Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-02 / 28. szám

y I 1961. február 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Műszaki erdészet A betonúton megállunk néhány pillanatra, azon tanakodunk, hol is állt va­lamikor a Vas Gereben emlékfa, amely alatt megyénk író-szülötte a „Nagy idők, nagy emberek” cí­mű könyvének néhány részletét írta. Juhász Gyula szerint vala­hol a portásfülkéhez épített mo­torkerékpár-tároló helyén. — Errébb volt az, inkább az irodaépület előtt, nem messze a még lábon álló, két, több évszá­zados fától. Annak idején, tán harminc évvel ezelőtt a földmé­Gyula, amelyre még a traiktor- kerék-gumiihoz hasonló bordáza­tot is hegesztettek. — Ezeket használjuk, a pót­kocsi kereked alá téve olyan te­rületen, ahol attól kell tartani, hogy a traktor fékje sem elég... Kajtár József, Wéber Ádiám, Iván László valamilyen szerkezet javításával foglalatoskodik. — Rönk-közelítő csőriét javíta­nak, amely Szuper-Zetorra van szerelve... A rönk-közelítő rőknél dolgoztam, mértem ezt az csőrié, erdesz-nyelvből lefordít­erdőrészt is, de már akkor csak a maradványai voltak meg a hí­res fának. Villámcsapás pusztítot­ta el... — állítja Kenderes Gyula. A tény az, hegy ma már a he­lyét is elmosta az idő, mint ahogyan a mostani va. olyan szerkezet, amellyel jár­művekkel megközelíthetetlen vá­gásterületről vontatják a rönkö­ket addig, ahonnan már tovább lehet szállítaná. A műhely nemcsak a környeze­te miatt ideális munkahely, ha- ezelőtt írt nagy időkről teremt. Például; szilárd burkola­tú utakait. Ezek építése is a mű­szaki erdészetre hárul — Az elmúlt évben Gyulajon 1 800 000 forint költséggel építet­tünk erdei feltáró utat — mondja Kalmár István erdészetvezető. — Az idén a mucsi—závodi bekötő­utat akarjuk megépíteni, hasonló értékben. Az útépítéshez 60 000 tonna követ kell elfuvaroznunk, illetve elfuvaroztatnunk a tamási állomásról Számunkra az lenne a legjobb, ha olyan ütemben ér­kezne a kő, hogy folyamatosan szállíthatnánk a már elkészített tükörbe, így csak egyszer kellene megmozgatni. Vas Gereben egy évszázaddal De hol nem azért is, mert számos, mo- .. . generáció is dem berendezés könnyíti meg a ahg - ismén Vas Gereben nevet, SZerelők munkáját A szerviz­es a történeteket, amelyeket irt a szekrény, gépek ólaj és zsírfeltöl- tamasi erdőről. Az immár egy tésére... Az elektromos próbá­éi szazad előtti tamasi erdőről.. pad, dinamók, önindítök, elosztók, Amelyet akkor magas téglákén- feszültséfíszabáilyozók javításához, tes zart el az illetéktelenek eddi, transzformátorok, kondenzátorok akik csak egy-egy vadászaton, vizsgálatához, akkumulátorok töl- hajtokkent lephettek be a kapun... téséhez... Diesel-adagoló bemé- Az erdei tisztás megmaradt, rőpad> amely éppen ^ elmúlt van már az akkori idő a mostani­tól, amikor az erdőt nemcsak fa­vágók uralják, hanem traktoro­sok, szerelők, kőművesek, útépí­tőik, és az erdészek mellett gé­pész-. építészmérnökök, techni­kusok. Bl. I Tél SZŐLŐMETSZÉS A korszerű, magas művelésű szőlőültetvényekben télen is tudnak metszeni, mert ezekben a szőlőkben nem tesz kárt a fagy, (MTI-fotó — Bajkor József feiv^ egészen az elmúlt évig, amikor nehéz föld.munkagépek egyenget­ték, vájták fel a talajt. Majd építőmunkásók ütöttek tanyáit, hogy helyet készítsenek a műsza­ki erdészetnek. Műszáki erdészet... Ezzel a kifejezéssel találkozva, bizonyára meglepődne a tamási erdőt meg- palásához. napokban érkezett, és még vég­leges helyére. vár. _— Az idén még felépül a mo- só-szervizépület, oda kerül majd a szerelőcsarnokból a szerviz­szekrény is — mondja Kenderes Gyula. — Azonkívül épül még egy vasvázas gépszín, a gépek tá­örökítő író. Az erdészet fogalma akkor kimerült a faállománnyal gazdálkodó erdészekkel, a fejszés favágókkal, a törzseket elszeke- rező parasztokkal. — Műszaki erdészet? Röviden; ez tartja kézben, irányítja az er­dőgazdaság összes gépeit, gépi felszerelését, azonkívül magas- és Kint az udvaron kétkerekű, különleges jármű áll. A sárvédő­jón hátul, a rendszámtábla he­lyén levő táblán ez áll: BNV 1966. Ott mutatta be a gyártó cég. — Úgy nevezzük; Zelop... zempléni lópótló. Csiuda tudja miért kapta a ló­pótló elnevezést, hiszen tulajdon­mélyépítő részlege gondoskodik az kőppen a rönkrakodáshoz szűk­erdőgazdálkodás egyéb fettételei­ről — mondja Kalmár István, az erdészet vezetője. Igen... Az erdőgazdálkodás­ban is egyre nagyabb szerepeit kapnák a gépek. A kézifűrészes, fejszés fakitermelésit már háttér­be szárították a motoros fűrészek, a lovas fogatokat a traktorok. A gépek viszont több szakképzett embert, rendszeres javításukhoz megfelelő műhelyeket igényelnek. Ezért épült fel a vadaskerti er­dei tisztáson, üdülőnek is ideális séges nehéz, fizikai, emberi erőt helyettesíti. Vontatóhoz kapcsolva csőrlővel rakodik, és önmagát üríti. Csak egy ember kell a ki­szolgálásához, aki a rönkre erő­síti a csörlő kötelét... — Két ilyen targoncánk éppen ma van bent Szeksaárdon vizs­gára a közlekedésrendészetinél... A gépek növekvő térhódítása az erdészetekben környezetben a tamasi erdogaz- egyúttal újabb követelményeket is daság géptelepe. Hozzá kell ten- ni; saját erőből... Nagyon sok mezőgazdasági, sőt, ipari üzem is elfogadná azt a központi fűtéses öltözőt, mosdót, amely az itt dolgozó szerelők ké­nyelmét szolgálja, és azt a mű­anyaglapos asztalokkal berende­zett barátságos hangulatú ebéd­lőt, ahol a földművesszövetkeze­ti étteremből kiszállított ebédet elfogyaszthatják. Ideális maga, a szerélőműhely is. fénycsővilágításával, hatalmas üvegablakai vaL — Négy traktort javíthatunk itt egyszerre — mondja Juhász Gyula. — Itt végezzük az erdő- gazdaság összes gépeinek terv­szerű karbantartását, javítását. Mert ha valahol fontos, akikor nálunk különösen az, hogy av jár­művek kifogástalan műszaki ál­lapotban legyenek. Az erdőgaz­dasági traktorosoknak sókkal ne­hezebb körülmények között kell dolgozniok, mint a mezőgazda­ságban dolgozó társaiknak. Utta- lan utakon, merek oldalakon kell jármok, ahol a legnagyobb telje­sítményt ki kell hozná a gépből, ahol. minden pillanatban biztosain kell fogni a féknek... A hegesztőműhelyben egy, cen­timéternél vastagabb vaslemez­ből készült csúszkát mutat Juhász Előremutató vita Műszaki tanácskozás a bonyhádi zománcgyárban KÖZEL NÉGYÓRÁS TANÁCS­KOZÁS után véget ért a Zománc^ ipari Művek bonyhádi gyáregy­ségében a műszaki konferencia, egyöntetű voll a vélemény: régen volt már ilyen egészséges lég­körű, előremutató vita a gyár műszaki és gazdasági vezetőinek tanácskozásán, mint ezúttal. A rö­vidre szabott, de ennek ellenére minden lényeges dologra kiterje­dő beszámoló, amelyet Máthé Gyula vállalati főmérnök tartott, értékelte a tavalyi eredményeket és ismertette az idei feladatokat, különös tekintettel az eiső ne­gyedévre. A vállalatra ebben az évben több nehéz feladat megvalósítá­sa vár. amelyeket számos körül­mény, mint például gyártmány- összetétel-változás, létszám-átcso­portosítás stb. nehezíti meg. S ami talán mindennél fontosabb, ez az év egyben készülődés az új gazdaságirányítási rendszer beve­zetésére. A feladatok között elsősorban az alagútkemence üzemeltetésé­nek beindítása — a tervek sze­rint e hó közepére várható — a pakuratüzelésre való áttérés, két szárító üzembe állítása jelenti a legnagyobbakat. A beruházások közül említést érdemel a szociá­lis létesítmény és a készárurak­tár bővítése. A későbbiek folya­mán tervezik egy műanyag sze­relvénygyártó részleg üzembe állítását is. Ugyancsak már eb­ben az évben megkezdődnek az előkészületek a második alagút­kemence építésére. MINDEZEK AZT IGAZOLJÁK. hogy a Bonyhádi Zománcgyár kollektívájára ebben az évben, az előző éveknél lényegesen na­gyobb és nehezebb feladatok vár­nak. S mint ahogy a műszaki és gazdasági vezetők felszólalásai­A FŐNÖK ASSZONV — Ugye három nap múlva kész lesz? — Jó, szivecském, jöjjön csak. Megcsináljuk. Elköszönnek. Aztán visszamegy az asztalhoz, dolgozni kezd a fö- nökasszony. A keze gyorsan mo­zog, tépi a tollat, varr ja a pap­lant. Dánai Jánosné, a szekszárdiak Steig Juliskája negyvenegy éve ül a varrógép mellett. 1941-ben tett mestervizsgát, akkor készí­tette első remekét a vizsgára. Két pehelypaplant. Azóta is az­zal takaróznak. — Hiába, nincs idő újat csi­nálni — mentegetőzik, és oldalt fordul az asztaltól. — Mióta a szabó ktsz-ben dol­gozom, elözönlőitek a vevők. A férjemnek nagynehezen csináltam tavaly két paplant ajándékba. De két német úgy könyörgött, hogy eladtam nekik. — A férje mit szólt ehhez? — Mit szólhattam volna — mentegetőzik az, és széttárja a karját. — A műhelyben én va- nyok a seaéd, Juliska a mester, ő parancsot Elnevetik magukat. — Jöjjön be a szobába — in­vitál Juliska néni. A szoba csupa kontraszt. Idős házaspár, modern bútorok, régi ház, tv az asztalon. — Mire emlékeznek a leg­szívesebben? Tavaly kaptam kétezer fo■ — legyint Juliska néni. — Azt hittem, átadhatom a fiataloknak a szaktudásomat. Sajnos, csalód­tam. .. — Szóval mi csak paplanokat készítünk — vág közbe a férj. — A mai modem világban nem­igen kell a dunna. Mi abból csi­nálunk paplant. Az ipariskolában rint prémiumot. Tudja, jólesik nincs paplanvarró oktatás. az elismerés. A ktsz vezetői min­den összejövetelre meghívnak minket. Megbecsülnek, meg azt mondják, hogy nélkülünk nem lehet elképzelni a ktsz-t, mert olyan vidámak vagyunk. — Ez tényleg így van — helye­sel Dánai bácsi. Mióta a ktsz-ben vagyunk. Nem keresem a nagy szavakat, de boldogok vagyunk. Nincs anyagi gondunk. — Reggel, amikor felkelünk — szólt közbe Dánainé —, nem kell messzire menni. Házon belül van a műhely. Nagy szerencse... — a lábára mutat —. Mire ki­megyek, a segéd befűt a műhely­ben, hogy ne fázzunk. Elnevetik magukat. — Öröklődik-e a szakma? — Nem. Nagyon bánt ez engem — Elég baj — sóhajtozik az asszony. — Sokan, szerencsére a szakmán lcívüliek azt vágják a szemembe, hogy ez nem szakma. Hát jöjjön ide, és csinálja. Majd befogná a száját. — Jöttek-e vissza vevők, vé­leményt nyilvánítani? — Sokan. De nem akarok mást mondani, csak azt: a múlt évben a Szovjetunióba kettőt, Nyugat- Németországba négyet, Belgium­ba egyet, Svédországba kettőt vittek. — A munkában megértik egy­mást? — Örömmel csináljuk, hisz én a kenyerünk. Elköszönünk, ők visszaülnek aj asztalhoz. — ál­ból kitűnt, érzik is ennek a nagy munkának súlyát. Különösen a tmk-részleg veze­tőjének felszólalása tükrözte ezt A gyárban „tűzoltó” munka jel­lemezte eddig a karbantartok te­vékenységét Az idén áttérnek a tervszerű megelőző karbantartás­ra Ez azt jelenti, hogy három­tagú csoportokat szerveznek, ame­lyek egy-egy gép időszakos fel­újítását, karbantartását végzi. Ezen túlmenően két háromtagú csoport az üzemeltetés közbeni hibákat hárítja el. Mindez nem kis nehézséget fog okozni az első időben, azonban a későbbiek fo­lyamán feltétlen előrelépést je­lent. A műszaki és gazdasági veze­tők többsége felszólalásában vá­laszt adott a „hogyan tovább” kérdésre, amikor elmondta, hogy munkaterületén miként kívánja az 1967-es tervfeladatofe megvaló­sítását elősegíteni. SOK SZÓ ESETT a műszaka fejlesztésről is. Ebben az évben megkétszereződött a vállalat ren­delkezésére bocsátott műszaki fejlesztési összeg, amely lehető­vé teszi további új gyártmányok kikísérletezését, is. A műszaki konferencián többen arról beszéltek, hogy a jövőben alaposabbá, gondosabbá kell ten­ni a dolgozók tájékoztatását. Min­den feladat megvalósítása előitt meg kell beszélni és ki kell kérni a dolgozók véleményét, akiknek tapasztalatait, javaslatait figye­lembe kell venni. Szükség van er­re, annál is inkább, mivel az el­múlt év tapasztalata bizonyítja, hogy azokon a munkaterületeken, ahol ezt megtették, jól és ered­ményesen tudták végrehajtani a tervfeladaitokat. A dolgozók tá- iékoztatása elsősorban a terme­lési tanácskozásokon folynak. Ez a műszaki konferencia alapot ad a termelési tanácskozást tartó művezetők beszámolóihoz. összegezve a tapasztalatokat, elmondhatjuk, hogy a Zománc­ipari Művek bonyhádi gyáregysé­gében alapos, gondos elemző munkával vette kezdetét az éves tervfeladatok teljesítése. A pa­rancsnoki kar valamennyi tagja tudja és érzi feladatának jelen­tőségét, s éppen ezért, bizakodva tekint az 1967-es esztendő elé. Sz. L,

Next

/
Oldalképek
Tartalom