Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-30 / 75. szám

9 r TOLVA MEGYEI NEPŰJSAG 1967. március 30. Kinek jut eszébe? Évek során sok mindent tisztáztunk, kezdve attól, hogy miért életlenek a hazai borot­vapengék, egészen addig, hogy kinek van népesebb elégedet­lenkedő tábora, a Házkezelési Igazgatóságnak-é, vagy a Gel- kának. Mondom, sok mindent... az azonban, hogy ki a dolgo­zó, pontosabban: ki mikor dol­gozó — ez még ma sem elég világos nekem. Mindez arról jut eszembe, hogy a minap hivatalos leve­let kézbesített a postás... azaz, hogy csak kézbesítette volna, ha történetesen odahaza va­gyok. De nem voltam otthon, mert véletlenül délelőtt 11 óra volt és én ilyenkor véletlenül mindig a munkahelyemen tar­tózkodom. Azt hiszem, ezzel széles e hazában nem állok egyedül. Na már most a pos­tás kitöltött egy kis cédulács­kát, miszerint holnap — ugyancsak délelőtt 10—11 kö­zött — újra megkísérli a kéz­besítést. Nem tudom, honnan támadt az a bohókás ötlete, hogy akkor véletlenül nem a munkahelyemen, hanem ott­hon leszek, mindenesetre nem azt írta, hogy holnap délután vagy. este kísérli meg a kéz­besítést, hanem azt, hogy dél­előtt. Ám, mint már fentebb jeleztem, én délelőttönként — ez ugye, a csodálatos véletlen sorozata — sok mindenfelé tartózkodhatom, de otthon so­hasem. így nem is kaphattam meg a levelet, el kellett men­nem érte a fő-főpostahivatal- ba. ,„1—ífi»»í>ÍJBXü.\!5S:í’ Hasonló a helyzet, ha a te­levíziószerelőt hívom, ha a la­kásban keletkezett rövidzárlat ügyében kérek szakembert, ha a házkezelőség technikusa kí­vánja felderíteni a mennyezet­beázás okát, ha rossz telefono­mat a műszerész akarja meg­javítani... és így tovább. A megoldás ugyanis mindig az: maradjak otthon napközben, mert a szerelő, a műszerész, a technikus — véletlenül — a napnak ugyanabban a nyolc órájában van szolgálatban, amiben én. S a dolgozót ugye, nem lehet arra kényszeríteni, hogy akkor dolgozzon, ami­kor én nem dolgozom, amikor otthon vagyok, televíziót né­zek, ohmsok, vagy barátaim­mal kártyázom. Igaz, hogy én is — meg sok millióan mások e honban — dolgozó vagyok, de sajnos, pontosan ugyanab­ban az időben, amikor ők, így hát a probléma mindmáig megoldatlan. Érvként felhozhatnám ugyan a mozdonyvezetőket, a pincé­reket, á gyógyszerészeket, a pékeket, a színészeket és még sokan másokat, akik mind nem akkor dolgozók, amikor mi, többiek, de hát erre köny- nyen azt a választ kaphat­nám, elég baj az nekik, hogy nem akkor van vasárnapjuk, esti szórakozásuk, családi kedvtelésük, amikor nekünk. Azt is megemlíthetném bi­zonyságul, hogy a fent emlí­tett ügyben otthon maradó dol­gozó kiesése a munkából min­den valószínűség szerint sok­millió forintos veszteséget je­lent, de ezt sem teszem, mert könnyen azt vágják a fejem­hez, tudok talán jobb megol­dást? S miután sohasem szeret­tem, ha bármit is a fejemhez vágnak, csendben maradok, mert az igazán nem juthat senkinek sem az eszébe, hogy ■a kézbesítő-postások, a tv-mű- szerészek, a csődugulás-javí- tók, a, villanyszerelők munka­idejét úgy állapítsák meg, hogy közös forgószínpadunkon váltakozó szereposztásban le­gyenek dolgozók velem, ve­lünk, mindnyájunkkal. H. Gy. AZ IPA „FIAI PP • • Rendőrök 46 országnak — Elnőkgyilkosság-gyakoríat — Látogatás Fort Bragg-ben iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiijiiiiiiiiiiiai Washington Georgetown-i ne­gyedében, egy 1761-ben épült egy­kori dohányraiktárban működik az Egyesült Államok egyik leg­különösebb intézménye: a nem­zetközi rendőrakadémia, angol­nyelvű betűrövidítésével: az IPA. Az évi 220 ezer dollárért bérelt épületkolosszusban kapott helyet Amerika egyik legmoder­nebb lőgyakorlótere éppúgy, mint az IPA ötezer kötetes könyvtára, amelynek szolgálatait rendőri szakiroda! om-ii gy ben olykor még a washingtoni pénz­ügyminisztérium is igénybe ve­szi. .. Az FBI-nél kezdie... Az IPA tanfolyamait Latin- Amerikából, Afrikából és Ázsiá­ból összesen negyvenhat ország rendőri szakemberei látogatják. Az IPA vezetői így talán nem lőnek túl a célon, amikor azt mondják, hogy a tanfolyam a világ minden táján száz-, meg százezer rendőr akcióit befolyá­solja. A kérdés most már csupán az, hogy milyen irányban? Az IPA igazgatója, Michael McCann az FBI-nél kezdte pályafutását. A kiképzőközpont élére 1963-ban került. A sors különös szeszélye folytán mind­máig megtartatta azt a másik funkcióját is, amelynek teljes neve így hangzik: a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség Belbizton­sági Osztályának oktatási főnö­ke. Magyarán: arról van szó, hogy az IPA — az amerikai saj­tó állítása szerint — a washing­toni külügyminisztérium jóvá­hagyásával, a fejlődő országok­nak nyújtott segítség címén az FBI módszereit és csápjait igyekszik elterjeszteni. A New Republic című folyóirat munka­társa kérdésére ugyan az IPA igazgatójától azt a választ kap­ta, hogy a nemzetközi rendőr­képző működésében „nincs sem­mi titkos”, de tény, hogy az IPA programját még soha hiva­talosan nem publikálták, mert — mint az igazgató mondotta —■, „abból csak a kommunisták húz­hatnának hasznot.. partizánelhárítás módszertanát ismerteti. (További két kézi­könyv a hagyományos rendőri feladatokkal foglalkozik). A gyakorlati foglalkozások egy képzeletbeli köztársaság: San Martin képzeletbeli fővárosá­nak, Rio Bravos-nak operatív rendőri térképe előtt zajlanak. Az oktató célzatú „hadijáték” keretében a hallgatók ügyeletes tiszteket választanak maguk kö­zül, ők ülnek a telefonok és a távgépírók mellé. Aztán az ame­rikai tanfolyamvezetők jelzésére befut a jelentés: „kommunista ügynökök zavargásokat provo­káltak az egyetemen”. A fel­adat: letörni az akciót. Nem kell hozzá különösebben figyelmes újságolvasónak lenni, hogy fel­fedezzük, az összefüggést: egy­részt a forrongó Latin-Amerika napi eseményei, másrészt a wa­shingtoni kiképzőközpont rendőr­tanfolyamának példája között, önként adódik a következtetés, hogy az Egyesült Államok az IPA révén igyekszik bebiztosí­tani magát arra az esetre, ha az Amerikai Államok Szerveze­tében végképp hajótörést szen­vedne dédelgetett terve: az Amerika-közi állandó interven­ciós csapatok felállítása. Egy film — és sok minden Az IPA-hallgatók egyik vissza­térő feladata: megakadályozni egy képzeletbeli merényletet, amelyet természetesen ugyancsak a képzeletbeli San Martinban terveznek a nem kevésbé képze­letbeli San Gregario hivatalos látogatásra érkezett elnöke ellen. San Martint McCann-ék talál­ták fel, még 1963-ban amikor az IPA a Panama-csatorna övezeté­ben működött. Az ország ugyan képzeletbeli, de az a film. ame­lyet négy esztendeje, a külügy­minisztérium áldásával — és po­tom ötvenezer dollár költséggel — készített az IPA, meg'ehe­tősen valósághű. A San Martin-i rendőrség akcióit ugyanis — a panamai, az argentin, a vene­zuelai, a bolíviai, a brazíliai, a columbiai, a dominikai, az ecua­dori, és persze az amerikai rend­őrség hadműveletei illusztrálják. A „hadművelet” szót nem vélet­lenül használjuk, mert a negy­venhat perces film — ajánló szövege szerint — azt mutatja be. hogyan harcol egy latin­amerikai ország polgári rendőr­sége „a felforgató jellegű zavar­gások ellen”. Félreértések elkerülése végett a tanfolyam hallgatóinak még néhány további oktatófilmet is levetítenek: egy tizenkét perces színes produkciót (a címe: Gu­mibot...) egy nem kevésbé szem­léletes tájékoztató anyagot, amely azt mutatja be: „Hogyan alkal­mazzuk a könnygázt a rend- fenntartásra?”, s végül a Penta­gon kétségtelenül izgalmas tan­filmjét, a Harmadik Kihívást, amely a partizánháborúkat elem­zi. Nyilván nem véletlen, hogy az IPA hallgatóit e változatos mű­sor után kirándulásra viszik Fort Bragg-be is. ahol az amerikai különleges hadviselési kiképző- központ működik... Washington, amely Vietnamtól Dominikáig már nem egyszer igazolta, hogy a világ csendőré­nek szerepére pályázik, az IPA félreérthetetlen programjával a szó szoros értelmében felcsapott — a világ csendőrtisztképzőjének. Míg azonban — például Viet­namban és Dominikában — az Egyesült Államok közvetlenül is nyíltan kompromittálta magát, az IPA igazi veszélye az. hogy ál­tala Washington álcázva, egy- egy ország helyi erőszakszervein át kívánja érvényre juttatni a maga befolyását. S. P. Egérfogó módra Az Alsópéli Állami Gazdaság Sárszentlőrinc, szakképzett VEZETŐ SZAKÁCSOT KERES azonnali belépésre. Jelentkezés írásban, vagy személyesen. Fel­vétel esetén útiköltséget meg­téríti. (379) PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE | Ha tüntet az egyetem... S Mindenesetre tény, hogy az jjlPA külföldi hallgatói bedrat- I hozáskor négy szakkönyvet kap­unak. Az egyik az FBI minden- E ható főnökének, Edgar Hoover- Enek a munkája, egy másik: a ^llllllllllllllllllllllillllilllllllllllIlllllllllllllllllimillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllmmmmiiiiHllHllllllt Csepel-Diesel 35G—352 típusú motorok nagyjavítását azonnali csererendsser- ben vállalja a XIV. sz. Autójavító Vállalat. Pécs, Munkácsy Mihály u. 35. sz„ műszaki osztály. (380) — És kilenckor kettesben vacsorázunk! Azt a mintás emprimé ruhát vedd fel, tudod, aminek az anyagát Párizsból hozattam! A titkárnő némán bólintott és kiment. A va­csora-meghívást is úgy fogadta, mint parancsot, dehát tulajdonképpen úgy is hangzott. Höttí mindig megmondta, hogy mire van szüksége, s többnyire ez elegendő is volt ahhoz, hogy el­érje. Az intim helyzetekben is épp olyan hatá­rozott maradt, mint íróasztala mögött. A höl­gyeket nem kérdezte meg, hogy ráérnek-e, van-e kedvük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpontját. És aztán meg­mutatta, hogy merre van a fürdőszoba. Mind­ezzel több eredményt ért el. mint mások hosz- szas udvarlással, ajándékokkal. Az igaz, hogy Höttl sem volt szűkmarkú: mind a magánélet­ben, mind a hírszerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szolgálatot megfelelőképpen kell honorálni. Valamit nem megfizetni éppen olyan bűn, mint valamit túlfizetni. S mindenkit azzal kell jutalmazni, ami a legcélszerűbb. Egy olyan ügynököt, mint Pejacsevichet. a horvát követség tanácsosát, az elszegényedett grófot, — pénzzel. Az olyan nőt. mint Doris, ruhákkal, s majd később azzal, hogy férhez adja valame­lyik beosztottjához. Ez az elv juttatta Höttlt már fiatalon sok si­kerhez, s jelentős beosztáshoz. Huszonhárom esztendős volt, amikor Hitler megszállta Auszt­riát. éppen akkor szerezte meg a doktorátusát a bécsi jogi egyetemen. Rövidesen sikerült be­kerülnie a bécsi Sieherheitsdiensthez. ahol je­lentéktelen, egyházi kérdésekkel foglalkozó tisztviselőként, kezdte. Kaltenbrunner SS-Ober- gruppenführer, aki maga is oszrák volt, s 1943- ban Heydrich megölése után az egész biztonsági főhivatal az RSHA főnöke lett, azonnal fel­figyelt dr. Höttlben rejlő kvalitásokra. Áthe­lyezték a VI-os ügyosztályhoz, a külföldi hír­szerzéshez. Ott Höttl előbb az olasz ügyekkel foglalkozott, később aztán a balkáni ügynökök irányítását bízták rá. S amikor a Führer elhatá­rozta Magyarország megszállását, Kaltenbrunner megbízta Höttlt: dolgozza ki azoknak a listá­ját. akiket a megszállás napján letartóztat a Gestapo. Ezt a munkát az SS Sturmbannführer játszi könnyedséggel, magyarországi nyilas ügy­nökeinek segítségével végrehajtotta. A letartóz­tatásokat maga Kaltenbrunner irányította, aki az 1944. március 19-i vasárnapon .néhány napra maga is Magyarországra érkezett. S amikor tá­vozott, Höttlt Budapesten hagyta. A Sturmbannführer hallotta, amint a ház ne­héz vaskapuja becsapódik. Az órájára pillan­tott — egy negyedóránál valamivel több telt el azóta, hogy Pejacsevichcsel befejezte a telefon­beszélgetést. Nem kétséges, a horvát követségi tanácsos érkezett. Követségi tanácsos? A 89-es számú ügynök. Már régen szerepelt a gróf a Gestapo nyilván­tartásában. Már odahaza, a Pavelics-féle fasisz­ta horvát államban különböző szolgálatokat tett a Gestaponak, abban az időben, amikor Höttl még Bécsben ült és balkáni ügyekkel foglalko­— 6 — zott. Amikor megkezdődött Magyarország meg­szállásának előkészítése, éppen Höttl elhatáro­zására és beavatkozására nevezték ki Pejacse­vichet a budapesti horvát követségre. A tőle ka­pott értesüléseket jól fel tudták használni az előkészületek, a listák összeállítása során. Most Pejacsevich hazautazni készül: a követség sze­mélyzetét lecserélték. Höttlnek nem volt már többé szüksége Pejacsevichre Budapesten, an­nál inkább kérte őt a Gestapo belgrádi köz­pontja. A front közeledett Jugoszláviához, egy­re inkább égett a talaj az ottani megszállók lába alatt, s a Gestaponak minden rendű és rangú ügynököt mozgósítania kellett, hogy leg­alább valamilyen eredményt elérjen az ellen­állási mozgalom ellen. Az új horvát követ és tanácsosa már az előző nap, szeptember 7-én be is mutatkozott a kormányzónál. Pejacsevich néhány napon belül elhagyja a magyar fő­várost. Vajon milyen jelentenivalója lehet bú­csúzóul? Höttl leült az íróasztala mögé, hogy megfelelő pózban fogadja a látogatót. Alapjában véve barátságos természetű ember volt, kellemes tár­salgó, de vigyázott, hogy viselkedésével is ki­hangsúlyozza a közte és partnerei között levő viszonyt. Pejacsevich hiába gróf, hiába diplo­mata, ebben a szobában, Schulhoff Lajos egy­kori tulajdonát képező Dísz-tér 7. szám alatti házban, amelyből a megszállás után azonnal kiköltöztették a háztulajdonost, s amelyben Höttl az irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom