losonczi Zoltánka. S a Palkó Or- bánék negyedik csemetéjének születését is végigdrukkolta az egész utca. A fiatalasszony — még csak 25 éves — hazajött a zománcgyári bölcsődéből, a munkahelyéről, s minden intés, ellenkezés dacára is kerékpárra ült, s ment ki az illetményföldre dolgozni. Aztán majdnem ott kinn született meg a kicsi. Nem hiába a fiatalok utcája ez. Sok a gyerek. A tizennyolc udvar, a házak között húzódó széles kocsisor 26 gyerek paradicsomául szolgál. Alig akad egy-két ház, ahol nincs iskolás, vagy óvodás-bölcsődés apróság. Némely helyen a nagyszülők a gyerekgondozók. A kicsiket az anyák hordják bölcsődébe, óvodába, a nagyok — akik főként alsótagozatos tanulók, csak néhány felső tagozatos akad köztük — meg mennek maguktól iskolába. A Fetzer Lacika a zománcgyári bölcsődébe „utazik” minden reggel. S hiába óvó néni az anyuka a zománcgyári óvodában, a négyéves Mónikát a tanácsi óvodába hordja. — Nem akarom, hogy kivételhez szokjon, mert én vagyok a mamája. Jobban cirógatná a többi gyerek, mert az óvó néni a mamája. S mivel gyarló emberek vagyunk, esetleg észre sem venném, s máris több engedményt tennék neki jómagam is. Szóval szokja csak meg, hogy éppen olyan gyerek ő is, mint a többi... A Palkó Orbánék gyerekei nagyon önállóak. A Palkó nagymama ugyan a családdal lakik, de elég beteges. így aztán nagy szükség van az önállóságra, hiszen nincs, aki segítsen az édesanyának „elrendezni” a négy gyereket. — Ügyesek ők mind. Tudnak egyedül öltözködni, meg amolyan cicamosdást is elvégeznek maguk. Aztán a két óvodás egymaga indul útnak, s maguk is jönnek haza. Egy ideig aggódtam értük, de meglestem őket, hogyan közlekednek az utcán, hogyan jutnak át az utca egyik oldaláról a másikra. Állítom, sokkal körültekintőbbek, mint némely felnőtt. Ha nem volnának ilyen önállóak, nem is tudom mit kezdenék, hogyan hordanám a négyet háromfelé, hiszen a legnagyobb is csak idén első osztályos. Úgyis mindenki azt kérdezi hogyan bírok velük, az egyik szomszédasszony azt csodálja* hogy nem bolondulok meg... Alacsony növésű, csinos kis asszony a Palkó Orbánná. Csak 25 éves. Nem, nem bolondul meg a négy gyerekkel, alig szól egy- egy szót nekik, s katonás rendet teremt. Az utca többi lakója sem „bolondul meg” a sok gyerektől. Pedig ha megjön a jó idő, no meg elérkezik a nyári szünidő, telik a
