Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
ft 4 ÍÖLNA MEGYEI NEPÜJSAG Í96T. március 2. újítás története Az újító húszéves. Villanyszerelő-tanuló, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, Szekszárdion. Szerény, megfontolt, befelé élő fiú Répás Román. A szakma érdekelte már gimnazista korában is, vagy inkább a villanyszerelésből adódó feladatok. Csengőt szerelt a postamester ajtaja fölé. így jelezte, ha váratlan vendég érkezett. A közelükben lakó, szívbeteg asszony is kapcsolatba került a külvilággal: Román olyan csengőt szerkesztett, amely összekötötte a szomszédokkal, ha rosszul érezte, magát... Érettségizett, így került ipari tanulónak. „Többet vártak tőlem, éreztem a tanulóidő alatt is...” A mester szívesen bízta meg bonyolultabb feladatokkal. Az újító húszéves... Negyvenhétezer forint megtakarítást jelentő újítását fogadta el a vállalat — mondta, mikor bemutatta Tamás István, a szakoktatási felelős. — Az újítás pontos megnevezése? — Kábelleeresztő szerkezet. Tavaly nyáron a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat légvezetékeit cseréltük ki, egy ideig én is ott dolgoztam. Szűk helyen nehéz daruval mozogni — láttam, mert a súlyos kábelkötegeket csak daru emelheti biztonságosan. A kábeltartó alábakolása, a daru mozgatása kis területen elég nehézkes. Akkor kezdtem el gondolkodni. — Mikor készült el a tervrajz? — Szeptember 16-án, még az elmúlt évben. — Elfogadták? — Azonnal nem. De biztattak: dolgozzam ki részletesen, és egyszer megkaptam az engedélyt: készítsem el a prototípust. Ez eltartott néhány hónapig. — Kik segítették? — Sok embertől kellett a szakmai segítség. Lakatos, esztergályos, asztalos... Nem szívesen fogadtak, most már megmondhatom. Nemigen hit- , ték, hogy lesz ebből a tervből valóság, és a munkájukon kívül kellett a részműveleteket elvégezni. Csak egy-két helyen írták be a végzett munkát fizetett munkalapra. Még ott is vonakodtak, halasztgatták, ha kértem... Egy ember bíztatott végig, egy idősebb villany- szerelő. Átnézte a számításaimat, elmondta a véleményét. Ha úgy találta, igazam van, nem vitázott velem. A bizalma nagyon sokat jelentett. — Ha nem sikerül az elképzelése? — Megeshetett volna. De erre nem gondoltam munka közben. Sok függött tőle, hogy cl- fogadják-e? Most kezdem az életet, a csalódás sokat rongált volna bennem... — Pénzjutalommal jár az újítás? — A megtakarítás hat százalékát ítélték meg. Egyelőre ?00 forintot kaptam, a fennmaradó két- és félezret akkor, ha gyakorlati működésben az újítás beváltja a hozzáfűzött reményeket. — A tervei? — Még nem tervezek. Csak júliusban leszek szakmunkás. Addig még sok a tanulni valóm... Móldován I. Egy aknaszerű gödörből nyílik a budai Szemlő- hegyi barlang bejárata, amelyet vasajtó zár el a külvilágtól. Mögötte sátorlapokból készült függönnyel elzárt hosszú lejtős folyosó. A földre deszkalapokat; fektettek, de még így is csúszás az út. A falakról ol- vadozó jégcsapokról csöpög a víz. Az alagút falánál kábelek: ezek kötik' össze a külvilággal a csaknem 50 méter mélységben lévő óriás- folyosót, ahol feb. ruár 15-e óta 8 tagú expedíció tartózkodik, önkéntesen elzárkózva a külvilágtól. Egyre mere- Az expedíció dekebb az akna, jobbnak látjuk visszafordulni. Az összekötő szerepét betöltő fiatal lány. Lengyel Györgyi, kezében két nehéz kannával folytatja útját. A barlang mélyén tartózkodók még vele sem találkoznak: a megbeszélt helyig szállítja csak rakományát, ott lerakja, pár perc múlva visszaér és telefonon leszól: mehetnek a kannákért. — Meleg vizet vittem nekik a reggeli mosdáshoz — tájékoztat.' A mi óránk déli fél egyet mutat, ott lenn azonban azt hiszik reggel van. Plusz 16 fok a sátorban Február 15-én déli 12 órakor, hosszú előkészületek után indult útnak a 6 férfiből és 2 nőből álló csoport, hogy elfoglalják az egy hónapig tartózkodási helyükül szolgáló barlang-hasadékot. A Kinizsi barlangkutató szakosztály tagjai azt a célt tűzték ki maguk elé. hogy megfigyeljék: g milyen hatással van az emberre, 5 ha hosszabb időre elkülöníti ma- Egát a külvilágtól. Ott lenn nincs Eéjszaka és nappal, érdekes pró- 2 báj a tehát ez a kísérlet az embe- •jjri szervezet alkalmazkodásának. S A barlang bejáratánál lévő épü- =let a „főhadiszállás”. Ide vezet a 2 telefonvonal, fentről azonban FEJEZETEK PBÓNAY VAL NAPLÓJÁBÓL =semimfóle felvilágosítást nem Ásít hiszik, reggel van • • • Érdekes tudományos eredmények várhatók a föld alatti kísérleti expedíciótól iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii« 41 •sí miMiiwzju tagjai a leszállás pillanatában. kapnak, csak kéréseiket tolmácsolhatják. A beszélgetéseket magnetofonnal rögzítik. Az egyik szalagról, amelyét a leszállás utáni második napon vettek fel, ilyen társalgást hallhatunk. — Hány fok van a sátorban? — Majdnem kellemes. 16 fok. — És a sátoron kívül? — Ott már hidegebb van. Plusz 5—6 fok. — Jól vagytok? — Kiválóan. A hálózsák olyan meleg, mint egy bunda. De Te, Györgyi! Kérhetnék valamit. Játszd már le a magnón a számomat, tudod... 1 A hangulat tehát jó. s ezt a napló is igazolhatja. Az első tapasztalatok szerint egyre jelentékenyebb az időeltolódás, a barlang és a külvilág között. Rendszeresen kérdezik a csoport tagjaitól, hogy szerintük hány óra van. A föld alatt töltött órák számával növekszik az eltérés a valódi óra és saját időérzékük között. Az expedíció ötödik napján a sportkórház orvosaiból álló csoport szállt le a barlangba. Ez reggel 9-kor történt, de az expedíció tagjai nemrég feküdtek le, azt hitték ugyanis, hogy most kezdődik az éjszaka. Az orvosok nem is keltették fel őket, hanem elhalasztották a vizsgálatot „Küldjétek egy papucsot" Orvosi szempontból is érdekes következtetéseket várnak a 8 barlangkutató vállalkozásától, figyelemre méltó próbája a kísérlet az elzárt körülmények között élő ember viselkedésének megfigyelésére. A barlanghasa- dékban jól szigetelt sátrak szolgálnak lakóhelyül. Éjszaka a hálózsák nyugodt pihenést biztosít, van egy közös sátor is, amely társalgóul szolgál, s azt butánpalack segítségével fűtik. A programot úgy állították ösz- sze, hogy az lényegében hasonló legyen a mindennapi élethez: a nap három részből áll:- 8 óra munka. — ilyenkor a tábor környékét rendezik — 8 óra szórakozás, s ugyanennyi időt hagynak pihenésre. A beosztás nem óra szerint, hanem saját időérzékük alapján történik. Az egy hónapig tartó egymásrautaltság befolyásolja az egyé- ■ nek viselkedését. Mind a 8 barlangkutató egyformán ragaszkodik Lengyel Györgyihez, az ő hangját- hallják a telefonban, tudják, hogy ő viszi számukra az élelmet, tehát ő képviseli számukra a külvilágot, a társadalmat. ^ — Mar ennyi idő alatt is érezhetően megváltozhatnak a lentiek — meséli Lengyel Györgyi. — Van közöttük egy fiú, régóta ismerem, tudom, hogy nem valami rendszerető, nemrég azonban felszólt telefonon, hogy küldjék le neki papucsot. Zavartan beszélt, s gyorsan hozzátette: „Tudod, Györgyi, nem szabad piszkos cipőben a sátorba lépni”. Pilóták is érdeklődtek A 8 tagú expedíció egyik résztvevője. a televízió híradójának munkatársa. így hát lehetőség van arra, hogy az érdeklődők helyszíni riportokból ismerjék meg utólag a földalatti élet érdekes pillanatait. Március 13-án kezdik meg a felszállást, először a két lány, majd sorban naponként kettesével a többiek. Az ér-, deklődésre, amely a valóban r.em mindennapos vállalkozást kíséri, jellemző, hogy egyik éjjel a Ferihegyi repülőtér ügyeletese jer lentkezett a telefonban. — Pilótáink kérdezik, jól vannak odalent? Benedek B. István ............................................................................................................................................................mii — 181 — Ezen esemény lefolyásáról utólag a következő jelentést kaptam az abban résztvevőktől: Szent- miklóssy és még néhányan áthatolva a kerítésen, sőt a belső drótsövénynek a kapuját — melyet a foglyok biztonságára még külön elkészítettek — szintén sikerült észrevétlenül kinyit- niok. Erre azután egész a szuterén bejáratáig — ahol a csendőrség tartózkodott — tudtak előrenyomulni. Már elkészültek a gyanútlan őrségnek meglepetésszerű megrohanására, valamint a fegyverállványnak nekitámasztott puskák kéz- rekerítésére — amikor az utca felől egy vészfütyülés és nagy lárma hallatszott. A különféle szerepek elosztásakor Szentmiklóssy Fáber fhgyra bízta a kerítésen kívül tartandó őrködést. És amint az illető egy közeli alléban meghúzódva figyelt, hozzávetődött egy öreg rendőrféle éjjeli őr, aki megkérdezte — mit keres itt. Ahelyett, hogy Fáber őt valamiképp távolcsalja a kérdéses pavilontól, vagy végső esetben revolvert szegez neki — alkudozni próbált ezzel az öreggel, azután bizalmasan bevallva: ne szóljon, mert ők magyarok és Kun Bélát akarják a kórházból elvinni stb., a város felé akarta tuszkolni. Ezen Fáber áltat leadott gyerekes és őszinte beösmerés után az éjjeli őr belefújt a vészsípjába, és lármájával felverte a környékbeli lakosságot. Szentmiklóssy pedig embereivel erre fel természetesen a szélrózsa minden irányában elmenekült. Másnap azután a bécsi sajtónak alkalma nyílott, ezen kísérleti merényletet pertraktálva, en— 182 — gémét és tisztjeimet támadni. A gauner92 szó képezte aránylag még a legenyhébb kifejezést, amellyel minket illettek. Azon tiszteknek, akik lakásaikat Bécsben nem jelentették be, sikerült még Magyarországra menekülniük, de Lipthayt, Reiningert, Sturmot, Prosslt, akiknek lakásait tudták, lefogta a rendőrség. Nagy váltságdíjak lefizetése után egy bizonyos idő múlva ismét szabadon engedték őket, de nem is tudtak semmi konkrét bűnt rájuk bizonyítani. II. köt. 298—301. old. STEINHOFI MERÉNYLET93 Elhivattam Giovanni Collinit, aki szüntelen ostromolt írásbeli kérvényekkel: adjak neki ismét új feladatokat. így azután általa szándékoztam ezen imposztorok elpusztítására egy új kísérletet megtenni. Május első napjaiban Szombathelyre rende Item nevezettet, azután ellátva őt egy határátlépési igazolvánnyal, valamint a szükséges pénzekkel, azzal a paranccsal küldtem át Ausztriába: lépjen összeköttetésbe a Steinhof- ban levő népbiztosokkal — akárhogy, tegye el őket vagy legalább Kun Bélát láb alól. Ha ez sikerül — garantálom neki élete végéig a gondtalan megélhetést. 82 — csibész, csaló. 92 A merénylet 1920 húsvét vasárnapján történt. A gyilkossági kísérletről a „Proletár” a következőket írja: „Ahogy minden forradalmi párt első kötelessége, hogy vezérkarát biztonságba helyezze, ha a forradalom válságos stádiumba jut, úgy az ellenforrada— 183 — Giovanni azonnal vállalkozott ezen feladatra, kijelentve: „addig haza sem jön, amíg ezt végbe nem viszi” — sőt, az ügy anyagi részét is lényegtelennek találta. Miképp csinálta, nem tudom, de valóban sikerült neki a népbiztosokkal az érintkezést felvenni. Talán Csuvara útján, aki ismét kimerészkedett Bécsbe? Valószínű ő hozta őt össze Landlerrel, aki szabadlábon maradt, és nem osztozott népbiztos-kollégáinak steinhofi fogságában. lomnak természetes törekvése, hogy ezt a forradalmi vezérkart lehetőleg megsemmisítse. Valóban: a proletariátus forradalmát nem lehet úgy megszüntetni, ahogy azt az ellenforradalom a legszívesebben szeretné, a proletariátus kiirtásával, mert hiszen proletariátus nélkül a kapitalista társadalom nem lehet el, és így kénytelen-kelletlen megelégszik az ellenforradalom a proletariátus kiirtása helyett annak gúzsbakötésével. De ki lehet irtani a proletariátus legértelmesebb rétegét, és ki kell irtani a proletariátus vezetőit, a proletariátus vezérkarát, mert amíg ez nincs kiirtva, addig a proletariátusnak vezetője van, és miután a proletariátus még gúzsbakötötten is folytonos,és fenyegető réme az ellenforradalomnak, Horthy és Héjjas, Pró- nay és Bibó mindaddig vesztüket érzik és az újabb forradalom rémét látják, amíg tudják, hogy a proletariátus vezérei még élnek, sőt szabadon járnak és dolgoznak a forradalom érdekében.” (Proletár, 1920. október 14.)
