Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-04 / 30. szám

* I ft r TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAG 1967. február íl A 13-as labor ... Lógok a szeren — Kezdjük! Az első gyakorlat: az orientá­ció. Az a feladatom, hogy ki­induló, függőleges helyzetemből 90 fokos fordulatot tegyek, még­pedig úgy, hogy végeredményben fej-láb tengelyem a padlóval le­gyen párhuzamos. Bármennyire tudom is az elméletet, hogy kar­lendítésre forgatónyomaték ke­letkezik, nem sikerül a gyakor­lat. Mi több: éppenséggel fejre- álltam, pontosabban: fejjel le­felé „lebegtem”. Aztán már eről­ködhettem: minden hiábavaló volt. Igaza, volt instruktoromnak, amikor azt miandta: nagyon ve­szélyes ha valaki az űrben el­veszíti térbeli tájékozódó képes­ségét. Ha egyszer ugyanás meg­kezdődik a rendszertelen forgás, az űrhajós „kézi erővel” aligha tudja azt megállítani. Reaktív hajtóművekre van szükség, ezek azonban akkor válnak be ha a kilövellő légsugár pontosan az űrhajós testének súlypontja felé fejti ki hatását. Mondanom sem kell, hogy végül az instruktor volt az, aki segített visszakerülni a normális testhelyzétbe. Persze más a normális, a Földön, a la­boratóriumi teremben, amelynek padlója és mennyezete van, és más a normális az űrben. Éppen ezért az űrhajósoknak — pél­dául Beljajevnek és Leonovnak— nagyszámú hasonló edzésen kel­lett átesniük, hogy meg tudja­nak szabadulni földi beidegzé­seiktől. Az érzelmi reakciókat azonban nem könnyű mérni. A 13-as la­bor orvos munkatársai elmondot­ták. hogy a hangulati hatások kétféle megjelenési formát ölt- hetnek: külsőlegeseket, mint amilyen a sápadtság, a pirulás, a görcsösebb mozdulat, és úgy­nevezett belső megjelenési for­mákat, mint amilyen a vér­nyomás, az érverés változása. E beüsd érzelmi mutatókat ál­talában testhez rögzített, úgy­nevezett kontakt műszerekkel mérik, ami nem mindig kényel­mes, vagy megfelelő. Ráadásul ez a plusz -megterhelés kihathat az eredményre. Ezért kutattak a laboratóriumban az érzelmi reak­ciók további mutatód után. így került sor a hang, az űrhajós hangjának megfigyelésére. A beszédhang objektív muta­tóinak elemzése kiderítette, hogy ez a módszer mentes a korábbi hátrányok jó részétől. Ha tehát a beszédhang analízisét összekap­csolják az előbb említett elektro- fiziológiai adatok értékelésével, a két módszer egyesítésével meg­Gyalogoltam Ki tudna ellenállni a csábítás­nak, amikor azt ajánlják neki. hogy tegyen egy félórás gyalog­sétát a Holdon?... A 13-as labor­ban pedig, a szovjet Űrkutatási Intézetben éppen ilyen ajánlatot kaptam. Kísérlet — színészekkel Ciolkovszkij útinaplója Említettem, hogy az érzelmi, hangulati mozzanatok, különösen kritikus pillanatokban, vagy olyankor, amikor az űrhajó pá­lyájának egy-egy minőségileg új szakaszára ér, hatással vannak az űrhajós munkaképességére. Ilyenkor különösen fontos, hogy ismerjük, mennyiben kedvezőek ezek a hatások, illetve, hogy — ellenkezőleg — nem szállítják-e le az űrhajós munkaképességét a kritikus szint alá. Ciolkovszkij egy képzeletbeli útinaplóban így írja le a Hold- utas élményeit: „Leguggolok, kiegyenesedem: s mindez csodálatosan könnyű. Könnyű állni és könnyű ülni. Mint valami álomban. Olyan ér­zés az egész, mintha nyakig víz­ben állnék: a lábam szinte alig érinti a talajt.” Honnan az erő a lábamban és karomban? Vagy talán valami titokzatos bízhatóbban mérhetik az űrhajós­pilóta érzelmi állapotát. A 13-as laborban érdekes kí­sérletet végeztek. Magnetofon- szalagra rögzítették az űrhajósok hangját a pálya különböző sza­kaszaim. Minden szakaszon ki­választották a leggyakrabban elő­forduló kifejezéseket, úgy mint: „Itt Gyémánt, itt Gyémánt”, „Közérzetem kitűnő”, „Értettem”, stb, s összehasonlították, hogy az azonos szövegeknek a pálya kü­lönböző szakaszán hogyan válto­zott a hangképe. így állapították meg — természetesen hosszas számítások eredményeként —, hogy a hang az érzelmek tükre. Most már csak az volt a kérdés, hogy mennyire helytálló ez a megállapítás. Ellenőrzésképpen — színművé­szeket kértek fel, hogy éljék bele magukat különböző megadott helyzetekbe, és aztán ezekben a helyzetekben a kutatók által megadott érzelmi állapotnak (öröm, félelem) megfelelően be­széljenek. A színészek játékát az érverés tapintásával ellenőrizték. Az orvosok végül összehasonlí­tották azokat az adatokait, ame­lyeket az űrhajósok Valódi ér­zelmi reakcióinak megfigyelése­kor szereztek, a színészi átélés útján szerzett adatokkal. Az eredmény igazolta azt a meg­állapításukat, hogy a hang — az érzelmek tükre. a „Holdon" erő von engem és a tárgyakat fölfelé? Hogy-hogy nem járok, hanem szinte szökollek? Valami valósá­gos ellensúly húz engem, megfe­szíti izmaimat, ugrásra késztet. Nem tudok ellenállni a kísértés­nek: ugranom kell... Ugrás helyett azonban valami egészen másban van részem: mintha egészen lassan fölemel­kedtem s ugyanolyan lassan ta­lajt értem volna.” Ciolkovszkij képzeletbeli Hold­sétájának leírása a laikus szá­mára meglehetősen hitelesnek tűnik. A különös azonban az, hogy ez a hitelesnek tűnő leírás korántsem túlságosan hiteles. 1,5 km/óra •iiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiimiiuiiiuiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiMiiiiiiiui. JIWrtftMN. ! 4 «muH iwzflii FEJEZETEK VfíÓNAY PÁL NAVLQJÁMI § Hiteles is. meg nem is? Igen. Való igaz, a gravitáció a Holdon , csak hatoda a földinek. Ám ez |a könnyebbség csalóka. Sőt: bo­nyodalmakat okoz. Magam is imeggyőződhettem erről, amikor a : 13-as laborban gyalogsétát tettem iaz ott „előállított” Holdon. I MIHAIL REBROV (Folytatjuk.) ! fiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiimiiiiiiiiiiiiimiii Ás öregek és a vitalitás Ősszel és nyáridőbem, min­dig találkozom egy aprócska öregasszonnyal a szekszárdi vasútállomáshoz vezető úton. Szemüvegének egyik ablaka homályos, ám a kedve mindig felhőtlen. Hatalmas batyu mö­gött álldogál, kínálgatja porté­káját, ősszel a sült gesztenyét, tavasszal pattogatott kukoricát,' vakító tiszta abroszba göngyöl­ve. Mindig veszek tőle, ilyenkor néha beszélgetünk. Már tu­dom, hogy messziről érkezik, gyalog jön a város túlsó végjé­ről, és többnyire hajnalban kel, hogy a reggeli vonattal érkezőket ne mulassza el. Hány éves lehet, nem tudom, fomy- nyadt kis almaarcának ráncai hetven feletti kort sejtetnek. A másik öregasszony, aki szállásadóm volt fél éviig, két év híján a nyolcvanadikat ta­posta. Szófiám, egyenes dere­kú. Nem tudom miikor ébredt, bár egy szobában aludtunk, de mire én kinyitottam a sze­mem, ő már a konyhában siep- regetett, feszes derékkal ha­jolva a szemétüapátért. Fájó ízületei kónyszerítatték erre a természetellenes tartásra. Né­ha segíteni akartam, legalább hetenként egyszer hadd taka­rítsak — kértem, de nem kórt a segítségemből. Nem kért gyerekei anyagi támogatásából sem, kétszáz­hatvan forintos nyugdíjából, maga fizette a lakás havi bé­rét, és kéthavonként a villany- számlát is. Takarékoskodott. Kicsi lábasokban főtt tűzhe­lyén, a krumpli, a sülit tök már csemegének számított. De nyár­időben még eljárt a szőlőbe, és minden olyan mezőgazda- sági munkát elvégzett, amit tudott. Sokszor csodáltam akarat­erejét. ahogy láztól gyötörve is felkelt, nem hagyta elhatal­masodni magán a betegsége­ket. Konok, de jó lelkű, és erős kis öregasszony volt, aki negyven éve tartó özvegysége alatt megszokta, hogy ne tá­maszkodjon senkiire. A harmadik, akiiről szólni akarok, itt keresett meg a iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiintitmin ■imiimtmtiimiiiiii szerkesztőségben. Tíz éve már, hogy felkarját elvesztette. Az üres kabátujjat ügyes mester­kedéssel úgy forgatta, hogy mindig csak a meglévő kezét láttam. Ez a kéz kicsi, gömbö­lyű ujjaikat hordott, az ujjak pedig olyan elevenül matattak a fekete rebikülben, hogy nem mertem elvenni tőle, és ma­gam nyitni, zárni, segítségkép­pen. A kérése, hogy dolgozni sze­retne, hatvanhét évesen, négy- szemközt, egy üres szobában hangzott el, a legteljesebb ti­toktartás ígéretével. Tudja, hogy gyerekei ellenzik szándé­kát. Havonként ötszáz forint a nyugdíja, és tőlem csak azt kéri, hogy érdeklődjem meg, ha ismét kiváltaná iparenge- dályét, mire számíthatna? Kapna-e gyógyszert, s ha meg­betegedne, kezelnék-e a kór­házban kedvezményes költség­gel? Az emlékeim sorát ő indí­totta meg, az ő megjelenése okozta, hogy párhuzamot von­taim az én ismerős öregasszo­nyaim között. Nem is kellene sokáig kutatnom az emléke­zetem tárházában, hogy újabb hasonló öregeket bányásszak ki, akik hetven- vagy nyolc­vanévesen dolgozni akarnak. Akiknek a munka létszükség­let és akikben húszéveseket megszégyenítő erővel buzog a vitalitási, az életkedv. Akik nem ábrándoznak sültgalamb- róL, vagy a mai boldogság- ideálról az ötös Tobtónyene- menyről. Kár, hogy az ő életük már lealkonyodóban és olyan ke­veset adtak át unokáiknak abból a büszkeségiből, amit a kezük munkájával keresett kenyér fogyasztása jelenít. Kár, hogy sokszor éppen ők, a dol­gos öreglek azok, akik saját gyerekeiket széltől is óvják, hideg vízbe sem engedik nyúl­ni. „Elegiet dolgoztam életem­ben, neki már könnyebb le­gyen” jelszóval teszik ezt, és elfelejtik, hogy munka nélkül — életük nem ér egy fabatkát sem... MOLDOVÁN IBOLYA — 115 Megösmertettam őt Ealassával, azután elmentem Karner Jánoshoz, a Vas megyei kormánybiztos­hoz, akinél utóbb nevezettek részére álnévre ha­tárátlépési igazolványokat kértem. Karnert Be- niczky Ödön bel ügyminisztersége aiatt nevezték ki kormánybiztosnak, akit azután Lehárék párt­fogoltak. Sokáig azonban nem ülhetett ebben a felelősségteljes állásban, melyre éppenséggel nem is volt alkalmas, de inkorrekt dolgai miatt el lett mozdítva. A kormánybiztosi hivatal a vármegyeházán mű­ködött. Ctt találkoztam több régi ismerőssel; úm. Lehár Antal ezredessel és Vk. főnökével, Ke­resztes Artúr alezredessel, Vidos Elekkel, Rup­recht Imrével, Herbs Gézával és még másokkal. Ezek közül legtöbben nemrégen tértek vissza Bécsbő), vagy pedig a feldbachi ellenforradalmi táborból érkeztek Lehárral ide, Szombathely­re. Legutoljára egy nekem ösmeretlen úrnak is bemutatkoztam, aki egy sarokban ül:t. Ö nevet­ve köszöntött — németül kifejezve örömét afölött, hogy velem végre találkozhatok. Ez az úr Klobusarics Zénó, egy idemenekült zágrábi rendőrfelügyelő volt, akit a szerbek üldözték, mert a magyar ellenforradalmait szolgálta Le- hárnál. Nevezettel többen szöktek át Horvátország­ból úm. Frank, Persevics, egy Galliaris nevű ügyvéd is. Ezen utóbbiról, sajnos, csak később derült ki, hogy áruló kém, és a szerbeket szol­gálta. Ezen nevezettek képezték több horvát tiszttel együtt a legitimisták táborát Bécsiben. — 116 — Többek között elmondotta Klobusarics, hogy Benlczky útján ő szorgalmazta Budapesten a velem való találkozást, mivel neki a belügy­miniszter jó barátja volt. Közösen határozták el Kun Béfláéknak, akik Ausztriában voltak in­ternálva, általam, illetve különítményem által történendő kiemelését. A mostani tartózkodási helyük nem messze Becstől egy malom, amely igen könnyen hozzáférhető, mivel csak két csendőr ügyel reájuk. Véle azután meg is be­széltem a továbbiakban, hogy ezen vállalkozást miként lehetne végrehajtani, melyhez feltétlen néhány jó autó, azután pénz is fog kelleni. II. köt. 222. old. SZOMBATHELY A szombathelyi központi irodának57 a Sza- baria Szállodának egy kibérelt szobáját ren­deztem be. Innét irányítottam a különböző meg­figyeléseket, valamint ide érkeztek a jelentések Becsből és a többi határállomásokról. Rant- zenberger Győző szds. vezetése alatt több tisz­tet. úm. báró Rohr Istvánt, Kari Rezsőt, Sturm 5’ Prónay Pál az Ausztriában menedékjogot él­vező kommunisták elleni akcióra készült. Terve az volt, hogy az internált népbiztosokat elrabolják, át­hozzák Magyarországra, és itt kivégezzék. Ennek a tervnek a véghezvitelére rendezte be »-központi iro­dáját« Szombahelyen. — 117 — Jánosit, Dietrich Wattért, Pro&sl Ernőt, akik születésükre nézve is osztrákok voltak, azonban Szeged óta szolgáltak nálam — álnéven és ál- igazolványokkal Bécsibe küldtem,' hogy ott a már előrement Balassával és Csuvarával58 együttműködve különböző módon szintén be­kapcsolódjanak a bécsi kommunisták és emig­ránsok megfigyelésébe. Ezen tisztek Wien különböző helyein, kül­városi szállodákba, vagy rokonoknál szállásol­ták el magukat. A különítmény pénztárából, illetve a lefoglalt szovjet pénzekből vettem téli polgári ruháikat, bőrbekecseket részükre, azon­kívül elláttam mindegyiket a szükséges pén­zekkel is. Szigorú parancsba kiadtam: minden feltűnést kerülve kezdjék meg munkájukat Kun Béla és társaik ellen irányuló kémszolgálatban. Az eredményről engemet meghatározott helyen és időben Ratzen bér ger fog tájékoztatni és je­lentést tenni. II. köt. 229—230. old. 58 Bár Csuvara Mihály azonnal késznek mutat­kozott a kommunisták elleni kémkedésre, Prónay Balassa István főhadnagyot rendelte mellé akinek az volt a feladata, hogy ellenőrizze Csuvara megbíz­hatóságát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom