Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

2

TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG

1967. március lő.

Újabb légitámadások a VDK ellen — Harcok DébYietnamban

Az amerikai légierő dél-vietnami és thaiföldi támaszpontjairól felszállt repülőgépei hétfőn Haiphong és Thanh Hoa környékét, a VDK déli részeit,, valamint Dán Do Lo szigetét bombázták. Célpontjaik teherautók, hidak, hajók voltak. A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint vasárnap az amerikai gépek 128 bevetésben támadták a VDK területét. Idén ez volt eddig a legnagyobb támadás, amelynek során több találat érte a Viet Tri mellett fekvő elektromos centrálét. Az UPI -szerint ez a központ biztosítja a VDK energiaszükséglet tének 11 százalékát.

Dél-Vietnam területén a B—52- es nehézbombázók Hue környékén, az ország északi részében bombázták két nagyobb támadás alkalmával hétfő éjszaka és kedd reggel a szabadságharcosok feltételezett állásait.

A saigoni amerikai parancsnokság szóvivője közölte, hogy Quang Tri tartományban — szintén Dél- Vietnam északi részében — a partizánok lelőttek két amerikai helikoptert. A szóvivő szerint egy pilóta halt meg.

A dél-vietnami Komtuntum tartomány hétfőn heves harcok színtere volt. A partizánok három támadást hajtottak végre egy amerikai gyalogoszászlóalj parancsnoksága és két tüzérségi támadást az amerikaiak utánpótlási támaszpontjai ellen. A támadás során 48 amerikai katona megsebesült. A partizánok két óra hosszat tartó rajtaütésének a segítségül hívott amerikai légierő megérkezése vetett véget. A tartomány egy más pontján ütközet alakult ki az amerikai gyalogság és a partizánok között. Az amerikaiak akcióját a légierő és a tüzérség is támogatta.

Mansfield az amerikai külpolitikáról

Mike Mansfield szenátor, az amerikai szenátus demokrata többségének vezetője beszédet mondott Chapel Hülben, az észak-karolánai egyetemein, az Egyesült Államok legfontosabb külpolitikád problémáiról.

Mansfield, a vietnami háborúval foglalkozva kijelentette, hogy az nehezebb, barbárabb és drágább, mint a koreai háború volt. Itt az ideje — jelentette ki —, hogy megpróbáljuk rendezni a vietnami konfliktust az ENSZ közvetítésével. Javasolta, hogy az Egyesült Államok terjesszen két határozatot szavazásra a Biztonsági Tanács elé. Az egyik határozat meghívná valamennyi, a vietnami háborúban résztvevő hadviselő felet, hogy nyílt vitán találják meg a háború befejezéséhez vezető utakat. A második határozat felkérné a hágai nemzetközi bíróságot, adjon tanácsot az 1954-es és az 1962-es genfi egyezményeknek a jelenlegi helyzetre való alkalmazását Uletően.

Csili En-laj helyetteseit támadják a kínai „forradalmi lázadók“

Moszkva (MTI). A kínai vezetők katonai ellenőrzés alá igyekeznek helyezni az országot. A hadsereg képviselőinek — írja a Vörös Zászló, a Kínai Kommunista Párt sajtóorgánuma —, ott kell lenniök „minden főhatóságnál, ahol meg kell ragadni a hatalmait”. A kínai központi; sajtó széles körben propagálja a Huaj- zsou-i járás példáját, ahal az Uj Kína hírügynökség szerint „front- parancsnokságot” alakítottak a „termelés fejlesztésének ösztönzésére”. A parancsnokság a pártbizottság és a járási népi bizottság, valamint a helyi katonai egységek és a „forradalmi lázadók” képviselőiből alakult. Az Uj Kína hírügynökség szerint e „parancsnokság” legfőbb feladata a tavaszi mezőgazdasági munkák megszervezése.

£§raiéltiBli sorokban

A hét folyamán malaysiai meghívásra szovjet kereskedelmi küldöttség utazik Kuala Lumpurba, ahol megkötik a szovjet—malaysiai kereskedelmi egyezményt.

A Szovjetunió a malaysiai kau- csuk legnagyobb vásárlója. A kereskedelmi egyezmény nagymértékben megkönnyíti majd a kau- csuk közvetlen vásárlását.

*

Ismeretlen tettesek Sophia Loren olasz filmszínésznő villájából minden mozdítható értéket elemeitek. Nagyszámú könyv, ruha és egy rádiósztereo berendezés tűnt el, valamint Sophia Loren valamennyi kitüntetése, díja.

•

Kedden hajnalban Taskentből földrengést jeleztek, amelynek epicentruma Taskenttől 50 kilométerre volt. A földrengés 3—4-es fokú volt. Károkról egyelőre nem

érkezett jelentés.

*

Dr. Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke kedden „Az új gazdasági mechanizmus és a kelet-nyugati kereskedelem” címmel nagy érdeklődéssel fogadott sajtókonferenciát tartott a bécsi magyar nagykövetségen.

*

Kedden a kora délutáni órákban véget ért az Arab Liga védelmi tanácsának ülésszaka. A tanácskozásokról kiadott szűkszavú hivatalos közlemény mindössze annyit említ, hogy a tanács behatóan megtárgyalta az összes napirendi pontot.

*

Norodom Szihanuk kambodzsai államfő beszédet mondott Prek Koy-ben és ismertette Kambodzsa ENSZ-képviselőjének jelentését arról, hogy a Pentagon engedélyt kért Johnson elnöktől Kambodzsa megszállására. Kijelentette. ha az Egyesült Államok megpróbálja kiterjeszteni a vietnami háborút Kambodzsára, az országnak nem lesz más választása, minthogy ugyanúgy ellenálljon, ahogyan a DNFF áll ellen.

$

A japán rendőrség 18 személy letartóztatásával felgöngyölítette a második világháború óta legnagyobb arany csempész-hálózatot, A csempészek Japán és Hongkong között működtek és 1965 júliusától 120 millió jen (334 000 amerikai dollár) értékű aranyrudat csempésztek át Japánba.

*

Bent Roeiseland, a norvég parlament külügyi bizottságának elnöke a parlament külpolitikai vitájában kedden felszólította Nyu- gat-Németországot, írja alá az atomfegyverek elterjedését gátló szerződést, mert nyugatnémet részről történő elvetése „nyugtalanító fokig növelné a feszültséget”.

*

A hazánk felszabadításában részt vett első bolgár hadsereg 22 évvel ezelőtt a Dráva mentén vívta legnagyobb csatáit. E harcok emlékére Szófiában kiállítás nyílt.

•

Franz Douda osztrák főállam- ügyész közölte, hogy Ausztria hivatalosan kikéri Paul Stangl koncentrációs táborparancsnokot j Brazíliától. I

Feljött a két barlangkutató

A szemlőhegyi expedíció két tagja Eggenhofer Péter és Bokodi Béla, elsőként jött föl a barlangból, 30 napos ott- tartózkodás után. Az állandó sötétség miatt most védeni kell szemüket a naptól. Társaik ugyancsak kettesével a következő három napon térnek vissza. Mindannyian egészségesek, jól bírták a hosszú föld alatti életet, sőt „négy napot fiatalodtak”, mivel saját időszámításuk szerint ennyivel rövidebbnek érezték az eltelt időt.

(MTI-foto — Lajos György felvétele.)

A Renmin Ribao ezzel kapcsolatos vezércikke azit írja, hogy ilyen „parancsnokságok” megalakítása most életbevágó fontosságú feladat az ipari és a mezőgazdasági termelés. biztosítása érdekében. A Renmin Ribao nem véletlenül idézi állandóan „Mao elnök nagy felhívását’’.^ és bíztatják a parasztokat, hogy menjenek a földekre.

Pekingben közzétették a KKP Központi Bizottságának utasításéit, amely szerint március 20-tól a főiskolás diákok és az ott dolgozó munkatársak csupán intézményeiken belül fogják folytatni a „kulturális forradalmat”. Az utasítás kötelezővé teszi az ifjúság számára, hogy tanulmányozza Mao Ce-tung műveit, továbbá, hogy „leleplezze a tudományos tekintélyeket”. Az ifjúság katonai kiképzésben részesüL A szokványos főiskolai foglalkozásokról azonban az utasítás nem mond semmit. A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy az ifjúság „politikai élcsapatát” a vörösgárdisiták képezik*

A CTK jelenti:

A Tan Csen-lin miniszteretaök- helyettes ellen intézett támadásokkal egyidejűleg Csou En-laj más helyetteseit is különböző vádakkal illetik a „forradalmi lázadók”, Plakátok szerint Iá Hszien Nien mindsziterelnök- helyettes beszámolója ellentmond Mao Ce-tung eszméinek. Egy másik falragaszon pedig azt követelik Li Fu-csun ‘miniszterelnök-helyettestől, hogy tisztázza nézeteit a KKP Központi Bizottsága mellett működő egységfrontbizottságra vonatkozólag, amelynek ő az elnöke.

Ezzel egyidejűleg Pekingben a tüntetők transzparenseken követelik, hogy „meg kell égetni Tan Csen-lint”.

Pekingi megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a miniszterelnök-helyettesek ellen indított újabb kampány közvetett formában Csou Em-laj ellen irányul, a szélsőséges elemeket némileg fékező politikája miatt

Emlékezés 1942 március idusára

1942 márciusában már majd egy éve, a német hadvezetőség alárendeltségében, fasiszta területhódító célokért háborút folytatott a hivatalos Magyarország a Szovjetunió ellen. Mi mást tehettek volna, mint valamilyen költői megemlékezéssé, szokványos ünnepséggé szelídíteni a harcos népmozgalom ünnepét? De vajon megfakult-e a nemzeti függetlenség és demokratikus átalakulás követelését tartalmazó márciusi „12 pont” mozgósító ereje? Nem csengett-e nagyon is időszerűen a hatóságok önkényével szembe forduló és a hiábavaló előszobázást megúnva az utca népéhez forduló 48-as márciusi ifjak példája? Eszményképpé magasodott a „szélsőbal” magatartása azáltal, hogy mert és tudott szakítani a külsőre hatalmas, de korhadó monarchia rendszerével!

S a XX. századbeli „szélsőbal”, a kommunisták és az akkori „márciusi fiatalok”, az Országos Ifjúsági Bizottság tagjai 1942. márciusában megértették a „Talpra magyar” sürgetését. Bárdossy miniszterelnököt, aki hadat üzent a Szovjetuniónak, aki felelős volt az újvidéki vérengzésekért, március 8-án Horthy kénytelen volt meneszteni. A moszkvai csatában elszenvedett nagy veszteségek pótlására 1942 januárjában Rib- bentrop német birodalmi külügyminiszter, majd Keitel vezérkari főnök újabb erőfeszítéseket követelt. És január 22-én a már fronton lévő 5 hadosztály mellé 3 hadtestet, egy erős gyors egységet és egy könnyű divíziót mozgósítottak. A háború szükségleteit kielégítendő a kormány leszállította az élelmiszer-fejadagokat, szaporította a hústalan napokat, bevezette a mezőgazdasági kényszermunkát.

Kállay Miklós március 9-i kinevezése nem hozott fordulatot, legfeljebb leplezte a fenntartás nélküli háborús politika folytatását. A baloldalnak semmi oka sem volt várakozásra. Kállay deklarálta németbarátságát, megerősítette elődje ígéretét további katonai egységek frontra küldéséről, újabb zsidóellenes intézkedéseket helyezett kilátásba és — hogy lehetséges ellenfeleit megfélemlítse —, előkészületeket tett a baloldaliak sorozatos letartóztatására.

Lassan azonban hallatta szavát a másik Magyarország is: 1942 januárjában tartották első konferenciájukat a szovjet hadifogságba került magyar katonák, akik saját tapasztalatuk alapján szóltak az igazságtalan háborúról. Üzentek a hadköteleseknek: tagadják meg a katonai szolgálatot; felszólították a fronton lévőket: a németellenes tisztekkel

összefogva készítsék elő a2 elszakadást Németországtól. Február 1-én — hosszas előkészületek után, a terrorral és tiltó rendeletekkel dacolva — megjelent a kommunista párt illegális lapja, a „Szabad Nép”, „Nép és szabadság” címen sokatmondó freskópályázat műveinek kiállítása nyílt meg. A fellendülő szakszervezeti mozgalom 15 százalékos béremelést csikart ki.

A Történelmi Emlékbizottság tagjai fáradhatatlanul folytatják felvilágosító munkájukat. Megjelenik a „Petőfi útján”. Sikerül előállítani és terjeszteni a március 154 tüntetés jelvényét, a Petőfi-emblémát. De Horthy- Magyarországon, ahol a kokárda előírásos volt, Petőfi neve és képe már lázadás jele, a jelvény viselése üldözendő cselekmény! Országszerte terjedt a függetlenségi mozgalom. A Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava március 1-én felhívást tett közzé országos ünnepségek szervezésére.

Amint 1848 ifjúsága is magára vállalta a szervezés gondját, 1942 ifjúsága is tudta, „a nemzeti függetlenség, szabadság és a dolgozók szociális jogainak hármas parancsát át kell vinni a gyakorlatba”, hogy „ne maradjanak ezek elvont jelszavak”. Ez az ifjúság nem a kórmányhatóságoktól kért audienciát, hanem arra szólított fel, hogy „tisztázni kell, mit jelentett március 15-e 1848- ban és mit... tanít a mának?” „Azt, — hogy rendezzen a szabadságszerető magyar ifjúság — pártállásra és társadalmi rétege- ződésre való tekintet Igéikül — közös március 15-ét, szerte az országban”.

Nagy volt a készülődés. A szociáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezeti csoportokban gyűjtés folyt koszorúk vásárlására. Rajzhoz értő fiatalok transzparenseket, képeket készítettek. Az SZDP vezetősége viszont — mint évek óta már annyiszor — a belügyminiszter felszólítására visszakozott. A rendőrséggel várható összecsapástól visszariadt. Tulajdonképpen a mozgalom nagy sikerétől ijedt meg, mivel abban — joggal — a kormánypártoló, tárgyalásos politikájától való gyökeres eltérést, népi akciók kezdetét fedezte fel. Hátbr- támadta az egész mozgalmat, cserbenhagyta a résztvevőket. A Népszava március 14-én és 15-én a „várható rendőrségi közbelépésre” hivatkozva a Szakszervezeti Tanács és az SZDP vezetőségének közös álláspontját ismételte: a szakszervezetek nem vesznek részt a tüntetésen, sőt megtiltják a szervezett munká-