Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-28 / 24. szám
2 TOT.NA MEGYEI NlPÜJSAG 1961. január 28. (Folytatás az 1. oldalról) bukkanó jelenségeket és tendenciákat, hanem az, hogy a társadalom, a szocialista építőmunka céljaiból kiindulva, kedvező irányú változásokat kezdeményezzünk. A bátor kezdeményezés olykor politikai kockázattal is jár, de ezt is vállalni kell. Az 1964. évi decemberi határozatot is igazolta az élet, a fejlődés. Akkor — átmeneti időre — csökkenteni kellett a termelés ütemét. Ez azonban helyesnek bizonyult, mert a meghozott Intézkedéseik nyomán növekedett a munka termelékenysége, lassú, de bíztató ütemben emelkedett a termelés, minőségi változásokat értünk el, a termelés szerkezetében és műszaki színvonalában, végeredményben pedig a szükségletek jobb kiépítésében. A fejlődés követelményeinek és a léhetőséeeknek mélyreható vizsgálata alapján jutott a párt arra az elhatározásra, hogy javasolja a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformját. Alapos elemző munka előzte meg a reform kidolgozását. A pórt lesdobb közgazdászaink és szakembereink sokaságára támaszkodott. A reform legfőbb célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, s meggyorsítsa a szocialista társad'-lnni teljes felépítését, hogy tovább fejlessze a szocialista tulajdonviszonyokat és a termelőerőket. Az is fontos cél, hogy növekedjék vállalataink önállósága, megjavuljon tevékenységük, s országunk gazdasága az eddiginél jobban álljon helyt a nemzetközi munkamegosztásban. A reform révén el akarjuk érni, hogy emelkedjen az életszínvonal, a szocialista bérezés elve hatékonyabban érvényesüljön. Szeretnénk, ha a társadalom számára többet és jobbat nyújtó egyének és kollektívái?. a megtermelt javakból is többet kapjanak. Jóllehet még sok részletkérdésről vita zajlik, és a konkrét tennivalókat most dolgozzák ki, az új gazdasági mechanizmus elvei már világosak és közismertek. Ez az év a reform gondos előkészítésének időszaka. Ez bizonyos vonatkozásokban már a most tárgyalt költségvetésben is tükröződik. A gazdaságirányítás reformjának időszerűségéről és szükségességéről az érdekeltek nagy többsége meg van győződve. Amikor a párt ezt a kérdést felvetette, voltak, akik arra gondoltak, hogy valami gyökeres irányváltozásról van szó, hogy a párt a korábbitól eltérő utat választott a népgazdaság problémáinak megoldására, hogy a gazdaságpolitika fő iránya változik. Azóta már világossá vált, hogy nem erről van szó. A párt e nagy horderejű kezdeményezésének az az értelme, hogy a szocializmus építésének módszereit az élet követelményeinek színvonalára emeljük. Ez a feltétele annak, hogy kiaknázzuk a fejlődés során kivívott nagyobb lehetőségeinket, meggyorsítsuk haladásunkat. A gazdasági munkában 1957 óta fokozatosan több nagy jelentőségű változást vezettünk be. Eltöröltük a begyűjtést, áttértünk a felvásárlásra, a szerződéskötések rendszerére. Más területen a népgazdaság más ágaiban tökéletesítettük tervgazdálkodásunkat. Mindez lehetővé tette, hogy 1966-ban átfogó reformtervezetet dolgozzunk ki és fogadjuk el, amely komplex módon á,tfogja egész népgazdasági irányítási rendszerünket Az életben nemcsak azt fenyegeti kudarc, aki elkésik, hanem azt is, aki elsieti a dolgokat és^ nem találja el az alkalmas időt. A feltételek alapos vizsgálata, a tennivalók elmélyült megfontolása, a megfelelő időpont kiválasztása a gazdaság- irányítási reform sikerének biztosítékai közé tartozik. Más összefüggésekben is találkozunk némelykor ezzel a visszakérdezéssel: ezt már régebben is megtehettük volna. Van, aki például ezt mondja: helyes és bölcs dolog, ahogyan ma a szocialista nemzeti egység kérdését felvetjük és ezt az egységet kovácsoljuk, de már régen megtehettük volna. Azonban ez sem így áll. A párt lényegében évtizedek óta a nemzeti összefogás kikovácsolásán dolgozik. Ennek a munkának különböző fázisai voltak a történelmi folyamatban. A nemzeti egység mindenkori tartalmát és fokát azonban az határozza meg, hogy az adott időben hol tartott fejlődésében a társadalom. Valamennyien látjuk, s tapasztaljuk, hogy ma azok az emberek is készele beilleszkedni a szocialista nemzeti egységfrontba, akik — mondjuk — hat-nyolc évvel ezelőtt még távoltartották magukat a közös erőfeszítésektől. Ez a realitás ad tartalmat a szocialista nemzeti egységnek úgy, ahogyan az ma felvetődik. Hasonló a helyzet a szocialista demokratizmus fejlesztésével, az ezzel kapcsolatos mai igényekkel és teendőkkel is. Egyesek, bár lelkesen üdvözlik a párt ilyen irányú munkáját és törekvéseit, megjegyzik, hogy már előbbre tartanánk, ha ezt régebben is így csináltuk volna. Itt azonban megint csak a reálpolitika alfájáról és ómegájáról van szó, mindent a maga idejében. Mindenekelőtt szembe kell szállni azzal a tévedéssel, amely szerint mintha mi most vetnénk meg a szocialista demokrácia alapjait. Ez nem így van. Nálunk eddig is demokrácia volt, a szocializmust építő nép demokráciája. Mindaz, amit építettünk és elvégeztünk, a népet szolgálta, a nép javára történt. A kérdést ez dönti eL Az elért fejlődés magával hozta, hogy eljött az ideje a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének. A párt az egész dolgozó néppel együtt keresi ennek újabb formáit és módozatait, és sok mindent kezdeményez ennek érdekében. Ezzel a törekvéssel kapcsolatban so’? minden érlelődik. így az i go- ’ ’ nt is, hogyan növekedhetne az országgyűlés szerepe* hogyan fejlődhetne az országgyűlési képviselők munkája. Ha az országgyűlés négy esztendei tevékenységét áttekintjük, megállapíthatjuk, hogy jó munkát végzett és jelentős szerepet töltött be e fontos időszak föladatainak megoldásában. Az országgyűlés által alkotott új választójogi törvény alapján márciusban új választásokat tartunk. Jó alkalom ez arra is, hogy vizsgáljuk: hogyan fejleszthetnénk tovább az országgyűlés szerepét és munkáját? A párt úgy véli, hogy ez igen jelentős eleme lehet a szocialista demokratizmus sokoldalú továbbfejlesztésének. Amikor a párt azon van, hogy a szocialista demokrácia szellemében még több dolgozó embert vonjunk be a közügyek eldöntésébe és intézésébe, magától értetődő az országgyűlés szerepe megnövekedésének igénye. Úgy gondoljuk, nagyobb hangsúlyt kell kapnia az országgyűlés a kormány viszonyában a kormány függőségének, beszámolási kötelezettségének. Az országgyűlési képviselők magukkal hozzák ebbe a terembe a dolgozó emberek tapasztalatait, véleményét. Úgy véljük, mennél teljesebben jutnak kifejezésre az országgyűlés vitáiban ezek a tapasztalatok és vélemények. annál jobban érvényesülnek a társadalmi érdekek. Ez pedig teljes mértékben megfelel a párt törekvéseinek. Fontolóra kell vennünk, hogyan biztosítsunk kiterjedtebb befolyást az országgyűlési képviselők véleményének a kérdések eldöntésénél és a kormány munkájának meghatározásánál. Itt van például a mostani költségvetés. Ebben a törvényjavaslatban ugyan látható bizonyos előrehaladás e tekintetben: van tartalék és bizonyos összeg — mintegy ötvenmillió forint — aminek hovatartozásáról vita folyt a bizottságokban és erről i§ dönt az országgyűlés. Ugyanakkor a költségvetésnek még mindig fgén' csekély aiz olyan tartaléka, amelynek felhasználásáról itt, az országgyűlésben egy alapos vita útján dönthetnénk. Úgy véljük, még nagyobb felelősség és még több realitás érvényesülne, ha az egyes tételek meghatározását jobban befolyásolná az országgyűlés és a költségvetés megvitatásakor egy. a mostaninál lényegesen nagyobb tartalékból olyan igényeket is kielégíthetnénk, amelyek előbbre vinnék országos gazdálkodásunkat. Ugyanilyen jó és hasznos befolyást érvényesíthetne az országgyűlés, amikor hosszabb távú terveink felől határoz. Az országgyűlés révén teljesebben jutna érvényre az egész nép tapasztalata, az össztársadalmi érdek. Ezekkel a kérdésekkel összefüggésben említem meg a képviselői munka jobb megbecsülésének fontosságát is. A tisztelt országgyűlés tagjai tapasztalatból tudják, hogy a képviselőket nagy megbecsülés, tisztelet övezi. De amikor ■ a képviselő a dolgozóik ügyes-bajos dolgait intézi, s ezért vagy más közérdekű ügyekben felkeresi a különböző hivatalokat és hatósági szerveket, nem mindig talál kellő megértésre. Némelyik szerv és hivatal alkalmazottai úgy járnak el, mintha nem tudnák, kif és mit képvisel az országgyűlés tagja, mintha ezek az emberek elfelejtenék, hogy a képviselő szava — a gazda szava, a választó tömegek, a nép szava. Máskor olyan ügyekben, amelyekkel a miniszternek, vagy felelős állami tisztviselőnek kellene foglalkoznia, szerény beosztású és hatáskörű előadók bíbelődnek. Ez így nincs rendjén. Az ügyek, amelyeket az országgyűlési képviselők a kormányzati szervek elé tárnak, nem akadhatnak el az előadóknál, és ha valamely ügy olyan természetű, a miniszter köteles foglalkozni vele. Az országgyűlési képviselő — politikai személyiség — és ennek minden vonatkozásban érvényesülnie kell. Biszku Béla ezután nemzetközi kérdésekről szólt és hangsúlyozta: Szocialista építőmunkánk legfontosabb nemzetközi feltétele, hogy hazánkat, a Magyar Nép- köztársaságot szoros szövetség fűzi a többi szocialista országhoz. Különösen jelentős az az elvtársi, baráti viszony, amely a Szovjetunióval összeköt bennünket. A mai nemzetközi helyzetnek vannak olyan elemei, amelyek vagy távlatban, vagy közvetlenül veszélyeztetik a békét. Közvetlen és súlyos veszélyt jelent az Egyesült Államok véres, agresz- szív háborúja, a vietnami nép ellen. Nincs a világnak olyan szögleté, ahol ne ítélnék el az Egyesült Államok imperialista köreit ezért a durva beavatkozásért a vietnami nép belügyeibe, és azért a vandál népirtásért, amirt az amerikai hadsereg Vietnamban nap-nap után elkövet. Meggyőződésünk, hogy a tiltakozás növekvő ereje és áradata, a világ közvéleményének nyomása és az a segítség, amelyet a szocialista országok nyújtanak vietnami testvéreinknek végül is nem marad hatástalan. A magyar nép és kormánya — és azt hiszem, határozottan kijelenthetem; a magyar ország- gyűlés is — újból és mélységesen elítéli ezt az agressziót. A vietnami nép ügye igazságos, és mi teljes mértékben a vietnami nép mellett vagyunk. Erőnkhöz képest minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsük a vietnami nép harcát, és enyhítsük azokat a mérhetetlen szenvedéseket, amelyeket az amerikai imperialisták okoznak. Á világ, valamennyi népével együtt követeljük, hogy az Egyesült: Államok ..kormánya vessen Dr. Lévárdi Ferenc: véget a vietnami háborúnak, amely a világbékét veszélyezteti Biszku Béla, beszéde befejező részében az európai biztonság kérdéséről beszélt, s hangsúlyozta: A magyar kormány diplomácia) úton is azon fáradozik, hogy hozzájáruljon az európai biztonság megszilárdításához. Az európai biztonság számunkra konkrétan azt jelenti, hogy Itthon nyugodtan és sikeresen dolgozhatunk és munkánk eredményeit biztonságban tudhatjuk. Az 1967-es év nagy feladatokat tartogat mindannyiunk számára és rendkívül fontos állomása a magyar nép előrehaladásának, Az idei állami költségvetésünk — meggyőződésem szerint — jól fogja szolgálni és elősegíteni ezt a nagy munkát. Ezért az 1967. évi költségvetést a magam részéről elfogadom és a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadásra ajánlom. Biszku Béla nagy tapssal fogadott beszéde után Klujber László, Fejér megyei, dr. Noszkai Aurél budapesti, majd Oltárt István Borsod megyei képviselő szólalt fel. Ezután szünet következett. Szünet útin dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás. Az első felszólaló Major Tamás színművész, budapesti képviselő volt, aki a költségvetés kulturális részéhez fűzött észrevételeket. Ezután dr. Hargitai Katalin Vas megyei, majd Gombaszögi Jenő Somogy megyei képviselő szólalt fel, Bodonyi Pálné budapesti képviselő után Ognyenovics Milán, Baranya megye képviselője emelkedett szólásra, majd ebédszünet után dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter1 mondott beszédet. fl növekvő ütemű termelésnek az energiaellátás nem szab gátat — Az állami költségvetésről szóló 1967. évi törvényjavaslat meggyőzően bizonyítja gazdasági életünk stabilitását, hazánk politikai rendjének erősségét, a párt céljainak realitását — mondotta, s ezután a nehézipar néhány fontos kérdését elemezte dr. Lévárdi Ferenc. — Már az elmúlt évben mindenki tapasztalhatta, hogy a korábbi időszakban jelentkező, időnként az ipari termelés korlátozására vezető energiahiányt teljes mértékben sikerült felszámolni. Kijelenthetem, hogy a gazdasági irányítás új rendszerében várhatóan növekvő ütemű ipari, építőipari és mezőgazdasági termelésnek az energiaellátás nem szab gátat. Erre biztosítékot nyújt a többi között hazai szénhidrogén-termelésünk folyamatos növekedése. Jól lehet a kőolajtermelést 1967- re is a tavalyinál azonos szinten mintegy 1,7 millió tonnára irányoztuk elő, a földgáztermelés azonban a tavalyi 1,3 milliárd köbméterről 1,7 milliárd köbméterre emelkedik. Az elvégzett földtani kutatások lehetőségei nyújtanak arra, hogy a földgáztermelés 1970-re hárommilliárd. 1975-re 4,5 milliárd köbméterre emelkedjék. Az idén már 670—680 ezer háztartást kívánnak propán-bután gázzal ellátni, a két év előtti 285 ezerrel szemben. Az energiaellátás stabilizálására hazai adottságaink nem elegendőek. ezért a jövőben is támaszkodni kívánunk a szocialista táboron belüli együttműködés előnyeire. A Szovjetunióból importált kőolaj és kőolajtermék meny- nyiségét a tavalyihoz képest félmillió tonnával növeljük, s ezzel 3,4 millió tonnára emeljük. 1970- ben már 4,5 millió, 1975-ben pedig hétmillió tonna kőolajterméket importálunk a Szovjetunióból. Az ország javuló energiahelyzete lehetővé teszi a korábban szük(Folytatás a 3. oldalon)
