Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-02 / 28. szám

l9C7. február 2. TOLNA MEGYEI NEpCJSAG 3 Másodállásokról — mellékfoglalkozásokról A havi fizetés mellé, mindig jól jön egy kis mellékes — mondják sokan. E mondat lassan szólás- mondássá válik napjainkban. Szánté alig akad vállalat, intéz­mény, ahol ne alkalmaznának Tnásódállásban, vagy mellékfog­lalkozás címén különböző szak­embereket. A nagyarányú épít­kezések, a ren del öintézetek, kór­házak még mindig számos helyen szakemberhiánnyal küszködnek, sokszor kénytelenek más vállala­tok dolgozóit felkérni egy-egy munkakör szükségszerű betölté­sére. E másodállások, mellékfog­lalkozások többségében azonban sok visszaélésre adnak okot. Ennek kiderítése érdekébein a közelmúltban a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság hosz- szabb lélegzetű vizsgálatot tar­tott. A megye területén 77 válla­latnál, illetve szervnél végeztek adatgyűjtésit, amelynek eredmé­nyeként számos hiányosság került felszínre a másodállások és mel­lékfoglalkozások betöltőivel, va­lamint alkalmazfcatóükikal szem­ben. A legnagyobb kereseti lehetőség A vizsgálat alkalmával meg­állapították, hogy a legtöbb má­sodállású és mellékfoglalkozású dolgozót — számszerint hetven­kilencet — a Szekszárdi Balassa János Kórház alkalmaz. Résziük­re 1965-ben közel 638 ezer forin­tot fizettek ki. A kórház után a legtöbb ilyen munkakört betöltő dolgozót foglalkoztatnak a közép­iskolák, a helvi iparitanuló-isko- !a és a Moziüzemi Vállalat. Al­kalmazásuk szükségszerű, mert valamennyinél kevés a szakem­ber, a zökkenőmentes munkát pe­dig más módon megoldani nem tudiák. Más azonban a helyzet az épí­tőipari vállalatoknál és a terve­zőirodánál, ahol a műszáki dol­gozók nagy része nemcsak bedol­gozást vállal, hanem egyéb mun­kát is, a kívülálló szerveknél. E vállalatok dolgozóinak másodállá­sa, vagy mellékfoglalkozása tel­jes egészében nem ellenőrizhető, mivel a magánosok részére vég­zett tervezési és műszaki ellen­őrzési munkavállalás nincs enge­délyhez kötve. Ugyanakkor a leg­nagyobb kereseti lehetőség ezen a területen van. Akadnak mérnö­kök, technikusok, akik évente 10 —15 családi ház tervezését, 3—4 magános műszaki és esetenként még néhány vállalati ellenőrzést is vállalnak. Hasonló a helyzet a közigazgatási szerveknél dolgo­zó építészmérnökök, technikusok esetében is. Többségüknek álla­mi vállalatnál van másodállásuk, vagy mellékfoglalkozásuk, de ugyanakkor magánosoktól is vál­lalnak munkát. A példák mindennél jobban beszélnek A szekszárdi tervezőiroda fő­mérnöke, akinek havi illetménye 3500 forint — állapította meg a Tolna megyei NEB vizsgálata — az utóbbi időben az Idegenfor­galmi Hivatalnál töltött be mű­szaki tanácsadói munkakört, ha­vi 600 forintért. Folyamatos vál­lalása van az OTP társasházak­nál, ahol egy ház műszaki ellen­őrzéséért évemként több mint 10 000 forintot vett fel. Ö készí­tette a társasház tervét is, amely további 11 ezer forint mellékkeresetet jelentett számá­ra. A többi OTP-háznál az adap­tálási díjat vette fel. a KÖFA részére is végzett tervezést 2500 forint dotálással. így az elmúlt két év alatt közel 40 ezer forin­tot keresett mellékesen. Ezen fe­lül Szekszárdon 19 családi ház tervezését készítette el magáno­sok részére, amelynek díjazása ismeretlen. A családi házak kialakult átlagos tervezési díja 600—1000 farming terjed. Szabó János, a tervezőiroda tech­nikusa is hasonló másodállások és mellékfoglalkozások betöltésé­vel egészíti ki 3200 forintos havi keresetét. A Tejipari Vállalatnál, a Bonyhádi Gépállomáson, a Fű­szer és Édességkereskedelmi Vál­lalatnál, Tamásiban a táraasiház- építkezésen töltött és tölt be mű­szaki ellenőri munkakört. Az el­múlt két esztendő alatt 25 ezer forint jövedelme volt a mellék­foglalkozásokból. Ezenkívül az elmúlt évben a szekszárdi járás területén, valamint Szekszárdon 20 személy részére készített csa- ládiház-tervet A megyei tanács építési és közlekedési osztályának volt vezetője például olyan szerv­nél vállal mellékfoglalkozást, ahol egyébként hivatalból is el­járási jogköre van. A Tolna- mözsi Vízmű Társulat intéző bi­zottságának elnöke, havi 1500 fo­rint tiszteletdíjért. A példák nem egyedi esetek. Rajtuk kívül szá­mos olyan mérnök, technikus akad, akiknek fdzetéskiegészíté­yümölcsös. A gyümölcsfákat a érjem ültette. Rengeteget dol- ;oztunk, tulajdonképpen a sem- nável kezdtük, amikor ideköl- öztünk. Minden ottmaradt az el- ő férjemnél, a gazdaság segí- ett bennünket vaságyakkal, pok- óccal és úgy is, hogy mindig jó nunkát adott. Az üzemegység- vezető, Hammer Ferenc áldott jó •mber. Már az első évben vállal­atunk részes művelésre tíz hold mkoricát, később pedig trakto- ■os tanfolyamot végzett a férjem. Irején felül dolgozott. Most. mikor már berendeztük a la- :ást, azt akarta, hogy házra 'yűjtsünk. De megkaptuk ezt a .zép házat és ennél különbet vá­moson sem találnék, sőt még lvent se. Különben is szeretem i pusztát. Ott az ember megtalál- a a számítását. Hizlalunk disznó- cat. Csak az a baj. hogy nincs úllany. Tranzisztoros rádiót vet­em ugyan, de ez nem minden. Cezzel kell mosni és a traktoros- iltözéket különösen nehéz. Ket- en mosunk a legnagyobbé lá­nyommal. — A legidősebb gyermeke lány éves? — Huszonhárom. Vőlegény, te. iát nemsokára önálló életet kezd. rraktoros ő is, akárcsak a férjem /olt. Nagyon jól megértették egy­mást, ő azt mondta: apu, a fér­jem meg: fiam. Az első házassá­gomból született gyéreitek jobban szerették, mint a saját apjukat. Nagyon kedves volt hozzájuk mindig, nem voltak terhére. Ha este fáradtan ledült, és a gye­rekek cibálták. azt mondta: örül­jünk, hogy legalább este együtt van a család. Törődött a tanulá­sukkal. és amikor a legnagyobb fiú bevonult katonának, egészen rendkívüli dolog történt. Emlék­szem, szerdai napon kísértük el Tibort Bonyhádig, de másnap hajnalban a férjem elment mo­torkerékpárral, 150 kilométerre a laktanyába, hogy meglátogassa. — Akkor most hogyan él a család nélküle? — Nagyon nehéz, mert nekem nincs olyan tekintélyem a gyere­kek előtt, nem tudok úgy nevel­ni. A nagyok is mindent rám hagynak, egyedül kell gazdálkod­nom. És a legrosszabb, nem tu­dom elmondani senkinek, ha va­lamit hallok, ha valamit el kelle­ne mondani. Az emberek úgy beszélnek, nincs ennek gondja. Nincs? Gemenczi József se havonként felér egy jól kere­ső műszáki szakember illetmé­nyével. Az állományon kívüli béralap terhére A tervezőirodánál — az utóbbi években — elsősorban kapacitás- hiányra hivatkozva, több meg­rendelést nem vállaltak el. Ennek ellenére a beosztottak mégis el­készítették ezeket mellékfoglalko­zásban, amiért külön díjazásiban részesültek. Ilyen címen 1964- ban az állományon kívüli bér­alap terhére több mint 600 ezer forintot fizettek ki. Az 1965-66- os esztendőben ez az összeg csök­kent ugyan, de most is meghalad­ta a 200 ezer forintot. Ezeken a munkákon kívül az iroda több, mérnöke, technikusa még számos műszaki ellenőrzést vállalt a kü­lönböző vállalatoknál és magá­nosok körében. Olyan szervezett már a másodállások vállalása, hogy amikor az egyik helyen le­jár a szerződésük, azonnal belép­nek a másik vállalat által bizto­sított műszaki ellenőri munkakör­be. Néhány műszaki evés zen ter­mészetesnek tartja, hogy főfoglal­kozása mellett minden időben meglegyen a másodállása és a mellékfoglalkozása. Akadnak olvanok is. akiknek több évre visszamenőleg biztosított volt az 1500 forintos havi kiegészítő ösz- szea. természetesen a magánter­vezéseken fölül. Felvetődik a jo­gos kérdés. Vaion a. másodáll ások és meMékfona pizzások halmozá­sa nem befolyásolja a tervezőiro­da munkáját? Hogyan tudnak eleget tenni ? Érdekes, hogy a. másodállások és mellékfoglalkozások számát a vállalatok és intézmények szapo­rítják. Amikor a tervezőiroda megalakult a megyében, már nem volt indokolt magánosokat meg­bízni a műszaki ellenőrzéssel. Az iroda szerint az állami vállalatok esetében, de még a társasház­építkezéseknél is vállalni tudják nemcsak a tervezést, hanem a műszaki ellenőrzést is. Sajnos, nem keresték meg minden eset­ben az irodát, inkább mellékfog­lalkozásként adták ki sokhelyütt ezt a feladatot. A Tolna megyei Szövetkezetek Központja például 20 millió forint értékű beruházás­nál a Vízügyi Igazgatóság főmér­nökét alkalmazza műszaki ellen­őrként, havi 1500 forintért. Ugyanezt a feladatkört a Gabo­nafelvásárló és Értékesítő Válla­lat hétmillió forintos építkezésé­nél a megyei tanács tervosztályá­nak főmérnöke látna el, ugyan­ilyen összegért. Mindkét épít­kezés a főmérnökök mun­kahelyétől körülbelül 20 kilo­méter távolságra van. Ho­gyan tudnak eleget tenni felada­tuknak ezeken a komoly építke­zéseken, főleg munkaidő után? Kórházaknál, művelődési intéz­ményeknél, építkezéseknél jelen­leg nem állunk azon a fokon, hogy a megfelelő helyeket szak­emberekkel töltsük be. Feltétlen szükséges, ha nem is minden eset­ben, hogy különböző másodállá­sú és mellékfoglalkozású munka­köröket hozzunk létre. Ezeket azonban csak a legszükségesebb esetekben. Néhány vállalatnál ki­mutatható, az elmúlt évek tapasz­talatai alapján, hogyha nem má- sodállásúakat alkalmaznának egyes munkakörök betöltésére, hanem saját státuszon belül in­téznék el a munkát, sok ezer fo­rintot takarítanának meg. Persze ez nemcsak rajtuk múlik, hanem nagyrészt a felettes szerveken is. Ideje volna alaposan felülvizs­gálni a másodállások, valamint a mellékfoglalkozások szükségsze­rűségét és megfelelő intézkedése­ket foganatosítani a sok „csinált munkakör” megszüntetésére. FERTŐI MIKLÓS A nagy beszélgetés A rszágszerte megkezdődött a választási küzdelem. Ha valalú túlzottnak találná a küzdelem kifejezést, gon­doljon csak szigorú — esetenként előkelő idegenként bíráló — kritikusainkra és arra, hogy — érthetőéin — nem min­denki láthat mindent egyformán. Esküt tettek a választás törvényességén' őrködő tiszt­ségviselők, a választási elnökségek, a választókerületi és sza- vazatszedő bizottságok tagjai. A napokban kezdték meg agitációs munkájukat népnevelőink. Megyénkben mintegy huszonötezer aktivistája van a Hazafias Népfrontnak, a vá­lasztási küzdelemnek. Országszerte százezrek indulnak el ezekben a napokban, hogy felkeressék a választópolgárokat. Megyénk több tízezer népnevelője a párt sikeres politikájával, a népfrontmozgal­mi összefogást hirdető, építésünket gyorsító programjával keresi feil a felnőtt lakosságot. Megkezdődött a nagy beszélgetés. Alkalmat nyújtanak az egyéni és csoportos tanácskozások arra, hogy számba ve­gyük sikereinket, megbeszéljük a választópolgárokkal, ki miben tud segíteni a közös ügy érdekében, a saját munka- területén és másutt is. Eszmecsere is ez országunk, szűkebb pátriánk helyzetéről, politikánk helyességéről. Gondjainkról is esik majd biztosan szó. Mint a kezdeti tapasztalatok bi­zonyítják, elmondják az agitátoroknak egyéni gondjaikat is. Felismerik, szóvá teszik, méltányolják a négy esztendő sikereit. Ilyenkor szóba kerülnek az apró-cseprő bosszantó mulasztások, a fejlődéssel járó gondok. Egyik régi, tapasz­talt szekszárdi népnevelő elmondta, hogy új vonást lát a napokban szerzett tapasztalatai között. A Kadarka utcai családlátogatás során nemcsak egyszerű bírálgatással talál­kozott, hanem okos, megvalósítható javaslatokat is mondtak neki a választópolgárok. Ennek örült, ez derítette őt jobb kedvre. "dekli az embereket a választási törvény demokrati­zálódása. Választ kérnék, várnak ezekre a kérdé­seikre. Elmondhatják a népnevelők, mi az új a választási törvényben. A képviselőválasztás területi elvének bevezetése konkrétabb lehetőséget ad a képviselő munkájához, az egyéni választás közelebb viszi a választópolgárhoz a parla­ment tagjait. A kettős jelölés lehetősége tükrözi a nagyobb bizalmat, a választók érettségével számoló, fokozottabb de­mokratizmust. Tudják az emberek, hogy az államhatalom vá­lasztott tisztségviselői sokkal jobban éltek az elmúlt négy esztendőben a közérdek fejlesztési lehetőségeivel, mint ko­rábban. Testületileg és egyénileg is önzetlenül,- jól sáfár­kodtak a rájuk bízott anyagiakkal. Érthetően mérlegelik, ki tett többet a közösségért. Van miről beszélni, van mivel érvelnie az otthonokat látogató népnevelőnek. Minden településen konkrétan is lemérhető a fejlődés, ha némelyik helyen nem is a kívánt mértékben. Az anyagi eszközök végesek. Az összefogás nem mindenütt ért el ma még magas szintet, de elzárkózásról sehol nem beszélhetünk. Bizonyítják ezt a lakosonként évente, 40—50 forintot érő társadalmi munka magas számai. Választott tanácstagjaink többsége élharcosa volt a köz­ségek épülésének, szépülésének. A népnevelők munkájának élső tapasztalatai jók. Jel- zik, hogy van mondanivalójuk nemcsak nekik, de a vá­lasztópolgároknak is. Egyik-másik helyen jobban, mirít hit­ték. Szívesen ejtenek szót egyéni, családi gondjaikról, a község, a város fejlődéséről, az elhárítható akadályokról. Lesz mondanivaló a jelölő gyűléseken is, de fontos, hogy mondják is el véleményüket az ott megjelenők. Megyénkben százezrekkel, országosan milliókkal beszél­getnek a választási küzdelem tisztségviselői. A tömegesen, sokak által folytatott beszélgetések legyenek az ország, a község, a város, az adott választási körzet fejlődésének újabb lendületet adó forrásai. Ha nem is könnyű, szép feladat népnevelőnek lenni. Lenin, a nemzetközi mukásmozgalom óriása egy ízben népnevelőnek nevezte magát. A nemes, nagy gondolatokat, a forradalmi igazságokat aprópénzre váltó, sokoldalú népnevelőnek nagy szerepe van ma is. A huszonötezer kisebb-nagyobb tisztségviselő gondos, felelősségteli munkája óriási erői képvisel. .Ők viszik győzelemre a választási küzdelmet, amikor megyénk közel kétszázezer választópolgárával közösen- számot vetnek. A választási küzdelemben sok múlik a tisztségviselőkön, a népnevelőkön. A nagy beszélgetés, a tanácskozások befejeztével újul! erőt fog nyerni megyénk fejlesztése, a lakosság nagyobb tenniakarásával és az újonnan választandó legjobbak nép- képviseleti, közéleti tevékenységével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom