Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

f 10 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. február 5. A SimorUomyai BTC vívószakosz­tálya gazdag si­kerrel zárta az el­múlt évet. A ve­zetőség 11 ver­senyen biztosítot­ta sportolóinak a rendszeres foglal­kozást — fejlő­dést. Ennek során többek között ta­lálkoztak a Szek­szárdi Kórház, a Veszprémi Hala- __ , , _. . _ , Berczr Maria das, a Pécsi Sport­iskola, a Pécsi EAC, a Debrece­ni VSC, a Dunaújvárosi Kohász csapatával, valamint Veszprém megye úttörőválogatottjával. A nyár is gazdag foglalkozta­tást biztosított a sportolóknak. Júliusban a szakosztály tagjai Badacsonytomajban egyhetes tá­borozáson vettek részt. A költsé­gek nagy részét — közel 5000 forintot — a szakosztály tagjai és a szülők által végzett mun­káért kapta a szakosztály. Ekkor került sor a Veszprém megye úttörőválogatottjával a találko­zásra. a balatonfüredi edzőtábor­ban. A versenysoro­zat közül kiemel­kedik a november 7-én rendezett házi bajnokság. A vezetőség ezen a versenyen döntöt­te el — a muta­tott teljesítmény alapján — hogy kik lesznek azok, akik az országos úttörőbajnoksá­gon képviselik az egyesület színeit. A házi verseny a Andráskó Pál Eredményes évet zárt a Simontornyai BTC vívószakosztálya Kitűnően bevált a „jó tanuló — jó sportoló“ mozgalom meghívott versenybírók közre­működésével folyt le. A színvo­nalra jellemző, hogy a lányok­nál és fiúknál egyaránt csak az újravívás után dőlt el a bajnoki cím. A verseny főbírája, Zatkalik László, a Magyar Vívószövetség képviseletében vett részt, és a verseny végén örömmel állapí­totta meg. hogy a szakosztálynál gyors ütemű a fejlődés és az egy év alatt mutatott színvonaí- emelkedés biztosíték a további jó eredményekhez. A házi baj­nokságot női tőrben Varga Aran­ka nyerte. Fehér Mária és Nádai Lucia előtt. A férfi tőrverseny­ben Weisz Gyula bizonyult a leg­jobbnak, Andráskó Pált és Tere- besi Lászlót megelőzve. A november 7-i házibajnokság után megkezdődött a tervszerű felkészülés az országos úttörő­bajnokságra, mely a tavalyi év egyik legjelentősebb versenye volt. A legfiatalabb korosztály részére a kötelezően előírt mi­nősítő versenyen hárman teljesí­tették az előírt szintet: Németh Éva, Nádai Lucia és Terebesi László. Mindössze fél ponttal maradt te négy versenyző az előírt szinttől. A simontornyai fia­talok első ízben szerepeltek ilyen nagy jelentőségű versenyen és ezért az eredmény kü­lön dicséretes. A simontomyaiak számára legna­gyobb eredmény az. hogy Maszlay n Lajos, a zsűri el­nöke, aki a magyar vívósport legnevesebb szakemberei közé tartozik, elismerőleg nyilatkozott a simontornyai versenyzők tel­jesítményéről. Az SBTC vívószakosztályának alapvető célkitűzése az iskolai munka elősegítése, a szakosztá­lyon belül a nevelés. Ennek szel­lemében a sportkör elnöksége az iskola igazgatójával közösen kidolgozta a „Jő tanuló — jó sportoló” mozgalom feltételeit a vívószakosztály részére. Erinek eredménye, hogy a szakosztály tanulmányi átlaga 4,19, melyhez még a jó sporteredmények is pá­rosulnak. A „jó tanuló — jó sportoló” verseny végeredménye: 1. Bérezi Mária. 2. Andráskó Pál. 3. Bérezi Márton, Weisz Gyu­la, Kadnár Lajos, Nádai Lucia. Mellettük dicséretet érdemel Var­ga Aranka, Sipos Imre, Terebe­si László, Németh Éva, Prónai Tamás és Gara József. Tizenhét helyes megfejtés a 10-es számú szelvényen Az „Ismeri jól a szabályokat?” 10-es számú szelvényéből 216 da­rabot küldtek be olvasóink. A hé­ten ismét kevés volt a helyesen kitöltött szelvény, számszerint 17. A szelvény harmadik kérdését ál­talában mindenki helyesen töl­tötte ki, azonban az 1-es és a ’-es kérdésnél sokan tévedtek. A 10-es számú szelvény helyes megfejtése: 2, 2, 1. 1. A középcsatár egyedül sza­lad a labdával a kapu felé. A ka­pus kifut, s a tizenhatos közelé­ben vetődéssel hárít. A közép­csatárt nagy lendülete egészen a kapuvonalra viszi, a kapus a földön marad, a labda pedig — amelyet a vetődéskor kiütött —, egy támadó csatárhoz kerül, aki egyből a kapuba lövi. A játékvezető tévedett, mert a gól szabályos. Igaz, hogy a középcsatár a kapuvonalon lényegében leshelyzetben ál­lott, amikor társa a kapura lőtt, mégsem lehet büntetni, mert nem ért hozzá a lab­dához, jelenléte a kapuvona­lon pedig senkit nem zavart, nem befolyásolt, hiszen a ka­pus künn feküdt a földön a tizenhatos közelében. Ez nem más, mint a tétlen lesállás egyik formája. 2. Balszélen megy a támadás. A szélső befelé cselez, de a hát­véd leszereli, a labdát pedig ha­zaadja. A labda nem jut el a kapushoz, mert a már jóval előbb a kapus mellé helyezkedő csatár csípi el, s kapuba továb­bítja. A játékvezető ismét tévedett, mert a gól szabályos. A gólt rúgó játékos ugyan már akkor a kapus közelében, a lesha­tár mögött tartózkodott ami­kor még társa, a balösszekö­tő hozta a labdát, de mivel ő a védőcsapat hátvédétől kapta, felszabadult a lesállás alól. jogosan vett részt a já­tékban. Ha az érdekelt csa­tár ellenféltől kapja a labdát, nem lehet lesállás. 3. A vétkes csapat játékosai közül egy-kettő nincs kilenc mé­terre a labdától, amikor a rúgó játékos kapura zúdítja, s az be is mégy a hálóba. A játékvezető helyesen ítélt gólt, mert a szabálytalan fel­állás miatti újrarúgás a vét­kes félnek kedvezne, tehát a játékvezető az előnyszabályt alkalmazta, és ítélt gólt. A héten a helyes megfejtők közül könyvjutalomban részesül­tek: Teleki István (Nagymányok), Vaszari István (Kajdacs 1?1), Bujdos Teréz (Bölcske, Paksi u. 50.) Ismeri jól a szabályokat? 11. A Szekszárdi Dózsa labdarúgó-szakosztály vezetőinek meghívására a Szekszárdi Vasas labdarúgó-szakosztály ve­zetői baráti beszélgetésen vettek részt a BM-klubban. A Dózsa labdarúgócsapatának vezetői elmondották; szeret­nének közelebb kerülni a Vasas Sportkörhöz, kialakítani azt a baráti légkört, mely szükséges a két szakosztály, majd később a két sportkör között. Többek között elmondották terveiket: szeretnék, ha a két szakosztály tagjainak közös rendezvényeket, élménybeszámolókat, filmvetítéseket ren­deznének. Ha erre lehetőség van, a két csapat tagjai együt­tesen tekinthetnének meg Budapesten nemzetközi mérkő­zéseket, esetleg a magyar válogatottat, vagy NB I-es csa­patokat hívhatnának Szekszárdra, melyek ellen közös csa­patot alakíthatnának ki. Szóba került többek között a kö­zönség magatartása is, ahol mindkét szakosztálynak van tennivalója a nevelés érdekében. A két szakosztály-vezetőség között négyórás vita ala­kult ki, melyben sok kérdésben közös nevezőre jutottak, és annak ellenére, hogy voltak „kényes” ügyek is, mindkét fél megállapította, ez nem zavarhatja a két sportkör együtt­működését, barátságát. 1. A hátvéd végzi a partdobást. A tizenhatos vonalig kijön a kapus az­zal a szándékkal, hogy birtokba ve­gye a bedobott labdát. A hátvéd túl erősen dobja, a labda átmegy a ka­pus fölött és saját kapujába gurul. A játékvezető sípszó után középre mutatott, gólt ítélt, 2. A hatalmas partdobás után a labda a kapu közelében lévő játék­vezetőről pattan a leshelyzetben lévő csatár elé, aki a labdát a kapuba rúgja. A játékvezető a gólt sza­bályosnak minősítette és középkezdést rendelt el. 3. A kapus előrevetődve, előre­nyújtott karokkal próbál védeni. Ez sikerült is és a guruló labdára ráte­nyerel, amely mozdulatlanul nyug­szik a földön tenyere alatt. Az egyik csatár pontosan a labdára irányítót* rúgással kipöccinti tenyere alól és a labda áthalad a kapuvonalon. A játékvezető a gólt sza­bályosnak minősítette, kö­zépkezdést rendelt el. Név! Pontos cím: Beküldési határidő: február 8. ökölvívás Lapzártáig 4 szekszárdi, 2 mázai és 2 dtmaföldvári versenyző jutott a területi ifjúsági bajnokság döntőjébe Kilenc sportkör 65 veresnyzőjé- nek részvételével szombaton dél­ben kezdődtek meg a területi if­júsági és serdülő ökölvívó-bajnok­ság küzdelmei. A serdülőknél volt lényegesen kevesebb induló, de az ifjúsági versenyszámokban is aránytalanul oszlottak meg a versenyzők. Pl. pehely-, harmat-, könnyűsúlyban 6—8 induló is volt. míg félnehézsúlyban Kovács egyedül indult el a Pécsi Hom- védból. A mérkőzések inkább a fizikai küzdelmek bélyegét vi­selték magukon, de az alsóbb súlycsoportokban akadt néhány technikai téren is elismerésre méltó teljesítmény. A Tolna me­gyei versenyzők az elcmérkőzések és elődöntők során jól szerepel­tek. Lapzártáig 4 szekszárdi, 2 mázai és 2 dunaföldvári verseny­ző vereked te be magát a ma dél­előtt 10 órakor kezdődő döntők­be. A délután 4 órakor kezdődő elődöntőn Horváth Imre és Mol­nár Antal vezette a mérkőzése­ket, Papp József és Mestyán Ádárh, valamint a pihenő vezető bíró pontozott, közmegelégedésre. Az elődöntő eredményeiről az alábbiakban számolunk be: SERDÜLÖK: (Elöl állók a győztesek). Dávid (Kaposvári Dózsa)—Mészáros (Szekszárdi Dózsa), Torma (Sz. Dózsa)—Sulteisz (Dunaföldvár), Kónya (Pécsi VSK)—Valter (K. Dózsa). IFJÚSÁGIAK: Papírsúly: Tormási (Szent­Jőrinc)—Berta (Sz. Dózsa) ponto­zással győz. A döntőt Nagy (PVSK) és Tormási (Szentlőrinc) vívja. Pehelysúly, előmérkőzések: To­ronyi (PVSK)—Reindhardt (Pécsi Bányász), Bánfai (Pécsi Honvéd) —Lukitz (Dunaföldvár), Simon (K. Dózsa)—Németh (Mohács), Or­bán (Sz. Dózsa)—Nagy (K. Dó­zsa), Toronyi (PVSK)—Bukovics (K. Dózsa). Elődöntő: Orbán (Sz. Dózsa)—Simon (K. Dózsa) az I. menetben sérülés miatt feladta. Légsúly: Kónya (Sz. Dózsa) döntő fölénnyel győz Horváth (Szentlőrinc) ellen. Rajta kívül erőnyerőként került a döntőbe Gyurka (PVSK), Harmatsúly: Előmérkőzések: Heberling (Sz. Dózsa)—Ki&halas (Szentlőrinc), Tóth (Máza)—Gráb- li (K. Dózsa), Csötönyi (Sz. Dó­zsa)—Babits (Dunaföldvár), Bog­dán (K. Dózsa)—Fodor (Mohács). Elődöntő: Heberling (Sz. Dózsa) ellen Tóthot (Máza) sorozatos sza bálytalainságok miaitt léléptettiék, Csötönyi (Sz. Dózsa) pedig ki­ütéssel győzött Fodor (Mohács) ellen. Ebben a súlycsoportban te­hát két szekszárdi versenyző vív­ja a döntőt. Köwnyűsúly: Előmérkőzések: Kigali, (Dunaföldvár)—Sándor (P. Honvéd), Marton (Szentlőric)— Dallas (P. Honvéd), Sárkány (PVSK)—Mendi (Dunaföldvár). Elődöntő: Kiszli (Dunaföldvár) pontozással győz Kelemen (Szent- lőrinc) ellen, Sárkány (PVSK) pontozással győz Marton (Szerrt- lőric) ellen. • Kisváltósúly: Előmérkőzések: Reczicza (Mohács)—Mészáros (Sz. Dózsa), Kovács (Dunaföldvár)— Hornyák (PVSK), Berki (Duna­földvár)—Berta (P. Honvéd), Pál (Máza)—Szentes (Szentlőrinc), Elődöntő: Pál (Máza) pontozás­sal győz Berki (Dunaföldvár) el­len. Váltósúly: Előmérkőzés: Kapd- nya (P. Honvéd)—Agárdi (PVSK) Elődöntő: Kovács (P. Honvéd)— Lovadics (Dunaföldvár) kiütés az I. menetben. Nagy váltósúly:. Elődöntő: Mol­nár (PVSK) — döntő fölénnyel nyert Aranyosi (P. Honvéd) eäitem. Középsúlyban Kiss (K. Dózsa) és Bányai (Dunaföldvár) vívja a döntőt Félnehézsúlyban Kovács (P. Honvéd) egyedül nevezett. Nehézsúlyban pedig Juhász (Máza) és Varga (PVSK) került a döntőbe. A serdülő és ifjúsági döntőkre ma délelőtt 10 órai kezdettel ke­rül sor Szekszárdan a városi művelődési házban. Magyar eredményhirdet© berendezések a Grenoble-i téli olimpián A7. 1968. évi téli olimpiai játékokat Fanciaországban, Grenobleban rende­zik meg. A magyar szakemberek ja­vaslatának elemzése után a francia rendezők úgy döntöttek, hogy a töb­bi ajánlattevő országgal szemben Ma­gyarországot bízzák meg az ered­ményhirdető berendezések szállításával és felállításával. Magyarország tette ugyanis műszaki szempontból a leg­kedvezőbb ajánlatot, mert ez az aján­lat tükrözte legjobban a kívánalmak megvalósítását. A szokásos 240—300 betű/perc sebesség helyett például a követelmény 900 betű/perc írása volt és a magyar javaslat ennék az igény­nek is eleget tett. A Grenoble-i olimpia eseményei egymástól viszonylag távol zajlanak le. Ez természetesen különleges adat- továbbító lánc kiképzését kívánja; nyolc helyen fognak felállítani ma­gyar gyártmányú eredményhirdető • berendezéseket, némelyik egymástól 40—60 km távolságra lesz. E beren­dezéseknek közös központjuk van Grenobleban. . Az egyes sportesemé­nyekről az eredmények a hírközlő, láncon a Grenoble-i központba jut­nak, itt az adatokat az elektronikus számítógépek „veszik kezelésbe” és az eredményhirdető tábláik a köz­pontból kapják a kiírásra kerülő adatokat. A központi eredményhirdető tábla igen tekintélyes méretű lesz. A sí­staféták eredményeit jelző tábla mé­reteivel pedig minden eddigit felül­múl: magassága 4,80 méter, hossza 14,40 méter. Kivitelükben a táblák újszerű elve1: megtestesülését jelentik: az egyes táblák két, un. A és B részre tago­lódnak, Az A oldalon az éppen ver­senyző sportoló startszáma, nemzeti­sége, a lefutott futam eredménye je­lenik meg. A B oldalon rangsorolva találjuk a versenyzőket, ugyancsak feltüntetve nemzetiségüket, rajtszá­mukat, s — ugyancsak a rangsort tükrözve — eredményüket. A táblák szerkezeti felépítése teljesen korsze­rű konstrukciós elveket tükröz. A kapcsolóáramkörök szilícium-félveze­tőkkel épültek, ennek köszönhető a nagy kapcsolási sebesség, s ebből eredően a kiírási sebesség megnöve­kedése is. A táblák kivitelezésénél gondoltak a nehéz időjárási feltéte­lekre is. A Grenoble-i téli olimpiai játékok megrendezésére 1968. február 6 és 18 között kerül sor. A magyar berende­zések kiszállítása 1967 szeptemberé­ben történik, a felállítás befejezését 1967 november elejére tervezik, a tel­jes komplexumot 1968. január 15-ig átadják. Eddig végrehajtják az üze­mi próbákat is. Természetesen ma­gyar szakemberek felügyelnek az eredményhirdető berendezések felsze­relésére, üzembe helyezésére. Közel húsz mérnök és technikus irányítja majd a szerelést és két-három szak­ember állandóan a helyszírien tartóz­kodik az olimpiai játékok ideje alatt is. Végül még egy műszaki érdekes­ség: ezek az eredményhirdető beren­dezések nem helyhez kötött típusok lesznek, hanem doboz szerkezetűek, betontalpra helyezve és kihorgonyoz­va. Mindez, azt a célt szolgálja, hogy az olimpia befejeztével más francia városokba legyen szállítható, esetleg bizonyos mértékig átalakítva, az adott — új — rendeltetésnek, más sportágak sajátosságainak megfelelő«».

Next

/
Oldalképek
Tartalom