Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-03 / 53. szám
iö6(. március 3, ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 Évről évre sok ezer művészien díszített hímes tojás kerül külföldre a Sárköz falvaiból, melyeket Dér Józsefné, a népművészet mestere és tanítványai készítenek. A képen Dér Józsefné és Huszák Ferencné, Czencz Marietta. „Csirkegyár“ a tehénistálíó padlásán Két évvel az áttelepülés után Mikor válhat nyereségessé megyei Állami Építőipari Vállalat ? Az idén körülbelül háromszáz- ezer naposcsibét helyez ki Tolna megyében a Baromfiipari Vállalat kiskunhalasi gyáregysége bátaszéki kirendeltsége útján. A B 63-as felsőbabádi húshibrid csirkét dr. Várady Barna nemesítette ki, s ezt a kiváló új hazai fajtát terjesztik el, amint arról Kálmán László, a szekszárdi járás agronómusa tájékoztatott bennünket. — Mi az előnye ennek a húshibrid csirkének? — Ez az eddigi legjobb hazai fajta. Maximálisan három kilogram tápból egy kilogramnyi élősúlyt állít elő, s kilenchetes korára 1,20 kiló feletti súlyt ér el. A Sárvár és környéke baromfi- ipari gyáregység példájára Tolna megyében is több termelőszövetkezet baromfineveléssel is hasznosítja a magtárpadlásos tehén- istállókat. A száz férőhelyes, magtáras istállók padlásterét pecsenyecsirkék nevelésére alkalmasnak alakítják át a vállalat segítségével. A magtárpadlás átalakítása teljesen modern technológiai felszereléssel 530 ezer forintba kerül, amelyhez 400 ezer forint négyéves átalakítási hitelt tudnak nyújtani. posztján is mindent kövessünk öl ennek a politikának megalapozásáért és végrehajtásáért. A párt politikájának, a párt vezető szerepének érvényesülése azt is jelenti, hogy mindnyájan egy irányba húzunk. Szocialista haladásunk egyik fő erőforrása az, hogy a párt egyetlen közös mederbe tereli az egész dolgozó nép alkotó erejét, egyesíti ezt az erőt, és úgy szervezi meg a társadalom munkáját, hogy mindnyájan ugyanazokért a követendő célokért dolgozunk. A párt politikája mindnyájunk szerepét és feladatait kijelöli. Közös cselekvésünk fő összetartó ereje pedig az, hogy egyéni munkánkban is a párt politikája az útmutatónk. A párt vezető szerep>e nem azt jelenti, hogy az élet adta minden kérdésben, minden alkalommal a pártnak kell döntenie. Az állami és tanácsi szerveknél, a vállalatoknál, a tömegszervezetekben felelős emberek kezében van az elhatározás és az intézkedés joga. Hogy esetenként hogyan foglalnak állást, ezt meghatározzák a párt elvi jelentőségű politikai döntései, útmutatásai!, az állam törvényei és törvényes rendelettel. TenTK'"S"beiseíi minden ki- sebb-nagyobb helyi intézkedés— Hány csirkét nevelhetnek egy ilyen átalakított magtárpadláson? — Az átalakított istállópadlásokon tízezer csirke fér el, s egy évben ötször tízezres turnusokban ötvenezret nevelhetnek, ami körülbelül ötszáz mázsa csirkehúst jelent évenként egy istálló kihasználásával. — Az eddigi tapasztalatok szerint, a korszerű technológiával felszerelt magtárpadlásos csirkenevelésben az etetés jóval gazdaságosabb a hagyományosnál. — Tolna megyében hol alakítottak ilyen módon át istállót? — A regölyi termelőszövetkezetben már van, s azt szeretnénk más szövetkezetek vezetőinek, szakembereinek is megmutatni és másutt is elterjeszteni. Már több termelőszövetkezetből érdeklődnek iránta, Várdombon például hozzáfogtak és megkapták a 400 ezer forint átalakítási hitelt. Sióagárdon is hasonlót akarnak. Tekintve, hogy építkezés nem kell hozzá, csak átalakítás, érdemes vele foglalkozni. A bátaszéki kirendeltség szívesen ad felvilágosítást, —s —ó ben ezek szellemének kell érvényre jutnia. A párt feladatát a IX. kongresszus abban jelölte meg, hogy minden fokon a fő tennivalókkal foglalkozzék. Vagyis, a párt vezető szervei, a párttagsággal és a dolgozó emberekkel tanácskozva elemzik az élet adita tapasztalatokat, feltárják az ellentmondásokat, kidolgozzák a megoldás módját, ehhez kiválasztják és nevelik a megfelelő embereket, majd végül ellenőrzik a következetes végrehajtást. így biztosítják a párt vezető szerepvének még teljesebb érvényesülését. A IX. kongresszus határozatai alapján most az élet minden területén meggyorsítjuk haladásunkat. Ezt szolgálja a gazdaság- irányítás új rendszere, amelynek alapos előkészítése ás bevezetése a legközelebbi, nagy horderejű lépés ezen az úton. Ebben a munkában külön nyomatékot kap a párt vezető szerep«, még fokozottabb érvényesítésének követelménye. A kongresszus rámutatott: ez a döntő feltétele annak, hogy gyorsabban haladhassunk, növelhessük a gazdasági munka eredményeit és ezeknek alapján az életszínvonalat. BÉKÉSI JÓZSEF Január 1-én volt két éve, hogy létrehozták a megyei állami építőipari vállalatot. Pontosabban fogalmazva: ekkor települt át hivatalosan a megyébe Komlóról, ekkor vette fel új nevét. Ténylegesen az „átköltözés” már évekkel előbb megkezdődött, hiszen Tolna megyében nem volt minisztériumi építővállalat, Komlón pedig — mivel a város építése nagyjából befejeződött — a vállalat feleslegessé vált. Egyre több építkezés kivitelezésével bízták meg Tolna megyében is, az utóbbi években pedig a vállalat tevékenységének már több, mint felét tették ki a Tolna megyei munkák. A megye párt- és állami vezet- tése ezért sürgette a felemás állapot felszámolását. Beigazolódott ugyanis, hogy nem lehet egészséges az, ha a megyei nagy beruházások zömét más megyebeli vállalat végzi. Óhatatlanul előnybe részesíti a „hazai” munkákat és kevesebb energiát fordít a szomszéd megyében folyó építkezésekre. Nem érzi oly mértékben felelősnek magát — nem is tehető úgy felelőssé — mintha itt „székelne” a megyében. Emellett tetemes többletköltséggel jár a „távirányítás”. Hosszabb huzavona után az Építésügyi Minisztérium is elismerte egy Tolna megyei vállalat létjogosultságát, így került sor két évvel ezelőtt az áttelepítésre. Jelentős előrehaladás Az első időkben bizony nem volt valami jó híre a vállalatnak. Munkáinak jelentős részét nem adta át határidőre, sok volt a minőségi hiba is. 1964-ben — tehát az áttelepülés előtti esztendőben — 21 millió forinttal maradt el a tervétől, 1965-ben pedig 13 millióval maradt adós. Tavaly azonban már túlteljesítette tervét, ugyancsak 13 millió forinttal, nőtt a termelékenység, javult a minőség. Többek közt 41 lakással többet adott át, mint amennyire kötelezte a terv. És a fejlődés nemcsak számokkal mérhető. Egyre több az olyan műszaki átadás, ahol „hiányzik” a hiányjegyzék, egyre gyakrabban fordul elő, hogy az átvevők jegyzőkönyvbe foglalják az építőknek szóló dicséretet. Számos példa mutatja, hogy a vállalatnál nem hiányzik az igyekezet, a kezdeményezőkészség. Megvalósították a korszerű programozást, munkaszervezést. Bátran belevágtak például a teljesen új technológia alkalmazásába a lakás- építkezéseknél, hetek alatt „húzták fel” a szekszárdi két panelházat, amelyeknél már a befejező munkákat végzik. Sok nehézséggel kellett megküzdeni az elmúlt két évben. Minden költözés — még egy családnál is — megrázkódtatással jár. Hát még egy kétezres létszámú vállalatnál! A munkások tekintélyes része nem jött át Tolnába és jóformán a teljes vezetőgarnitúra is kicserélődött a két év alatt. A régi vezetők egy évig hajlandók voltak átjárni — felvenni az ezért járó kiküldetési, illetve különélési díjat, — de többen közülük még arra sem voltak hajlandók, hogy elfogadják a részükre Szekszárdon felajánlott lakást. Az átköltözést tehát csak átmenetinek tekintették és nyilvánvaló, hogy nemigen törekedtek arra, hogy a vállalat „meggyökeresedjék” új helyén. Már pedig enélkül nem lehet életképes a vállalat. Persze, a stabil vezetőgárda kialakítása — ami egyébként már lényegében megtörtént — egymagában nem oldja meg a problémákat, sőt nem is lehet végleges, ha hiányoznak a nagyon is nélkülözhetetlen anyagi, tárgyi feltételek. Ez pedig máig is megoldatlan. A központi telep kialakítása A vállalat részére a Tarcsay Vilmos utcában, a város szélén jelölték ki a telephelyet. Itt épült fel — még az első évben — az irodaház, tavaly pedig befejezték a munkásszállás építését. Ezenkívül Szekszárdon működik — ideiglenes helyen, ahonnét épp most vált esedékessé a kiköltözés — a vállalat tmk-javítóműhelye. Más nincs. A raktárak Komlón vannak, a vex'tikális üzemek egy része ugyanott és Dombóváron. Komlón és Dombóvárott nemcsak a fejlesztési lehetőségek hiányoznak, hanem csaknem lehetetlen a meglévőknek a felújítása, megóvása is. A komlói barakképületeket egy-két évi időtartamra építették, ma már rogyadoznak, a tetőkön becsorog a víz. A dombóvári üzemet egymilliós költséggel sem lehetne úgy helyrehozni, hogy az elfogadható állapotba kerüljön. Nincs a vállalatnak rakodóvágánya az, építőanyagokat nem tudja fogadni- A tömeganyagokat — ahogy azok a vasútra beérkeznek — kénytelenek azonnal elszállítani és oda lerakni, amelyik építkezésen éppen van hely. Ha aztán ezek felhasználásra kerülnek, elszállítják őket a beépítés helyére. Az egyéb építési anyagokat — csöveket, szerelvényeket, nyílászáró szerkezeteket, stb. •— csak Komlón tudják —, de ott sem elfogadható körülmények közt — raktározni és szótküldeni az építkezésekre, A szekszárdi vasútállomás kapacitása szűk, nem tud minden építőanyagot fogadni. Ilyenkor a környező állomásokra irányítják a téglát, cementet, betonelemeket és onnét fuvarozzák Szekszárdra, az építkezés helyére.'A szekszárdi szennyvízderítőhöz például csak Hidason tudták kirakni a kavicsot. Mindez lényegesen megdrágítja az építkezést. Sok munkaerőt köt le, amikor egyébként is munkaerőhiány van. A többletköltség egy részét megkapja a vállalat a beruházóktól, a többszöri szállítással, átrakással, őrzéssel járó költség, a kényes anyagok, betonelemek törése, szóródása azonban jóval nagyobb kárt okoz, mint a többletbevétel. Mindez sürgetően szükségessé tenné a központi telep kialakítását. Hogy Szekszárdra jöhessen az összes építőanyag, hogy itt rakhassák ki, itt raktározzák és amikor szükséges, szállítsák az építkezésre. Létesíteni központi betonkeverő üzemet, raktárakat, műhelyeket. Ma azonban az irodán és munkásszálláson kívül semmi sincs. Készül a beruházási program Jellemző, hogy jogilag még a telephely területe sem a vállalaté, a húszholdas területen csak megengedte a termelőszövetkezet, hogy a vállalat építkezzék. A kisajátítás most van folyamatban. Tavaly, az év végén készítették a beruházási célt meghatározó tervfeladatot, most (jó két évvel az áttelepülés után!) kezdték meg a beruházás jóváhagyását megalapozó beruházási program készítését. Arra azonban semmi határozott ígéretet még nem kapott a vállalat, hogy ez a program meg is valósulhat, tehát számíthatnak a komplett telep megépítésére. A beruházási lehetőségek igen szűkösek. Az É. M. rendelkezésére álló eszközökből így is többet kap a Tolna megyei vállalat, mint a többi. A vállalat helyzetének megalapozásához azonban ez semmiképp sem elég, hiszen itt nem egy „közönséges" vállalatról van szó, hanem egy olyanról, amelyik lényegében most alakult, a jó, gazdaságos működéshez szükséges alapvető feltételek sincsenek számára biztosítva. Éppen ezért, a vállalatnál félnek — és joggal félnek — az új gazdasági mechanizmustól. Akkor ugyanis minden vállalatnak saját forrásból kell megoldani a fejlesztési problémákat, saját nyereségéből kell gondoskodni beruházási szükségleteinek kielégítéséről. Ez pedig — a jelenlegi adottságok mellett — egyáltalán nem megy. A veszteségből bőven futná... A vállalat évek óta veszteségesen működik. 1964-ben — amikor még Komlón volt a központ — harminc és félmillió forint veszteséget mutatott a mérleg. 1965-ben közel harmincegymilliót. Tavaly „beállt” a tervezett veszteségre, 17 millióra. Pedig egy normális keretek közt működő építővállalatnak nyereségesnek kell lennie. El is érhetné a nyereséget a vállalat, ha megvolnának a szükséges feltételek. Önként adódik az egybevetés: Ha csak az utóbbi két év veszteségét. a közel ötvenmillió forintot, amit minden további nélkül jóváírnak utólag, előre, beruházásként kapta volna meg a vállalat, kész lenne a központi telep. A most készülő beruházási program végösszege ugyanis negyven- ötmillió forint körüli lesz. Ha tehát a veszteséget beruházásra .fordítják, megteremtették volna a feltételeit a nyereséges gazdálkodásnak. A tényleges népgazdasági kár azonban még az elkönyvelt veszteségnél is nagyobb, hiszen jó néhány millió forintot — a rakodóterület hiánya következtében fellépő többletköltség egy részét — a beruházók kifizetnek a vállalatnak. Nem is kéne mind a negyvenötmillió. „Ha azt mondanák, hogy harmincmillió forintot kapunk, a többit valahogy teremtsük elő magunk, kezet adnék rá, hogy két éven belül eltűnik a veszteség — mondja Tarjám Lajos igazgató. — Egy-két raktárt, műhelyt, egyéb épületet meg lehet csinálni úgy, hogy a nagyobb építkezések felvonulási költségét ésszerűen használjuk fel és belőle a központi telepen építkezünk. De utat, csatornázást, energiaellátó rendszert nem lehet összelopkodni”. Ma azonban még határozott ígéret sincs. Ma tehát az a fura helyzet alakult ki, hogy beruházásra nincs elegendő pénz, de ugyanolyan forintmilliók, sőt tízmilliók évről évre elvesznek. A veszteséges termelés pedig demoralizál. És ennek negatív hatása az új mechanizmusban fokozottan jelentkezik majd. Kialakul egy olyan tapasztalat, hogy „hiába törjük magunkat, hiába dolgozunk jobban, nem kapunk nyereségrészesedést”. Pedig akad jó néhány nyereséges építővállalat, amelyeknek megvannak a kellő adottságok. Ezek könnyen „elszippanthatják” a jó szakembereket és akkor megint nem lesz megfelelő helybeli kapacitás a beruházások kivitelezéséhez. A feladatok nőnek, az idén például több, mint kétszer- annyi építkezési feladatot kapott egyedül Szekszárdon a vállalat, mint tavaly. És a következő években — ismerve a város ipari fejlődési perspektíváit — még több lesz. Bővíteni kell tehát a kivitelezői kapacitást, ennek pedig alapfeltétele, hogy a me ive lorínagvobh énít^-crveze- te kialakíthassa központi telepét i. &
