Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-31 / 76. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. március 31: EMLÉKEZÉS KÁLLAI ÉVÁRA A vészterhes 1942-es észtén- badult, nem törődve a hatalmas- Október 30-án az ellenforradal- n dő nyarán az Andrássy- sá lett veszéllyel, betegségével, „limk ostrom alá vették a nárt- 1 aktanya úgynevezett hosszú szó- azonnal jelentkezett: forradalmi , . bájában hetek óta ültek, falnak munkát kért. Párttag lett. Éle- ‘lazat~ A lőszer elfogyott, az elfordulva a letartóztatott kornmu- tének vágya beteljesedett; nem lenség óriási túlerőben volt. nisták. A kínok háza volt ez kímélte magát ezután sem. Úgy Mint a később elfogott hul'gái m 1a traba°rL / d^ozo}} ^^n azt mindig nok elmondták< azzal a parancsfájdalmakat, amelyeket a csend- elképzelte — ha kellett, ejjel, ha .. , őmyomozók okoztak nekik; hoz- kellett, nappal — sokszorosította csa' törtek be a pártbizottság zászoktak a jajhoz, a sebekhez, a párt titkos sajtóját, szervezte székházába, hogy foglyot ne ejt- még a közeli halál gondolatához az illegális találkozókat... Amikor senek végezzenek ki mindenkit, is. Mégis megdöbbentette őket, a főváros VIII. kerületét felsza- amikor egyik reggel belökte va- badította a szovjet hadsereg, az laki az ajtót, és hosszú, fekete örömtől könnyezve mondta a keltájánál fogva vonszolt be egy rületi pártszervezet megalakulásakor: — Amit ezután megélek, aján dék. Meg kell szerezniök az iratokat, a névsorokat, amelyek alapján meg tudnák találni majd Budapesten minden egykori párttagot. Kállai Éva ezer és ezer budapesti kommunistát ismert. Eszébe Mz „ajándék”: 12 rövid év jutott az Andrássy-laktanya, az ™ voít. Rövid, mert ez is tö- 6rjöngő eUenforradalmárok, merdek munkában telt el; nem , , ,. ’ , is érzékelte az időt a nagy roha- lelki kin, hogy ne árulja el tar- násban. holott valóban egy élet- sait. S amikor már nyúltak utána re való esemény sűrűsödött ezek- a gyilkosok, hogy folytassák, be az évekbe: volt párttitkár, és ahol elődeik 1942.ben abbahagyni aoort a lanv- igazgató — vegre egesz napjat a ... . _ ., ,, , . ^ _ hatott Akkor le- pórt nevel°-szervező munkájának leugrott a melységbe. takarták csomagolópapírral. A szentelhette. Férjhez ment, _,há- kállai Éva megérte még, ha többiek iszonyodva lesték a pa- rom szép gyereke született. Csak ** kórházban is, a forradalpírt: moccan-e alatta az áléit azt sajnálta, hogy aránylag ke- mi erők felülkerekedésót, a gyors elintett- nyomOZO bosszusan le~ veset lehet a családjával. Beirat- konszolidáció kezdeteit. A kórhá- Sym e ' kozott az egyetemre is, mert úgy Zj ágyon halt meg fél év múltán eg^k^ha^nfmvaíS Z tók ä “ 3 06 társai. végzéséhez. 1954-ben a erejeben. meggyőződésében hi’ ... „ „ .. .. Budapesti Pártbizottságra ke- hetetlenül erős asszony. Halálágés hallatszott. A csendőr is el- mlt' Itt dolgozott az elleniorra- ban is gyozott: példáján generállal Igatott meglepetésében. így dalomig; az ellenforradalom alatt ciók nevelkednek tisztább em tisztán ki lehetett vermi a lány egyszer ment ki csak a pártház- bérré, szavait: ból. amikor megnézte otthon, — Nem tudok semmit... nem hogy vannak a gyerekek, eszméletlen nőt. — Ne tettesd magad! — kiáltotta a detektív, és belerúgott. — Beszélni fogsz! Kik voltak a társaid? A nő nem mozdult. Nő? Inkább gyereknek látszott. Vékony, sápadt kisleánynak. Az óriás csendőrnyomozó még egyszer belerúgott. Semmi. Behívta az orvost, az injekciót adott a lánynak. de ez sem most lenne mondok semmit... ®/»i volt ez a bátorlelkű kis** lány? Kállai Éva nem volt már gyerek akkor: 25 esztendős. csak sokkal fiatalabbnak látszott. Négyéves mozgalmi múlt állt mögötte. A kommunista pártnak még nem volt tagja, csak rokonszenvezett vele — talán .éppen ott, a halál torkában edződött benne acéllá a meggyőződés. Az intemálótáborban, a börtönben — amely az Andrássy- laktanya után következett — megszerezte a megfelelő elméleti tudást is. Amikor 1944. március 22-én — három nappal az ország német megszállása után — kiszaescti-e bántódásuk? Ha életben marad, nem 50 éves. Máté György Megjelent a Béke és Szocializmus márciusi száma Az Egyesült Államok Kommunista Green a múlt év novemberében tar- Pártja ismert vezetőinek cikkeit köz- tott választások legfőbb vonását vili vezető helyen a folyóirat legújabb lágítja meg, melyet úgy fogalmaz, száma. Gus Hall, Jelszavakkal nem hogy a tömegek ki akarták fejezni a lehet az ellenségét legyőzni című írá- vietnami háború miatti elégedetlen- sában az amerikai imperializmus ag- ségüket. Henry Winston A munkás- resszlv és háborús politikáját elemzi, mozgalom és a néger nép című írásá- s megállapítja, hogy e politikával ban a faji megkülönböztetés elleni szemben még a szövetségesek közt is harcról tájékoztat. Hymen Lumet egyre nő az elégedetlenség. Még a ugyancsak a vietnami háborút elemtőkések körében is felmerülnek né- zi az Egyesült Államok gazdasága zeteltérések abban a kérdésben, hogy szempontjából, Georg Meyers pedig a vietnami háború fokozása megfe- a szakszervezeti mozgalom időszerű lel-e az amerikai kapitalizmus érdé- kérdéseivel foglalkozik. Az Amerikai keinek ■— állapítja meg a szerző. Gil Kommunista Párt vezetőinek írásaiból Skiderül, hogy milyen vonalat követ uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmHiiiiiiiisiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimim>a=jeienieg az amerikai testvérpárt. A 2 márciusi számban közli a szer készet őség A kairói szeminárium szószé- Skéről című cikksorozat befejező ré- 2szét, mely az afrikai országok társa- 2dalmi és politikai szerkezetével, va- 2 La mint az afrikai antiimperialista egy- jjség megerősítésének problémáit "elemzi. 2 A folyóirat több cikkben foglalko- 2zik a Spanyol Kommunista Párt har- ~cával, s a tömegek között kifejtett —sikeres tevékenységével. Egérfogó módra Testvér nélkül Két adat a KSH Tolna megyei Igazgatóságának 19C6-OS évkönyvéből: Az élveszületések száma és aránya 1000 lakosra számítva 4 százalékkal esőkként az elmúlt évben. Tolna megyében lSCS-ban mindössze 3100 gyerek született. Elektromos háztartási gépekre ugyanebben az időszakban 32 és félmilliót költöttek. Szemüvege mögött kérdőre nyílik a tekintet. Méz-színű, tiszta gyerekszemek, a vastag üveg sem tudja elhomályosítani őket. Az édesanya fél karral magához szorítja a fejét, de a kislány kibújik, előrehajol és megismétli a kérdést: — Néni, messzire utazol? — Egészen Szekszárdig! És te? — Mi is. A kórházba megyünk. — A szeme. Eehet, hogy megoperálják... A mama hangjában titkolt aggodalom, a kislányt magam kérdem tovább: — Van testvéred? — Nincs. Más gyerek sincs ott, ahol mi lakunk, a tanyán. A babámmal nem lehet beszélgetni. Anyuka megígérte, hogy egyszer talán nekem is hoz testvérkét a gólya. Nagyon szeretném.1 Annyit kérdem, mikor? Az édesanya arca kigyúl, megsimítja a rövidre nyírt hajat, suttogva mondja: — Mosógépet vettünk Most gyűjtünk televízióra... — oOo — „Sellő a pecsétgyűrűn” — olvasom a filmcímet a mozi előtt, a hirdetőtáblám — Ez igen! Én olvastam is — csettint egy derekamig érő legényke. Végignézem: elálló fülek, söprűsűrű szempilla, zöld ballonkabái. — Kölcsön adnád a könyvet, ha kérném? — Nem az enyém, könyvtári volt. De csuda izgalmas! — lelkesedik újból. Úgy nézem, tízévesnél aligha több. Barátkozó, nyílt természet, ha idegenekkel is ilyen közvetlen. — Testvéred van? — Egy nővérem. De az már férjhez ment, és gyereke is van. — Egy hozzád hasonló kisfiú nem hiányzik? Sötét szeme előbukkan a sűrű szempilla alól: — Dehogynem! Úgy eljátszanánk! — oOo — Mariann házunkbeli. Vasárnap délután hiába kerestem, a földszinti lakó pályás kisfiát őrizte, a babakocsi mellől el sem mozdulva. Pedig Mariann csupa mozgás, az ötévesek virgoncságával. Állt a napon, a kocsi mellett, leste a babát. Okos kislány, nem kell figyelmeztetni, hogy hozzányúlni tilos! Tudja ö, hogy a baba nem játékszer. Mégis. A kocsit tologatni lehet, a baba nyitogatja a szemét, és olyan furcsán hunyorog. A szájával is micsoda fintorokat vág... Lehet ezt nézni, egész délután. Az a kár, hogy anyu már kiabál is az erkélyről: — Kirándulni megyünk! Siess, kislányom! Fáradt, lassú léptekkel baktat az emeletre. A válla felett még egyszer hátranéz. A baba már elaludt? Az ő ringató sa nélkül? — oOo — — Ha vendégségbe utazik a nagymamához, alig aloar hazajönni. Persze, mert akkor ott van Zoli is, a másik unoka. Ketten együtt felf ordítják a házat. Ha gyerekekkel játszhat, soha nem kéri, hogy meséljünk neki... — oOo — Peti komor, zárkózott. Akár szidják, akár nem, az ujját sűrűn kapja a szájába. Este, ha. apja megjön, néha meg megpróbálja, hogy kérdezgessen tőle. Beszélni szeretne a madarakról, amit a kertben látott, a bogárról, amit a földből kotort ki és olyan pici lábai voltak. Apa türelmetlen. — Játssz kisfiam az építőkockáddal! Fáradt vagyok. Peti odamegy a kerítéshez és az utcát nézi. Porzik az út. Tehenek. Egész csordával. Nini, ott egy kis boci is. Folyik a nyála és olyan szomorúan néz. Annak sincs testvére? PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE =llllllllllllllllllllllilllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll||||llllllllllllllllllllllllllllllllll,IIiiiin„iiiiitlilllllllllllll A titkárnő jelentette: — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment, Pejacsevich széles, barátságos mosollyal lépte át a küszöböt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátortülanodott. Mivel Höttl nem állt fel, nem is kínálta hely- lyel, megállt két-három lépésnyi távolságban az ajtótól, mintegy öt méternyire a Sturmbannführer íróasztalától. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyújtotta előre a kezét. — Na, jöjjön csak. Pejacsevich közelebb lépett, s Höttl kezet fogott vele. Aztán egy kézmozdulattal helyet mutatott neki az íróasztal előtti széken. — Nos? — Nagy hírem van, Herr Sturmbannführer! Szenzációs hírem! — Mondja, hallgatom ... — Hát arról van szó, hogy Horthyék különbékén spekulálnak... A németek magyarországi kémfőnöke, ha lehet, még únottabb arcot vágott, mint amilyennel addig ült. — ... Az a tervük, hogy különbékét kötnek az angolokkal és az amerikaiakkal — folytatta Pejacsevich. — Ifjú Horthy Miklós kifejtette nekem ... — Jól ismerjük azt a hülyét — jegyezte meg Höttl barátságtalanul. — Nem hiszem, hogy — 8 — valami újat tudna róla mondani. Egyébként mikor utazik? — Szeptember 10-én, vasárnap indulok: — válaszolta Pejacsevich. — Van valami kívánsága, Sturmbannführer? Szívesen teljesítem. Valamilyen szép képre, vagy ilyesmire gondolok... — Oh, nem, — intette le Höttl. — Térjünk a tárgyra! — Ami az ifjú Horthy Miklóssal való beszélgetésemet illeti... — készségeskedett Pejacsevich. — Egy lokálban találkoztunk és ... — Ne folytassa — mosolyodott el gúnyosan Höttl. — Természetesen tökrészeg volt. Megint tökrészeg. — Ivott valamit, az biztos. Elmondta, hogy apja Lakatossal, Csatayval, Hennyeyvel és másokkal tárgyalt és elhatározták, hogy fegyver- szünetet kérnek... — Ezt már reggel jelentették nekünk! — közölte kurtán Pejacsevichcsel. — Az ilyesfajta fecsegésnek sok értéke nincs. Különben is megtaláljuk a módját, hogy véget vessünk ennek a hintázásnak! Pejacsevich a kezét tördelte. — De a hadihelyzet... Már a bolgárok is fegyverszünetet kértek. A románok, a finnek abbahagyták... — Amikor Paulus 6. hadserege Sztálingrádnál elveszett, már a hadihelyzet alakulása nem lehetett kétséges — intette le Höttl Pejacsevichet. — Vagy maga még mindig hisz a végső győzelemben? — 9 — — A Führer kijelentette..: — kezdte volna az ügynök, de Höttl nem szerette a sok beszédet. — A Führer beszédei a tömegeknek szólnak, de nem nekem! Sőt, még magának sem. A háborút elvesztettük, ez faktum. Úgy kell befejeznünk, hogy mégis nyerjünk valamit, ez is faktum. Nekünk Magyarországra szükségünk van, mint hadszíntérre. Az öreg kormányzó tegnap a bizalmi embereivel tanácskozott, ott volt Lakatos miniszterelnök, Csatay hadügyminiszter, Hennyey külügyminiszter, Vörös, a vezérkari főnök, Ambrózy a kabinetiroda vezetője és Vattay főhadsegéd. Elhatározták, hogy fegyverszünetet kérnek az angolszászoktól. Már jelentették ezt nekünk. — Kicsoda? — érdeklődött Pejacsevich. — Nem hiszem, hogy á köztünk lévő kapcsolatoknak használna, ha maga olyasmi iránt érdeklődik, ami csak ránk tartozik — utasította rendre Pejacsevichet Höttl. — Ez esetben azonban a forrás nem titok, megmondom. Maga Horthy. Tegnap hivatta Veesenmayert és Greifíenberget, és aztán közölte velük, hogy nem tudnak tovább ellentállni. A délkárpáti erdei hágók már orosz kézen vannak, a németek képtelenek őket feltartani. Veesenmayer tegnap még katonai segítséget ígért, alkudozott Lakatossal és Vörössel, de aztán ma délelőtt felkereste Lakatost. Alaposan megmondta neki a véleményét. — Szerény véleményem szerint is a birodalom nem tűrheti a defetizmust!
