Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

4 TOT,WA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. február 18. Négyszerit kost egy jelölttel Barna, hosszú haja válláig ér. Közepes termetű. Sötét, mélyen ülő szemei tele tűzzel, kíváncsisággal. A huszonkette­dik évében van. A gyár KISZ-titkára: Marcsa Katalin. Kék munkaköpeny van rajta. Olyan, mint a legtöbb szövőnőn, itt a Pamuttextilművek tolnai gyárában. A múlt héten egyik jelölő gyűlésen járási tanácstagnak jelölték. — Gondolt arra, hogy tanácstagnak jelölik? — Nem. — És mégis, miért éppen önt jelölték? — Talán, mert fiatal vagyok? Vagy, mert sokat dolgo­zom a fiatalokért? A gyárban több mint kétszáz tagja van az ifjúsági szövetségnek. Ahány fiatal, annyi probléma, gond, meg öröm. És annyi feladat is. — Mit gondolt, amikor a gyűlésen javasolták tanács­tagnak? — Első pillanatban azt: eggyel több kötelesség. — Csak ennyit? — Ebből következik azután a többi: képviselni a tolnai, általában a járás fiataljainak érdekeit az állami fórumon. — Bizonyára már programon is gondolkodott. — Tulajdonképpen már nem most, hanem régebben meg­érlelődött bennem. Arról van szó, hogy gyárunkban igen sok a vidékről bejáró lány, sőt, legtöbbjük a községben albérlet­ben lakik. Az albérletes lányok helyzetén kell valami módon változtatni. — Kevesebbet fizessenek? — Először természetesen valami hasonlót kellene tenni. A lányok nem keresnek sokat, és ebből kétszáz-kétszázötven forintot ki kell fizetniök albérletre. — Tehát az lesz a programja, a négyévi tisztség idejére, amennyiben természetesen megválasztják, hogy minden le­hetőséget felhasznál a lányok életkörülményeinek javítására. — Igen. S amikor már a lakás-szállás kérdéssel úgy, ahogy elindulunk, akkor a társadalmi, politikai, kulturális kérdések is jobban előtérbe kerülhetnek. Persze ezeket ad­dig sem hanyagoljuk el. — Mit szóltak tanácstagi jelöléséhép szülei? — Apám az építőipari vállalatnál kubikos, anyám beteg volt, most nyugdíjat kap. Örültek. Természetesen ez nekik is jólesett. Bíznak bennem az emberek. A fiatalok meg külö­nösen. — És kedves Kati, ha nem választják meg? — A jelölő gyűlésen egyhangúan elfogadtak. A szavazás az más. Az még komolyabb. Ha nem választanak meg? Hát akkor is van lehetőség, időm is, kedvem is, hogy a programot megvalósítsam. A másik: Aki esetleg megelőzne, az is olyan programmal, tervekkel áll majd a járási tanácstagok sorai közé, ami a tolnai és a szekszárdi járási fiatalok érde­két tükrözi. A népfront, a szavazók jelöltjei a nép érdekeit valósítják majd meg. Megtiszteltetés jelölésünk. Tisztes kö­telességet kell majd teljesítenünk. — Pj — iiiiiiiimmmiimiiiiiiiiimmimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiii'iJ FEJEZETEK PffÓNAV 7>AL NAPLÓJÁBÓL | 15 „kotlós" — 900 ezer csibe A Hőgyészi Állami Gazdaság keltetőállomása a legnagyobb megyénkben. Teljes kihasználás esetén 15 „automata kotlós” mű­ködik, mindegyikben tíz-tízezer csirkét tudnak keltetni. Az első szállítás az idén ja­nuárban volt, ekkor „kelteik élet­re” a decemberben berakott to­jások. A naposcsibének tulajdon­képpen április, május a szezon­ja, de sok olyan közös gazdaság, egyéni termelő van, akik koráb­ban kezdik el a baromfinevelést. Őket látja el a Hőgyészi Állami Gazdaság naposcsibével. Ilyenkor csak kilenc gép működik, ami azt jelenti, hogy hetenként 16 ezer csirkét szednek ki. Idény­ben, amikor mindegyik automa­tát üzemeltetik, megduplázódik ez a szám. A kör tulajdonképpen ennél a folyamatnál záródik be. Az álla­mi gazdaság tyúkfarmja adja a tojásokat, amelyeket keltetnek. Egy részük eladásra, másik ré­szük saját szükségletre kell, így az itt kikeltetett csibék szolgál­tatják majd a következő idény­ben a tojásokat. A keltetőteremben rend, tisz­taság, inkább valami különösen finom munkát végző automata üzem géotermébe képzeli magát az ember. Egy-egy idényben átlag 900— 950 ezer csibét keltetnek ki. Elő­fordul. hogy néhány hónapra le­állnak, de olyan is volt már, hogy ha kisebb kapacitással is, de egész évben dolgoztak. Zir­kelbach Ádám, a keltetőrészleg brigádvezetője az eeyelflem férfi a keltető munkásai között. Rajta kívül még tizenketten dolgoz­nak itt. mindegyikük asszony. U«v osztják el esvrnás közt, hogy minden műszakban négyen áll­nak szolgálatba. Mert akár éj­szaka, vagy ünnepnap van, a gé­pekre vigyázni kell és időben el kell végezni a lámpázást, bera­kást. kiszedést is. Az asszonyok többsége szakmunkás, csak azok­nak nincs meg a képesítésük, akik nemrégen kerültek a kel­tetőhöz. Elsajátíttatták a gépek kezelését, a gépi keltetés minden csínját-bínját. Igaz, tulajdonkép­pen majdnem mindent az auto­mata végez. Mutatja a hőmér­sékletet, a szekrény páratartalmát a szellőzés mértékét És ha va­lami nem „stimmel” kigyullad a lámpa, jelezve, hogy valami baj van a „kódossal”. A felügye­let nagyon fontos dolog, mert ha egyetlen gép valamiért nem működik tökéletesen, tízezer to­jás megy veszendőbe. Egy vil­lanyszerelő áll készenlétben, ha valami baj van. azonnal hozzá­lát a hiba kijavításához. A gé­pek villanyárammal működnek. Egy-egy tartósabb áramszünet óriási veszteséget okozhatna — ha nem lenne a szomszédos kis épületben — biztonsági tartalék­ként — egy nagy teljesítményű aggregátor. A tojások életképessége elég nagy: 83 százalékos. Ez azt je­lenti, hogy minden berakott száz tojásból 83 kiscsibe lesz. Hamarosan ráállnák az egyéni keltetésre is. Minden anyáról külön gépbe teszik a tojásokat így ellenőrizhető, mennyire élet­képes egy-egy fajta. A Hőgyészi Állami Gazdaság keltetőüzeméből az ország min­den részébe szállítanak napos­csibét. Eddig közel 100 ezer da­rab kelt el belőle. itt ír rents mattamé a tojások berakását végzi. Paks lakosságának figyelmébe ajánljuk, hogy Dózsa György út 34. sz. alatt vál’aijuk rád'ók, televíziók javítását, elektromos háztartási gépek, (hűtő­szekrények) 3 garanciális és fizető javítását. Televízió- és hűtőszekrény-javítást a megrendelő lakásán is végzünk. Telefon: Paks, 195. TOLNAI FÉMIPARI ÉS SZERELŐ KTSZ Tolna (144) .................................................................................................................................................................................■■■■■■■■» — 151 — Ezért megígérte akcióimnak pénzzel való továb­bi támogatását is. Csuvarát ezután, valamint Balassáit is Budapesten tartattam, akik a másik két nyomdász Csuvarával együtt, a budapesti kommunisták üzelmeit figyelték és kémlelték. Miután tisztjeimnek fölösleges része Scheftsik György fhgy. pnoksága alatt a Britanniában maradt, ők is megkezdték a földerítő munkáju­kat a fővárosban garázdálkodó kommunisták, valamint valutacseimpészek ellen, melyben Csu- varáók nagy segítségükre voltak. Héjjas Aurélt pedig megbíztam a kecskeméti ellenforradalmá- roknak összegyűjtésével, akiket szállítson a ko­máromi Sandberg-erődbe, ahol különítményem Makay Imre szds. pnoksága alatt beköltözött, miután Denk Gusztáv, aki Makaynál rangidő­sebb volt, megbetegedett. 11. köt. 259—263. old. AZ 1. SZ. SZEGEDI'VADÁSZZÁSZLÓALJ FELÁLLÍTÁSA Budapesten azután erélyesen hozzáláttam egy zlóalj felállításához. Először végigjártam vala­mennyi, a főváros területén létező katonai ruha­tárakat, és lefoglaltam az egyenruhákat, lábbe­lieket és a hozzá szükséges felszereléseket, me­lyeknek egyöntetűségére különösen gondolnom kellett, miután gyalogságnak való ruha igen ke­vés volt. Az első számú tiszti szakaszon, mellyel Nitt- haus Dezső szds. indult Szegedről Budapest fe­lé, még mindig József főherceget őrizte a vár­— 152 — ban, a főhercegi palotában. Tehát bevonultattam, mivel a zsidók által óhajtott „homo ragius”-ság be nem következett, és ezen 30 vagy 40 tiszt ott úgy szólván csak a napot lopták, és a fóhercegd konyhán éltek, nem csináltak semmit. Nitthaus szds., aki nem lévén egészséges természetű, egy különítmény szolgálatában nem is bizonyult al­kalmasnak, ezért nálam lejelentkezett, és vala­hol egy iskolai beosztást kapott. A többi fiatal tisztnek pedig kijelentettem — úm. Taby, Mol­nár, Cicatricász, Laekovich stb. — miután a fő­hercegi udvar tányérnyailásaiból elég volt, vagy csapatszolgálatra jelentkeznek, vagy leszerelte­tem őket különítményemből, ahová még mindig tartoznak. Erre azután mindannyian sürgősen jelentkeztek szolgálattételre. Tisztjeim nagy létszámából azokat válogattam ki elsőbben csapatszolgálatra, akik a tényleges állományhoz tartoztak, vagy pedig a katona- tiszti pályára akartak lépni. Ilyen volt pl. Ranitzanbarger Győző öreg népfelkelő szds., aki azután ezt a jótéteményemet elég rútul hálálta meg. A zászlóaljtörzs eszerint a következő tisztekből állott: utánam mint korban legidősebb, Rantzen- berger Győző tűz. szds. szerepelt helyettesként. — 153 — de csak az irodában. Egyúttal az ő felügyelete alá helyeztem a kaszárnya épületét, annak belső tisztaságát, továbbá a konyhákat, a legénység étkezését stb. Elsősegélytisztnek kinevezték Lae­kovich László, másodiknak Cicatrieisz Miklós gy. fhgyokat. Laczkovich mint rangban a többi fö­lött legidősebb főhadnagy helyettesített távollé­temben a zászlóalj kivonulását és kiképzését il­lető dolgokban. A zlóalj gazdászati főnöki teen­dőivel Czirfusz Ödön fhgyot bíztam meg, kinek Lederer Gusztáv fhgy. — a későbbi hentes- rablógyilkos76 — volt mint élelmező tiszt alá­rendelve. A törzshöz tartoztak még Szeghö Sán­dor karnagy a teljes létszámú zenekarával, az­után Makay Imre tűz., szds., aki alá tartoztak a zlóalj pótkeretügyei, amelyeket pedig a hozzá beosztott tisztekkel — úm. Héjjas Auréllal, Héj­jas Ivánnal, Vannay Lászlóval, Rády Árpáddal, Kőváry Ottóval és még több más t;szttel intézte a Tisza—Duna között és a Tiszántúl. te Léderer Gusztáv csendőrfőhadnagy volt különít­ményes és felesége 1924-ben brutális kegyetlenséggel meggyilkolták és feldarabolták Kodelka Ferenc hen­tesmestert. Az elvetemült házaspárt halálra ítélték. A férfit kivégezték, az asszony büntetését életfogytiglani fegyházra változtatták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom