Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG IDS’?, március 5.' Suharto mérsékletre int Az erőskezű Suharto tábornok szombaton a parlament előtt el­hangzott beszédében feltűnően mérsékilétre szóltott fel. Azt ta­nácsolta, hogy az ideiglenes népi kongresszus, amely rövidesen dönt Sukamo elnök sorsáról, ne szavazzon meg olyan határozati javaslatot, „amelyet a kormány nem tudna végrehajtani". Suhar­to figyelmeztetett, hogy minden­fajta drasztikus eljárás Sukarno elnökkel szemben komoly követ­kezményekkel járhat. „Nemcsak a jogi problémákat kell mérle­gelni, hanem a körülményeket, a feszültséget is" — hangoz­tatta. Mint ismeretes, március 7-én ül össze az ideiglenes népi ta­nácskozó kongresszus rendkívüli ülése, hogy döntsön Sukarno sorsáról. A kongresszusi ülés közeledtével az indonéz sajtó és a rádió hirtelen mérsékelte a Sukarno elleni támadásokat. A Sukarno-elilenes fiatalságot is fi­gyelmeztessék, ne folytassa tün­tetéseit az elnök ellen. A kongresszus egy szóvivője az AP szerint kijelentette, a már­cius 7-én megnyíló ülésezés anél­kül dönt majd, hogy Sukarnot meghívnák az ülésre. A szóvivő hozzáfűzte, „ha azonban Sukar­no részt kívánna venni a kong­resszus ülésén, a mágasrangú személyek között foglalhat he­lyet'’. 5? Hier ist mein Treblinka... 66 Suhanc gyerek voltam, amikor a kezembe került egy kis, kék borítású könyvecske. A címe: „A treblinkai pokol". Nem tud­tam akkor még, hol van Treb­linka, nem is érdekelt, csak a könyv címe vonzott. Gondoltam, lesz benne valami izgalmas, ha már pokol. Elkezdtem, és nem tudtam abbahagyni. Pedig fát kellett volna vágni, az anyám szí- dott, de én rá se hederítettem. Elmerültem egy ocsmány, szeny- nyes világban, amely megborzon­gatott, gyűlöltté tett előttem min­dent, ami embertelen. A konyhába* ahol egy kis szé­ken kuporogtam, beomlott egy letűnt világ minden szennye. SS- pribékek masíroztak, vonatok szállították a hullajelölteket, ku­tyák ugattak, emberek ordítoztak, elviselhetetlen volt az égő emberi hús bűze. Láttam azokat a kör­nyékbelieket, akik elköltöznek a falvakból, mert nem bírják a bűzt és láttam azokat a szeren­csétlen, kirendelt parasztokat, akik éjjel-nappal lovas kocsival hordják az emberi salakot, ki a táborból. Az útra szórják. Utóé építenek, mert hamarosan jön Himler, a birodalom egyik fő­hóhéra, és mennyivel mutató- sabb, ha a fekete Mercédesének gumija emberi salakot ropogtat. Jönnek a vonatok, áldozatokat hoznak. A téren énekpróba van. Tanulják a dalt, a tteblinkaiak dalát: „Hier ist mein Treblinka". És a zenekar kíséri őket. És el­indul a menet. Énekelnek: „Hiel­tst mein Treblinka..Azt hi­szik, vége a szenvedésnek. Itt már minden jó lesz. Most szépen mindenki leveti a ruháját, az SS- ek bíztatják őket, ne legyenek szégyenlősek, nyugodtan vetkőz­zenek csak le és így meztelenül legyen együtt a család. És mez­telenül menetelnek. És énekelnek- És szól a zene. Oldalt, elöl, há­tul, mindenütt SS-őrök. Hirtelen valahonnan előszaladnak a vér­ebek. Csaholás, ordítás, ének ze­ne... A kutyák harapnak. Nem összevissza. Mindenkinek a. nemi szervét tépik, harapják, össze­vissza harapni minden kutya tud. A fasiszta kutyák ebben is legyenek különbek... Káosz, lövöldözés, ordítozás, csaholás és zene: „Hier ist mein Treblinka.. A parancsnok, Frdnz Paul Sta-ngl mosolyog. Jól halad a munka. Egy sor fa, egy sor em ­ber. Lobognak az emberi mág-. ly&k. Néhány nap múlva jön Himler — lesz miről beszámol­ni, * A napokban géptávirók kat­togtak, képtávírón küldték a treblinkai hóhér, Franz Paul Stangl fényképét, a világ' min­den tájára, rotációs gépek szá jából ömlött az újság. „Elfogták a treblinkai hóhért... Brazíliá­ban élt, az ottani Volkwagen- kirendeltség munkatársaként". Autót árult. Bevált már Icát. Ö is ilyenen járt, már akkor.., És most minden kiderült. Hiá­ba volt Brazília, hiába volt min­den. A tettéért felelnie kell ne­ki is, a többieknek is, mert a gaztetteket az emberiség nem fogja megbocsátani soha. SZALAI JÁNOS Események sorokban Április 3-án »ül össze Kairóban öt afrikai állam — az EAK, Al­géria, Tanzánia. Guinea és Braz- zaville-Kongó — csúcsértekezlete. * A Gard-i szénmedence vala­mennyi bányásza abbahagyta a munkát arra a hírre, hogy a St-Florint-sur-Azonnet aknában öt bányász meghalt és öten meg­sebesültek széngázmérgezés kö­vetkeztében. Ugyanebben az ak­nában hasonló szerencsétlenség 1963. februárjában három bá­nyász életét követelte. A nyugatnémet Bundesbank hi­vatalos jelentése szerint a Német Szövetségi Köztársaság fizetési mérlegének deficitje januárban majdnem elérte a kétmilliárd márkát. Ugyanabban a hónap­ban a Bundesbank valutatarta­lékai egymillárd márkával csök­kentek. * Radhakrisnan indiai elnök fel­kérte Indira Gandhit, folytassa miniszterelnöki tevékenységét mindaddig, amíg a kongresszus- párt március 13-én megválasztja vezetőjét. Az új parlament már­cius 16-án ül össze. A Nemzeti Kongresszus Párt, amely jelen­tős veszteségeket szenvedett a választások során, március 13-én választja meg elnökét, akit az új kormány alakítására felkérnek. Valószínűnek tartják, hogy nagy lesz a harc Indira Gandhi és Morardzsi Deszai volt pénzügy- miniszter között. * Másfél tonna hasist koboztak el a líbiai vámhatóságok. A ká­bítószert két autóbusz kettős te tejében rejtették el. A buszok zarándokokat szállítottak Bei- ruthból Mekkába. * Kiesinger kancellár meglepetés­szerűen magához kérette Sey- doux-t, Franciaország bonni nagy­követét, Bár a kancellári hivatal a Kiesinger—Seydoux tanácsko­zásról semmit sem közölt, felté­telezik, hogy a francia nagykövet látogatása a kancellárnál össze­függésben van Abraszimovval előzőleg folytatott tárgyalásai­val. Nehézipari és munkaügyi miniszteri utasítás a felszabaduló szénbányászati dolgozók egyes kedvezményeiről A nehézipari és a munkaügyi miniszter — egyetértésben a bá­nyaipari dolgozót szakszervezeté­vel —, együttes utasítást adott ki a szénbányászat létszám­gazdálkodás! problémáinak meg­oldásával kapcsolatos egyes kér­désekről. Az utasítás elrendeli többek közit, hogy a szénbányászati trösztök és vállalatok a fel­szabaduló munkaerők számáról, szakmai összetételéről, lakóhely szerintii megoszlásról, stb., kellő időben tájékoztassák a megyei tanács illetékes szervét. Ennek figyelembevételével a tanács végrehajtó bizottsága a szén- bányászatban feleslegessé váló munkaerő átirányítása, illetve el­helyezése érdekében az adott kör­zetem belül más vállalatoknál munkaerő-felvételi zárlatoi ren­delhet el. A továbbra is termelő bánya­üzemekben, pontosan meghatá­rozott feltételek esetén, az év második felében alapos és körül­tekintő előkészítés után fokozato­san meg lehet kezdeni a munka­idő fieti 44 órára csökkentését. Az ilyen változtatás egyfelől nem vezethet az ott dolgozók kerese­tének csökkenésére, másfelől — legalábbis átmenetileg —, lehető­séget ad a más bányákban fel­szabaduló munkaerő egy részé­nek foglalkoztatására. Pontosan intézkedik az utasí­tás a trösztöknél tovább nem foglalkoztatható, de még nem nyugdíjjogosult és más bányá­szati munkaterületre sem irá­nyítható, tehát a bányászaton kí­vül elhelyezkedett dolgozóknak fizethető, egyszeri rendkívüli se­gélyről is. Ezt a segélyt a tröszt igazgatója személyes hatásköré­ben annak a dolgozónak a részé­re engedélyezheti, akit erre, a szakszervezeti bizottsággal egyet­értésben, egyéni elbírálás alapján érdemesnek tart. A segély összegének megállapí­tásánál a munkaviszony meg­szűnését megelőző naptári év bruttó keresetét kell alapul ven­ni, beleszámítva az illetményszén értékét és a hűségjutalmat js. öt föld alatt teljesített szolgálati év után a segély ennek a bruttó ke­resetnek 5 százaléka, amihez minden további föld alatt ledol­gozott év után újabb 5—5 szá­zalék járul. A segély összegének felső határa a bányában eltöltött utolsó szolgálati évben élért és az új munkahelyen elérhető évi ke­reset közötti különbség 80 szá­zaléka. Ezt az egyszeri, rend­kívüli segélyt a munkaviszony megszűnésekor egy összegben kell kifizetni. A segély az átlagkere­setbe nem számít bele és utána a dolgozó nyugdíjjárulékot nem fizet. További kedvezmény a havonta fizetendő úgynevezett szeméi v7 pótlék. Ezt a tröszit igazgatója a szakszervezettel egyetértésben — személyi elbírálás alapján — meg­határozott időre, de legfeljebb egy évre engedélyezheti azoknak a dolgozóknak, akiket — mivel a föld alatti munkában tovább már nem foglalkoztathatók —, kül­színi munkakörbe helyeztek át. Ha az ilyen dolgozó valamilyen más szakma elsajátítására szak­mai képzésben, vagy továbbkép­zésben vesz részt, személyi pót­léka a tanfolyam egész idejére — akár egy évet. meghaladó idő­tartamra is — folyósítható. A pótlék összege azonban nem ha­ladhatja meg a régi munkahelyén élért és az új munkahelyén elér­hető átlagos havi kereset közti különbség .80 százalékát. Ebben az esetben viszont a havi kere­sethez nem számítható hozzá az illetményszén értéke. Az együttes utasítás — amely az 1967. január 1. utáni esetekre alkalmazható —, szombaton ha­tályba lépett. (MTI) Mó&us Illés utca, Bouyhád KISZ-lakótelep Huszonhat gyerek paradicsoma 2. A fiatalok utcája a Mónus Il­lés utca — s valahogy kár, hogy a KISZ elfelejtkezett erről. Pe­dig a legtöbb anya nem hagyja el szülöttét, még akkor sem, ha már saját lábára állt, s felnőtt lett a gyerekből. Ez a lakótelep pedig még nem is teljesen felnőtt. Érdemes vol­na lejegyezni pontosan, mi meny­nyibe került itt, mikor mit épí­tettek a lakók, ki vezettette be először a vizet a lakásba, hol történt valami nagy családi ese­mény, hogyan fejlődik, alakul az itt lakók élete, miként nő a te­lep...? Ha valaki, hát akkor a KISZ tehetne annyit errefelé, hogy büszke lehessen erre a te­lepre. Hiszen az emberekben az évek során elhalványulnak az egész közösségre vonatkozó em­lékek, történések, s szocialista te­lepülésekkel itt a megyében nem állunk olyan nagyon jól, hogy megfeledkezhessünk arról a né­hányról, ahány van. — Ki volt az első, aki beköl­tözött ezekbe az épületekbe? — Mi már itt töltöttük 1962. karácsonyát — mondja Losonczi István. — Ez volt a legnagyobb karácsonyi ajándék. Az ünnepek alatt fűtöttünk, meg takarítot­tunk. Elfáradtunk, — de panasz­ra semmi hajlandóságét sem mu­tattunk. Végre normális körül­mények között laktunk. Köröt­tünk akkor még minden kihalt volt. A többiek később jöttek. — Azt hiszem, a legnagyobb meglepetés engem ért az utca­lakói közül — meséli mosolyog­va Fetzer Ferencné. — Kecske­méten az óvónőképző hallgatója voltam, amikor egy vasárnap hazalátogattam, kézenfogott a férjem, azaz akkor még a vőle­gényem, s azt mondta: „gyere, megmutatom a házunkat”. Már állt az alap... Alig akartam hin­ni a fülemnek, de még a sze­memben is kételkedtem... Hogy az nekem milyen boldogság volt! Az Albert Jánosék boldogsága sem volt kisebb, mint a hajdani menyasszonyé, hiszen amikor ők beköltöztek, már megjárták a „poklokat”. Laktak 11-en egy házban a férfi szüleinél Izmény- ben, azután meg Murgán az asz- szony szüleinél. Nem a nagy­szülőkkel volt a baj, szó sincs ilyesmiről, csak a szűkös, zsú­folt szobákkal. Amikor befizet­ték a házra az összeget, akkor alig múlt kétéves a nagyobbik kislány, az Erzsiké, a költözés táján pedig már mint telepi gye­rek született Gyöngyike. De Albert Gyöngyikén kívül még sok apróság első otthonai ezek a házak. így a Fetzerék Mónikája és Lacikája, a Horváth Ágjka is telepi gyerek. A leg­kisebb honpolgár a másfél éves Losonczi Zoltánka. S a Palkó Or- bánék negyedik csemetéjének születését is végigdrukkolta az egész utca. A fiatalasszony — még csak 25 éves — hazajött a zománc­gyári bölcsődéből, a munkahe­lyéről, s minden intés, ellenke­zés dacára is kerékpárra ült, s ment ki az illetményföldre dol­gozni. Aztán majdnem ott kinn született meg a kicsi. Nem hiába a fiatalok utcája ez. Sok a gyerek. A tizennyolc ud­var, a házak között húzódó szé­les kocsisor 26 gyerek paradicso­mául szolgál. Alig akad egy-két ház, ahol nincs iskolás, vagy óvodás-bölcsődés apróság. Né­mely helyen a nagyszülők a gye­rekgondozók. A kicsiket az anyák hordják bölcsődébe, óvodába, a nagyok — akik főként alsótago­zatos tanulók, csak néhány felső tagozatos akad köztük — meg mennek maguktól iskolába. A Fetzer Lacika a zománcgyá­ri bölcsődébe „utazik” minden reggel. S hiába óvó néni az anyu­ka a zománcgyári óvodában, a négyéves Mónikát a tanácsi óvo­dába hordja. — Nem akarom, hogy kivétel­hez szokjon, mert én vagyok a mamája. Jobban cirógatná a töb­bi gyerek, mert az óvó néni a mamája. S mivel gyarló embe­rek vagyunk, esetleg észre sem venném, s máris több enged­ményt tennék neki jómagam is. Szóval szokja csak meg, hogy éppen olyan gyerek ő is, mint a többi... A Palkó Orbánék gyerekei na­gyon önállóak. A Palkó nagyma­ma ugyan a családdal lakik, de elég beteges. így aztán nagy szük­ség van az önállóságra, hiszen nincs, aki segítsen az édesanyá­nak „elrendezni” a négy gyere­ket. — Ügyesek ők mind. Tudnak egyedül öltözködni, meg amolyan cicamosdást is elvégeznek maguk. Aztán a két óvodás egymaga in­dul útnak, s maguk is jönnek haza. Egy ideig aggódtam értük, de meglestem őket, hogyan köz­lekednek az utcán, hogyan jut­nak át az utca egyik oldaláról a másikra. Állítom, sokkal kö­rültekintőbbek, mint némely fel­nőtt. Ha nem volnának ilyen önállóak, nem is tudom mit kez­denék, hogyan hordanám a né­gyet háromfelé, hiszen a legna­gyobb is csak idén első osztá­lyos. Úgyis mindenki azt kérdezi hogyan bírok velük, az egyik szomszédasszony azt csodálja* hogy nem bolondulok meg... Alacsony növésű, csinos kis asszony a Palkó Orbánná. Csak 25 éves. Nem, nem bolondul meg a négy gyerekkel, alig szól egy- egy szót nekik, s katonás rendet teremt. Az utca többi lakója sem „bolondul meg” a sok gyerektől. Pedig ha megjön a jó idő, no meg elérkezik a nyári szünidő, telik a

Next

/
Oldalképek
Tartalom