Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
a TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. március 19. Őszintén mondom, sajnálhatja a szerkesztő úr, hogy nem jött el arra a texasi esküvőre, amire elküldtem o meghívót. Nagyon szép volt az esküvő. Az egyik éjjeli mutatóban zajlott le és a menyasszony, Trisha Beall táncosnő topless-ba, felsőrész nélküli ruhába öltözött. Hogy a hűség örökké tart-e, ezt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az esküvőn részt vevő férfiak nem bánták volna, ha az esketés örökké tart, mert ilyen esküvőn még soha nem ’-ettek részt, ahol a feleség már az esketési teremben levetkőzik. .. Még a lelkiatya is el-elcsuklott, amikor rövidre tervezett, de hosszúra nyújtott beszédét mondta. Az angyalát! Erről jut eszembe, hogy a napokban egy jó ismerősöm a kezembe 'nyomta az II Messagero di S. íntonio című folyóiratot, anelyben G. Zatti páter, páduai teológiai professzor arra a kérdésre válaszol: „Mit tegyen a pap, ha bűnbe esik, viszonya lesz egy lánnyal és házasságon kívüli gyermek apja lesz? Elismerje-e apaságát és fizessen-e tartásdijai? — Ha a pap bűne titokban marad, wtgy csak kevesen tudnak róla, úgy, hogy a botrányt el lehet kerülni, akkor a lelkiaíya tovább folytathatja lelkipásztori tevékenységét.. . Akárcsak a civil életben. Ebből'is látszik, hogy a papok időnként civilek. Meg abból is, amit a napokban Londonban láttam. Tilos helyen parkírozott egy Jaguár. A szélvédőjén egy papír. PMjta a következő felirat volt olvasható: „Az egyház szolgája vagyok. Nincs szabad hely — bocsásd meg vétkeimet ötletesnek tartottam a szöveget. Később megint arra sétáltam. Az autó még mindig ott állt, az etőbbi helyen. Csak most már egy másik cédula is volt rajta. Erre a következő volt írva: „A törvény szolgája vagyok — ne vigy többé a kísértésbe”. Nem tudom, mi történt az egyház szolgájával, azt viszont tudom, hisz magam is kipróbáltam, hogyan kell öltöz, ködnie annak, aki az egyik calcuttai klub éttermében kívánja elkölteni az ebédjét. Először csodálkoztam azon, hogy az étteremben mindenki fürdőnadrágban ül. Később rájöttem, hogy ők meg miért csodálkoztak azon, hogy én nem így ültem be. Az étteremben egyszeresük megjelent három elefánt és az ormányv.kból hideg vizet zúdítottak a vendégekre. így gondoskodnak a vendégek felfrissítéséről. Ez jó hidegzuhany volt. Vgy felfrissültem, hogy még az is eszembe jutott, ami már majdnem kiment a fejemből. Kollégáknál jártam a minap. Amerikában, a Sing-Sing börtönben. Ebben a börtönben minden héten megjelenik a börtönújság. Rabok szedik. írják, nyomják, tördelik. A lapnak van egy állandó rovata: „Hova menjünk este?" címmel. Most is azon gondolkodom: hova. mehetnek este. a Sing- Sing rabjai? Meg azon: miért vásároltam én Peruban egy tucat sorsjegyet? A perui egészségügyi minisztérium ugyanis nagy sorsjátékot szervezett, hogy felépíthessen egy gyermekkórházat. Későn néztem meg a főnyereményről szóló tájékoztatást. A főnyeremény ugyanis egy vakbélműtét. Nekem pedig nincs vakbelem. Most itt állok vakbél nélkül, holott nyerhetnék egy vakbélmütétet. Hát nem elkeserítő ez? Hát csoda, ha már azon sem tudok nevetni, amit az egyik angol kollégámtól hallottam? Ez a kolléga azt magyarázta nekem; az ember kar nélkül nyomorék, láb nélkül is nyomorék, de fejes fej nélkül is lehet... Ott is hagytam Pei-ut, ha már egyszer hiába lenne az enyém « főnyeremény. Párizsba repültem, ahol éppen egy nagy szenzáció kellős közepébe csöppentem. Pabló Picas sóhoz. a minden idők legnagyobb absztraktfestőjéhez betörtek. Picassó felébredt a gyanús zajra. Kiugrott az ágyából, berohant a dolgozószobájába, és megpillantotta a betörőt. Elcsípni nem tudta, de emlékezetből megrajzolta a betörő portréját, amit másnap át i* adott a rendőrségnek. A kép alapján megindult a nyomozás. A rendőrség eddig, pontosan a kép alapján, letartóztatott egy minisztert, egy bikát és egy varrógépet... Még további letartóztatások várhatók. Ezzel zárom soraimat, tisztelettel: IÍ7 in sí iljyjr“ In hptíkpü m H im yylffCl l£^diynl ;siAir ic HGiuacy c* Diego de Caro olasz pszichiáter cikke a Stampa című olasz lapból A gyanúsított kap egy injekciót, s bár az előbb még semmilyen módon nem lehetett vallomásra bírni, most egyszerre mindent elmond a nyomozónak; sajátos transzban van, akaratát, tudatos ellenállását elfojtották... Körülbelül így írják le egyes nyugati újságírók az „igazság- elixir”-nek, egy olyan narkoti- záló készítménynek a hatását, amelyet nemcsak a gyógyászatban, hanem a bírósági gyakorlatban is alkalmaznak. Diego de Caro, a neves olasz pszichiáter cikkében az „igazság-elixir” alkalmazásának tényleges lehetőségeit és határait fejtegeti. 1 A sajtó hasábjain gyakran találunk cikkeket az „igazság- elixirről”; s az az állhatatosság, amellyel a dologról írnak, elárulja, mennyire érdekli ez a téma a nagyközönséget. Az „igazság- elixir” terminussal (amely természetesen zsurnalisztikái, s nem tudományos meghatározás) jelölik hozzávetőlegesen azt a módszert, amely lehetővé teszi az emberi személyiség legintimebb részeinek feltárását és olyan helyzetbe hozza a pácienst, hogy az képtelen eltitkolni az igazságot. Egyébként az olyan eszközök alkalmazása, amelyek arra kényszeríthetik az embert, hogy megmondja az igazságot, ha ezt a saját akaratából nem akarja megtenni, olyan régi, mint maga az emberiség. Az emberek évszázadokon át a legkülönbözőbb fizikai, pszichikai és kémiai módszerek alkalmazásához folyamodtak, hogy gyengítsék, vagy megszüntessék az emberek ellenálló és önkontrolláló képessegét. Napjainkban inkább bonyolult barbitürát-ké- szítményeket adnak injekció formájában, ame'yek gyorsan előidézik a narkcrtizált állapotot. De még ennek az állapotnak a megszűnése után is megmarad a nagyfokú izgatottság, a nvíltság- ra való hajlam, és ha ilyenkor ügyesen kérdezik a gyanúsítottat. az korlátozás nélkül beszélni fog. De vajon mit mond? Valóban a teljes igazságot? Ez az ilyen irányú kutatások egyik alapvető problémája, amelynek már egész irodalma van. de ez inkább árt, mint használ az ügynek. Különböző módszerekkel és elnevezésekkel találkozunk ezen a téren; narkoanalizis. narkodiagnosztika, farmakodinamikus pszichoanalízis, narkopszichoanalizis, stb. Valamennyiök közös kiindulópontja az. hogy a narkotikumok hatására bekövetkezik az embert pszichikum valamilyen rejtett részének „feltárulkozása”. Azonban az egészségeseken és betegeken, valamint a bűntettek elkövetésével gyanúsított embereken végzett narkoanalizis gazdag tapasztalatai alapján állíthatjuk, hogy a narkotikumok hatása alatt lévő egyéneknél nem sikerül teljes bizonysággal leküzdeni a pszichikum legintimebb zónái 'felett gyakorolt ellenőrzést. Bebizonyítást nyert, hogy azok az emberek, akik valóban nem akarnak beszélni bizonyos dolgokról, nem is beszélnek, vagy ha beszélnek, olyan kijelentéseket tesznek, amelyek gyökeresen ellentétesek lehetnek az igazsággal (például önrágalmazás, vagy el nem követett bűncselekmények beismerése). Az az elv, amely szerint a gyanúsítottnak mindig jogában áll, hogy tagadja a neki tulajdonított bűncselekményt,,, — sok különböző ellenvetést váltott ki a narkoanalizis módszerének a rendőrségi vagy bírósági nyomozás gyakorlatában történő alkalmazása miatt. Pannáin professzor, a neves olasz jogász azonban, már régen és nyíltan fellépett azok ellen, akik felháborodnak, ha ilvÄi módszer alkalmazására kerül sor az igazság felderítésénél. Emlékeztetett arra, hogy a hagyományos gyakorlatban a leg- nyugodtabban alkalmazzák az erkölcsi és a fizikai kényszerítés számos módszerét, amelyek mind ugyanazt a célt követik: leküzFelemeltók a dohányfelvásárlási árakat: Szabolcsi és Debreceni dohányét 25—30 %-kal. Kertiét 22, Szuloki és Havanna dohányét 33, a Hevesi zölddohányét 50 %-kal. A felemelt felvásárlási árak. kedvezményes természetbeni juttatások. ingyenes védőszer és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük me» mielőbb az 1967. évi dohány termelési szerződést! (10) Háztáji gazdaságára, illetményföldjére ÜJ, KIBŐVÍTETT HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁS! BIZTONSAGOT NYÚJT: tűz, vihar, villámcsapás, gázrobbanás, árvíz, jégverés, betöréses lopás, víz és gőz, állatelhullós, és kényszervágás, baleset és szavatossági károk esetére. MÉG NINCS BIZTOSÍTÁSA? Ne mulassza el megkötni! VAN BIZTOSÍTÁSA? Kérje kicserélését az új, előnyös HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁSRA! Részletes felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai, kirendeltségei, körzetfelügyelői és helyi megbízottjai, továbbá a takarékszövetkezetek adnak. (113) deni a kihallgatott személy ellenállását. Más itt a lényeg: e módszer alkalmazásénak igazi akadálya, az, hogy nem ad bizonyosságot az általa nyert beismerések igaz voltáról. Ha teljes bizonysággal az igazságot kapnánk, mondotta Pannáin professzor, akkor a narkoanalizist bizonyos esetekben még a tanúknál is alkalmazni lehetne. A narkoanalitikus kihallgatást tehát inkább az orvostudomány területére kell korlátozni; ebben az esetben kétségtelen, hogy a klinikai pszichiátriai vizsgálatnál ez a módszer fontos adatokat szolgáltathat a í>eteg személyiségéről. A pszichiáter orvos véleményünk szerint a klinikai és diagnosztikai vizsgálat szigorú keretei között szabadon alkalmazhatná a narkoanalizist, természetesen az így nyert értesülések lényegére vonatkozó legszigorúbb orvosi titoktartás mellett. Emellett bizonyos esetekben ezt a módszert még a páciens beleegyezése nélkül is alkalmazni kellene. Első pillantásra a páciens beleegyezése elengedhetetlen feltétel a narkoanalitikus vizsgálathoz, de feltételezzük, hogy teljesen eredménytelen egy olyan ember beleegyezését kérni, aki nem képes felfogni a vizsgálat technikai jellegét. Magától értetődő azonban, hogy a páciensben a legcsekélyebb kétség sem élhet arra vonatkozóan, hogy az orvos nem akar semmiféle titkot kiszedni belőle, hanem csak a betegség tüneteit igyekszik megállapítani. Az egyetlen tényleges ok, amely miatt szükséges a beteg beleegyezése, az. hogy az ő aktív részvétele nélkül a narkoanalizis eredménytelennek bizonyulhat: az olyan emberben, aki nem hisz a vizsgáló orvosnak, gyakran lehetetlen leküzdeni a belső ellenállást. De ilyen ellenállás nem is merül fel, ha a páciens meg van győződve arról, hogy az orvos csak a diagnózist akarja megállapítani és egyáltalán nem az a szándéka, hogy vallomást csikarjon ki belőle. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a narkoanalizis révén, kapott diagnózis a páciens ellen fordulhat. Itt az ilyen vagy -olyan betegségek szimulálásáról van szó, ámít le lehet leplezni, ha a páciens narkotikumok hatása alatt van. Az ilyen esetek ritkák. de ha az orvostól pontos diagnózist követelnek, akkor meg kell állapítania azt, tekintet nélkül arra, hogy ez megsérti-e a páciens „pszichikai világát”. A híres „pentotal-ügy” idején, amely 1948-ban olyan nagy port vert fel Párizsban, letartóztattak két tekintélyes pszichiátert (szerencsére később felmentették őket): narkoanalizis segítségével be tudták bizonyítani, hogy egy ismert kollaboráns. aki azt szimulálta, hogy megnémult, a valóságban paralizisben szenvedett. Ez az eset elkeseredett vitákat váltott ki a pszichiáterek, a bíró. sági szakértők, a volt partizánok szövetségének vezetői, közéleti személyiségek, stb. között. Végső soron azonban senki sem tudta megmagyarázni, hogy a pszichiáter orvosoknak milyen okok miatt kell lemondaniuk a narkoanalizis módszerének alkalmazáséról, ha az lehetővé teszi ilyen fontos körülmény me.,állapítását. Pedig ez a módszer legalább ilyen fontos, amikor például egy szimuláns bűnös vallomásainak alapján gyanúsított ár- tatian ember igazolásáról van szó. A narkoanalizisnek mindezen esetekben semmi köze sincs a beismerés kicsikarása eéliából a személyiséggel szemben alkalmazott (fizikai és pszichikai) erőszakhoz: csupán értékes diagnosztikai — sőt terápiái — módszer, amelyet az orvosoknak szabadon kellene alkalmazniuk sok más olyan vizsgálati módszerrel együtt, amelyhez nem szükséges kikérni a páciens beleegyezését.
