Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

\ 1967. február 26. TOLNA MEGYEI NT'P'MSAG Világtalanok — de dolgozni szeretnének GYŰLNEK A LEVELEK im­már harmadik hónapja, a KI- SZÖV termelési osztályvezetőjé- nek egyik dossziéjában. Pontosan megfogalmazott kérdések, kéré­sek és ugyancsak precíz, szabatos válaszok. Ha bárhol felülvizsgál­nák az ügyben folytatott levele­zést, jogilag, formailag, nem le­hetne kifogást találni, elmarasz­talni a levelek íróit Mégis, az ügy, a dombóvári világtalanok foglalkoztatásának ügye nemigen halad előre. Pedig ők nagyon vár­ják már, hogy munkát kapjanak. > De kezdjük az elején. Az ősz­szel, az egyik járási tanács-, vagy vb-ülésen napirendre került a dombóvári vakok és csökkent- látók foglalkoztatása. Seregélyes István, a vasiipari ktsz főkönyve­lője — járási tanácstag — vál­lalkozott, hogy a KlSZÖV-nél el­jár az ügyben, megkéri a szek­szárdi elvtársakat, segítsenek. A KISZÖV a Tolna megyei Házüpari Szövetkezetei akarja megbízni a foglalkoztatás meg­szervezésével. Egyben írt a Fő­városi Kefe- és Seprűipari Vál­lalathoz, valamint a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsé­géhez, kérve a .segítséget az anyagellátással, az értékesítés megszervezésével kapcsolatban. A vállalat egy hét múlva válaszolt, miszerint „a kefegyártáshoz szük­séges szőranyag csak kiutalás alapján szerezhető be, mely ki­utalást a Kip. Min. Helyiip. Fő­osztálya biztosít. A faanyag biz­tosítása az ÉRDÉRT V.-től tör­ténik”. A másik szerv képviselője személyesen kereste fel a KI- SZÖV-öt. Újabb levél, most már az OKISZ-hoz, melyben többek közt a szőranyag- és a faanyag­beszerzés, valamint a termékek értékesítése ügyében kémek se­gítséget, tájékoztatást. A válasz, ugyancsak levélben: Szőranyagot a minisztérium tanácsi főosztá­lyán. Braun György elvtársnál kell intézni, a faanyag beszerzé­se, illetve a termékek értékesí­Vasbetonszereiőt, hidegburkoló szakmunkást felvesz a Paksi Járási Építő­ipari Ktsz. (293) tése ügyében pedig a Lajosmizsei Htsz ad felvilágosítást. írtak ezután a minisztériumhoz. Felvilágosítást és segítséget kér­tek. A válasz: Csak akkor tud a főosztály érdemben foglalkozni az üggyel, ha megjelölik, milyen anyagra és mennyire lenne szük­ség. A lajosmizsei szövetkezet vá­lasza, — pedig már egy hónapja elment a levél —, máig sem ér­kezett meg. Zsákutca. Anyagot csak akkor lehet igényelni, ha tudják, mire van szükség. Ehhez pedig tudni kellene, hogy egyáltalán milyen kefeipari termékekre van érté­kesítési lehetőség. Az értékesítés­ről, a gyártásról pedig csak az esetben lehetne érdemben tár­gyalni, ha ismeretesek az anyag­ellátási lehetőségek... * DOMBÓVÁRON, az Ady Endre utcában lakik Nagy Györgyné, a Vakok és Csökkentlátók Szövet­sége Dombóvár kerületi csoport­jának titkára. Energikus asszony. A falon berámázva sárguló mes­terlevél, amely szerint Nyers Te­rézia 1941-ben sikerrel letette a kefekötő szakmában a mester- vizsgát. — Azt hittem, hogy az elvtárs, valami hírt hoz. Nagyon vár­juk már, hogy előrehaladjon az ügy. Mert, kérem, itt nem egy­szerűen arról van szó, hogy foglalkoztassunk tizenkét, vagy tizenöt embert. Vakokról, csök­kentlátókról van szó. És ezt bi­zony sokan nem értik meg. Nem mondom, kapunk segélyt, nyug­díjat. De az bizony kevés. Az életkedvet adná meg, ha dolgoz­hatnánk. Persze, aki nem lát, ér­zékenyebb. Nem is tud úgy dol­gozni, mint a látó, nem tud ver­senyezni a munkában. — Van azért valami elfoglalt­ságuk? — Néhányan dolgoznak Szom­bathelynek. De a többség kény­telen tétlenkedni. Aki nem lát, annak számára igen kicsi a vá­laszték a munkában. De például jól megtanulhatja a telefonkeze­lést. A megyében azonban nincs egyetlen világtalan telefonköz­pontos sem. Pesten és más me­gyékben igen. Próbálkoztunk a kesztyűgyárnál, nem sikerült. Most hallom, hogy az Orionnak építenek egy gyárat Tamásiban. Oda jó lenne elhelyezni az egyik iregszemcsei sorstársat. Ha men­ne a dolog, elküldeném Pestre, tanfolyamra, persze ahhoz, hogy dolgozhasson, bizonyos átalakí­tást kellene végezni a telefon­központon. Megpróbáljuk el­intézni. .. — Hányán értenek itt, Dombó­váron a kefekötéshez? — Pár évvel ezelőtt már szer­veztünk tanfolyamot, néhányan megtanulták. Aztán abbamaradt a dolog. Szó volt arról, hogy létrehoznak egy részleget, de va­lahogy úgy alakult volna, hogy oda látókat is felvesznek. Ez semmiképp sem lett volna jó, előbb-utóbb a látók kiszorították volna a vakokat. Nem is lett a dologból semmi. — És a bedolgozók? , — Ez nemigen megy. Messziről kapni egyénenként az anyagot, odaküldeni a készet, ez nem vá­lik be. Itt kéne egy műhelyt szer­vezni. Ha egyik-másik sorstárs­nak nem megy jól a munka, megnézném, segíteném.. . Postán keresztül nem lehet segíteni. — Megnézné? — Ja, igen. Ne tessék szó sze­rint érteni. Én ugyanis sajnos, nem nézhetem meg. Csak meg­tapogathatom. Mi az ujjunkkal, fülünkkel látunk... Maguk, látók nem is tudják, milyen érzés vak­nak lenni. Ezekhez az emberek­hez szív kell, emberség. ÚGY ÉRZEM, a szív, az em­berség hiányzik abból a levél­csomóból. Az, hogy egyik, vagy a másik fővárosi illetékes lássa: világtalanokról van szó. És ne csak válaszoljon — pontosan, szabatosan —, hanem emelje fel a telefonkagylót és próbáljon eey kicsit többet hozzáadni az ügy­höz, mintha csak tucatnyi „kö­zönséges” dolgozni akaró ember foglalkoztatásáról lenne szó. JANTNER JÁNOS A bemutatkozás jói sikerült EGY HÓNAPJA, hogy átadták rendeltetésének a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáregységét. Azóta már az első termékeket az anyavállalat vég­termékké dolgozta fel. A gyár­egység vezetője Zátonyi Zoltán ezzel kapcsolatban látható öröm­mel újságolja: — A bemutatkozás jól sikerült Az első termékek minősége, a központi vállalat szerint legalább olyan jó, ha nem jobb mint amit több éves szakmai gyakorlattal rendelkező dolgozóink készítenek Budapesten. Jelenleg még csak egy retikülkeret-típust készítünk, de márciusban már előre lépünk és újabb típusokat kezdünk gyár­tani. Azok a dolgozóink, akik Budapesten voltak, minden dicsé­retet megérdemelnek. Jól elsajátí­tották az egyes munkafolyamato­kat. Ilyen kedvező előzmények után már azon sem lehet csodálkozni, hogy a vállalat központi vezetői arról tárgyalnak, miként lehetne az adott lehetőségeket figyelembe véve gyorsabb ütemben fejlesz­teni a szekszárdi gyáregységet. Elsősorban arról van szó, hogy több retikül- és szemüvegkeret típust itt készítenének elő, míg végtermékké Budapesten alakíta­nák át. A nagyobb arányú bőví­tésnek akadálya a galvanizáló és a csiszoló üzem szűk keresztmet­szete. A gyáregység végleges ál­lapotában mindkét üzemrész meg­felelő kapacitással fog rendelkez­ni. Persze az is az igazsághoz tar­tozik, hogy számos olyan kezdeti nehézséget kell leküzdeni a gyár­egység vezetőjének, de valameny- nyi dolgozójának, amely nem könnyű feladat. — Dolgozóinknál még kiütközik a gyakorlatlanság hiánya. Értem ez alatt azt, hogy amennyiben az anyaggal, vagy szerszámmal va­lamilyen probléma adódik nem mernek önállóan intézkedni. Ma még minden esetben a műveze­tőkre vannak szorulva. Biztos va­gyok benne, hogy később nem így lesz. Egyébként hamarosan újabb három .díszlécvéső géppel gyara­podik a gyáregység. A dolgozók jelenleg Budapesten tanulják a szakmát. A gyáregység egyes mű­helyei már két, sőt három mű­szakban dolgoznak. Szükség van egyrészt a termékre, másrészt a gyakorlat megszerzésére, mivel a II. negyedévben már exportra is termelünk. AZ ÚJ GYÁREGYSÉG párttit­kára, Molnár János tájékoztatott, hogy megalakult a KISZ-szervezet és a szakszervezet. A legutóbbi megbeszélésükön pedig már ar­ról tárgyaltak, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tegye­nek felajánlást, indítsanak jubi­leumi munkaversenyt. összegezve a hallottakat el­mondhatjuk, hogy a Fővárosi Őra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáregységében mind a gazdasági mind pedig a politikai munka nagy lendülettel indult be. S e lendületre annál is inkább szűk-* ség lesz a jövőben, mivel a gyár­egység előtt álló feladatok igen nagyok. Olyan alkatrészek gyár­tását kezdik meg fokozatosan, amelyek most vannak fejlesztés alatt. Ez több százezres, sőt mil­liós nagyságrendű tételek gyártá­sát jelenti. Az első hónap munkája bizo­nyítja jól választottak az illeté­kesek, amikor Szekszárdon ala­kították ki első vidéki gyáregy­ségüket. SZ. L. RÓZSA! Nemzetközi újdonságok, gyö­nyörű színek, óriási fajta- választékban. Bokor-, futó-, babafajták­ban. Orgonafa, gladiolus! Remek színekben, sok faj­tában. Díszcserje, örökzöld, ribizli- málnatö. Ismertető árjegy­zéket díjmentesen küldök. Tóth, Rózsakertészet. Buda­pest, III., Márton u. 30. ___________ (138) A Szekszárdi Építőipari Szövetkezet rövid határidő­vel vállal sírkő- készítést, és mindennemű szakmába vá­gó munkát. Megrendelheitő a szövetkezet irodahelyiségé­ben. Szekszárd, Rákóczi út 15. sz. alatt. (307) • Kérjen • minden • alkalommal DIM U10II • cipőfűzőt! Tartós, megbízható. (315) A bonyhádi járásban huszon­nyolc művelődési ház áll. Hő- gyészen egy, Bonyhádon két füg­getlenített népművelési dolgozó van, mindhárom főhivatású nép­művelő. A művelődési házaikat tiszteletdíjas igazgatók irányítják, akik közül nem mindenki végzi hivatásszerűen munkáját. Né­hány községben, mint például Bátaapátiban, Bonyhád-Lado- mányban, Kismányokan, Len­gyelben, Nagyvejkén — a műve­lődési ház igazgatóját szinte kö­telezték e munka elvállalására. Az öntevékeny művészeti cso­portvezetők száma közel 90. Rész­ben társadalmi munkában, rész­ben nagyon csekély — 140 forint — tiszteletdíjért foglalkoznak a csoportokkal. Meglátszik a falu életén, hogy hol dolgoznak szíwel-lélekkél, sok akarással és fáradhatatlanul a művelődési házak irányítói. És szembetűnő az az érdektelenség is, amely szinte árad az olyan községékben, ahol a kultúra ügyé­nek nincs hivatásszerű szószóló­ja. De egy községben a személyi feltételeken kívül tárgyi feltéte­lek is szükségesek ahhoz, hogy pezsgő élet töltse be a művelő­dési házat. ötezer szék és legalább hét televízió A művelődési házak, otthonok létrehozásakor főként 35—40 éves öreg falusi házakat alakítottak át e célra a bonyhádi járásban. Az eltelt 15 év alatt tovább rom­lott ezeknek az épületeknek az állapota. Néhány községben — Váralján, Kakasdon, Kalaznón, Huszonnyolc művelődési ház gondja és öröme Májason — a községfejlesztési alapból kívánnak változtatni a helyzeten. Igaz, a külcsín is sokat számít, de vajon milyenek a művelődési házak, otthonok berendezései? Hót községben nincs televízió a művelődési otthonban, de a készülékek a többiekben is rossz állapotban vannak, hiszen több évesek. így fenntartásuk roppant költséges. Lemezjátszója 10, rá­diója 12, magnetofonja pedig 18 művelődési otthonnak nincs. Zon­gorával, vagy pianinóval pedig mindössze csak két helyen ren­delkeznek. Szeret színházba járni a falu Lakossága is. S hogy kulturáltan nézhesse végig az előadásokat, a bonyhádi járás művelődési házai­nak mintegy 5000 székre volna szüksége. A népművelési munká­ban egyre előtérbe kerül a klub­élet. A klubfoglalkozás — kényel­mes beszélgetést, közös összejöve­telt, foglalatoskodást ígér. S hogy valóban beteljesedjék az ígéret, ahhoz többek között kényelmes székek, fotelek, asztalok kelle­nek, függönyök, meg szőnyegek — szóval olyan berendezés, amely otthonossá teszi a klubszobát. 254 ezren a művelődési házakban A jajok, meg a kívánságok el­hangzanak, s hogy jogosak, meg. hogy megérdemelnék a bonyhádi járás művelődési házai ezeket a felsorakoztatott tárgyakat, azt te­vékenységükkel támasztják alá. A múlt évben végzett népmű­velési munkáról nagyon szép sta­tisztikái adataik vannak. Isme­retterjesztő előadásit 439-et tar­tottak a járásban több mint 26 ezer látogatóval. Különböző tan­folyamaikon úgy 2500-an vettek részt, összesen 47 akadémiát — munkás, tsz, ifjúsági, szülők aka­démiáját — indítottak, amelyet közel 2300-an hallgattak végig. Az ismeretterjesztő szakköröknek meg alig kevesebb, mint ezer tagja volt. összesen 128 művészeti csoport — 3000 taggal — működik a já­rásban, közülük 77 ifjúsági. A színjátszó csoportokból van a leg­több: 37. Az énekkarok száma 28, a tánc csoportoké meg 25, — hogy csak a legnagyobb létszámú cso­portokat említsük. Fellendülőben van napjainkban a klubélet. Évről évre gyarapszik a klubok, no meg a foglalkozások száma is. Tavaly a bonyhádi já­rásban 701 klubfoglalkozást tar­tottak, több mint 20 ezer részt­vevővel. A járás területén 31 alkalom­mal léptek fel a Déryné, a Pécs’ Nemzeti és a Kapwsvári Csiky Gergely Színház művészei. Elő­adásaikat közel 9 ezer néző te­kintette meg. A leggyengébb volt a látogatottság a járási szék­helyen, Bonyhádon. Vidéken ál­talában telt ház előtt mutatkoz­tak be a színészek. A művelődé­si házakban működő mozikban a múlt évben 2372 előadást tartot­tak 191 275 néző előtt. Tehát, körülbelül úgy 254 ezren fordultak meg a múlt évben a bonyhádi járás művelődési házai­ban. A tsz-ek segíthetnének A művelődési házak állami tá­mogatást évente átlagban kilenc ezer forintot kapnak. Ez az ősz- szeg a legtöbb helyein még a fenntartási költségeket is csak részben fedezi, nagyobb beruhá­záskora, vásárlásokra semmikép- p>en sem telik belőlük. Talán a községfejlesztési alap­ból fordíthatnának jelentősebb összeget a tönkrement berendezé­sek pótlására. Ugyanaikkor a tsz- eknek is nagyobb anyagi áldoza­tot kellene vállalniuk. Jelenleg ugyanis, a tsz-ek kulturális alapi­ját főként nyári ki rán d u 1 ásókra, országjárásra, vagy néhány he­lyen akad rá piélda! — ORI-ren- dezvények, Déryné Színház által megtartott előadások lekötésére használják fel. Ahogyan a bony­hádi járás néhány községében — Bon y hád varasdon, Kétyen, Kis- vejkén, Fedsőnánám, Závodon, Majoson — meg tudják tenni, hogy rendszeres támogatást nyújt­sanak a művelődési otthonnak; megtehetnék másutt is. MÉRY ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom